Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

1982. május 30., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A betonozok között három adatközlő: id. Lenkey László, Várfalvi István és Várfalvi Lajos. kivíEtaiit az eri? Kezdjük a vízzel..' 1 @ Annál is inkább, mert ott jártunk napján is esett. De míg a csendesen hulló májusi záport minden­ki dicsérte — idős Lenkey Lászlóné olyat is mondott, hogy többet ér ezer forint­nál — a másik vízzel, az innivalóval már más a hely­zet­1. Megfigyelés (ami bizony csalóka): Ott, a felső falu végén, a nyomóskutat, a vízvezetéket látva, joggal gondolná az ember: milyen jó az imolaiaknak. Holott minden ember, akivel csak beszéltem, a vízzel kezd­te... a panaszkodást. — Uram! Ez az ország egyik legjobb vize volt. Va­lódi kristályvíz! (A vegyes­bolt előtti csoportosulásból valaki.) — Nézze ezeket az olaj­foltokat a víz tetején. Ha felfőzzük, még csúnyább. (Várfalvi István, 72 éves.) — A csövet, amit. lerak­tak, az volt olajos. Attól ilyen a víz... (Soltész Ist­ván.) — Elrontották ezt a vi­zet. A forrásnál, amikor kö­rülásták a víztartály környé­két, kiszedték az ott levő sódert. Aztán, amikor visz- szatemették, már ment oda nyirok, agyag, talajvíz. (Gál Bertalan.) — Rossz a víz? Nekünk a falu alsó végén egyáltalán nincs! Ide a felsővégre já­runk ivóvízért. (Egy, vedrét félig megtöltve cipelő idős asszony.) — Azt is írja már bele, hogy egy éve húzódik en­nek az egész vízvezetéknek a felújítása. Az árokásó trak­tor most is itt van, de már egy hete nem dolgozik vele senki. (Gál Barna.) — Többeken be szeretnénk vinni a vizet a portára, a la­kásba. Nem engedélyezik, mondván, hogy kicsi a ka­pacitás ... (Gál Bertalanná.) — Ez csak mese! Három községet eltartana ez a víz- mennyiség. Azelőtt több ezer jószág volt itt (most csak a töredéke), mégis elég volt. (Gál Barna.) A sorok száma is mutat­!mía: ja, a vízpanasz kiapadhatat­lan. De beszéljünk másról is ... 2. Megfigyelés: A vegyes­bolt parányi alapterületű. Az italbolt úgyszintén. Mind­kettő magánházban találha­tó. — Ott megy az iskolánk tönkre. Évek óta üres, hi­szen a gyerekek Ragályba járnak. Hát nem lenne jó üzletnek? A tanács, az áfész mégsem tud megegyezni ... (Osváth Gyuláné boltveze­tő.) 3. Megfigyelés: Az iskola valóban pusztul. A tetőzete hiányos, sok helyen omlik a vakolat. Az udvaron, a kert­ben mindent benőtt a gyom. Szinte tragikomikus az isko­la falán a tábla: Tiszta ud­var, rendes ház, — Nézze ezeket a lakóhá­zakat! Némelyiken a cserép százéves. Mégis, mintha új lenne. Azelőtt volt a falu­ban két kisebb cserépgyár. Én mondom magának, itt érdemes lenne újra cserép­gyárat csinálni. Olyan itt az agyag és annyi van belő­le!.., (Várfalvi Lajos ital­boltvezető.) Kétségtelen, az iparból ré­gebben több kijutott a falu­nak. Sőt... „Imolái őskohó. I960, szep­tember 12-i lelet. X—XII. szá­zadbeli vasolvasztó. A ke­menceméret: magassága 97 cm, átmérője a toroknál 12,7 cm, az alsó nyílásnál 23 cm. Ez a vasolvasztó kemence a legrégebbi magyar vaskohá­szati emlék.” (A lelet és fel­irata a miskolci Kohászati Múzeumban található.) Ma viszont... 4. Megfigyelés: Maszek combi gépkocsi lassan, du­dálva haladt a főutcán. A te­tőtartója tele zöldséggel. — Íme, megjött az áru a mezőgazdasági faluba! Az­előtt 2000 juh, 200 szarvas- marha volt itt, és 65 vagon gabona megtermett. Most meg maszektól kapjuk a zöldsé­get. Hát nem furcsa? (Vár­A panaszok „forrása” falvi Lajos szavai között nem kis önirónia bújkál.) — Naponta közel 300 liter tejet vásárolok fel. Jelenleg 17 tejhordóm van. Ügy 40— 42 tehén lehet a faluban. (Gál Bertalanná tejcsarnokos.) — A szarvasmarhatartó gaz­dák mindegyike túl van az 50 éven ... (idős Lenkey László). — Fiatalok? Alig vagyunk. Szórakozóhely? A srácoknak esetleg ott a kocsma, npkünk még annyi se jut. Kéthóna- ponként esetleg bál, vagy dis­co, de annak engedélyezteté­se is körülményes. (Gál Mária ápolónő, kinek júliusban lesz a lakodalma. A fiatal párt már Barcikán lakás várja.) — Á, nem vagyunk már há­romszázan! Százhatva n-száz- hetven lélek most a falu la­kossága. Ebből is sokan oda­vannak. Azt írja fel, hogy eb­ből a 170 főből 39-en 70 éven felüliek vagyunk. (L. Osváth Lajos. 