Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-04 / 102. szám
1982, május 4., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hypóüzem helyeit — vegyipari főágazat ' Változások Saj óvá m oson Negyvennyolcmillió forint termelési érték előállítását tervezte erre oz évre a Mezőkövesdi Ruhaipari Szövetkezet. Ennek az ösz- szegnek a felét exportáru előállításából kivánja elérni: 24 millió forint értékű árut exportál az Amerikai Egyesült Államokba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Az amerikai megrendelő zakókat, a német női pantallók varrását rendelte meg a szövetkezettől. Az anyagot, a szabásmintát a megrendelők szállítják Kövesdre. Kényes művelet, kazár Gecgelyné vasalással formázna a rakok elejét. Fotó: Kozma * • Miskolci Üveggyár J avuló színvonalon Hypóüzemet kerestünk, vegyipari főágazatot találtunk Sajóvámoson. Létrejöttéről érdekes dolgokat mesélt Pócza István, a sajóvá- mosi Aranykalász Termelő- szövetkezet elnöke. — 1978-ban még a Zöldért foglalkozott a megye hypó- ellátásávul — mondja az elnök. — A vállalat profil- tisztítást végzett — 1978 januárjában átvette termelő- szövetkezetünk a hypókészí- tést. Egy darabig jól is ment minden. A régi sertésnevelő telepet alakítottuk át melléküzemággá, ahol tizenöten kezdtek dolgozni a nők. A megyei igényeket sikerült kielégítenünk: évente kétmillió darab literes, illetve hét- rlecis flakont szállítottunk ki. A gondok 1978-ban kezdődtek. Hiánycikké vált a flakon. Kaptunk ugyan más helyről árajánlatot, azonban a kért borsos áron már nem volt számunkra gazdaságos a hypókészítés. Gondoltunk egy merészet: mi lenne, ha mi. magunk állítanánk elő a szükséges csomagolóeszközt is? Az ötletet megvitattuk, a döntés: be kell állítanunk a termelésbe három extrudert, amelyen a csomagolóeszközök hiányát is megszüntetjük. Megpróbáltunk berendezkedni az önellátásra, gépeket vásároltunk gyáraktól és kisiparosoktól. Olyan berendezéseket, amelyekhez viszonylag olcsón hozzájuthattunk. Bíztunk lakatosainkban, ezermesterségükben, számítottunk rájuk abban, hogy rendbe tudják hozni a leselejtezett, nullára írt gépeket. Nem csalódtunk szaktudásukban. Az itt üzemelő termelőberendezéseken most nem kevesebb, mint két és lel, hárommillió darab műanyag flakont tudunk előállítani. Ügy gondoltuk, ha már lúd, legyen kövér. Megpróbáltuk házilag megoldani a flakonokat lezáró kupakok gyártását is. Sikerült. Ma már senkinek nem vagyunk kiszolgáltatva: a palackozástól kezdve a csomagolásig a hypókészítésben, forgalmazásban minden a mi feladatunk. Hypóüzemből néhány év alatt vegyipari főágazattá váltunk. De erről még többet a szövetkezet főkönyvelője, Antalfi Károly tud mondani. Megkerestük a főkönyvelőt. Irodája fel vehetné a versenyt egy mintabolttal is. Annyi itt az áru, érdekesebbnél érdekesebb termékeket láthatunk itt, amelyeknek készítői valamennyien az Aranykalász Termelőszövetkezet dolgozói. — Terveink megvalósításához számos új gépet vásároltunk — mondja a főkönyvelő. — A jobb munka- körülmények kialakítására új üzemcsarnokot is építettünk. Itt jelenleg nyolcvanan dolgoznak, zömmel nőket foglalkoztatunk a melléküzem- ágban. A férfidolgozóké a karbantartási feladat, illetve ők azok, akik a lesel ejtőzött gépeket is üzemképes állapotba hozzák. A munka, amit a nőknek végezniük kell, betanított munka, rövid idő alatt elsajátítható. Most még valamennyien órabérben dolgoznak, átlagosan 3100 forintot keresnek meg itt havonta. — Az üzletekben nemrégiben került forgalomba az A Bábolnai Iparszerú Kukoricatermelő Közös Vállalat a tavalyi jó tapasztalatok alapján ismét felkéri 240 taggazdaságát: vegyék számba alkatrészkészletük és a feleslegesnek vagy elfekvőnek ítélt típusokat ajánlják fel értékesítésre. A korábbi felkérés nyomán GO taggazdaúgynevezett