Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-05 / 103. szám
1982. május 5., szerda ÉSZAK MAGYARORSZAG 5 Perzsabunda — perzsaprém A világhírű perzsaprém, illetve a „perzsabunda” a nők fölöttébb megbecsült ruhadarabja. Ezek a nagyon tetszetős — műanyagutánzatokkal meg sem közelíthető —, tartós szépségű prémek valósággal elnyűhetetlenek is. Épp ezért mindig a legnemesebb prémek közé sorolták. Az idestova több, mint négy évezredes múltú perzsaprém karakul fajtájú juhok fiatal, alig néhány napos bárányairól származik. Noha a legszebb prémeket az ilyen zsenge korú bárányokról nyerik, az csak mendemonda, hogy az evégett leölt anyjuk méhéből kiemelt, esetleg különféle kínzásokkal elvetélésre, koraszülésre kényszerített anyák bárányai adják az igazi gyönyörűséges prémeket. A perzsaprém legiőbo értéke a fiatal bárány testét fedő, sajátos göndörödé- sű, csőszerűén hernyózódott, esetleg bab, borsó, gyűrű alakúra összesodródott sűrű, többnyire fekete színű, élénk fényű gyapjúcsomók jellegzetes mintázata. Különböző színárnyalatú perzsaprémeket láthatunk, amelyek a tárákul juhfajta legrégebbi tenyésztési helyéről, üzbég és türkmén földről kerülnek a világkereskedelembe, jelentős devizabevételt hozván a köztársaságoknak, illetve a Szovjetuniónak. Edelényi tervek Elmúlt évi munkája alapján kiemelkedő eredményeket ért el az Állami Biztosító Borsod megyei Igazgatósága és ezzel elnyeri« a pénzügyminiszter és a KPVDSZ elnöksége által alapított Kiváló Igazgatóság címet. A tegnap délután Miskolcon megtartott ünnepségen ott voltak a biztosító különböző munkahelyein dolgozók, illetve a különböző munkahelyek képviselői. Dobrosi Erika, a szak- szervezeti bizottság titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit és az elnökségben helyet foglaló dr. Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkárt, Gábor Pálnét, a KPVDSZ elnökségének tagját, Gerebenics Imrét, az Állami Biztosító vezérigazgatóját, Újhelyi Tibort, a megyei pártbizottság titkárát. Tavaly az Állami Biztosító megyei igazgatósága éves bevételi tervet 100,50 százalékra teljesítette, jelentős volt az állománynövekedés. Nagy gondot fordítottak az életbiztosítási célfeladataik teljesítésére, amelynek nyomán 159,9 százalékos eredményt értek el. A biztosító Borsod megyében üzleti és ügyviteli feladatait változatlan létszámmal oldotta meg, és a korábbiaknál is gondosabb, körültekintőbb munkaszervezéssel tovább javították, még inkább a lakossági igényekhez alakították az ügyfélszolgálati munkát. Dr. Fövenyessy Józsefnek, az ÁB Borsod megyei Igazgatósága vezetőjének az elmúlt évi eredményekről szá- motadó beszámolójából azt is megtudtuk, hogy a költséggazdálkodást fokozott, de ésszerű takarékosság jellemezte: ezek a mutatók 1981- ben is kedvezően alakultak. Köszöntötte az ünneplő kollektívát Gábor Pálné, a KPVDSZ elnökség tagja, majd az igazgatóság munkájának méltatása után dr. Madarasi Attila államtitkár átadta a Kiváló Igazgatóság címet tanúsító oklevelet Fö- venyessy Józsefnek. Ezután kitüntetéseket nyújtottak át a munkában élenjáró dolgozóknak. szocialista brigádoknak. Gerebenics Imre, az Állami Biztosító vezérigazgatója a mun ka verseny ben negyedik helyezést elért igazgatóságnak oklevelet adott át. A megye állami, társadalmi szerveinek nevében Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte az ünneplő kollektívát. összesen ötven célcsoportos laaás megépítését irányozta eíő ebben az ötéves tervidoszaicban az Edelényi nagyközségi i'anacs. A lakások közül az idén tizenkettőt adnak at; megépítésük közel öt es fél millió forintba kerül. (Jj szolgáltató és kereskedelmi egységekkel is- bővül a nagyközség. Két éven belül adják át Edelény központjában a korszerű épületet, amelynek felső két szintjén lakások kapnak helyet. a földszinten pedig boltokat alakítanak ki. Több mint ezer négyzetméter alap- területű bolt bővíti ily módon a kereskedelmi hálózatot, amely nemcsak a nagyközség, hanem a környező falvak lakóinak alapvető élelmiszerrel való ellátását is biztosítja. Még ebben az évben megépül Edelény’ új gyógyszertára: megvalósítása mintegy kétmillió forintba kerül. A közel 260 négyzetméter alapterületű létesítmény a társközségek lakóinak egészségügyi ellátását is szolgálja. Egészségügyi beruházásokra egj’ébként összesen 11 millió forintot fordít a VI. ötéves terv időszakában az Edelény’i nagy- községi Tanács. Még ebben az évben megkezdik egy hatvanszemélyes bölcsőde építését. Ez annál inkább örömére szolgál a kisgyermekes anyák- nak, mert mindeddig nem volt bölcsőde a településen. A gyermekintézmény átadását két éven belül tervezik. Bővül Edelény’ társközségeinek óvodai hálózata is. Szendrőládon a jövő évben adják át a község új gyermekintézményét, amely 25 kisgj’ermek ellátását teszi lehetővé. Az 1 millió 800 ezer forintba kerülő óvoda megépítésében a lakók is sokat segítenek társadalmi munkájukkal. A társadalmi munkakedv egyébként ebben az évben igen kedvezően alakul, mind Edelény’ben, mind a társközségekben. A lakók több mint 4 millió forint értékű munkát ajánlottak fel: utakat, járdákat építenek, fejlesztik az óvodákat, iskolákat is. Apró hó hull, majd egyre nagyobb pelyhekben kavarog, hordja, hozza a szél, kavarintja, valahonnan nyilván hozza, de el nem viszi sehová, éppen itt a cél, itt rakja le, várható mínusz valahány fok, a Mátrába, a Bükkbe a sízők várhatók, fűtőtestek melegek, a kazánokra rá kell még tenni egy lapáttal, fizethetjük a pótfűtést, ki tudja milyen áron most már, szóval hideg van, tél van, elő ismét a nagykabátot, fel a jégeralsót, a gólyák lucskosan, értetlenül nézik a hóesést, dühösen kelepéinek ránk, azt hiszik, hogy direkt mi froclizzuk ezekkel a hideg fehér izékkel őket, a tulipánok sem tudják, sem a fák virágai, hogy végül is miért nyíltak ki. A tél a múlt év novemberének végén érkezett meg, gyakorlatilag el sem ment, csak egyszer úgy telt, de valójában még most is itt császkál. Valahol valami nincs rendben, valahol valamit összekutyul- tak! Magas helyeken, felső, sőt, legfelsőbb körökben. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ezen a télen akadozott volna a hóellátás és most azt pótolják késéssel, mert hiszen bőséggel jutott belőle, egyfolytában, megállós nélkül, igen nagy esésekkel, csusszanásokkal, meid bizony megállni alig-alig lehetett egyrészt a hó, másrészt a mirtusz húsz fokok miatt. Sőt, ugye Szalonna térségében meg Aggtelek környékén mínusz 25 fokok ropogtatták, pattogtatták a fákat. Most már abba kellene hagyni az egészet, ideje lenne, a tavasz lenne az ideje, deltát: késik a világ. Igaz, óriási porfelhő is kavarog a Föld fölött, lehet, ez az oka, össze kéne valahogy söpreni, porszívózni, rábízni az egészet a kisvállalkozókra, valamely szerződéses cégre. Rakétákkal felmenni — ezekből úgyis van most elég Európában meg másütt is — csak a nukleáris robbanófej helyett porszívókat kellene felszerelni. Jó pénzért akadna rá vállalkozó, hiszen a vállalkozói kedv szép hazánkban igen magasra szökött. De lehetséges, hogy mégsem a porfelhő az oka az időjárásnak, hanem egyszerűen a már említett késés. Persze szoktuk volt mindig is mondani: felgyorsult a világ, nagyobb a tempó, a tegnapi sebesség ma már nem elég stb. stb., de azért egy s más ellentmond ennek a felgyorsulásnak. Mióta is épül példának okáért a miskolci szennyvíztisztít ó? Ügy hírlik, nemrégiben kezdte meg a harmadik ötéves tervciklusát. Az öregebbek még emlékeznek a kezdésre. Épül az, hogyne épülne! Csak egy kissé mintha késésben lenne. A sárospataki művelődési ház ellenben a befejezéséhez közeledik. A terv szerint az idén elkészül, öt év után. Persze, hogy örül mindenki ennek a nagyon is várt háznak! Csak ez az öt év... Igaz, még mindig kevesebb idő, mint amíg annak idején, éppen itt. Patakon a trinitárius kolostorból Borostyán-szálló lett. Az még tovább — jóval tovább tartott, hogy valami vigasz is elhangozzék. Épül, igen szépen épül a miskolci északi tehermentesítő út is. A múlt év végén kellett volna átadni, tulajdonképpen el is készült, sőt pár napja járunk is rajta! De: tényleg elkészült? A patyolat! Tetszettek hallani a miskolci patyolatról? Épül. Készül. Mióta? Ezt nemigen lehetne mór kideríteni, de lehetséges, hogy a már említett trinitárius kolostor évtizednyi épül- getése ehhez képest gyorshajtásnak számít. Majd megépül a miskolci patyolat is, persze, megépül. Csak: késik. Biztos: sokan tudnának még sorolni ezt, azt, mi késik. Járda, óvoda, gyógyszertár, iskola, bolthálózat (tetszenek emlékezni az avasi tace paóra ez ügyben?), általában a kapcsolódó létesítmények késésben vannak, miként a vonatok is, de miként a vonatok, akként ezek is „megérkeznek” bizonyos idő elteltével. Késik most viszont az egész tavasz, a maga orgonavirágzásával, szántásra, művelésre alkalmatos földjével, késnek az ilyen-olyan virágok, madarak, miknek már nyílniuk, érkezniük kellett volna, késve érkezett meg föld körüli útjáról az „amik” űrrepülőgépe, késünk a leszereléssel, a rakéták elodázásával, késünk a szemétégetők, vagy inkább szeméthasznosítók megépítésével, pedig, mint Szent- Györgyi prof is megmondta, táblát kellene kitennünk Földünkre, miszerint: szemetelni és atombombával játszani tilos! Azért mégse menjünk el ilyen messzire atombombákig, szeméthasznosítókig egy fránya tavaszi hóhullás miatt! Esik? Esik. Kavarog, hordja, hozza ászéi, hideg van, a Blikkben, a Mátrában szánkózni, síelni lehet, miközben itt a május. Majd csak kibírjuk ezt is. Hiszen a Nap, ez a csodás fényesség minden reggel korábban kel, magasabbra megy! Ha a felhők engedik, ragyog, fénylik, melegít! Nem lehetnek már sokáig itt ezek a felhők. Most már mégis: a Nap az úr! Priska Tiber Késik a világ A hurránaoc7ÍmÍ7mi ibci* ' I Pcdd£lmE£illl Ubltol A z örömökről és a gondokról alkotott alapfogalmak néha alig követhető gyorsasággal változnak. Mindez egyfelől abból fakadhat, hogy ami megtörtént, különösen ha régen volt évekre kanyarodik vissza a história, az valahogy megszépül. Nem szeretnék e téma kapcsán a humor felé kanyarodni, mégis kollégám mondása jut eszembe; nagyapja elbeszélései nyomán olyan volt az első világháború, mint egy nagy turistaút. néha már maga is sajnálta, hogy nem lehetett ott... Való igaz, hogy az idő nemcsak rombol, hanem bizonyos dolgokat megszépít. És ez akkor is igaz volt, amikor nem beszéltünk holmi nosztalgia-divatról, csupán visszagondoltunk ifjúi éveink romantikusnak vélt kalandjaira — melyek ha ma történnének. talán éppen olyan természetesek volnának, mint a mostani fiataloknak egy jól szervezett házibuli. Félreértés ne essék, nem a szép emlékek mai szemmel történő értékelésére akarok buzdítani, netán annak feledtetésére ösztönözni, csupán azt bátorkodom megemlíteni, hogy miközben mosolyogva emlegetjük a lavórban mosakodás éveit, és az úgynevezett zsi- roskenyér korszakot — ne tekintsük szükséges rossznak a hideg-melegvizes fürdőszobát és a kétfogásos, süteményes üzemi kosztol. Tulajdonképpen ezzel a gondolatsorral máris elérkeztünk a mához — mely az összes gondjaival és nehézségeivel együtt sem annyira rossz, hogy vissza kellene álmodnunk a tegnap évtizedeit. Mondom mindezt azért, mert a hajdani hurráoptimizmust — melyet esetenként alapos biztatásra csináltunk — most mind gyakrabban felváltja a hurrápesszimizmus — melyet nem ösztönöz senki, mégis saját erőből képesek vagyunk átvenni, sőt továbbadni. A pesszimizmus pedig nemcsak hangulatot deformáló tényező, hanem gondolkodást szűkítő és cselekedeteket korlátozó „lélektani” fegyver is. Kis ügyek nagy következményeit helyezi kilátásba, miközben bizonytalansági tényezőkkel tűzdeli meg a nem gondmentes, de mindenképpen biztató holnapot. Értelmes eszmecseréket szinte észrevétlenül átvált panasznapokká, lelkes kezdeményezéseket pedig homlokráncoló óvatoskodássá. És miután a panaszkodást szívesebben hallgatjuk, mint a dicsekvést — pedig egyformán káros mindkét magatartás — tágabb a mozgástere is az aggályoskodásnak. Következésképpen lehet, hogy közhelyszerűen hangzik, de nem jó dolog, ha a vélt csalódások hangulatában a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is. V isszakanyarodva az alapgondolatra: vannak gondjaink, közöttük olyanok is, amelyeket máról holnapra nem oldhatunk meg. Ilyen egyebek mellett a lakás, a kisjövedelmű családok helyzetének javítása, a környezetünk megóvása, az úthálózat fejlesztése, az öregek segítése, hogy csak néhányat említsek kapásból. De ezeken a szorító helyzeteken nem a demoralizáló pesszimizmussal lehet enyhíteni, sokkal inkább optimista cselekedetekkel. Azután némely mai „gondunk" éppen a viszonylagos jólétből fakad. Ilyen például, hogy várni kell egy új autóra, vagy nem meleg a friss kenyér, szűkös a választék színes-mintás csempéből, vagy a faltól-falig padlószönyegből, esetleg 2 napot is várni kell a Gelka szerelőjére, mert annyi a színes tv, hogy nem győzik a kisebb-na- gyobb hibák kijavítását. Azt már alig merem megemliteni, hogy néhány intézménynél és embernél mekkora gondot jelentett az ötnapos munkahét bevezetése, jeledül az. hogy most mi is legyen azzal a napi plusz félórával, amivel korábban vagy későbben kezdődik, illetve végződik a munkaidő. Art már csak zárójelben merem elmondani, mi lenne, ha ezt a néhány helyen istencsapásként, felfogott nagy társadalmi vívmányt máról-holnapra meg kellene szüntetni és ismét munkanap lenne a szombat. r t-s itt engedtessék meg a felsorolás befejezése, mert aggó- dóm, engem is magával ragadhat egyfajta pesszimizmus. “ Mielőtt ez a vád érhetne, sietve megjegyzem, hogy a megalapozott optimuzmusnak progresszív hatása van. Holnapot szépítő lendületet adhat. De ehhez feltétlenül el kell fogadni azt a goethei gondolatot, miszerint az igazságokat legalább annyiszor kell ismételgetni, mint a tévedéseinket. Paulovits Ágoston Léggömb fogyókúrázóknak? Hihetetlen sok módja van a fogyókúrázásnak. Napjaink egyik nagy kérdése: miként szabaduljunk meg felesleges kilóinktól. Nos, ma már orvosok, ku- ruzslók, szakácsok, s a legkülönfélébb foglalkozású, korú és nemű szaktanácsadók javaslatai állnak bárki rendelkezésére. Ha elővesszük a reggeli lapot, vagy felütjük az esti újságot, minden bizonnyal fogadhatunk arra, valamelyik oldalon biztosan találunk a fogyókúrával kapcsolatos cikket, ha mást nem, valamilyen orvosi intelmet a helytelen táplálkozás következményeiről. A fogyókúrázni akaróknak világszerte több tízezer leírt tipp áll rendelkezésére, lehet válogatni közöttük. Van, aki a Mayo-klinika írásos kiadványait részesíti előnyben, más kedvenc hetilapjának orvosi rovataiból választ módszert. Vannak, akik a kocogásra, a rendszeres mozgásra esküsznek, mások pszichiáterhez fordulnak végső kétségbeesésükben. Naponta "szaporodik a fogyást könnyítő elmés találmányok, menük repertoárja is. A hírek szerint a közelmúltban egy belga orvos találta ki a legújabbat, s egyben legbizarrabbnak tűnő ötletet — hallhattuk minap a rádióban, önként vállalkozó pácienseinek léggömböt juttatott gyomrába, majd azt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga — felfújta. A vállalkozók napokon keresztül nem éreztek éhségérzetet, s fogytak is mindaddig, amíg gyomorsavuk szét nem marta a lufit. Bár a kísérletet jóval kevesebben fejezték be, mint amennyien elkezdték, az eredeti ötlet gazdája bizakodó. Igaz, találmánya egyik páciensénél sem okozott káros elváltozást, kollégáinak többsége eleve elzárkózik attól, hogy módszerét elfogadja. A találékony orvos bízik azonban abban, hogy ötletét szabadalmaztathatja. Hogy ez sikerül-e, még nem tudni. Egy azonban biztos: újabb recep’tel lettek gazdagabbak a kövérek. Persze, bármennyi tanács, javaslat is forog közkézen, akárhogy bújjuk a szakkönyvek, újságok ide vonatkozó cikkeit, bármilyen tortúrának vetjük alá magunkat, a legbiztosabb módszer nagyon egyszerű: ne együnk. Ha valaki betartja ezt az utasítást, meglepő eredményeket fog tapasztalni testsúlyának változását illetően... — pusztafalvi —