73 éves.) — Orvosi rendelés? Kéthe­tente egyszer, hétfőn jön az orvos. (Lenkey Györgyné.) — Itt a fél falu Osváth, míg a másik fele Lenkey... (Os­váth László, 72 éves.) — Én budapesti vagyok, de mivel szív- és tüdőasztmám van, itt vettem házat. Pesten 13-féle gyógyszert szedtem, itt viszont egyet sem. Az én gyógyszerem az itteni csodá­latos levegő. (Soltész István, aki sokakkal ellentétben nem távozott, hanem jött.) — Elhanyagolják ezt a fa­lut, pedig üdülőteleppé kelle­ne fejleszteni, hiszen a kör­nyéke. a levegője, s mostaná­ig a vize is párját ritkító. Egyébként én szeretek itt lakni, nem is vágyunk más­felé ... csak hát az irritáló, hogy nekünk még egy pár zokniért is utaznunk kell... (Lenkey Györgyné.) — Tessék nézni ezt az utat! Tavasszal csinálták. De hogy, előbb kifoldozták volna! Lát­hatja, mindenütt áll rajta a víz. (L. Osváth Lajos.) (Ugyanő): — Megmondom én. mi itt a baj! Nincs a köz­ségnek vezetője, ezért nem törődik velünk senki. — Lassan már csak magam leszek aktív munkás, öreg­szik a falu, aki meg még bír­ja, megy városra. (Gál Berta­lan motorfűrészes.) — Imola? Kivándorolt in­nen az erő! Mi, vének, már mit tudunk csinálni? Tudja, mennyire fáj nekem, amikor látom, évről évre a művelet­len imolai. határt. Száz va­gon széna is ott megy ki he-, gyesre (Értendő alatta: nem kaszálja Senki, a fű felmag­zik, elvénül.) (Osváth József, szintén túl a 70-en.) — Kié a határ? Az erdő az erdészeté, a többi meg a szendrői gazdaságé, igaz, hogy most már Bábolna, egy rész meg a múcsonyi tsz-é. (Vár­falvi Lajos.) — Mielőtt megírja a cik­ket. a füzet tartalmát (a jegy­zettömbömet értette alatta) nagy rostán, aztán sűrű szi­tán előbb rostálja meg. (Os­váth Gyuláné boltvezető fi­gyelmeztetése, kérése.) „Amíg világ a világ, addig Imola Imola marad. Meggyő­ződésem. hogy a település soha nem lesz elhagyott falu, nem fog elnéptelenedni.” (Részlet dr. Lenkey Dezső kéziratban található községtörténetéből.) Annak érdekében, hogy dr. Lenkey Dezső állítása, óha­ja — ami nyilván minden imolainak is vágya — meg­valósuljon. az újságíró annyit tehet, segíthet: hogy nem ros­tál. (Válasz és biztatás Os- váthnénak, az imolaiaknak.) Hajdú Imre Fotó: Fojtán László A zöldség gépkocsin érkezik, a fiatal - ugyancsak gépkocsin - megy A sok 70 éven felüli közül egy: Gál Barna Érdekek és különbségek Az elmúlt hónapokban az irányító pártszervekhez ér­kezett információs jelenté­sekben ismételten és sokad­szor jelezték: számos helyen erőteljesebb lépéseket kelle­ne tenni az ösztönzőbb és differenciáltabb bérrendszer bevezetéséért. Jobban meg kellene fizetni azt, aki ki­emelkedő,-minőségi munkát végez, nagyobb különbséget kellene tenni a jó, a köze­pesen és a gyengébben dol­gozók között. Ezek a véle­mények ismételten jelzik, hogy a dolgozók többsége egyre inkább egyetért pár­tunk XII. kongresszusán is megfogalmazott törekvések­kel: „A keresetek nagyobb különbségeiben is tükröződ­jék a végzett munka”. Az információs jelentések és egyéb tapasztalatok is jel­zik, hogy napjainkban nem­csak a dolgozók egy részé­nél, hanem egyes gazdasági vezetők gondolkodásában is még működnek azok a „fé­kek”, amelyek régi tudati beidegződések, kényelmesség, a konfliktusoktól való féle­lem, vagy egyéb okok miatt idegenkednek az eddiginél erőteljesebb differenciálástól. Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a kö­zelmúltban megyénkben tett látogatásán, a pártszékház­ban tartott aktíván elmon­dott beszédében is hangsú­lyozta: „A vitákban — pél­dául a differenciált bérezés bevezetése körül — emberek napi érdekei csapnak össze. Ezekben a kérdésekben dön­teni sokszor gyötrelmes do­log, de vállalni kell és vál­lalkozni kell rá, mert a szo­cializmus jobbításának egyik fontos eszköze.” A pénzt differenciáltan el­osztani nehéz, és természete­sen korszerűbb, színvonala­sabb és bátrabb vezetesi stí­lust követel. Viszont az is igaz, hogy e téren a tömeg- politikai munkában is van­nak még bőven tennivalók. Az eddigi eredmények nyil­vánvalóak: gazdasági propa­gandánk az elmúlt években rövid idő alatt el tudott fo­gadtatni olyan fogalmakat, mint a nyereség és az ér­dek. Egyre többen vannak, akik értik és a gyakorlatban is alkalmazzák ezeket a — régebben a gazdasági és po­litikai szótárból is kiirtott — fogalmakat. Emellett tu­datformáló munkánk egyik gyengesége, hogy tájékozta­tásunk túlzottan leszűkít a konkrét gazdasági folyama­tokra. Nem fordít elég fi­gyelmet azokra az eszmei, tudati maradványokra, régi beidegződésekre, amelyek közvetett módon befolyásol­ják gazdálkodásunkat. Kísért még az „egyenlősdinek” az a felfogása, amely távol áll a munka szerinti elosztás szocialista elvétől. A jól vég­zett munkában való nagyobb, személyes érdekeltség egyik eszköze eredményesebb gaz­dálkodásunknak. Gondjaink azt is jelzik, hogy a pártszervek tömeg­politikai, tudatformáló tevé­kenységének a jövőben még inkább feladata az érdekelt­ség és tudatosság nagyobb összhangja megteremtésének a segítése. (Petra) Az idén elkészül Á Patyolat új telephelye A Miskolci Patyolat Válla­lat új központi bázisüzemé­nek építése befejezéséhez kö­zeledik. Hol tartanak a mun­kálatokkal, mikor kezdi meg az új telephely működését? Erről győződött meg az el­múlt napokban a Miskolc városi Pártbizottság szolgál­tatóipari bizottsága, kihelye­zett vb-ülésén. A végrehajtó bizottság a helyszíni bejárás során megtekintette az új telephelyet, s meghallgatta Zsámba Albert, a Miskolci Patyolat Vállalat igazgatójá­nak tájékoztatóját. A vállalat új központi bá­zisüzemének megépítése 224 millió 605 ezer forintba ke­rül Maga az épület már el­készült, jelenleg az épület- gépészeti, szakipai'i munká­kat végzi a BAÉV. Befejező­dött a közmű- és útépítés a terület keleti oldalán, a nyu­gati oldalon lefektették a csapadékvíz-csatornát. A munkát egyébként a. Miskol­ci Mélyépítő Vállalat végzi. A hűtővízellátáshoz eeynapi 1640 köbméter kapacitású ku­tat fúrnak, amelynek kivite­lezője a megyei vízművek. Az üzemrészhez önálló gáz­tüzelésű kazántelep, szociális épület és több garázs tarto­zik. A vállalat már megkö­tötte o szerződést a technoló­giai berendezések szállításá­ra; n gépek egy része már a telephelyein van. Megérkez­tek a holland kazánok, s jú­lius elején megkezdik a mun­ka megkönnyítését szolgáló korszerű Domini és BÖWE vegytisztító gépek szerelését is. — Az új telephely megva­lósulásával, bizonyára bővül a Patyolat szolgáltatási köre is... — A vegytisztításnál teljes egészében új szolgáltatás be­vezetését biztosíthatjuk — válaszolta Zsámba Albert igazgató. — A perklóretilén- ben nem tisztítható textíliák, a kíméletes vegytisztítást igénylő darabok, valamint a nemes szőrmék tisztítását fluórklóros oldószerben vé­gezzük. — Mennyivel nő az új üzem teljesítménye? — A vegytisztítási kapaci­tás műszakonként ötven té­tellel nő, a jelenleginél 15 százalékkal több ruhaneműt tudunk mosni: összesen 9 tonnái naponta. A lényege­sen modernebb, korszerűbb technológia egyébként lehető­vé teszi az anyag- és ener­giatakarékosabb üzemeltetést is. A Miskolci Patyolat Válla­lat új telephelyén ez év ok­tóberében megkezdik a pró­baüzemelést, az üzembe he­lyezést decemberre tervezik befejezni. (mm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom