Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

)*<&. május 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A rendkívül hűvös, csapa­dékos időjárás sajnos vissza­vetette a tavaszi munkákat, lassú a már elvetett növé­nyek kelése, és késik a me­legigényes kukorica vetése. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályától kapott tá­jékoztatás szerint, április vé­géig megyénk mezőgazdasági üzemeiben 86 300 hektáron kerültek magágyba a tavaszi növények vetőmagvak A ter­vezett területen elvetették a tavaszi árpát, a borsóféléket, a zabot és a cukorrépát A lucematelepítések 92 százalé­kát végezték el, a naprafor­góvetés 90, a burgonyaültetés 75 százaléknál tart míg a kukoricát csak 14 ezer hek­táron, a tervezett terület mintegy 30 százalékán sike­rült elvetni. Ezért a mezőgaz­dasági üzemekben minden al­kalmas napot, órát hasznosí­tanak, s várhatóan holnap, vasárnap is dolgoznál? a ve­tőgépek. Képünkön kukorica­vetés alá készül a jó magágy a Csereháton. Milliós értékek létrehozói Asszonyok ­Avnlr «1 n/íL akik dolSozni akarnak, s /»/Ami a uun, nem válogatnak a mun­kában, keresethez juthatnak. S akinek va­lóban szüksége van a pénzre, az minden bizonnyal él is ezzel a lehetőséggel. Talán ez a magyarázata annak, hogy mind több asszony és leány vállal fizikai munkát, s nem tartja rangon alulinak, hogy a gépek mellé álljon. Az Autóvillamossági Felszere­lések Gyárának mezőkövesdi gyáregységé­ben csaknem 300 nő dolgozik, többségük be­tanított munkásként. A nők aránya a saj­toló- és a szereldeüzemben még ennél is nagyobb. A sajtolóüzem a gyáregység legrégibb termelőegysége. Talán ebből is adódott, hogy jó néhány évvel ezelőtt egyáltalán nem volt leányáiom itt dolgozni. Adám Jánosné: — Tizenhét éve, 1965-ben léptem munkaviszonyba. Így aztán különb­séget tudok tenni az akkori és a mai üzemi állapotok között. Bizony kezdetben alapo­san igénybe vett bennünket a munka, amely az átlagosnál nagyobb erőkifejtést követelt a nőktől. A munkakörülményekkel sem le­hetett dicsekedni, s ez sok asszonyt és le­ányt elriasztott az üzemtől. Ahogy teltek az évek, s változott a gyártmányösszetétel, úgy változtak, javultak a munkafeltételek. Tes­sék körülnézni a mai saj tolóban ... Magunk is meggyőződhettünk róla, hogy a gépek nagy részét kicserélték, korszerűbb, termelékenyebb berendezéseket helyeztél? üzembe. A milliókat érő gépekre valóban nagy szükség volt, hiszen 500—600-féle al­katrész készül a sajtóiéban, ugyanakkor az sem mellékes, milyen minőségű gyártmány hagyja el az üzemet. A sajtolóval szemben van a szereldeüzem, ahol az indítómotorok és egyéb autóvilla­mossági termékek készülnek.­Az egyik szalag mellett Daragó Andrásáé éppen az IM—11-es indítómotor alkatrészeit illeszti össze. A begyakorlott mozdulatok azt sejtetik: érti a dolgát. Közben megtud­juk: mindössze két éve dolgozik ebben az üzemben. — Az én esetemben igazán nagy pálya­módosulást jelentett az idejövetelem — ma­gyarázza. — Korábban ugyanis fehérnemű­ket varrtam egy vidéki szövetkezeti rész­legben. Hogy melyik munka a könnyebb? A mostani kétségtelenül nagyobb figyelmet, szakértelmet igényel, de jobban is lehet vele keresni. Különösen akkor, ha kifogástalan minőséget adunk ki a kezünkből. Mert ná­lunk ez a legfontosabb. Különben erre ösz­tönöz bennünket a nemrégiben kidolgozott bérezési, premizálási rendszer is. Amikor a keresetekről esik szó, egyszeri­ben élénkebbé válik a beszélgetés. Ádámné: — A sajtolóban teljesítmény szerint díjaznak bennünket. Én például 100 százalékos teljesítés esetén 20 forint 50 fil­lért kapok óránként. Száz százalékon felül ez természetesen növekszik. Erre jönnek még a különböző pótlékok, mint például a műszakpótlék. Márciusi