Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-06 / 104. szám
ÉSZAK -MAGYARORSZAG 4 1982. május 6., csütörtök Filmlevél Cha-cha-cha Egy tánciskolái jelenet: Rudolf Péter, Tallós Rita és Usztics Mátyás. i Újító pedagógusok... Tapasztalatok Perecesről év kemény munkájának gyű- szaki Egyetemen tapasztalatokat szerezhettünk a telsóf Roppant felgyorsult az idő: 1962—63 fordulója, a nem egészen két évtizeddel ezelőtti életepizód immár történelem vagy legalábbis történelmi adalék. Legalábbis így emlékeznek rá fiatal filmalkotók, akik három éve nyerték el diplomájukat a főiskolán, s most első közös játékfilmjükkel jelentkeznek. A Cha-cha-cha című új magyar film írója és rendezője az elsőfilmes Kovácsi János, operatőrje ifj. Jancsó Miklós, aki már korábban is bizonyította kitűnő képességeit. Friss szemléletű, igen emberi film született összefogásukkal. Mintha önmaguk diákkorát idéznék, amikor 1962—63 fordulóján kamaszok voltak, középiskolásként nyílott rá szemük az életre, annak szépségeire, ellentmondásaira, fonákságaira. A mai 35—36 év körüliek bizonyára önmaguk emlékeire is ráismernek majd, az idősebb generációk ugyancsak bizonyíthatják a film hitelét, a legfiatalabbaknak pedig már kicsit kortörténeti adalék, miként is éltek a mai 30-asok, a 60-as évek elején, amikor még szolid tánciskolákban ismerkedtek és szórakoztak a fiatalok, amikor a cha-cha-cha tánc volt a menő, és amikor a rádöbbenés, hogy a titkon szeretett, sőt imádott lány nem éppen olyan tiszta teremtés, mint amilyennek a fiatal diák képzelte, roppant összetörést, kiábrándultságot okozott. A film központi alakja Gruber Ernő gimnazista. Egyike az akkori évek soksok hasonló korú fiataljának, aki, otthon már nem érzi jól magát, mert „nagyfiú”; mert az édesbús, háborús katonanótákba feledkező apjával nehezen értik meg egymást; mert már észreveszi a lányokat, észreveszi, hogy környezetében sok olyasmi történik, amit eddig nem ismert (például egy véletlen fiókturkálás közben otthon illúzióromboló felszereléseket talál, vagy a szomszédoknál tévénézés közben látja meg a szerelmespár titkos csókjait stb.). Tánciskolába jár ő is, mint a többi diák, talán kicsit félszegebb is a többségnél, és szerelmes lesz az egyik lányba, akit körülrajonganak a töbAz immár hagyományos májusi béke és barátság hónap eseményeihez kapcsolódva rendezik meg az országos akció részeként Borsod megyében is a szocialista filmek fesztiválját. Erről, a ma kezdődő eseménysorozatról adott tájékoztatást tegnap a sajtó képviselőinek Lengyel Ágoston, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója. A szocialista filmek fesztiváljának alapvető célja ráirányítani a figyelmet a baráti országok legfrissebb filmalkotásaira, valamint néhány, korábbi kiemelkedően értékes műre. Az ünnepi megnyitót ma délután, 3 órakor Miskolcon, a Hevesy Iván Filmklubban tartják. Köszöntőt Gyulai Lajos, a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóhelyettese, ünnepi beszédet Gépelné Tóth Rózsa városi népfronttitkár mond, majd ünnepi biek. Ő hiába próbál felnőtt lenni, mindig háttérbe szorul, sőt egy este azt kell tapasztalnia, hogy szerelmét a „felvilágosultabb” társai partiba dobták, a lány minden ellenkezése nélkül, s íme, eléri az első roppant csalódás. Az elmesélve kicsit lapos, sutácska történet Kovácsi János és ifj. Jancsó Miklós munkája nyomán megkapó- an emberi, a nem kortárs számára is hihetően hiteles filmként pereg előttünk. Kitűnő volt a szereplők megválasztása. Gruber Ernő alakítója Rudolf Péter főiskolai hallgató, aki a 16 év körüliek minden tétovaságát, sutaságát, szerelemvágyását és bátortalanságát ragyogóan hozza. Szerelmét, illetve titkos imádottját Tallós Rita formálja, „végzet asszonyá”- vá, a már „igen sokat tapasztalt” társat pedig Usztics Mátyás jeleníti meg afféle kicsit koravén bandavezért formálva. Az egyéb szerepekben kitűnő volt Géczy Dorottya és Hollósi Frigyes tánctanárpárosa. Az egész filmből áradt a 60-as évek elejének levegője. Az alkotók még olyan apróságokra is vigyáztak, hogy a villamoson ne csak kalauz, hanem átszállójegy is legyen, semmi ne rontsa a hitelt. A titokban szervezett díszelőadásban mutatják be a Teherán '43 című szovjet— francia—NSZK filmet. A bemutatón közreműködik Iván Ivanovics Behun, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza filmosztályának vezetője. A május 24-ig tartó rendezvénysorozatban több kiemelkedő bemutató lesz. Például május 10-én a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban emlékeznek meg a győzelem napjáról dr. Dobránszky Mihály, a városi pártbizottság osztályvezetője ünnepi beszédével, s bemutatják a Csillaghullás című, új szovjet filmet. Ez ünnepségen Igor Talankinnak, a film rendezőjének vezetésével szovjet filmművész-delegáció vesz részt. 12-én Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató- helyettes tart előadást és konzultációt A film szerepe az agitációs és propagandaházibuli, amelyen az iskolából lógó diákok csak tétlenül ültek társnőikkel, hiszen tulajdonképpen a buli szervezésén kívül más céljuk nem volt, roppant megragadó, az életkorra és a korra jellemző tünet. A tánciskola levegőjéből szinte a nézőtérre is jut; annyira valósnak, hitelesnek tűnik, hogy szinte érezhető a matrózblúzos lányok izzadó tenyere, az agyonfüstölt mellékhelyiség levegője, fojtó oxigénhiánya. Ebben a légkörben él Gruber Ernő és sok-sok társa és idézi meg ezt a két évtized előtti világot számunkra úgy, hogy legszívesebben felszólnánk hozzájuk a vászonra, tanácsokat adnánk nekik, lenne néhány kedves szavunk, néhány átadandó tapasztalatunk. Tele van a film ragyogóbbnál ragyogóbb gegekkel, amelyek szinte percről percre derűre fakasztanak. Annál élesebben hat a filmvégi fordulat, a csattanó, a szerelmes fiú és a partiba dobott lány tragikus színű találkozása. Kovácsi János és alkotóstábja igen figyelemreméltó művet hozott létre — s ezt nem csupán az elsőfilmes iránti jóindulat mondatja. Bárki meggyőződhet a Cha-cha-cha értékeiről, aki megtekinti. És minden 14 éven felülinek szívesen ajánlható. Benedek Miklós munkában címmel, s ez alkalomból A tanú című filmet mutatják be. A Nürnberg 1946 című új magyar dokumentumfilmről 14-én Sa- jószentpéteren rendeznek an- kétot, Szabó Istvánnal, a Mephisto Oscar-díjas rendezőjével pedig május 15-én, a Hevesy Iván Filmklubban lesz találkozó. Természetesen, a filmet is bemutatják. A sorozat május 24-én Hollóházán Kövér Árpádnak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének záró beszédével és a Sörgyári capriccio című csehszlovák film bemutatásával zárul. Az elkövetkező napokban. Miskolcon kívül a megyében mintegy tizenöt helyen tartanak ünnepi bemutatót és további nyolc helyen nemzetiségi filmnapot. Ugyancsak ma nyílik meg Miskolcon, a Kossuth mozi előterében A Nagy Honvédő Háború plakátjai című kiállítás. Sokan hiszik és vallják, hogy oktatásügyünk nagyon sok jó pedagógussal számolhat. És nagyon sokak véleménye megegyezik abban: a jó pedagógusok között is azok a legjobbak, akik önmagukat is folyton megújítva, az oktató-nevelő munkában mindig újat kéresve dolgoznak. Ilyen pedagóguskollektívája van a Kuti István igazgató vezette miskolc-pe- recesi 19. számú Általános Iskolának. Ezek ismeretében egyáltalán nem volt meglepő, hogy