nyírfaillatú súrolópor, amely a népszerű Ajax márka magyar változata. A doboz feliratán a gyártás helye: Sajóvámos ... — Az új súrolóporral ez év márciusában kezdtünk foglalkozni — mondja a főkönyvelő. — Szövetkezetünkre jellemző, hogy mindent elvállalunk, amiben, fantáziát látunk. Ilyen volt, egyebek között, a súrolópor is. amelyet Sajólux néven forgalmazunk. Másik új termékünk az úgynevezett Derítőn, amelynek a borosgazdák veszik majd jó hasznát Az anyag ugyanis a borderítésnél használatos. A főkönyvelő számos terméket említett még, amelyek nem Sajóvámoson. hanem a fővárosban készülnek. A melléküzemág ugyanis időközben vegyipari főágazattá alakult, amelynek feladatai meglehetősen szerteágazóak. Annyi bizonyos, hogy Sajóvámoson foglalkoznak mindennel, ami kifizetődő. Szabadalmakat vásárolnak, ha fantáziát látnak bennük. Termékeik mindegyike elegáns, különleges kivitelű. A tőkés piacokon az ilyen vállalko- zásoknak van haszna. Mi most mégis inkább azokkal a cikkekkel szeretnénk megismerkedni, amelyek itt, Sajóvámoson készülnek. Elkísér minket üzemlátogatásra a.főkönyvelő is: — Sajóvámoson ötvenmillió forint az idei termelési ertökterv — mondja. — Más ágazatainkban pedig 150 millió forintot termelünk meg. Az új épületet már e célnak megfelelően alakították ki. A hypótöltő üzemben dolgozik Matiscsák Jánosné: ■— Az iparban hat hónapja dolgozom — mondja —, 1.4 forint órabérért. Nem tudnám megmondani, hogy mennyit palackozunk naponta — nagyon sokat! Kiss Péter üzemmérnök veti közbe: * — A sok itt art jelenti, hogy egy műszak alatt tízezer palackot töltenek meg hypóval az itt dolgozó asz- szonyok. A palackkészftő üzemben dolgozik Kerékgyártó József né: — Ahol mi dolgozunk, az a legkisebb gép. Két műszak alatt 1800 palackot lehet vele gyártani. A többi gép jóval termelékenyebb, kétszer ennyit produkálnak. Ahol a kupakok készülnek, egyszerre tizenkettőt vesz le a gépről Demeter Gyuláné. — Nálunk hulladék nincs — mondja. — Ami fölösleges. azt visszadaráljuk. Ehhez külön berendezést vásárolt a szövetkezet. Különösen sok a munkája itt a tmk-s szakembereknek. A legújabb gép mellett találjuk Molnár Ferenc lakatost, aki az új forgácsológép beüzemelésén fáradozik. A karbantartók számára jó hír, hogy rövidesen elkészül az új műhely, ahol már jóval korszerűbb körülmények között dolgozhatnak. Az új műhellyel egy időben tervezik a raktár kialakítását is. A szövetkezetben gondosan figyelnek arra, hogy a szép nyereséget megtermelő melléküzemág kollektívája korszerű körülmények között dolgozzék. Déváid Hedvig Ságból 2200-féle alkatrészt, főképp traktorok, kombájnok, vetőgépek és IFA-teherautók tartozékait felajánló jegyzék érkezett. Ezekből eddig.csak- nem 2 millió forint értékűt már visszavásárolt a közös vállalat és többségüket újból értékesítette. Az Üvegipari Művek miskolci gyáráról már többször elmondottuk, hogy nem tartozik a nagyüzemek közé, alig néhány százan dolgoznak itt. A gondok, a piac megszerzéséért folyó harc nem kevesebb és nem kisebb itt sem, mint bármely nagyüzemben. A tavalyi eredményekért elnyerték a Kiváló Gyár büszke címet. Az 1981. évi mérleg kimutatásai szerint sikerült a Miskolci Üvegkár kollektívájának túlteljesíteni nyereségtervét, biztosították az építőipar és a lakosság színesüveg-szük- sékleteinelc kielégítését, növelték az exportot, javították az export gazdaságosságát. őszintén örülünk — mondotta Kopcsek Imre igazgató a kitüntetési ünnepségen —, hogy néhány kiemelkedő gazdálkodási sikerünkkel. a jó csapatmunka eredményeként, a gyár munkája kiváló minősítést kapott. Ez a kis kollektíva vezetőkkel, beosztottakkal együtt állandóan azon töpreng, hogy a piacon meg tudja védeni legfontosabb pozícióit. Nem megy ez olyan köny- nyen. Szükség van mindenki kezdeményezőkészségére, alkotómunkájára, a vezetés bátor kockázatvállalására. Az üveggyáriak kollektívája napra- és órára kész munka- kapcsolatot tart mindazokkal. akiktől függ az előrehaladás. Ilyen körülmények között a piaci igényeknek megfelelően sikeresen befejezték az antik hatást keltő, nagyon szép fénytörésű, bronzszínű üveg kísérleti gyártását. Ezzel bővítették a választékot, az új színnel fokozták a keresletet. Minden elismerést megérdemelnek a kísérletezők, az üveg olvasztásának technológiai irányítását végző műszaki munkatársak. A Miskolci Ü-veggyárban hű törzsgárdatagság dolgozik, s a szocialista brigádok teljesítették vállalásaikat. És most újabb feladatok előtt állnak: azt mondják, hogy az 1981,-es esztendő is kemény év volt és az 1982-es esztendő sem sokat változott. A hazai piac kiesésének pótlására nagyobb ütemben kell növelniük exportjukat. És a gazdaságosság már egyenesen létkérdés. Központi erőforrá- ,sokra, dotációkra, preferenciára nem számítanak. A pénzt saját munkájukkal kell előteremteni. Ezért javítani akarják a minőséget, takarékoskodnak mindennel. Sajnos, már űjabb váratlan nehézségekkel is meg kell birkózni. Bajok vannak a drótszövet mennyiségi és minőségi ellátásával. Késve érkeznek be a mintaválaszték bővítését szolgáló új hengerek. Az idei terv fegyelmezett kezdeményező, ésszerűen takarékos munkát igényel. Ha meg tudunk újulni — hangoztatják a gyárban — elsősorban munkánk jobb minőségét illetően, úgy reális lehetőségeink vannak gondjaink leküzdésére, az élet- körülményekben elért színvonal megvédésére. R. I. Hűvös tavasz Fáznak A helikopter úgy csapódott a föld felé, hogy az/ember önkéntelenül behunyta a szemét, De mire kinyitotta, már megkönnyebbülten sóhajthatott fel. a rotorok ismét a házak felé emelték fel a gépet. — Profi! — jegyeztem meg a pilótára. Balogh János, a nemesbik- ki Nógrádi Sándor Termelő- szövetkezet elnöke szórakozottan rábólintott. Látszott, egészen másra figyel. — Nagy a szél. Ma mar aligha vegyszerezhetünk. Ilyen hűvös tavaszra még nem emlékszem. Jön az. orkánszerű szél, fákat hajlít, minden gépünket hazakerget a határból, de csapadék egy szem se esik. A múltkor, akármennyire hihetetlenül hangzik, Tiszagyulaházára menet arra figyeltem fel, hogy a polgári híd után a derült eget felhők váltották fel. Este hazafelé jövet a Tiszáig megint esett, utána nem. Az egész tavaszon eddig 12 milliméter esőt kaptunk. A felhők elkerülnek bennünket. Egy biztos, az időjárás a lehető legellentmondásosabb gazdálkodásba kergette idén mezőgazdasági üzemeinket. A szái'azság, a derült égbolt alatt, szinte minden munkát, talaj előkészítést és vetést a lehető legoptimálisabb időben, a nagy termések összes kedvező feltétele mellett sikerült elvégezni. De a hűvös éjszakák és nappalok megállították a növények fejlődését. — Megtorpantak a növekedésben a kultúrák. A tavaszi árpa kikelt, de azóta vegetál. A napraforgót is elvetettük 190 hektáron, a hőmérséklet viszont nem emelkedett, ez a kultúra is megbénult. Itt állunk a 450 hektár kukorica vetése előtt, s habozunk. A szondás talajhőmérők csak hat Celsius- fokot mutatnak, ez pedig nagyon kevés, hiszen az abraknövény magja 12 fok alatt nem csírázik. Viszont, ha bejön a meleg idő, képtelenek leszünk rá, hogy a kedvező három nap alatt elvessük a területet, ezért a növény érése megkéshet. Kockáztatnunk kell, úgy döntöttünk, hogy a termelési rendszer javaslata ellenére megkezdjük a mag földbe juttatását. Ezt hívják úgy, hogy kényszer. Két rossz közül a kevésbé kockázatosat választották. Ez a mezőgazdaság furcsa sajátossága. Mindig amellett kel! dönteni, amely a gyakorlati tapasztalatok ellenére is több jóval biztat. Az elnök ezt így magyarázta: — A gabonaprogram nagy lehetőséget jelent. Három- százezer forinttal növelhetjük a nyereséget, ha tizen- két-tizenöt százalékkál többet termelünk, mint az előző öt év átlaga. Ezt kár lenne kihagyni. Kockáztatunk, bízunk a májusi esőkben, a melegebb hetekben. Más kérdés az, ha későbbre hágj'A Centura is Vasárnap tartotta ünnepélyes termelési tanácskozását a miskolci Centrum Áruház kollektívája. Az elmúlt évi eredményei alapján az áruház elnyerte a Centrum Vállalat dicsérő oklevelét. A miskolci Centrumban tavaly 841 millió forint értékű árut adtak el. Amim arról Veres János, az áruház igazgatója beszámolt, az eredményekhez nagyban hozzájárult a fogyasztói igényekhez való rugalmas alkalmazkodás, az áruválaszték, a kínálat bővítése is. Számos kiállítást, vásárt rendeztek: a különböző akciók alkalmával összesen 30 millió forint értékű árengedményt adtak a vásárlóknak. Az áruház edjuk a vetést, a felázott talajokon egyáltalán el tudnánk-e végezni? Ezért mondtam, a kisebbik rosszat választottuk. Ugyancsak az állami szabályozó rendszer kedvező változását igyekeznek kihasználni a szarvasmarha hizlalásában is. Itt a szerencse is a szövetkezet mellé állt, hiszen nem fejő-, hanem hústermelésre alapozott tehén- állománnyal rendelkeznek. Évente 220 állatot hizlalhatnak fel, s mivel kilónként hat forinttal többet kapnak a húsért, az ágazaton félmillió forintot nyerhetnek tisztán. Nem úgy a sertéstenyésztésen, pedig a szövetkezet adottságainál fogva, ebben az ágazatban sokkal nagyobb jövedelmezőségi lehetőség van. Az elnök: — A feltételes mód helyett szívesebben beszélnék jelen időről. Már csak azért is, mert nincs olyan fórum, ahol ne hangzana el, Hogy a húskombinátnak, egyre több sertésre lenne Szüksége. Mi benyújtottunk egy tervet, amely hétmilliós hitel felvétele mellett, egy ú-j utóhizlalda építésével a hízott sertések számát a jelenlegi hatezerről nyolcezerre emelné. De sajnos, semmi jóval nem biztatnak. Pedig — és ez nemcsak magánvéleményem — egy olyan szűk nyereségű ágazatban, mint a sertéstartás, önerőből a fejlesztés lehetetlen. Az épületek drágák, a technológiai költségek magasak. Nekünk az egesz ágazaton mindössze kétmillió forintos nyereségünk van. Ez 22 millió forint feletti árbevétel mellett kis jövedelem. Melléküzemágak esetében akár az ötmilliót is elérhetnénk nyereségben, hasonló nagyságú termelési .szint mellett , Így csak a lehetőség marad meg. Mert bármilyen furcsán hangzik, a szövetkezet beruházása olcsó! Nem kell -kocaszáilást, fiaztatót, malacnevelőt építeni, hiszen azok már megvannak. így hitel hiányában marad a jelenlegi termelési-szint, s vele az elmulasztott lehetőség. — Erről a pontról — teljesen őszintén mondom — nem tudunk elmozdulni. Nincs üres épületünk, ahol a hizlalást megoldhatnánk. Es nem támogatást kértünk, hanem hitelt, amit kamataival együtt visszafizetnénk. És nem hiszem, hogy erre a tervre rá lehetne mondani: csak a szövetkezet érdeke. Nekünk félmillióval növelné a beruházás a jövedelmünket. A kétezer sertés, amely többletként hagyná el a telep kapuját, a húskombinát gondjait enyhítené, hiszen a vállalat az alföldi megyékből szerzi be a vágóállatokat. Ehhez csak annyit lehet hozzátenni: hogy az indokok jogosnak hangzanak ... — kármán — digi fennállása óta az elmúlt évben érte el a legnagyobb nyereséget — 34 millió forintot —, s ezzel megelőzte az ország valamennyi Centrum Áruházát. A miskolci Centrum és a kassai Prior Áruház kapcsolata immár több mint egy évtizedes. Vasárnap újabb szocialista szerződést irt alá a két áruház igazgatója. 1985- ig megszabván az árucsere bővítését. Míg korábban 180 —220 ezer rubel értékű árut cseréltek, addig az idén 500 ezer rubelre bővül a csereválaszték. Döntő többségben ruházati óv műszaki cikkek „utaznak” a két áruház között, szélesítve, gazdagítva a két város kínálatát. Elfekvő güfrésze! hasznosítása a Prior szerződése