fizetésem például hatezer forint felett volt. Daragóné: — Ha minden rendben megy, tehát van mindig elegendő anyag, illetve alkatrész és a szalag is zavartalanul üze­mel, teljesíteni lehet a normát. Én — mivel csak két éve vagyok a gyáregységben — 14,90-es alapórabért kapok, s háromezer fo­rint körül keresek. De bízom benne, lesz ennél még több is. A1/ so 8?tfvz tartozik, hogy a gyár­ly/ egységvezetés az utób­bi években, a gazdasági eredmények függ­vényében nagyobb összeget tudott fordítani a dolgozók jövedelmének növelésére. En­nek köszönhető, hogy 1980-hoz képest a fi­zikai dolgozók bérszínvonala tavaly 11,4 százalékkal növekedett. Ez a folyamat az idén sem reked meg, a teljesítménytől és a minőségtől függően jelentős keresetnöve­kedésre lehet számítani. A szereldeüzem egyik szögletében dolgo­zik többedmagával Lukács László né. Ók a kereskedelmi pótalkatrészeket csomagolják. — A gyáregység évenként 70—80 millió forint értékű pótalkatrészt gyárt, illetve hoz forgalomba, amelynek zöme exportra kerül — mondja Lukácsné. — Magam is a hatvanas évek közepén kezdtem a sajtoló­ban. Megszerettem ezt a gyárat, mert ha az ember becsületesen dolgozik, jó megél­hetést nyújt számára. Azt talán felesleges is mondani, hogy meg is kell dolgozni azért a négy-ötezer forintért. Ha nincs munkánk a csomagolóban, mi is a gépek mellé ál­lunk, nem szégyelljük, ha olajos lesz a ke­zünk. Bíró Józsefné az egyike azoknak az asz- szonyoknak, akik az év elejétől a legkor­szerűbb szerelőszalagon dolgoznak . — Gondos felmérés alapján jutott ránk a választás; amit megfelelő elméleti képzés, majd gyakorlati betanulás követett — mondja, majd nagy szakértelemmel elma­gyarázza, hogy a Bosch-licenc alapján a Bakony Művekben gyártott ikerhevederes szerelőszalag mit is tud valójában. Minden munkafogásnak, mozzanatnak megvan a je­lentősége, semmit nem csinálnak feleslege­sen. Persze ehhez az is kellett, hogy tudo­mányos módszerrel szervezzék meg a mun­kafolyamatokat. — Most. hogy a gyakorlatban kezeljük a fejlett technikát,, bizonyosodunk meg róla: a lehető legkisebb erőkifejtéssel milyen ma­gas 1 termelékenységet tudunk elérni. Nem tagadom, eleinte szokatlan volt a hagyomá­nyostól eltérő módon dolgozni, ám később beláttuk, csakis korszerű módszerekkel tu­dunk világszínvonalon álló, kifogástalan minőségű terméket gyártani. A Bosch- licenc alapján készített indítómotoroknak ugyanis nevük, rangjuk van a világpiacon. A ni ni ér a szakemberek mondták el, 111« |1Qgy amikor még hagyomá­nyos szerelőszalagon gyártották az indító­motorokat, 17 dolgozó egy műszak alatt leg­feljebb 500 darabot tudott összeszerelni. Most viszont ugyanannyi idő alatt 11 mun­kásnő már 600 indítómotort képes gyártani. Ezt év végére, miután befejeződik a beta­nulási időszak, 850—900 darabra tervezik növelni. A négy asszony — a többi munkásnőhöz hasonlóan — „csupán” betanított munkás­ként vesz részt a termelésben. Mégis kezük nyomán milliós értékel? születnek. Lovas Lajos Nem ami elválaszt, hanem ami összeköt... Hav:nnai üzenet Beszélgetés Herczeg Károllyal, a vasasszakszervezet tőtitkárával, a X. szakszervezeti világkongresszusról Alig két hónapja zajlott le a X. szakszervezeti világkong­resszus. Az első visszhangokat már ismerjük, s azt is, mi újat hozott a nemzetközi munkásosztály, a szervezett dolgozók számára a havannai találkozó. Erről, valamint saját tenni­valóinkról beszélgettünk Herczeg Károllyal, a vasasszakszer­vezet főtitkárával, aki Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára által vezetett magyar küldöttség tagjaként vett részt a világfóru­mon. — Miben különbözött a X. szakszervezeti világkong resz- szus a korábbiaktól? — A legfontosabb, hogy amióta létezik