Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-05 / 103. szám
1982. május 5., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Szállodai széfek, mágneszárral iáiiiipl HÉa - teliesíiménybérért A Bolond, a legkeresettebb páncélszekrény, súlya: 350 kilogramm. Ennél nagyobb, nehezebb biztonsági berendezés a Toldi, amely kilenc- száz kilogrammot nyom. Méreteivel azonban ezt is lekörözi a Hunyadi, amelyből az idén ötven darabot állítanak elő, s súlya nem kevesebb, mint 1650 kilogramm. Az adatok ismeretében érthető, hogy örültek e termékek készítői, a Sátoraljaújhelyi Vas- és Fémipari Szövetkezet dolgozói az anyagmozgatás könnyítésének. — Tizenkét éve, az országban egyedül mi gyártjuk a biztonsági szekrényeket — mondja Gál Cifra János. a szövetkezet elnöke. — Korábban sok volt itt a nehéz fizikai munka, amely a munkaidő nagy részét lekötötte. Célul tűztük.' hogy évről évre könnyítjük a munkát. Anyagi lehetőségeinkhez mérten fokozatosan vásároltuk a targoncákat. és a Demag-emelőket. így ma jóval több időnk jut termékkészítési«. Jelenleg három telephelyen dolgozunk, célunk, hogy valamikor majd egy központi helyen termeljünk. s ugyanott legyen az irodaház is. — Milyen eredménnyel zárta az elmúlt évet a szövetkezet ? — ötvenmillió forint értékű terméket állítottunk elő, hárommillió-kétszázezer forinttal többet, mint ]980-ban. A 8.3 százalékos bérfejlesztést teljes egészében a hatékonyság növekedése tette lehetővé. Nyereségként több, mint hétmillió forintot könyveltünk el. Mindezt változatlan létszámmal értük el, üzemünkben jelenleg is 189-en dolgoznak. — A múlt érd eredmények ismeretében érthetően felvetődik a kérdési miért nem lett kiváló az újhelyi szövetkezet? — önkritikusan meg kell vallanunk, nálunk jobb munkát végzett tavaly a Miskolci Vasipari Szövetkezet. Ök jelentős mennyiségű exportot is elértek, ezzel szemben mi csak belföldre dolgoztunk. Ezenkívül van még egy mutatónk, amely az övékétől kedvezőtlenebbül alakult. Ez pedig a baleseti statisztikánk. Tavaly a korábbinál jóval több baleset fordult elő szövetkezetünknél. Szerencsére, ezek nem súlyos üzemi balesetek voltak, többségük a figyelmetlenségből eredő horzsolásos, illetve zúzódásos sérülés volt. Az idén megszigorítottuk a munkavédelmet szolgáló előírásokat, s betartásuk ellenőrzését. Ezenkívül megszerveztük a betegállományban levő alkalmazottaink rendszeres látogatását is. Az intézkedések hatására az eltelt négy hónap alatt már kedvezőbben alakulj, a baleseti statisztikánk. — Mit terveznek az idén? — A tavalyihoz hasonló nagyságrendűek a feladataink — mondja az elnök. — Ebben az évben is ötvenmillió forint termelési érték előállítását tűztük célul. A különbség a tavalyihoz viszonyítva csupán annyi, hogy ebben az évben munkaigé- nvesebb termékeket készítünk. Termelésünk ötven százalékát továbbra is a biztonsági berendezések gyártása jelenti. Itt az idén újdonság lesz, hogy a szállodai széfeket a korábbi zárszerkezet helyett az ELZETT Sátoraljaújhelyi Gyárában készült mágneszárral látjuk el. A többi terméknél továbbra is egyedi zárakat alkalmazunk. Páncélszekrényekből több is elkelne a piacon, a biztonság kedvéért azonban kapacitásunk > másik felét egyéb termékek készítésével kötjük le. Uszó- daru-alkatrészeket készítünk például a Hajó- és Daru- gyár részére, s alvállalkozóként részt veszünk a Miskolci Vasipari Szövetkezet exportfeladatainak megoldásában is. Számukra hűtőto- rony-rácsszerkezeteket gyártunk. Emellett készítünk víztárolóedényeket az ÉP- TEK-nek, csőidomokat, a Tiszai Erőmű Vállalatnak. A minőséget jelzi, hogy partnereink évről évre visszatérnek megrendeléseikkel szövetkezetünkhöz. — Hogyan startoltak ax idén? — Elégedettek vagyunk, s ha az év hátralevő részében is sikerül tartanunk az eddig elért szintet, nem fáj majd a fejünk a mérlegzáráskor. Az év első négy hónapjában a tervezettől jóval többet, 19 millió 500 ezer forint termelési értéket állítottunk elő. Az előirányzottat jócskán meghaladja a nyereségünk is. Az eddigiek alapján remény van rá, hogy az éves termelési terveket mintegy ötmillió forinttal túlszárnyaljuk. Eredményeink legfőbb forrása, hogy valamennyi termelőegységünkben bevezettük a teljesítménybérezést. Mindenkinek kifizetődik, ha többet, s jobban dolgozik. Déváid Hedvig Fotó: Koznia István ki egyszer az egyes Az Észak-Magyarország 1982. március 22-i számában Egycsöves, kétcsöves (százcsöves) ? címmel megjelent írással kapcsolatban az alábbi álcát tartom szükségesnek megjegyezni. A középmagas és több szintes lakóépületek helyiségéinek hőszükséglete térben és időben rendkívül differenciáltan változik. Ez sokmindentől függ (égtáj, szél, napsugárzás, kürtőhatás stb.). Ez a tény nagyon megnehezíti az ilyen rendszerek üzemeltetését, s pontos tervezés és kivitelezés esetén is elkerülhetetlenné teszi a belső hőmérséklet-eltéréseket, -szóródásokat. Márpedig köztudott, hogy tervezés és kivitelezés vonatkozásában ezek a rendszerek, főleg az elmúlt időben sok kívánni valót hagytak maguk után. Rendszeresek az alsó és felső szintek közötti 6—8 Cel- sius-fokos hőfokkülönbségek a felső szintek javára. Az üzemelő rendszereknél többféle lehetőség kínálkozik a nagy hőmérséklet-szóródások csökkentésére. Ilyenek: átkötő szakaszok beépítése a felső testek fűtő- testjeibe, a víz áramlási irányának megfordítása, égtáj szerinti szabályozása stb. Mindezek azonban csak akkor hatásosak, ha a helyiségek fűtői elület-kiosztása a tényleges igénynek megfelelő. Ellenkező esetben a kiosztást: meg kell változtatni. A cikk pálcát tör vállalatunk azon intézkedése felett, amellyel az egycsöves épületek hőközpontjaiban megfordítottuk a víz áramlási irányát a felső szintek túlfűtésének csökkentése céljából. Ezt az intézkedést jogszabályellenesnek, önkényes eljárásnak minősíti. (szeretném elmondani, hogy az alsó elosztást semmilyen jogszabály nem tiltja, sőt a ME 109—81-es Műszaki előírás több megoldást ismertet, egyebek között az alsó elosztást is. Van már Miskolcon is olyan épület, amelyik az eredeti terv szerint alsó elosztásúra épült. Debrecenben például zömmel alsó elosztású, egycsöves fűtés készül el. Vállalatunk nem a jogszabályt megkerülve fordította meg az épületek fűtési rendszerét, hanem számításokra, mérésekre alapozta. Az eredmények ezt az intézkedést igazolják, a korábbi 8—10 Celsius-fokos eltérések lényegesen csökkentek. Mi soha nem mondtuk, hogy ez a megoldás az egyedüli jó és használható, és nincs szükség átkötő szakaszra. A mai körülmények között viszont gyors és célravezető, nem utolsósorban lényegesen olcsóbb megoldás, mint az átkötő szakaszok utólagos beépítése. A cikkíró szemünkre veti, hogy sok millió forintot költünk ajtók, ablakok szigetelésére, holott a lakások zömében a lakók ezt már elvégezték. Ez a szigetelés azonban a vállalat számára nem nyújt kellő garanciát. Szeretném hangsúlyozni, hogy a jól szigetelt nyílásA zabos liba A ZABOS LIBA, nevével ellenkezően, nem dühös. Legfeljebb azért, ha nem kapja meg kedvenc takarmányát, a zabot. Amit, felkészülve a hosszú nyakú szárnyas társaság mohóságára, kilencven hektáron termeszt idén a sa- jópetri Egyetértés Termelő- szövetkezet. Elvégre. nem egy rossz üzlet ez. Ha az elképzelés beválik, akkor a 42 ezer liba 25 millió forintos árbevételt, s 1,5—2 millió forint közötti nyereséget biztosít a gazdaságnak. Ennek ellenére Vigh Györgynek, a szövetkezet elnökének arca meglehetősen sanyarú: — Takarmányunk, épületünk már van, libánk viszont még nincs. Így meglehetősen furcsa helyzetbe kerültünk. Bár szerintem, mi tehetünk róla a legkevésbé. A következő ajánlatot kaptuk: mivel a szövetkezet — nem új beruházással — hanem átalakítással tudna pecsenye- és húslibáknak férőhelyet biztosítani, a zagyvarékasi termelési rendszer hajlandó öt éven át naposlibával ellátni, s a felhizlalt állatokat átvenni. Égy ilyen megállapodás — mivel az árban is megegyeztünk — kiszűr minden esetleges későbbi félreértést, s gondolom, nem lehet csodálkozni azon, hogy két kézzel kaptunk utána. Hiszen a libatartás jóval jövedelmezőbb, mint más állatfajok tenyésztése. Még az adottságok is alátámasztották a döntés jogosságát. A két üresen átló istállót — amely egy rossz gazdaságossági elhatározás ékes példájaként, éveken át üresen állt —, legjobban, s főleg legolcsóbban ezzel az állattal lehetne hasznosítani. Az átalakítás költsége nem éri el a hatmillió forintot! Ugyanakkor a szövetkezet rendelkezik egy bányatóval, amely mellett az extenzívebb húslfbatartást is meg lehetne valósítani. Az elnök közbevágott: — Az új földtörvény értelmében minden hektár földért, amelyet a mezőgazdasági termelésből vonunk el, adót. kellene fizetnünk. Es nem is keveset. A kavicsbányánk éves nyeresége egymillió körül alakul. Ezt az összeget — mivel évről évre növekszik a tó — el vinné a földadó. Van egy kivétel, ha a vizet mezőgazdaságilag hasznosítani tudjuk, akkor az összeget nem kell befizetni. Mi a libával, s haltartással ezt megnyugtatóan le tudnánk rendezni. Gazdaságunk szántóterülete nem éra el az ezer hektárt. Mindezt csak azért mondom, hogy érzékeltetni tudjam, a kavicsbánya termelésére, s ugyanakkor a libatartás jövedelmére mekkora szükségünk volna. A FELTÉTELES MÓD ma még nem a véletlen müve. Szeptemberben kérték meg azt az 5.6 millió forintos hitelkérelmet a banktól', amelyre a mai napig nem érkezett válasz. Pedig a liba, akár hús, akár toll formájában, értékes valutavonzatú exporttermék. Tartásának egyik változata sem igényel épületvagy egyéb jelentős beruházást. A pecsenyeliba-hizlalásnál számításba vették az energiatakarékosságot, gázzal akarnak fűteni. És ráadásul az egyik leggyorsabban visszatérülő ágazat, hiszen nyereségéből három év alatt vissza lehetne fizetni a kezdeti lépéshez feltétlen szükséges hitelt. Az elnök a vállát vonta: — Lehet, hogy túl sok jót soroltam fel. De ez az igazság. Ha háromszor megtépjük a húslibát, már a toll bevételéből fedezni tudjuk a tartási költségelvet! Hiszen egy kilogramm pehely ára hatszáz forint felett van, s ezt a mennyiséget négy liba kopaszsága árán elérhetjük. AKKOR MIÉRT nincs liba Sa.iópetriben? Hiszen, ha önerőből belevágtak volna, már valamit fel is tudnának mutatni? Ha egyszer a bank nem ad hitelt. — Ez nem olyan egyszerű. A bank ugyanis választ nem adott. Még lehet esélyünk, hogy pénzt is kapunk. A kérdés másik részére csak any- nyit tudok mondani, hogy 6 millió forintot, bárhogy akarnánk, nem tudunk biztosítani erre a célra. Nálunk már egy MTZ traktor megvásárlása is komoly beruházást jelent. A lehetőségünk, hogy méreteink ellenére, a jobb gazdaságok közé lépjünk. most volna meg, hiszen az ágazat megvalósításához ez a pár- millió forint elég. Nem akarok példálózni, de ugyanekkora nyereséget egy rendkívül jól termelő, közel 40 millió forintba kerülő, évi 8000 sertést kibocsátó gazdaságból lehetne csak biztosítani. De mi 5,6 milliót kértünk csak. s export célra. Reménykednek.' Mert mást mit tehetnek? A zabon nevelt liba jobb, rostosabb húsmi- noségére állandóan van vevő. Ezt egy kis legelőtelepi- téssel, betontér-épitéssel — ahová a zabot szórják — lényegében el tudják érni. Viszont a zagyvarékasi rendszer. a vágóhídjának állandó üzemeltetése miatt ragaszkodik a pecsenyeliba-hizlaláshoz is. Ehhez már épületek, s komplett technológia szükséged, amelynek ára 5.6 millió forint. És ami lénj«- gében nem is sok, hiszen alapanyaggal, táppal, naposlibával a rendszer látná el a szövetkezetei, s ugyanakkor az értékesítést is vállalja. Szerződésben rögzített áron! Az elnök: — Legalább határozott nemet kapnánk a banktól válaszul. Mert így nagy gondjaink vannak. Nem tudunk mire szfervezni. A bizonytalanság a legidegesítűbb dolog. ÉS EHHEZ MAR illik annyit hozzátenni: egy évet már mindenképpen késnek Sajópetriben. Egy huszonötmillió forintos ágazat idén már nem termel, mert sajátosságánál fogva, júniustól nem lehet libát nevelni. — kármán — vés fűtésre zárókat egyelőre nem akarjuk újra szigetelni, mivel olyan nagy számban vannak szigeteletlen nyílászárók, hogy ezeknek a tömítése is három-négy évi megfeszített munkát jelent. S ez nem pazarlás — m>nt ahogyan a cikkíró állítja — sem anyaggal, sem pénzzel sem munkáéi övei. Ez a befektetés az energiaköltségekben egy fűtési idény alatt megtérül. Ha egy tízszintes épület alsó részén a nyílászárók jól szigeteltek, csökken a filtrációs hatás is, ami nagyrészt okozója a felső szintek túlfűtésének. A nyílászárók szigetelése tehát kettős haszonnal jár. Egyet kell érteni a cikkíró azon megállapításával, hogy a Borsodi Hőerőműből való hőbehozatalt előbb-utóbb kikényszeríti az élet, reméljük, minél előbb. De úgy tűnik, a cikkíró csak azért mondja ezt, hogy azután rögtön kifejezze mélységes nemtetszését az energiatakarékos üzemmódok felett. Pedig ezek az üzemmódok csak a külső hőmérséklet változását és az épületek hőtehetetlenségét használják ki úgy, hogy a belső hőmérséklet az előírt felett maradjon. S ez nem a közösség érdekében való takarékosság látszata, ez tényleges energiatakarékosság — a közösség érdekében. Ogy tűnik, a cikkíró is egyetért azokkal a panaszosokkal. akik azzal fenyegetőznek, hogy nem fizetnek fűtési díjat, mert csak langyos a radiátor. Igaz, hogy kint jól süt a tavaszi nap, és a szobában is 22—23 Cel- sius-fok van, de a vállalat nem fűt. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a távfűtés állami dotációja magas, ezért takarékoskodunk az energiával, de nem a lakók zsebére és rovására. Megjegyzem, hogy a lakó a fűtés önköltségének csak az ötödrészét, fizeti, tehát ha takarékoskodunk, az ország pénzével takarékoskodunk, s ez elsőrendű kötelességünk. A cikkíró a valódi energiagazdálkodás ki nem használt lehetőségeiként emlegeti az egycsöves fűtési rendszer hibáinak utólagos korrigálását, az épületek hőszigetelését és a kazánrekonstrukci- ót. Ebben egyetértünk, sőt a felsorolást még ki lehetne egészíteni a rendszerek automatizálásával, a hálózati veszteségeit csökkentésével és egy sor egyéb, a „valódi” energiatakarékosságot szolgáló tevékenységgel, amelyek a vállalat mindennapi feladatát képezik. Hönigh Mihály, a BORSODTÁVHÖ igazgatója r Dunaújvárosban megkezdődött az állami nagyberuházással épülő új kokszolómü építése. A 2ó-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói — ácsai és vasbetonszerelői — jó ütemben haladnak a Dunai Vasmű új üzemének alapozási munkálataival. A képen: munkában az építők.
