Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

198? 3., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 7 r m » r , nfip Ktíerrs Amikor elvártak, sokat beszéltek a faluban S.-ók- röl. Hogyne, hiszen falun, aliol mindenki ismeri egy­mást, még ma is szenzáció- számba megy a válás. Hát még akkor, ha a lánygye­reket is a férfinak ítélik. Kelhető, hogy Sándor sem így képzelte az életét, házasságát Szavaiból nem kerekedik szokatlan törté­net, leggyakrabban hasz­nált visszatérő jelző nála a szó: átlagos. Ö már min. rienből csak átlagosra, kö­zépszerűre vágyik, abban nem lehet csalódni___ — Harminckét éves va­gyok — mondja —, villany- szerelőnek tanultam Mis­kolcon, a 101-es szakmun­kásképzőben. Eddig két munkahelyem volt. Először a TVK-ban kezdtem dol­gozni, négy műszakra jár­tam. Visszajöttem a szülő, falumba, amikor itt, hely­ben munkalehetőség kínál-. kozott. Ezen a helyen 1970 októberétől dolgozom. Jó a közösség, amelybe kerül­tem. Innen vittek el kato­nának is, a Balaton melletti Tapolcára. 1973-ban szerel­tem le, s visszajöttem dol­gozni. Egy évvel később fa. lumbeli lánnyal kötöttem házasságot. Eseménydús évek következtek: egy év­vel az esküvőnk után meg­született a kislányunk. A házasságunk négy évig tar­tott. — Miért váltak el? — Nehéz erre válaszolni, az emlékezés még mindig fáj. Sajnos, a feleségem nem olyan asszony volt, amilyennek álmodtam. Nem szép, ha egy férfi italozik, még csúnyább, ha egy nő teszi ezt. Hát még, ha anya az illető. A kimaradozások- nak az lett; a vége, hogy beleszeretett egy másik fér­fiba. Elváltunk, nem harcolt a gyerekért, jó helyen tud­ta nálam, és az anyámnál. Ő időközben szült annak a férfinak két gyereket, azóta attól is elvált. A gyerekek sorsáról nem tudok, annyi viszont bizonyos, hogy a miénkkel nem törődik. Nem látogatja, a tintás díjat sem fizeti. Szégyellnék emiatt a bíróságon pereskedni vele. — A válás óta eltelt há­rom év. Hogyan birkózik az édesapa a kislány nevelésé­vel? — Jól megvagyunk hár­masban a kislányommá! és a nagymamával. Még óvo­dás a kislány, ősszel megy iskolába. Amikor én dolgo­zom, a nagymama vigyáz rá. Sajnos, egy keresetből, még ha férfifizietésről van is szó, nehéz egy gyereket eltartani. Ezért igyekszem minden munkát elvállalni, sokat túlórázom. A kollégá­im megértnek, a munka, amit csinálok, érdekel, vál­tozatos. A pénz viszont, amit hó elején hazaviszek, elég kevés. Minden fillérre szükség van. ugyanis épít- kezek. Az építkezést még a feleségemmel együtt kezd­tük el. éppenhogy a fala­kat felhúztuk, amikor egye­dül maradtam. Lassacskán azért haladok, de még leg­alább százezer forint kelle-' ne, hogy a ház elkészüljön. Túlságosan nem hajtom a munkát, hiszen szabad időmben a gyerekkel is sze­relnék foglalkozni. Ezt ő ki is követeli magának ... — Hogyan képzeli a to­vábbi életét? — Egy időre szeretnék kimenni külföldre dolgozni. Nem hosszú ideig, csak ad. dig, amíg előteremtem a ház befejezéséhez szüksé­ges pénzt. Utána visszajön­nék ide, az üzembe dolgoz­ni. Amíg távol leszek, az édesanyáin vállalja a kis­lány gondozását. Egyikünk számára sem lesz ez köny- nyű időszak. — Sándor, maga még na­gyon fiatal. Egy csalódás, ha nagyon keserves is volt, bizonyára nem vette el vég­legesen a kedvét egy újabb házasságtól. — Valóban, szeretnék majd