munkásmoz­galom, soha még ilyen széles körű részvétellel nem került sor szakszervezeti kongresz- szusra. Havannában 126 or­szágból, több mint 200 nem­zeti és nemzetközi szervezet küldötteként 269 millió dol­gozó képviseletében tanács­koztak a résztvevők. Bebi­zonyosodott, hogy amikor a nemzetközi politikai életben a hűvösebb áramlatok az uralkodók, a szervezett dol­gozók képviselői nem mon­danak le felelősségteljes kül­detésükről; nem az elválasz­tó, hanem az összekötő té­nyezőket helyezik előtérbe. S még valami: először került sor világkongresszusra Euró­pán kívül. A nyugati félte­ke első szocialista államának, Kubának a fővárosában ta­lálkoztunk, s a helyszín ön­magában is indokolja, hogy világkongresszusunkon — az egész világot érintő kérdései? megvitatása mellett — erő­teljes hangsúlyt kapott a gyarmati sorból felszabadult népek harca. Erre egyébként már az előkészítés időszaká­ban is törekedtünk. A magyar felszólalás — Melyek voltak a legfon­tosabb kérdések, amelyek a vitában szóba kerültek? — Voltaképpen négy olyan kérdéscsoport volt, amelyek­kel a felszólalók mindegyike foglalkozott, s amelyek a bizottsági munkában is meg­különböztetett hangsúlyt kap­tak. Az első: a béke megőrzése, a biztonság megszilárdítása, a fegyverkezési hajsza meg­fékezése, a leszerelés ügyé­nek előmozdítása. Ezzel kap­csolatban fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy korábban a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban sok vita zajlott erről. Sokan úgy vélték, hogy a béke és a leszerelés ügyét rá kell bízni a kormányok­ra és a békemozgalmakra, minthogy ez — ezek szerint — nem szakszervezeti fel­adat. A nemzetközi helyzet alakulása, a Ronald Reagan vezette amerikai kormány által meghirdetett erőpoliti­ka. a fegyverkezési hajsza felújítására irányuló törekvé­sek azonban világszerte fel­erősítettél? a szakszervezetek felelősségérzetét, s bebizo­nyosodott, hogy a legalap­vetőbb emberi jog, az élet­hez való jog védelme igenis szakszervezeti feladat. Hisz ez alapfeltétele a munkásér­dekek érvényre jutásának. Egységes álláspont született arról, hogy' nemzetközi ak­cióegység megteremtésére tö­rekedve, gátat kell vetni a fenyegetésnek, el kell hárí­tani a háborús veszélyt. A második: a tőkés világ elhúzódó válsága, a transz­nacionális vállalatok befolyá­sának növekedése arra kész­teti a szakszervezeti mozgal­mat, hogy nemzetközi össze­fogással lépjen fel a dolgozó emberek, a bérből és fizetés­ből élők védelmében, hogy a válság terheit ne rakhassák a dolgozó tömegek vállára. A harmadik: a lengyel vál­ság. A felszólalók szinte ki­vétel nélkül foglalkoztak a lengyel szakszervezetek hely­zetével. Az elhangzottakból azonban szinte egyöntetűen a féltés, az aggodalom és a segítő szándék csendült ki. Természetesen a legtöbben annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy Lengyel- országban mihamarabb olyan helyzetet kell — és tudnak — teremteni, hogy a szak- szervezetek tevékenysége le­hetővé váljék, mert ezt kí­vánja meg a dolgozók ér­deke. A negyedik: a szakszerve­zetek helye, szerepe a mun­káshatalom körülményei kö­zött, a szocialista országok­ban. Ez a kérdés — érthe­tően — gyakran a lengyel helyzettel összefüggésben me­rült fel. De nemcsak bíráló hangsúllyal. Sokan példának tekintik a szocialista orszá­gokban a szakszervezetek munkáját. Különösen az úgynevezett harmadik világ­ban, elsősorban a latin-ame­rikai és az afrikai országok­ban. Ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nagy figyelmet keltett a magyar küldöttség vezetőjének, Gáspár elvtárs­nak a felszólalása, aki be­szédében tételesen bizonyí­totta, hogy a szakszerveze­teknek éppen a szocializmus viszonyai között vannak a legnagyobb lehetőségeik. Nagy figyelmet keltett az a gon­dolat, hogy a munkáshata­lom viszonyai közt, ahol a szakszervezetek részesei a hatalomnak, partnerei mind a pártnak, mind pedig az államnak. És e felelősségről a szakszervezetek nem mond­hatnak le. Egyszóval, a szo­cialista országok • szakszerve­zeteinek felelősségét nagy­mértékben növeli, hogy mun­kájukat sok helyütt példa­ként vizsgálják, tanulmá­nyozzák. Tekintély és felelősség — Mindezt hogyan haszno­sítják a világ szakszervezetei, s milyen feladatok várnak a magyar szakszervezetekre? — Az említett kérdésekben jóval több állásfoglalás, ha­tározat született, mint amennyivel itt, most foglal­kozhattam. Ezek a határoza­tok jó orientációval szolgál­nak a világ dolgozóinak, hogy megfelelő választ ad­hassanak a nyolcvanas évek őket érintő kihívásaira, az együttes fellépésre és akciók­ra __ A magyar szakszerve­ze tek ismerik helyüket és szerepüket a nemzetközi élet­ben. Helytelen lenne, ha túl­becsülnénk jelentőségünket. Mégis, hazánk lélekszámút, a szervezett dolgozók számát tekintve, a kötelező szerény­ség mellett fontosnak tartom kiemelni, hogy felelősségünk ennél jóval nagyobb. Azért is, mert ismét a SZOT fő­titkárát választották meg a Szakszervezeti Világszövetség elnökévé, és azért is, mert a magyar szakszervezetek az elmúlt negyedszázadban hét­köznapi munkájukkal, társa­dalomformáló szerepükkel, azzal, hogy tevékenységük középpontjába a dolgozó em­berek érdekeinek képvisele­tét állították; hazai és nem­zetközi tekintélyre tettek szert. Ez kétségtelenül növeli felelősségünket. Tovább kell 'fejleszteni, magasabb szintre kell emelni munkánkat, a politika és a társadalom ad­ta lehetőségeinket maximáli­san kihasználva, hogy nem­zetközi tevékenységünk aranyfedezetéül hazai mun­kánk szolgáljon. T. T. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum által már 1970 óta, évente meghirdetett „Hazánk mezőgazdasága diákszemmel’' című pályázatra az idén is közel 2200 képzőművészeti pályamunkát, illetve dolgoza­tot küldtek be az ország ál­talános iskoláinak és közép­iskoláinak tanulói. A több, mint egy évtizede elindított pályázat már sok ezer fia­tallal ismertette meg a fel­fedező, a kutató munka tit­kait, ugyanakkor sokan meg­szerettél? a pályázaton ke­resztül a mezőgazdaságot, az élelmiszeripart, az erdészetet, és választották azt élethiva­tásul. Az idei pályamunkák bí­rálatára a közelmúltban ke­rült sor, s a díjazottak kö­zött több borsodi diák is ta­lálható. Az általános isko­lások kerámia és kisplaszti­kái pályaművei között díjat nyert az encsi Borsos Krisz­tina. A különböző témájú dolgozatokkal II. díjat nyer­tek Bukta Edit és Szarka Krisztina, a szerencsi Hu­nyadi János Általános Isko­la, külön egy III. díjat a szerencsi Bukta Edit, vala­mint Altenberger Vera, a sátoraljaújhelyi Esze Tamás Általános Iskola tanulója. Jutalomban részesültek még Volobás Erika (Encs), Borsos Krisztina (Encs). Szabó An­namária (Sátoraljaújhely). Tóth Emese (Szerencs), vala­mint Kolozsvári Beáta és Strumpf Adrienne, a miskol­ci Szilágyi Dezső utcai Ál­talános Iskola tanulói. A középiskolások különbö­ző témakörű dolgozatai kö­zött II díjat nyertek: Jakab Andrea (Miskolc. Herman Gimn.) és Porkoláb Agnes (Tokaj, Tokaji Ferenc Gimn.), III. díjat nyertek: Labancz Mariann és Fehér Etelka, mindketten a tokaji gimná­zium tanulói. Dolgozataikkal jutalomban részesültek to­vábbá: Varga Gyöngyi és Battó Beáta tokaji gimnazis­ták. Az általános iskolások dí­jazott rajzaiból kisplaszti­káiból május 9-én, délelőtt 10 órakor nyílik kiállítás Bu­dapesten, a Magyar Mező- gazdasági Múzeumban. A kö­zépiskola-pályázat díjkiosztá­sára május 23-án kerül sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom