Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

198?

3., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 7

r m » r

, nfip Ktíerrs

Amikor elvártak, sokat beszéltek a faluban S.-ók- röl. Hogyne, hiszen falun, aliol mindenki ismeri egymást, még ma is szenzáció- számba megy a válás. Hát még akkor, ha a lánygyereket is a férfinak ítélik.

Kelhető, hogy Sándor sem így képzelte az életét, házasságát Szavaiból nem kerekedik szokatlan történet, leggyakrabban használt visszatérő jelző nála a szó: átlagos. Ö már min. rienből csak átlagosra, középszerűre vágyik, abban nem lehet csalódni___

— Harminckét éves vagyok — mondja —, villany- szerelőnek tanultam Miskolcon, a 101-es szakmunkásképzőben. Eddig két munkahelyem volt. Először a TVK-ban kezdtem dolgozni, négy műszakra jártam. Visszajöttem a szülő, falumba, amikor itt, helyben munkalehetőség kínál-. kozott. Ezen a helyen 1970 októberétől dolgozom. Jó a közösség, amelybe kerültem. Innen vittek el katonának is, a Balaton melletti Tapolcára. 1973-ban szereltem le, s visszajöttem dolgozni. Egy évvel később fa. lumbeli lánnyal kötöttem házasságot. Eseménydús évek következtek: egy évvel az esküvőnk után megszületett a kislányunk. A házasságunk négy évig tartott.

— Miért váltak el?

— Nehéz erre válaszolni, az emlékezés még mindig fáj. Sajnos, a feleségem

nem olyan asszony volt, amilyennek álmodtam. Nem szép, ha egy férfi italozik, még csúnyább, ha egy nő teszi ezt. Hát még, ha anya az illető. A kimaradozások- nak az lett; a vége, hogy beleszeretett egy másik férfiba. Elváltunk, nem harcolt a gyerekért, jó helyen tudta nálam, és az anyámnál. Ő időközben szült annak a férfinak két gyereket, azóta attól is elvált. A gyerekek sorsáról nem tudok, annyi viszont bizonyos, hogy a miénkkel nem törődik. Nem látogatja, a tintás díjat sem fizeti. Szégyellnék emiatt a bíróságon pereskedni vele.

— A válás óta eltelt három év. Hogyan birkózik az édesapa a kislány nevelésével?

— Jól megvagyunk hármasban a kislányommá! és a nagymamával. Még óvodás a kislány, ősszel megy iskolába. Amikor én dolgozom, a nagymama vigyáz rá. Sajnos, egy keresetből, még ha férfifizietésről van is szó, nehéz egy gyereket eltartani. Ezért igyekszem minden munkát elvállalni, sokat túlórázom. A kollégáim megértnek, a munka, amit csinálok, érdekel, változatos. A pénz viszont, amit hó elején hazaviszek, elég kevés. Minden fillérre szükség van. ugyanis épít- kezek. Az építkezést még a feleségemmel együtt kezdtük el. éppenhogy a falakat felhúztuk, amikor egyedül maradtam. Lassacskán azért haladok, de még legalább százezer forint kelle-' ne, hogy a ház elkészüljön. Túlságosan nem hajtom a munkát, hiszen szabad időmben a gyerekkel is szerelnék foglalkozni. Ezt ő ki is követeli magának ...

— Hogyan képzeli a további életét?

— Egy időre szeretnék kimenni külföldre dolgozni. Nem hosszú ideig, csak ad. dig, amíg előteremtem a ház befejezéséhez szükséges pénzt. Utána visszajönnék ide, az üzembe dolgozni. Amíg távol leszek, az édesanyáin vállalja a kislány gondozását. Egyikünk számára sem lesz ez köny- nyű időszak.

— Sándor, maga még nagyon fiatal. Egy csalódás, ha nagyon keserves is volt, bizonyára nem vette el véglegesen a kedvét egy újabb házasságtól.

— Valóban, szeretnék majd megnősülni. Az új házhoz rendes asszonyt akarok majd hozni.

— Milyen legyen az asz- szony, akivel az életét ösz- sze akarja kötni?

— Legyen csak átlagos.

Mindenben. Ne legyen túl szép, ne legyen kikapós, legjobb, ha mindenben középszerű. A családban békességet és nyugalmat szeretnék. Olyan társra van szükségem, aki anyaként szereti és váll alja a kislányomat. Ha ilyen asszonyra találok, jobb szívvel végzem a munkámat is

___

I

I. EL

1

•

Akik mostanában jártak Leninváros felé a Muhi- puszta csárda környékén, az építkezés, tereprendezés nyomait láthatták. Mint arról már több alkalommal hírt adtunk, társadalmi ösz- szefogással emlékpark létesül a muhi csata színhelyén. A térplasztikák már korábban elkészültek, ezek zsűrizése ugyancsak meg. történt. Jelenleg a helyszíni munkák folynak, az emlékpark, ezen belül a mesterséges domb kialakítása. Az Ónodi községi Köaös TaEmlékpark Műhibán

nács vezetői a minap elmondták, hogy eddig 1200 köbméter földet hordtak a területté. A földszállításokból a környékbeli termelő- szövetkezetek, a sajóhídvé- gi, a sajópetri, a hernád- németi, a nagycsécsi és különösen az ónodi tsz, valamint az EPFU vette ki részét. A már kialakított dombok a napokban termőréteget kapnak, ez még

mintegy 300 köbméter termőföld odaszállítását és szétterítését jelenti, majd a hengerezés. ülepedés után megtörténik a fűmagvetés, illetve a térplasztikák tartóinak betonozása. A kopjafák július közepén kerülnek ki az emlékparkba, amelynek ünnepélyes felavatására — most már végleges — augusztusban kerül sor.

Ukáz (?)

Sajnálatosan gyakori d»-' vatszó lett mostanában az ukáz. Leggyakrabban azok az alsóbb szintű vezetők mondják, akik rendelkezéseiket mással nem tudják indokolni — azzal mégsem lehet megokolni, * hogy: „csak” —, vagy ezzel kívánják a rendelkezés felelősségét valami felsőbb szervre áthárítani, mintegy azt fejezve ki: én sem értek vele egyet, de ez a parancs, nincs vita.

Az ukáz történelmi értelmezésben „cári rendeletet” jelent, a másik értelmezése szerint, „hatalmaskodó, önkényeskedő parancs, vagy tilalom”. A magyar nyelvben a szigorú, vagy annak látszani kívánó parancs gúnyos, pejoratív elnevezése.

A cár atyuska hatvanöt esztendeje kiment a divatból. Önkényuralmát elsöpörte a történelem. Igazán kár lenne nálunk az emlékét azzal táplálni, hogy mind gyakrabban használjuk intézkedések indokolása helyett az „Ez ukáz!” szövegű, fenyegető hangú erősítést. Utána már csak a „Pofa súlyba!..” következhetne ...

ra üstökét, és süteményt tömött az őzek szájába — felesége figyelmesen nyújtogatta neki a dobnivalót, mint egy fogorvos asszisztensnője a műszereket.

Nyomába szegődtem, mert szinte elképesztő volt, hogy mindez „bejött” neki, hogy ez a fölényes jótékonykodás, ez a vezéri leereszkedés a látottak alapján igazoltatott, hogy ez a fontosságtudat kielégittetett. Vártam. hogy mikor éri az első csalódás, de hiába: az ostoba tapir ugyan nem fogadta el a felkínált csemegét, csak járt-kelt föl s alá, pillanatnyi megállás nélkül; látszott, hogy még a tudomásulvételig sem fog eljutni soha — ezért el lehetett intézni egy hanyag kézlegyintéssel. Az elefánt ormányát lengetve, hajbókolva kéregetett; a zsiráf idétlenül szétterpesztett mellső lábakkal hajtotta le hosszú nyakát a perecért; a szavannák hatalmas lakója hétrét görnyedt egy morzsányi elemózsiáért. . . Talán az orrszarvúban támadt fel valami az őserdő virtusából; dühödt fújtatással többször egymás után nekirontott a vasrácsnak; a kemény szaru nagyot koppant a még keményebb fémen; de dühe értelmetlen voltés céltalan; a szemüveges egyetlen rövid mondatban össze is foglalta lesújtó véleményéi: „ez teljesen hülye'’. Csak a teleség rebbent

í-fP/V

!»tí

u

meg egy kicsit: „képzeld, ha most ki tudna jönni” — mondta megborzongva, de a válaszul kapott magabiztos mosoly elhallgattatta.

Így érkeztünk el a bölényhez.

Háttal állt ezúttal is, nagy fejét töprengőn lehorgaszt- va, csak farkával csapott egyet-egyet a szemtelenke- dő legyekre. A teremtés ura szólongatni kezdte, de hasztalan; a bölény mint egy gyászos, sötét, baljóslatú idol csak nézeti maga elé, nem vett róla tudomást. A nagy táskából előkerült a perec

:— sósperec a bölénynek! — s mór repült is az adakoaó kényúr kezéből. A dobás remekbe sikerült: hátán találta az óriási állatot, s fönnakadt foszladozó, rongyokban lógó gvapján; egy ideig btt billegett, majd lehullott a porba. A bölény ekkor megmozdult, de csak a fejét fordította félre, és bús, titokzatos, nedvesen fénylő szemével végigmérteN a perechajigáló szemüvegest.

— Adjak egy másikat? — kérdezte a buzgó feleség.

— Ennek! — háborodott

fel a férfi. — Ez egy koszos, undorító, bula dög . te

Fefdúttan odébbálltak, de már nem mentem utánuk. Rátámaszkodtam a vaskorlátra, s figyeltem a bölényt, aki visszazökkent előbbi mozdulatlan nyugalmába.

Vagy tíz perecéi később zsibongó, hangos gyerekcsapat érkezett. Ellepték a korlátot, mint a fecskék a villanydrótot, de kíváncsiságuk hamar lelohadt „Ez unalmas” mondta az egyik tíz-ti zenitet éves forma kite lánv. „Menjünk a majmokhoz!”

S ezzel elvibaraottak.

Utánuk néztem, de nem haragudtam, rájuk. Hiszen gyerekele még; a hancúro- zó, jópofa majmok, a hízelkedő őzikék, vagy a mancsaikat kérlelőn fötemetó mackók alighanem szóra- koztatóbbak, mini ez a magányos, zárkózott ősállat. Megértettem őket: honnan is tudhatnák, hogy hosszú éveknek kell eltelni addig, amíg az-ember ráébred: tulajdonképpen nagyon sivár és alávaló dolog egy életen keresztül kezeket nyalni, hízelkedni, kéregetni, jópofás, kodni és »vigyorogni a rács mögött... Élvezzék csak most még a majmok virgonc játékát: úgy sem lehet siettetni a felismerés pillanatát.

Pedig er a pillanat számukra is eljön, ha el kell iönnie.

S akkor maid bizonyára

megszeretik a bölényt.

Kiss Attila rajzó

► éié# 'LaP k: L,

te.

Lancsák Gergő bácsi a megye egyik közéleti fórumán óriási taps közepette bontott zászlót: „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!” jelszóval induló mozgalma már a meghirdetés pillanatában általános sikert aratott.

Mondják, hogy a gyűlés után az illetékesekhez özönlöttek a felajánlások, a mozgalmat segítő bejelentések, vállalások. Állítólag a központi öntöde, amelynek nemcsak az irodaháza, de az egyik anyagraktára is a megyében van, üzemi lapjában képes riportot közölt Lancsák bácsiról, és a kispénzű öregek istápolójának nevezte. A riport alatt az olvasztárok és kazánkovácsok nyílt levélben bírálták a borravaló kóros , elterjedését, és sok sikert kívántak Lancsák bácsinak. Beszélik, hogy a megyei központi széntelep Mindent a vevőért névű brigádjának tagjai, akik eddig a szénszállítások során fondorlatos trükkökkel tetemes pénzt vágtak zsebre a nyugdíjasoktól is, most kizárólag a középkoriakat csapták be Ötleteikkel. Persze a becsapás ténye most sem bizonyított, csak egy dolog biztos : nyugdíjasoknak azóta egy másik brigád hordja a szenet. Arról is hir járja, hogy a megyeszékhely gim- náziumárjak diákjai megfogadták: olyan pályára lépnek, ahol nincs jatt, nincs csúszópénz, borravaló. Harminc srác közül huszonnyolcán jelentkeztek ber._ ziokútkezeiönek, de a Lan- csék-féle mozgalom hatására, mindnyájan olajbányászok lesznek. Állítólag a pincérek az egész városban megígérték, hogy minden nyugdíjas kinézetű, örea jattból összejött | egy részét szociális |

gedő vendég árkedvezményt kap a számoláskor. Sót, a i szolidaritásukról biztosítót.' ták Lancsák bácsit a tévé- f szerelők, a beteghordók, a kéményseprők. A benzinku-1 tasok ráadásul megígértek, hogy pénz

otthon építésére ajánlják fel.

Ilyen népszerűség, siker hallatán kerestem fel én is Lancsák bácsit. Szomorúan fogadott:

— Ne higgyen a mendemondának. A „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!”! mozgalomnak csak szerény eredményei vannak.

— Lehetetlen.

— Akkor számoljon!! Tó- lem ebben a hónapban nem , fogadott el jattot a kéményseprő. Ez egy húszas. A villanyszámláson tíz íorin- tot spóroltam. Mivel étte_| rembe járok, taxin nem utazom, mentő nem jött ér-| lem, a tévém jó. egy hónap alatt harminc forintot takarítottam meg. Ellenben beteg lett a feleségem. Csak! egy operáció segít. Megsúgták, hogy a tanár úrnál há-i romezer forint a hálapénz;; egy ilyen műtétért. Világos?! Maga mit tenne az én he-' lyemben?

— Szóval, hogy is mondjam ? ... Hát

__

— Én is azt tettem. De. örök optimista vagyok és) bizakodom.

— A „Ne fogadj cl bor-j ravalót nyugdíjastól!” mozgalom sikerében?

— Abban nem aonvira. i

Tudja, azt remélem, hogy? ér. nem betegszem meg,; nem kell megműteni, es • mégiscsak spórolok háromezer forintot!.

Kiss György Mihály

.v* »re.- Uteri' » v

»• ««aw •'» 7zk-««i]4 rvi 11

Májusi koncertnaptár

öt hangversenyt ígér májusra a műsornaptár Miskolcon.

Lenkey Csaba (hegedű) és C. Acsay Gabriella (zongora) szonátaestjét, a Városunk művészei sorozatban rendezik meg 11-én. kedden este a Bartók-téremben. Az est műsorán Bach. Mozart. Schubert és Beethoven művek szerepelnek.

A Miskolci Rézfúvós Quintett és a Miskolci Fúvósötös közös koncertje 12- én este lesz. ugyancsak a Bartók-teremben, s programjukban Farnaby. Purcell, Winlz, Scheidt Danzi. Hindemith. Ránki és Joplin művek hallhatók.

ünnepi hangversenyt ad a Miskolci Bartók Kórus, a

Miskolci Szimfonikus Zene-: kar, Koloss István orgona-! művész, Gregor József. Ko-s- vács Brigitta és Keönchl Boldizsár énekművész, 16-; án este az avasi templom-u ban. Reménvi János ve-! /.énv! elével és azon Bach-| művek, valamint Kodályt Psalmus Hungaricusa hall-f ható. Másnap. 17-én. a Magvar Állami Hangverseny-, zenekart vezényli a szín-a házban Vásárv Tamás. E! koncert műsorán Kodály,! Mendelssohn és Brahms | művek szerepelnek. Végül it Collegium musicum «oro-i zatban 25-én az avasi i, templomban I -ehotka Gábor orgonaestje hallható.