a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségének elnöksége mellett működő újítási bizottság tagjai idei tapasztalatszerző útjukat ide, a perecasi iskolába „vezették”. Itt megtekintették az iskola pincéjében kialakított úttörőotthonban található kamarakiállítást, az itt bemutatott eszközcsaládokat, tablókat, publikációs anyagokat, majd minden osztályban személyesen is tapasztalhatták, hogyan „működnek” ezek, hogyan működtetik őket az ismeretszerzés során a pedagógusok és a tanulók. De hát miről is van szó? — Egész egyszerűen arról, hogy a szaktantermi oktatáshoz különböző munkáltató eszközcsaládokat (eszközso- rokatj dolgoztunk ki. Húsz — Az a szerencsénk, hogy nagyon sok olyan aktívánk van, aki a kultúrmunka iránti szeretetből akar és tud is dolgozni. És ezt önzetlenül teszi.,. Egy szakszervezeti bizottsági titkár mondotta a fentieket, amikor a vállalat mű- velődési házának munkájáról és annak feltételeiről beszélgettünk. A személyi adottságokról nem véletlenül esett szó: ebben az intézményben ugyanis nincs főhivatású népművelő, ennek ellenére a tiszteletdíjas igazgató vezetésével igen élénk, mozgalmas közművelődési tevékenység folyik a művelődési házban. Évekkel ezelőtt próbálkoztak már itt „hivatásos” népművelővel is. ám — a szakszervezeti titkár szavaival élve — valószínűleg nem jól választották meg akkor a személyt/ eléggé lapos, „hivatalos” munka jellemezte a közművelődést. Mindezzel nem azt akarom terjeszteni, hogy a hivatásos, a közművelődésben főállásban dolgozók kevésbé tudnak mozgósítani, szervezni és rendezni, hasznos és színvonalas művelődési fórumokat teremteni. Arra a tényre szeretném inkább a figyelmet ráirányítani, hogy ma, amikor hétköznapi dolgainkban meglehetősen „el- bürokratizálódtunk” — a közművelődésben alapvető fontosságú tényezővé válik a személyes képességek aktivizálása, a személyes kapcsolatok teremtésére alkalmas emberek megbecsülése. Az olyan embereké például, mint aki így fogalmazott.egy jelentésében: „A közművelődési pálya az élet egyik legmölcsét mutathattUK meg, a két évtized során 59 újításunk volt, munkáltató esz- kozcsaiádjainkat négy eve gyártja, terveink alapján, a TANÉRT — mondta Kuli István igazgató. A tegnap Perecesre látogató szakemberek (az Országos Pedagógiai Intézet, a Művelődési Minisztérium, a TANÉRT képviselői; óvónők, általános iskolai tanítók, tanárok és középiskolai tanárok) igen nagy érdeklődéssel vettek részt az eszközhasználati bemutatókon, majd kötetlen beszélgetésen mondták el észrevételeiket, összegezték tapasztalataikat. Ezekről kérdeztük a látogatás végén dr. Horváth Pétert, a Pedagógusok Szak- szervezete kulturális és felsőoktatási osztályának a vezetőjét: — Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy a szak- szervezetünk mindig is nagy figyelmet szentelt az újítómozgalomnak; az elnökség mellett 1959 óta működő újítási bizottság kidolgozta az újítási szabályzatot, kiadta az irányelveket, ezeket aztán a megyei bizottságok a maguk adottságainak megfelelően keretbe foglalták. Az újítási bizottság tagjaival azért jöttünk most Miskolcra, mert a Nehézipari Műszebb feladatát adja. Hálátlan, de gyönyörű, mert emberekért dolgozunk, örömet adunk, s szeretetből végezzük csak azért, hogy boldogmosolygó, ragyogó tekintetű emberek távozzanak egy-egy szép est, felejthetetlen élmény után”... Lehet, akadnak, akik megmosolyogják a fenti szavakat, régiesnek, ódivatúnak találják az efféle megnyilatkozást. Egy dolog azonban ■ vitathatatlan: e szavak és mondatok mögött ott érezni a formákra nem nagyon, a tartalmas jelenlétre annál •inkább utaló magatartást. Itt azonban szembe találjuk magunkat