Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-30 / 125. szám
T9S2. snafus 30., rasárnap ESZAK.MAGYARORSZAG 3 TVX-toi Fiiaffeneesztés társaiássai Szervizen A miskolci kereskedelmi és gépjavító szervizben a legrégibb presz. szögépektől kezdve a legújabb típusokig minden javítást el tudnak végezni. Az üzemben\szinte egész Észak-Magyarország vendéglátó, ipari és kereskedelmi berendezéseit javítják. Fotó: Fojtán László Egy hónap még az érésig atiisra készül a gépműhely Biztató kezdet ■ a Sokat, talán túlságosan is sokat hangoztatjuk manapság. hogy nehéz körülmények között kell a vállalatoknak gazdálkodniuk. A nehézségek közepette előszeretettel hivatkozunk a szorító külgazdasági helyzetre, mintha egyedül ebben kellene keresnünk az okokat. Az tagadhatatlan, a nyugati világban bekövetkezett gazdasági visszaesés, illetve a növekedés kényszerű visszafogása gondokat okoz a termelésben és a külpiaci értékesítésben egyaránt. Ám csak erre hivatkozni önmagunk félrevezetéséül szolgálhat, belenyugvást szülhet, fékezi a kezdeményezőkészséget, és semmit sem oldunk meg vele. igényekhez igazított termelés Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a minap Szénást Tiborral, a Tiszai Vegyi Kombinát, műszaki vezérigazgató-helyettesével az első öt hónap gazdálkodásáról beszélgettünk. Azt nem állítjuk, hogy gondok nélkül dolgoznak ennél a vállalatnál, a vezérigazgatóhelyettes is szóba hozott néhány, a gazdálkodást nehezítő külső körülményt, ami természetesen nem hagyható figyelmen kívül. A lényeget azonban abban látják a TVK-nál, hogy mind a termelési, mind az értékesítési célokat úgy határozzák meg, hogy azok összhangban legyenek a kereslettel, s ha a körülmények folytán menet közben mégis változtatni kell a terveken, a rugalmasságot senki ne vegye „szentségtörésnek”. Mindig igyekeznek érvényt szerezni annak az elvnek, hogy csak a minél gazdaságosabban előállítható, versenyképes, jól értékesíthető termékek gyártása vezethet megfelelő. eredményre.. — Tulajdonképpen minden termelési ágazatban a tervvel megegyező, elképzelései nickel összhangban álló eredményeket értünk el — mondja Szénási Tibor, az első öt hónap gazdálkodása összegezéséként. — Sőt, polietilénből és polipropilénből sikerült több ezer tonnával túlszárnyalni az előirányzatot, ami egyrészt a jobb belföldi ellátást segíti, másrészről a többlettermék megfelelő exportárualapot jelent a kombinátnak. Kétszázötven kilométer hosszú lehetne az a képzeletbeli kerítés, amelyet a csobaji Taktaközi Termelő- szövetkezet új üzemében évente megfonnak. De ennél a terméknél nem a méretet tartják fontosnak, hanem a drótháló alapanyagát, mert nem lágyvasból, hanem tűzi horganyzott acélhuzalból fonnak. A drótgyár exportból visszamaradt termékeit használják fel, hiszen ezek élettartama — mivel jobban ellenállnak a korróziónak — két-, háromszorosa a hagyományos drótkerítésekének. Kezdetben sok gonddal küszködtek a termelőszövetkezetben. Az acélhuzal ugyanis jóval nehezebben munkálható, így fonásához új géneket kellett tervezni. A gazdaság szakgárdájának érdeme, hogy olcsón — darabonként 25 000 forintért — sikerült a célnak megfelelő berendezést szerkesztenie. Jelenleg már XI ilyen gép üzemel, s a közeljövőben újabb 11 drótfonó berendezést állítanak üzembe. Az értékesítéssel kezdetA vezérigazgató-helyettes válaszából kiderül, hogy nem csupán az alapanyaggyártásra fektetnek súlyt. — A félkész- és késztermékek kibocsátásának növelése is alapvető feladatunk — folytatta. — így mindenekelőtt a műanyag-feldolgozás fejlesztését szorgalmazzuk, amihez megfelelő vállalati koncepcióval, kidolgozott közép- és hosszú távú tervekkel rendelkezünk. Ugyanis, a magasabb feldolgozott- ságú, vagyis az értékesebb termékek gyártása a vállalat és a népgazdaság számára egyaránt előnyös. A kombinátban az eddig feldolgozott műanyag meghaladta a 31 ezer tonnát. Tekintélyes mennyiséget — mintegy 7 és fél ezer tonnát — gyártottunk egyebek között agrofóliából, ami igen jelentős a hazai élű átás szempontjából. Üj termékünk a polipropilénből készült speciális biafol-fólia, amit ma már üzemszerűen termelünk. Ügy tervezzük, hogy műanyaggyárunk termelése az év végéig eléri a 30 ezer tonnás rekordszintet. Terven felül vállalt export A kombinát eddig is kivette részét az ország külgazdasági, külkereskedelmi mérlegének javításában. Ezt teszi ebben az évben is. Sőt! — Miután alaposan mérlegeltük lehetőségeinket, úgy döntöttünk, hogy a vállalati export-előirányzatot meghaladó értékben adunk el különféle termékeket nyugati piacokon — újságolta a vezérigazgató-helyettes. — Jő hír, hogy öt hónap elteltével többletvállalásunk időarányos részét teljesítettük, s természetesen szocialista ex- portkölelezettségünknelc is maradéktalanul eleget tettünk. — Jó üzletnek bizonyult az a megállapodás, is, — mondta, a továbbiakban Szénási Tibor —, amit a Che- mokomplex Külkereskedelmi Vállalattal közösen kötöttünk jugoszláv vállalatokkal vegyipari benzinvásárlásról. Ennek lényege a következő. Ismeretes, hogy az olefineket vegyipart benzinből állítjuk elő. A részünkre megállapított ez évi benzinkontingens azonban kevesebb, mint az olefingyár feldolgozó kapacitása. Ezért a hiányzó meny- nyiséget, mintegy 40 ezer tonna vegyipari benzint — Jugoszláviából vásároljuk. ben bajok voltak, hiszen a nagykereskedelmi vállalat nem logadta el a szövetkezet árajánlatát, mert a drágább alapanyag a költségeket is növelte. A szövetkezet ezért közvetlenül a termelőknek adja el termékét, hiszen olyan kereskedelmi palimért talált, — mint a TÜZÉP Vállalat, vagy a szegedi Vidia szövetkezet —, amely a keresletre támaszkodva a tartósabb élettartamú kerítésre igényt tartott. Nekik lett igazuk, mert a telektulajdonosok a magasabb ár ellenére, ezt. a terméket keresik. A csobajiak a piád felmérésekre támaszkodva megkezdték az úgynevezett csibehálók gyártását. Eddig a baromfifarmokon csak lágyvasból készült kerítést használtak, amely egy nyár alatt tönkrement. Az acélhuzal ezzel szemben tízszeri használatra készül! A jó termékeknek köszönhetően, a szövetkezet idén már 10 millió forintos árbevételt ér ei a drótfonóüzemből. Ennek fejében — a kölcsönös előnyök és érdekeli figyelembevételével — különböző, a szállító fél által igényéit olefineket szállítunk a szomszédos országba. Eddig már 7 ezer tonna jugoszláv benzint dolgoztunk fel. Beruházás — korszerűsítés Az okos fejlesztésekre — bármennyire szűkösek pénzügyi lehetőségeink — a jövőben is szükség lesz. Már megszoktuk, hogy a TVK- han minden tervidőszakban megvalósul egy-egy jelentősebb fejlesztés, nem beszélve a műanyaggyár szakadatlan bővítéséről, amit kezdettől fogva 'saját erőből oldanak meg. Mit mond erről Szénási Tibor? — Vállalatunk legjelentősebb folyamatban levő beruházása a 40 ezer tonna kapacitású újabb polipropiléngyár, amelynek építése megfelelő ütemben halad. Az építészeti munkákkal párhuzamosan végzik a kivitelezők a vasszerkezetek szerelését, így lassan már kirajzolódnak az egyes létesítmények körvonalai. Nagy részt vállal ebből a beruházásból a TVK gépgyára is, > amely — a költségek csökkentése és a gyorsabb megvalósítás érdekében — elvállalta számos készülék, berendezés legyártását A leendő üzemeltetők közül jó néhány szakember már Japán lxm tartózkodik, hogy megismerkedjenek a termelési folyamatok irányítására szolgáló számítógép és a különböző automatikák működésével. A félidőben levő beruházás a jövő évben fejeződik be, s 1D83 végén már termelni fog a kombinát második polipropilén- gyára, A fejlesztési tevékenység nemcsak új üzemek, gyártósorok építésével mérhető, hanem a meglevő termelőegységek korszerűsí lésében is jelentkezik. Tárolás hat hónapig — Többek között folytatjuk a nitrogén-műtrágya minőségét javító beruházást — magyarázza a vezérigazgatóhelyettes. — Célunk, hogy a jelenleginél is alacsonyabb nedvességül rtalniú terméket adjunk a felhasználóknak. Így, a korszerűsítést követően még kelendőbb lesz a kombinátban készült műtrágya, jóllehet, eddig sem voltak értékesítési gondjaink. A jobb minőség ez esetben azt jelenti, hogy a TVK-tól vásárolt műtrágyát hat hónapig lehet majd tárolni anélkül, hogy a termék minőségében a legcsekélyebb romlás következne be. Lovas Lajos Volt termelőszövetkezeti irodák — amelyek az egyesülés után feleslegessé váltak — adnak otthont az encsi Zója Termelőszövetkezet legnagyobb melléküzemágának, a varrodának. Kezdetben a női munkaerő foglalkoztatása volt a gazdaság célja, de ma mái- az ügyes kezű asz- szonyok munkájának bizonyítványaként országszerte ismertté vált szakmai berkekben a szövetkezet neve. A PANYOVA Vállalat, amely Gazdasági társulást hozott létre a mintegy száz partnergazdaságot egyesítő Alföldi Gyepvetőmag Termesztési Rendszer. Az új vállalkozás célja, hogy biztosítsa az ország gyepvetőmag-szükségle- tének a hazai előállítását. Az országos igény 1985-re meghaladja az évi négyezer tonnát, s jelenleg ennek a meny. nyiségnek alig több mint a felét állítják elő az ország határain belül. A gazdasági társulás körzeti fűmagkikészítő és szárítótelepeket létesít, amelyeket a partnergazdaságok bérleti díj fejében vehetnek igénybe. Már az idén megkezdték a Szarvasi Öntözési Kutató Intézetben kinemesített elit vetőmag termelését, többele között a Közép-tiszai és a Palotás! Állami Gazdaságban, valamint a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz-ben. Bekapcsolnak a fűmagtermesztésbe más mezőgazdasági kultúrák termesztésére alkalmatlan területeket, A gazdasági társulás közös vállalkozásainak megvalósításához eddig négymillió forint értékű részjegyet váltottak a partnergazdaságok. Csórná György, a szikszói Béke Termelőszövetkezet főmérnöke: — Lényegében ma már mindenki tudja, hogy a nyári betakarítás sorsa ezekben a hetekben dől el. Csak az tud zavartalanul, jó ütemben betakarítani, oki jól felkészíti kombájnjait, erőgépeit és teherautóit a kalászok éréséig. Urbán János, a gépműhely vezetője: — De hogyan? Itt, a szikszói kerületben mindössze négy szerelőnk van. (Az egész gazdaságban tizenegy!) Rendes munkával, jó ha augusztus elejére ki tudnánk javítani a gépeket. Legalább hat dolgozót kellene még felvenni. Csodát nem szabad várni, hiszen a helyzetet még súlyosbítja az alkatrészhiány. Biró István szerelő is meglehetősen ingerült: — Évek óta nem jelentkezett nálunk egy jó szakember. Ha kötéllel kellene egy gépszerelőt az utcáról, bevonszolni, akkor sem tudnánk itt tartani. A fiatalok, ahogy a szakmunkásképzőből kijönnek, rögtön húszforintos órabért akarnak. Azt hiszik, hogy egy termelőszövetkezetben a kerítés is pénzből van. Hiszen mi most kapunk annyit. A felsorolás: csalt ebben a kerületben hat kombájnt, 24 tehergépkocsit — amelyből tizennégyet vizsgára — s 13 erőgépet kellene június végére kijavítani. Ehhez a feladathoz egy kovács, egy esztergályos, egy szíjgyártó, egy autóvillamossági szerelő s négy mezőgazdasági gépszerelő áll rendelkezésre. A műhelyvezető: — Lehetetlen. A gépek többsége elöregedett, ráadátámogdtta törekvéseiben a szövetkezetét, egyre nagyobb feladatokkal bízza meg a varrodákat, idén már több mint egymillió folyóméter anyagot, szövetet szabnak, varrnak ruhákká a két műszakban dolgozó nők. A 160 asszony a PANYOVA szovjet exportra kerülő ruháinak egyharmadát állítja elő! Hat-nyolcféle modellt varrnak a szalagokon, s a nagy szériáknak, az ügyes szabászoknak köszönhetően megfelelő jövedelemmel. sál az alkatrészhiány miatt barkácsolnunk keH. Az pedig rabolja a különben is drága időt. Ezt jeleztem is a vezetésnek. Csarná György: — Sajnos, minden kerületünkben hasonló a helyzet. Tudomásul kellett venni, hogy az emberektől ne kérjünk olyat, amit, ha még száz kezük volna, akkor sem tudnának megvalósítani. Viszont aratni idejében kell. Ráadásul idén nagy lehetőség előtt áll a szövetkezet. A gabona- program szerint, ha többet termelünk tíz százalékkal, mint az előző öt év átlaga, akkor a jövedelmet fokozhatjuk. Több területen vetettünk ezért, kalászost, s a jó tápanyag-visszapótlás, a kedvező idő hatására biztatóak a terméskilátások. Több százezer forinttal magasabb lehet a nyereségünk, ha a gépeket sikerül időben kijavítani. A kérdés viszont megmaradt: hogyan? Kint a határban 2150 hektáron fejlődik, a búza és az árpa, háromszáz hektáron díszük a repce. Harmincmillió forintos érték vár betakarításra. A tót tehát nagy! Bíró István szerelő: — Nézze, sen lei nem lehet közömbös a szövetkezet érdeke iránt. Elvégre minél jobb a tsz, annál könnyebb a tagoknak. Mi is felajánlottuk, hogy tisztességes fizetségért, munkaidőn tűi, még ünnepnapokon is bejárunk dolgozni. És, hogy dolgozni is akarunk, azt azzal lehet bizonyítani a legjobban, nem órabérért vállalkozunk, hanem felajánljuk: ezt a gépet ennyiért és ennyiért javítjuk ki. Ha egyszer feláldozzuk az ünnepeket, akkor legyen értelme is. Vagy nem? A főmérnök:'— A jogszabály módot ad erre. így-nem haboztunk. Elfogadtuk, mint egyetlen lehetséges megoldását annak, hogy gépeink időre ki legyenek javítva. A szerelők megnézik a gépet, feltárják a hibákat, s a norma alapján ajánlatot tesznek, mennyiért javítják meg munkaidőn túl. Láttam két ilyen „szerződést” az íróasztalon. A Rába 180-as javítását hatezer forintért vállalták, a Hamster kocsiét 3 ezerért. Az egyiket, elfogadták, a másikon még vitatkoznak A módszer kétségkívül jónak tűnik. De vajon nem ad okot a visszaélésre, hogy munkaidő alatt javítják meg a vállalt gépeket? A műhelyvezető: — Már csak. azért sem, mert munkaidőben a kombájnokat szereljük, amíg a teherautó s nagy teljesítményű erőgép, amit elvállaltak, a hét végén lesz a műhelyben. Dobrik István szerelő képletesen mondva az asztal másik oldalán ül: — A feleségem iskolába jár, nekem kell eljárnom az óvodába a gyerekekért. így nem tudtam elvállalni. Visz- szatérve az előzőekre: itt azért nincs visszaélési lehetőség, mert nincs mivel visz- szaélni. A kombájnokra szerelők ülnek, tehát azokat úgy javítjuk ki, hogy abban hiba ne legyen. Az pedig elviszi a munkaidőt, kevés az alkatrész, szinte mindent helyben újítunk fel. Amit a szikszói műhelyben elvállaltak, az a norma szerint 530 „ráadás” óra. Vagyis egy emberre tizenhárom munkanapnak megfelelő idő esik. A vállalás szerint ezért mennyit kapnak? — Bíró István: — Átlagosan 1800—2000 forint között. De differenciálunk, s az kap többet, aki többet is dolgozott. Tizenhárom napért nem hiszem, hogy ez nagy pénz. Egy maszek kőműves mellett két- három nap. alatt megkeresném. Csak azért említem, hogy ki is tűnjön, mi azért a pénztárcánk mellett, szem előtt tartjuk a szövetkezet kérését is. Csarnó György: — Ez így van, kár lenne tagadni. A szerelőket csak dicsérni lehet. Régi, megbízható dolgozók, akik mindenhez értenek. így szinte biztosak lehetünk abban, hogy időre kész lesz a tizenöt kombájn, a huszonnégy tehergépkocsi. Urbán János: — Nálunk a műhelyben mindenesnek kell lenni. Az esztergályos tud hengerfejei cserélni, a motorszerelő láncszemet is cserél. Hiszen kevesen vagyunk. A nyáron mindössze egy szerelő marad a műhelyben, a többi kombájnolni fog. A szíjgyártó majd a szárítóberendezésnél segédkezik. Az elnök sofőrje teherautóra kerül. (Maga vállalta.) Az esztergályos motort fog bontani a határban. Ünnepek nélkül folynak a mindennapok egy hónappal az aratás “lőtt. — kármán — üoisisieiles kerítés Rábák a Szovjefunióiio