megnősülni. Az új házhoz rendes asszonyt aka­rok majd hozni. — Milyen legyen az asz- szony, akivel az életét ösz- sze akarja kötni? — Legyen csak átlagos. Mindenben. Ne legyen túl szép, ne legyen kikapós, legjobb, ha mindenben kö­zépszerű. A családban bé­kességet és nyugalmat sze­retnék. Olyan társra van szükségem, aki anyaként szereti és váll alja a kislá­nyomat. Ha ilyen asszonyra találok, jobb szívvel vég­zem a munkámat is ___ I I. EL 1 • Akik mostanában jártak Leninváros felé a Muhi- puszta csárda környékén, az építkezés, tereprendezés nyomait láthatták. Mint ar­ról már több alkalommal hírt adtunk, társadalmi ösz- szefogással emlékpark léte­sül a muhi csata színhe­lyén. A térplasztikák már korábban elkészültek, ezek zsűrizése ugyancsak meg. történt. Jelenleg a helyszíni munkák folynak, az emlék­park, ezen belül a mester­séges domb kialakítása. Az Ónodi községi Köaös Ta­Emlékpark Műhibán nács vezetői a minap el­mondták, hogy eddig 1200 köbméter földet hordtak a területté. A földszállítások­ból a környékbeli termelő- szövetkezetek, a sajóhídvé- gi, a sajópetri, a hernád- németi, a nagycsécsi és kü­lönösen az ónodi tsz, vala­mint az EPFU vette ki ré­szét. A már kialakított dombok a napokban termő­réteget kapnak, ez még mintegy 300 köbméter ter­mőföld odaszállítását és szétterítését jelenti, majd a hengerezés. ülepedés után megtörténik a fűmagvetés, illetve a térplasztikák tar­tóinak betonozása. A kop­jafák július közepén kerül­nek ki az emlékparkba, amelynek ünnepélyes fel­avatására — most már vég­leges — augusztusban ke­rül sor. Ukáz (?) Sajnálatosan gyakori d»-' vatszó lett mostanában az ukáz. Leggyakrabban azok az alsóbb szintű vezetők mondják, akik rendelkezé­seiket mással nem tudják indokolni — azzal mégsem lehet megokolni, * hogy: „csak” —, vagy ezzel kí­vánják a rendelkezés fele­lősségét valami felsőbb szervre áthárítani, mintegy azt fejezve ki: én sem ér­tek vele egyet, de ez a pa­rancs, nincs vita. Az ukáz történelmi értel­mezésben „cári rendeletet” jelent, a másik értelmezése szerint, „hatalmaskodó, ön­kényeskedő parancs, vagy tilalom”. A magyar nyelv­ben a szigorú, vagy annak látszani kívánó parancs gú­nyos, pejoratív elnevezése. A cár atyuska hatvanöt esztendeje kiment a divat­ból. Önkényuralmát elsö­pörte a történelem. Igazán kár lenne nálunk az emlé­két azzal táplálni, hogy mind gyakrabban használ­juk intézkedések indokolása helyett az „Ez ukáz!” szö­vegű, fenyegető hangú erő­sítést. Utána már csak a „Pofa súlyba!..” következ­hetne ... ra üstökét, és süteményt tömött az őzek szájába — felesége figyelmesen nyúj­togatta neki a dobnivalót, mint egy fogorvos asszisz­tensnője a műszereket. Nyomába szegődtem, mert szinte elképesztő volt, hogy mindez „bejött” neki, hogy ez a fölényes jótékonyko­dás, ez a vezéri leereszke­dés a látottak alapján iga­zoltatott, hogy ez a fontos­ságtudat kielégittetett. Vár­tam. hogy mikor éri az első csalódás, de hiába: az osto­ba tapir ugyan nem fogad­ta el a felkínált csemegét, csak járt-kelt föl s alá, pil­lanatnyi megállás nélkül; látszott, hogy még a tudo­másulvételig sem fog eljut­ni soha — ezért el lehetett intézni egy hanyag kézle­gyintéssel. Az elefánt or­mányát lengetve, hajbókol­va kéregetett; a zsiráf idét­lenül szétterpesztett mellső lábakkal hajtotta le hosszú nyakát a perecért; a sza­vannák hatalmas lakója hétrét görnyedt egy mor­zsányi elemózsiáért. . . Ta­lán az orrszarvúban támadt fel valami az őserdő virtu­sából; dühödt fújtatással többször egymás után neki­rontott a vasrácsnak; a ke­mény szaru nagyot koppant a még keményebb fémen; de dühe értelmetlen voltés céltalan; a szemüveges egyetlen rövid mondatban össze is foglalta lesújtó vé­leményéi: „ez teljesen hü­lye'’. Csak a teleség rebbent í-fP/V !»tí u meg egy kicsit: „képzeld, ha most ki tudna jönni” — mondta megborzongva, de a válaszul kapott magabiztos mosoly elhallgattatta. Így érkeztünk el a bö­lényhez. Háttal állt ezúttal is, nagy fejét töprengőn lehorgaszt- va, csak farkával csapott egyet-egyet a szemtelenke- dő legyekre. A teremtés ura szólongatni kezdte, de hasz­talan; a bölény mint egy gyászos, sötét, baljóslatú idol csak nézeti maga elé, nem vett róla tudomást. A nagy táskából előkerült a perec :— sósperec a bölénynek! — s mór repült is az adakoaó kényúr kezéből. A dobás remekbe sikerült: hátán ta­lálta az óriási állatot, s fönnakadt foszladozó, ron­gyokban lógó gvapján; egy ideig btt billegett, majd le­hullott a porba. A bölény ekkor megmozdult, de csak a fejét fordította félre, és bús, titokzatos, nedvesen fénylő szemével végigmérteN a perechajigáló szemüve­gest. — Adjak egy másikat? — kérdezte a buzgó feleség. — Ennek! — háborodott fel a férfi. — Ez egy ko­szos, undorító, bula dög . te Fefdúttan odébbálltak, de már nem mentem utánuk. Rátámaszkodtam a vaskor­látra, s figyeltem a bölényt, aki visszazökkent előbbi mozdulatlan nyugalmába. Vagy tíz perecéi később zsibongó, hangos gyerekcsa­pat érkezett. Ellepték a kor­látot, mint a fecskék a vil­lanydrótot, de kíváncsisá­guk hamar lelohadt „Ez unalmas” mondta az egyik tíz-ti zenitet éves forma kite lánv. „Menjünk a majmok­hoz!” S ezzel elvibaraottak. Utánuk néztem, de nem haragudtam, rájuk. Hiszen gyerekele még; a hancúro- zó, jópofa majmok, a hízel­kedő őzikék, vagy a man­csaikat kérlelőn fötemetó mackók alighanem szóra- koztatóbbak, mini ez a ma­gányos, zárkózott ősállat. Megértettem őket: honnan is tudhatnák, hogy hosszú éveknek kell eltelni addig, amíg az-ember ráébred: tu­lajdonképpen nagyon sivár és alávaló dolog egy életen keresztül kezeket nyalni, hí­zelkedni, kéregetni, jópofás, kodni és »vigyorogni a rács mögött... Élvezzék csak most még a majmok vir­gonc játékát: úgy sem lehet siettetni a felismerés pilla­natát. Pedig er a pillanat szá­mukra is eljön, ha el kell iönnie. S akkor maid bizonyára megszeretik a bölényt. Kiss Attila rajzó ► éié# 'LaP k: L, te. Lancsák Gergő bácsi a megye egyik közéleti fóru­mán óriási taps közepette bontott zászlót: „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!” jelszóval induló mozgalma már a meghirdetés pillana­tában általános sikert ara­tott. Mondják, hogy a gyűlés után az illetékesekhez özön­löttek a felajánlások, a mozgalmat segítő bejelenté­sek, vállalások. Állítólag a központi öntöde, amelynek nemcsak az irodaháza, de az egyik anyagraktára is a megyében van, üzemi lap­jában képes riportot közölt Lancsák bácsiról, és a kis­pénzű öregek istápolójának nevezte. A riport alatt az olvasztárok és kazánková­csok nyílt levélben bírálták a borravaló kóros , elterje­dését, és sok sikert kíván­tak Lancsák bácsinak. Be­szélik, hogy a megyei köz­ponti széntelep Mindent a vevőért névű brigádjának tagjai, akik eddig a szén­szállítások során fondorla­tos trükkökkel tetemes pénzt vágtak zsebre a nyug­díjasoktól is, most kizárólag a középkoriakat csapták be Ötleteikkel. Persze a becsa­pás ténye most sem bizo­nyított, csak egy dolog biz­tos : nyugdíjasoknak azóta egy másik brigád hordja a szenet. Arról is hir járja, hogy a megyeszékhely gim- náziumárjak diákjai megfo­gadták: olyan pályára lép­nek, ahol nincs jatt, nincs csúszópénz, borravaló. Har­minc srác közül huszon­nyolcán jelentkeztek ber._ ziokútkezeiönek, de a Lan- csék-féle mozgalom hatá­sára, mindnyájan olajbá­nyászok lesznek. Állítólag a pincérek az egész város­ban megígérték, hogy min­den nyugdíjas kinézetű, öre­a jattból összejött | egy részét szociális | gedő vendég árkedvezményt kap a számoláskor. Sót, a i szolidaritásukról biztosítót.' ták Lancsák bácsit a tévé- f szerelők, a beteghordók, a kéményseprők. A benzinku-1 tasok ráadásul megígértek, hogy pénz otthon építésére ajánlják fel. Ilyen népszerűség, siker hallatán kerestem fel én is Lancsák bácsit. Szomorúan fogadott: — Ne higgyen a mende­mondának. A „Ne fogadj el borravalót nyugdíjastól!”! mozgalomnak csak szerény eredményei vannak. — Lehetetlen. — Akkor számoljon!! Tó- lem ebben a hónapban nem , fogadott el jattot a kémény­seprő. Ez egy húszas. A villanyszámláson tíz íorin- tot spóroltam. Mivel étte_| rembe járok, taxin nem utazom, mentő nem jött ér-| lem, a tévém jó. egy hónap alatt harminc forintot ta­karítottam meg. Ellenben beteg lett a feleségem. Csak! egy operáció segít. Megsúg­ták, hogy a tanár úrnál há-i romezer forint a hálapénz;; egy ilyen műtétért. Világos?! Maga mit tenne az én he-' lyemben? — Szóval, hogy is mond­jam ? ... Hát __ — Én is azt tettem. De. örök optimista vagyok és) bizakodom. — A „Ne fogadj cl bor-j ravalót nyugdíjastól!” moz­galom sikerében? — Abban nem aonvira. i Tudja, azt remélem, hogy? ér. nem betegszem meg,; nem kell megműteni, es • mégiscsak spórolok három­ezer forintot!. Kiss György Mihály .v* »re.- Uteri' » v »• ««aw •'» 7zk-««i]4 rvi 11 Májusi koncertnaptár öt hangversenyt ígér má­jusra a műsornaptár Mis­kolcon. Lenkey Csaba (hegedű) és C. Acsay Gabriella (zon­gora) szonátaestjét, a Váro­sunk művészei sorozatban rendezik meg 11-én. ked­den este a Bartók-téremben. Az est műsorán Bach. Mo­zart. Schubert és Beethoven művek szerepelnek. A Miskolci Rézfúvós Quintett és a Miskolci Fú­vósötös közös koncertje 12- én este lesz. ugyancsak a Bartók-teremben, s prog­ramjukban Farnaby. Pur­cell, Winlz, Scheidt Danzi. Hindemith. Ránki és Jop­lin művek hallhatók. ünnepi hangversenyt ad a Miskolci Bartók Kórus, a Miskolci Szimfonikus Zene-: kar, Koloss István orgona-! művész, Gregor József. Ko-s- vács Brigitta és Keönchl Boldizsár énekművész, 16-; án este az avasi templom-u ban. Reménvi János ve-! /.énv! elével és azon Bach-| művek, valamint Kodályt Psalmus Hungaricusa hall-f ható. Másnap. 17-én. a Ma­gvar Állami Hangverseny-, zenekart vezényli a szín-a házban Vásárv Tamás. E! koncert műsorán Kodály,! Mendelssohn és Brahms | művek szerepelnek. Végül it Collegium musicum «oro-i zatban 25-én az avasi i, templomban I -ehotka Gábor orgonaestje hallható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom