Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-12 / 109. szám
szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 1982. május 12., A számok tükrében az első negyedév után Minden alkalomra Női ruhák Sárospatakról Ar idén 26 millió forint értékű terméket exportál a Sárospataki Ru« báiati Szövetkezet Borsod Í A Központi Statisztikai Hivatal Borsod megyei Igazgatósága jelentést tett közzé megyénk I. negyedévi fejlődéséről. Ebből kitűnik, hogy Borsod iparának idei első negyedévi termelése (100,6 százaiéit), valamivel meghaladta az előző évi szintet, de kevesebb a két évvel korábbinál. , A tanácsi vállalatok és szö- I vetkezetek termelése dinami- I kusan növekedett, de csekély súlyuk miatt a megye ipari termelését csalt minimális mértékben befolyásolják. Jelentősen csökkent a kohászat és az építőanyag-ipar termelése, a többi ágazatban emelkedés következett be. A kohászat tevékenységét az is- ! mert külgazdasági nehézségek, az építőanyag-iparét elsősorban a beruházások általános mérséklése befolyásolja. Az ipari termékek értékesítésében a hazai piac szerepe erősödött, a megyei székhelyű iparnak az ebből származó árbevétele (mindenkori eladási áron) 13 százalékkal emelkedett, az exportbevételek együttesen 5 százalékkal csökkentek. A külföldi eladást egyaránt nehezíti az exportcikkek alacsony ára és a kereslethiány. | A kivitelező építőipar erre az évre — a tavalyi teljesítéssel megegyezően 3,9 milliárd forint értékű munka elvégzését tervezte. Az első negyedév végéig ennek 63 százalékára kötöttek szerződést, ez kevesebb, mint az egy évvel ezelőtti. Az elvégzett munkák értéke az éves előirányzatnak 16 százaléka, míg az előző év hasonló időszakának teljesítéséhez képest — összehasonlító áron — 96 százaléka. Az építőipar folyamatos termeléscsökkenése mellett kielégítetlen építési igény tapasztalható Borsodban. Ennek a látszólagos ellentmondásnak az az oka, hogy az építőipait kapacitás és az építőipari igények szerkezete eltérő. Hátráltatja az építőipar munkáját a szakiparban jelentkező létszámhiány is. A szarvasmarha-állomány mind a nagyüzemekben, mind a kisgazdaságokban csökkent, a március végi állomány csaknem 5 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbinál. A sertésállománynál kedvező irányú változás következett be: a negyedév végéig — az egy évvel ezelőtti visz- szaesés után — a bázisévhez képest közel 7 százalékkal nőtt a sertések száma. A vágóállat-felvásárlás mind szarvasmarhából, mind sertésből kevesebb volt, mint tavaly ilyenkor. Az előbbinél az állomány visszaesése, az utóbbinál pedig a hideg tél okozta a csökkenést, mivel a vágóállattá érés folyamata meghosszabbodott. A tehéntej értékesítése ebben a negyedévben is emelkedett. Az év első három hónapjában a beruházási tevékenységre — a szövetkezeti szektor kivételével — a visszafogottság volt a jellemző. A beruh ázásokra fordított ősz- szeg kétharmada, ezen belül az állami beruházásoké fele volt a tavalyinak. Űj beruházás alig kezdődött, hitellel kizárólag preferált célokat támogattak. Megyénk anyagi ágaiban, az első negyedév során átlagosan 2,7 százalékkal több dolgozót foglalkoztattak, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Jelentős létszámemelkedés csak a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben történt, a foglalkoztatottak száma a kereskedelemben kis mértékben növekedett. A többi anyagi ágban stagnált vagy csökkent az átlagos állományi létszám. A mező- gazdasági szövetkezetekben is lelassult a létszámnövekedés üteme, a közel ezerfős éves szintű létszámemelkedésnek mindössze 6,5 százaléka jutott az első negyedévre. Az anyagi ágakban foglalkoztatott dolgozók átlagbérének és átlagkeresetének növekedési ütemében lényeges különbségek alakultak ki. Az átlagbérek 8,1 százalékkal, az átlagkeresetek 5,4 százalékkal emelkedtek. A bérszínvonal növekedése népgazdasági áganként 3,5—11,5 százalék között, az átlagkereseteké 1,8 —11,6 százalék között volt. Az átlagbérek illetve átlag- keresetek emelkedése a termelés és a termelékenység sokkal kisebb növekedésével — helyenként csökkenésével — párosult. Például az iparban a termelés 0,6 százalékos, a termelékenység 1,8 százalékos emelkedését az átlagkeresetek 5 százalékos növekedése kísérte A megye lakosságának főbb központi forrásokból származó pénzbevétele 8,6 százalékkal haladta meg a bázis negyedévit. Ezen belül a végzett munkával kapcsolatos bevételek több mint 7 százalékkal, a társadalombiztosítási kifizetések a tavalyival azonosan, 12 százalékkal emelkedtek. A lakosság pénzmegtakarítása 10,5 százalékkal, hiteltartozása 11,8 százalékkal volt több, mint egy évvel ezelőtt. A kiskereskedelmi vásárlások folyó áron számolva nem egészen 6 százalékkal emelkedtek. Figyelembe véve az áremelkedéseket is, a forgalombővülés csak 0,3 százalékos, az országos 2,2 százalékkal szemben. Az ösz- szehasonlító áron számolt, forgalom a ruházati és a vegyesipari cikkek körében a bázisszint alatt maradt, élelmiszerekből és élvezeti cikkekből az ellátás kiegyensúlyozott volt, eladásuk összehasonlító áron is növekedett. ITíír/mi egymást követő «ai Ulll esztendőben ka_ pott kitüntetést jó munkájáért a Sárospatáid Ruházati Szövetkezet A legutóbbi, a tavalyi munka jutalma még friss emlékű. Mire kötelez a kiváló cím, mit terveznek erre az esztendőre? Erről beszélgettünk Begala Béláné műszaki vezetővel és Schneider József főkönyvelővel. — A kitüntetést megalapozó háttér, a kemény, kitartó munka — mondja a műszaki vezető. — Erre a szálán ára különösen jellemző a fejlődés: a divat állandóan változik, a külföldi, s a hazai partnerek is egyre igényesebbek. Divatos ruhákat várnak szövetkezetünktől, szép kivitelben. Széles a termékskálánk — női felsőruházati cikkeket készítünk, minden alkalomra. A termelésre vonatkozó adatokat Schneider József sorolja: — Idei termelési tervünkben 45 millió forint értékű termék előállítását tűztük ld célul. Ebből 26 , millió forint értékű a tőkés, 14,5 millió a szocialista export. A töbhit a belkereskedelem számára készítjük. — Mely országokba exportálnak? — Exportka pcsol a tai nk nem új keletűek. Az NSZK- beli ELKONT cég számára például már tíz éve dolgozunk A holland ELVI cég is immár két esztendeje partnerünk. Emellett, ha van szabad kapacitásunk, más cégek részére Is varrunk ruhákat. A legnagyobb mennyiséget az ELKONT számára exportáljuk, tenmelésünk 75 százalékát kötötték le ebben az évben is. Tizenkét termelőszalagunk közül nyolc áll a cég rendelkezésére. Három szalagon holland bérmunkát végzünk, egy szalag elegendő a hazai, valamint a szocialista országokból érkező megrendelések teljesítésére. — Hányán dolgoznak a szövetkezetben? — Létszámunk évek óta változatlan — mondja a műszála vezető. •— Háromszáznyolcvan hat dolgozónk közül huszonnyolcán nem fizikai munkások. Az itt végzett munka nagyon alapos szakmai felkészültséget követel — az ipari átlaghoz viszonyítva nagyon jó nálunk a szakképzett dolgozók aránya. Dolgozóink 86 százaléka szakmunkás. A legtöbben itt szerezték meg a szakmunkásbizo- nyltványt. — A szövetkezeinél évek óta sok szó esik egy új üzemház létesítéséről. Valóra válhatnak-e a tervek ? — Igen, mégpedig saját erőből — újságolja a főkönyvelő. — Sikerült megteremtenünk az anyagi fedezetet a tízmillió forint értékű beruházás realizálásához. Egy kétszintes üzemházat szeretnénk megépíteni. Erre már évek óta igen nagy szükségünk van, hiszen nincs megfelelő raktárunk, s a munkahelyek alapterülete messze alatta marad a könnyűipari átlagnak. Egy dolgozóra a szükséges hét négyzetméter helyett csupán 3,5 négyzetméternyi terület jut. A zsúfoltság megszűnik, ha elkészül az új épület. A felső szinten egy korszerű tanműhelyt alakítunk ki, az alsó szintre költözik a raktár, az emeletre pedig termelőszalagokat telepítünk. A beruházás befejezési határideje a jövő év vége. — Jelenleg milyen bérezési forma érvényes az üzemben? — Pillanatnyilag a legjobbnak a csoportteljesítménybérezés bizonyul. A helyszűke miatt kényszerültünk ezt a formát választani. Itt ismét vissza kell kanyarodnunk a beruházáshoz. Ha elkészül. lehetővé válik végre az egyéni teljesítménybérezés. Ettől még hatékonyabb, jobb munkát remélünk. — Hogyan alakultak az cl- *ő negyedév termelési mutatói? — Az clvc<izcíl munka értéke 7.6 millió forint Szovjet exportra 3,2 millió forint értékű terméket készítettünk, a belkereskedelem részére pedig 600 000 forint értékben szállítottunk az esztendő első negyedében. Időarányos árbevételi tervünket 105 százalékra teljesítettük. Áprilisban is hasonló jó eredményeket könyvelhettünk el. Mindez fel jogosít arra, hogy az idén is megcélozzuk a 14 millió forint nyereséget Déváid Hcdvijf Fotó: Kozma István Két gazdaság segítségével Húszmillió a háztáiiü Emberek és automaták Sárospatakon is fellendült az utóbbi években a háztáji gazdaságok termelése — állapította meg legutóbbi ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. Szabó Dánielné, a termelés- és ellátásfelügyeleti osztály vezetője előterjeszté- Bében részletesen foglalkozott a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji gazdaságok mindinkább erősödő kapcsolatával. A Kossuth Termelőszövetkezetben a háztáji gazdálkodás mint önálló üzemág szerepel, s a szövetkezeti gazdaságnak szerves részét alkotja — külön erre a célra beosztott agrármérnökkel. A téesz sokirányú segítséget nyújt a háztáji termelés növelése érdekében : az állattartáshoz kellő mennyiségű és fajtájú takarmányt, a föld megművelésére és a szállításokhoz gépeket ad. Ezenkívül háztáji szolgáltatás még a napos baromfi, a vetőmag és a műtrágya biztosítása, a leszerződött állatok beszállítása. Ugyancsak a Kossuth Tsz a Taskentben A Mezőkövesdi Asztalos Szövetkezet évek óta dolgozik külföldi megrendelőknek, akik elégedettek a kollektíva munkájával, Bizonyíték erre, hogy a szövetkezet 1982. évi árutermelésének több mint 60 százaléka a tervek szerint az e x porttevékenységből szá r mazik. A szövetkezet vezetői a közelmúltban értesüllek róla, szokásos szántóterület helyett — akik kívánták — 57 hektár kordonos művelésű szőlő- ültetvényt is kiosztott tagjainak'a Király hegyen. Különösen számottevő a háztájiból a hízott sertés, a vágómarha, a tej és a must felvásárlása. Ezek értékesítése a termelőszövetkezet útján történik, s a háztájiból átvett termékek értéke 1981-ben meghaladta a húszmillió forintot. ami jelentősen növelte a tsz-tagok múlt évi jövedelmét. Hasonlóképpen támogatja dolgozóinak háztáji termelését a város másik mezőgazdasági nagyüzemének, a Bodrogközi Állami Gazdaságnak a vezetősége is. A dolgozók vemhes üszőket, teheneket, szaporítóanyagokat kaphatnak a gazdaságtól. Ettől az évtől kezdve pedig — aki kéri — a háztáji földet is almáskert, formájában veheti ki a gazdaságtól. Ennek nagysága — a felnőtt családtagok számától függően — még egy hektárnál is nagyobb lehet. dolgoznak hogy ezúttal Ta.skentban, az Uzbég SZSZK fővárosában vár rájuk jelentős feladót, ahol új épületet kap az üz- bég minisztertanács, s a belső munkák egy részét a kövesül asztalosok végzik. Az év végéig a Szovjetunióban mintegy 17 millió forint értékű exportfeladatot kell az asztalosszövetkezetnek teljesítenie. Elromlik az automata mosógép a fürdőszobában, Nedvességet kap, elkopik valamelyik érintkezője, a gép megzavarodik, leáll, vagy ha tovább is dolgozik, összekeveri a műveleteket, előbb öblít, s csak aztán adagol forró vizet. Bizony ez bosz- szantó eset. Ennél már csak akkor lehet nagyobb baj, ha a gazdája akarja megjavítani a gépet. Mert ez a javítás az esetek többségében nem all másból, mint szentségelésből, ököllel-verésből, végkifejletként pedig rugdosás- ból. Az elromlott gép inger- 11 a tulajdonost, a beidegződések ökölbe szorítják a finom munkához szokott kezeket is — ó, szegény gépek. Érdemes lenne egyszer megfigyelni — mondja mérnök ismerősöm —, hogy mit müveinek az emberek otthon a háztartási gépeikkel, készülékeikkel, ha azok elromlanáit és nem jön azonnal a szerelő. Mert a legkorszerűbb, legmegbízhatóbb tévé is felmondhatja a szolgálatot, mondjuk szaladni kezd ernyőjén a kép, és semmi pénzért se hajlandó megállni. Mit tesz a tulajdonos? Odamegy a készülékhez és ráver kettőt az oldalára. Gondoljam csak el, ma már egy háztartásban 5—10 gép is található, közülük több fél- vagy teljesen automata, mindenesetre gombnyomásra működik, és eléggé igényli a korszerűségéhez illő bánásmódot. De épp ez az: háztartásunk automata vagy nem automata gépei egyelőre hiába várnak okos működtetésükhöz szükséges megfelelő műszaki kultúrára. Nem is csoda. Egy mai nyugdíjas esetleg akkor volt gyerek, amikor még az egyszerű hangszórós rádió is ritka volt, nemhogy az automatikusan működő hűtőszekrény. Hogyan is válhatott volna beidegződéssé, kultúrája részévé az autorriatikák értésének, kezelésének ismerete. Nemrégiben egy automatizálási-oktatási konferencián hallottam a következő történetet. Az egyik mosoda vezetői külföldön jártak és megvásároltak -egy drága, de teljesen automatizált mosógépsort. A gépsor termelékeny, kézi erőt nem is igényel, az egyik végén beadagolják a szennyes ruhát, a másik végén pedig szalagra kerül a centrifugált tiszta ruha: öltönyben, nyakkendőben is lehetne a gépet kezelni. A gép meg is érkezett a hazai mosodába, jöttek a külföldi szerelők, két napig próbálgatták a különféle technológiákat, tanították az itthoni személyzetet. A szerelésnél persze jelen volt a mosoda műszaki vezetése is, élén a harmincegy néhány éves, és kiváló szakember hírében álló mérnökkel. Nos, egy reggel megakadt valami hiba folytán a gép programkártyája, villogni kezdett a hibajelző lámpa. Mit tett erre a mosoda műszaki vezetője? Odalépett a géphez és amúgy istenesen ököllel oldalba verte. A külföldi szerelők meg bámultak, egyrészt a műszaki vezető munkamódszerén, másrészt meg azon, hogy a gép megjavult. A csodák országa — gondolhatták ... A lényeg persze az, hogy ugyanaz játszódott le az üzemben, mint otthon a háztartásban. S éppen mert üzemi történet, más megítélés alá esik. Nem mintha elmarasztalnám a mérnököt, ő sem tett mást, mint amit a legtöbben tennének — a beidegződéseket nem lehet vezényszóra átalakítani. Hanem ez az ököllel-verés jelzi, hogy milyen is a viszonyunk hétköznapi munkánk során az automatizáláshoz. Azon a konferencián úgy fogalmaztak szakembereink, hogy a mai napig nem sikerült beépíteni műszaki kultúránkba, oktatási rendszerünkbe az automatizálás fontosságát. Nem alakult ki az a reflex, ami korunk követelményei szerint képes számításba venni az automatizálással szemben támasztható igényeket. Az oktatás terén például az eddig tapasztalt kezdeményezések, reformintézkedések az automatizálás tanításában nem vezettek áttöréshez, sőt, kifejezetten hatástalannak bizonyultak. Elég csak a gépészmérnökök automatizálási oktatására gondolni. Pedig éppen ők azok, akiknek munkája nyomán testet ölt az automata berendezés, a gépészmérnök alkotja rendszerré a különféle elektronikus, elektromos és gépészeti egységeket, ő is tervezi, irányítja a termékek gyártását, ő választja ki, s programozza az automata eszközöket. Hány és hány példát is-; merünk, amikor drága gépet vettünk, s csak itthon derült ki. hogy hiányoznak működtetésükhöz a műszaki feltételek. De megvettük, mert automatika, mert külföldön is automatizálnak. De hát miért is volna másképp? A kampány nem pótolja a belső kényszert, s nem is feledtetheti azt. hogy az automatizálás nem egyedül- pénzkérdés. Fogadókészség is, amelyet éppúgy jellemez az ököllel-verés. mint az a tény, hogy automata berendezéseink kihasználásában, korszerűségük pénzzel mérhető hasznosításában jóval alatta maradunk az elvárható színvonalnak. M. G.