egy általánosabb körű problémával: az egy személyen, az egy ember fogyhatatlan ügyszeretetén alapuló közművelődési tevékenységet meddig szabad „engednünk”? Szabad-e és lehet-e csak erre építeni akár egy nagyobb közösség, akár egy kisebb csoport körében végzendő közművelődési tevékenységet? Az ő „kiesése” után nem dől-e össze minden, nem hull-e szét egy adott csoport ? ... E kérdések nem kitaláltak, a gyakorlat már eddig is többször vetett fel hasonlókat. Ha például az ifjúsági klubmozgalmat nézzük, az utóbbi évek megtorpanásaiban ott találhattuk nemegyszer a tényrögzítést: „sajnos, a klub munkája erősen visszaesett, a tagság szétszéledt” ... S hogy mindennek mi az oka? — „A korábbi klubvezető eltávozott...” De szükségszerűen' fenn kell-e állnia ennek az összefüggésnek? — kérdezhetjük azonnal. oktatásról, itt, Perecesen pedig meg tudtuk mutatni, hogy egy peremkerületi iskola hogyan tud egyáltalán nem „perernKerüleü szinten’ ok- tatni-nevelni. Mindezt egy újító kollektíva révén. Minden osztályba bementünk, s az éppen adott szituációban tudtuk megnézni az általuk kifejlesztett eszközcsaládok használatát. Rendkívül nagyra értékeljük, hogy maguk a tanulók is részt vesznek ezen eszközsorok elkészítéseben. Mindezt az iskola nem központi támogatással valósította meg, hanem nagyon szerény anyagi eszközeik célszerű felhasználásával. Nagyon jó benyomást tett ránk az is, hogy a szűkös körülmények ellenére is megtalálták a teljes készlet tárolásának lehetőségét, a gyerekek tulajdonképpen ezeknek az eszközöknek a társaságában élnek .. A Tanító című lap egyik korábbi számában írta Kuti István igazgató: „A pedagógus számára nines nagyobb öröm, mint amikor láthatja munkája gyümölcsét a gyermekek mosolyában, eredményes tevékenységükben”. Erről győződtek meg a tegnapi látogatás résztvevői is. A közelmúltban éppen egy ifjúsági klubban váltottunk szót, erről is. A kérdésre — minek tulajdonítják a klub tagjai a folyamatosan színvonalas, elismeréseket kiváltó működési? — egyöntetűen a klubvezető személyére hivatkoztak elsősorban. És, ha hirtelen, egyik napról a másikra meg kellene válnia ennek a vezetőnek a klubtól? A kérdést némi töprengés fogadta, az ezt követően elősorjázó reakciókból azonban végül is ez a válasz állt ösz- sze: „Egy ideig biztosan megtorpanna, a klub működése. de nem hullana szét a társaság, megállnánk a lábunkon annyira, hogy újra rendezzük a sorainkat.. És, azt gondolom, itt egy nagyon lényeges momentummal találkoztunk. Olyannal, ami bizakodásra ad okot; hihetünk és bízhatunk abban, hogy ha egy intézményben, egy kisközösségben „megindul” az élet, ha mozgásba jönnek az emberek — akkor függetlenül attól, hogy ez egy személynek az első érdeme: a cselekvés megmozgatott szándéka, a serkentést kapott aktivitás megmarad akkor is, ha a „katalizátor megszűnik”. Van remény és esély arra, hogy mások lépnek a helyébe. Ezt azonban nem szabad a szerencsére bízni. Sokan vannak közöttünk, akik a „kulturmunka iránti szeretetből” akarnak és tudnak is dolgozni, önzetlenül. Csak figyelnünk kell rájuk, támogatni es buzdítani őket. Ezzel becsüljük meg őket... (ténagy) Szocialista filmek fesztiválja (t. n. j.) Lelkesen és személyesen SZÉPÍTSE OTTHONÁT KORSZERŰ LAKÁSTEXTÍLIÁKKAL NAGY VÁLASZTÉK, OLCSÓ ARAK! BÉTEX-HETEK A MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZBAN ÉS A MÉTERÁRU SZ AKUZLETUNKBEN 1982. MÁJUS 4-TÖL 15-IG Két hétig a legszebb lakástextíliákból és méterárukból vásárolhat szaküzleteinkben. Egyes szőnyegekből, függönyökből 20—30 százalékos árengedményt adunk. MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZ, MEZŐKÖVESD BÉTEX, BUDAPEST
