Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-21 / 117. szám

1982. május 21., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A nemzetközi szállítás ütőere Üj utakon a vasút f (Folytatás az 1. oldalról) az ember'-' >n, a szervezés- ben vám, .da még senkit sem vonunk felelősségre azért, mert valaki rosszul gazdálkodik az emberek te­hetségével. Ezen változtat­nunk kell. A Politikai Bizottság tag­ja a továbbiakban arról szólt, hogy társadalmi fejlő­désünk nehézségei, ellent­mondásai sajátos gondot je­lentenek a fiatalok számára. A politikai,, tudatformáló munka egyik fontos feladata, hogy megértessük: a fejlődés olykor kényszerpályákon ha­lad, amelynek előnyeit — a szükségből erényt kovácsol­va — később fogjuk élvezni. A szocialista társadalom fejlődése azt igazolja, hogy a megváltozott körülményeit között időnként le kell tud­ni számolni bizonyos túlha­ladott ideológiai, tudati be­idegződésekkel. Formálódó új társadalmunkban a válto­zó világ formálja és ková­csolja az új embert. A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy a demokrácia nem a szocializmus egyik le­hetséges formája, hanem benső természete, lényege, egyedüli létezési módja. Ezt a demokráciát persze nem lehet elrendelni és bevezetni. Az önmagát teremtő, műkö­dő demokratizmus elenged­hetetlen feltételei az alkotó eszmecserék, amikor kriti­kus, elvi vtiákban formáló­dik az új. A vitákban — pél­dául a differenciált bérezés szélesebb bevezetése körül — emberek napi érdekei csap­nak össze. Ezekben a kér­désekben dönteni" sokszor gyötrelmes dolog, de vállal­ni kell és vállalkozni kell rá, .mert ez a szocializmus job­bításának egyik fontos esz­köze. Aczél György elemezte egyházpolitikánk néhány kérdését. Ezután irodalmunk és művészetkritikánk helyze­téről szólt. Egyebek között bitói, hogy támogatunk min­den magas színvonalú, hala­dó eszmeiségű jó alkotást, minden szocialista kulturális értéket, azonban vannak iro­dalmi alkotások, memoárok, amelyek szélsőséges végletek­ben ábrázolják újkori törté­nelmünk egyes szakaszait. A jövőben a marxista kritiká­nak jobban be kell töltenie értékmegőrző és orientáló funkcióját. Végezetül arról szólt, hogy társadalmunk fejlődése nem­zedékváltások folyamata is, amelyben fontos a fiatalok között, az ifjúság megnye­réséért folytatott politika. Fontos, hogy a fiatalok kö­zött is ott legyenek a mar­xisták, a kommunisták, akik segítenek abban, hogy az idősebb és a fiatalabb ge­neráció ne csak szót váltson, hanem értékeket is cseréljen és saját generációjukon be­lül folytassák a jóil bevált szövetségi politikát. A kor­szerűen értelmezett szövet­ségi politika jegyében a kü­lönböző értelmiségi rétegek jobb együttműködését sür­gette. Az egyre jobban ki­teljesedő szocialista demok­ráciában, az eredményesebb munkát jobban megbecsülve, az egész társadalomnak együtt lélegezve kell dolgoz­nia. Ügy, hogy az emberek vágyait és a szocializmus cél­jait tudatosabban hangoljuk össze. Azt szoktuk mondani, hogy haladunk a jövő felé, de valójában teremtjük ezt a jövőt, arculatát a mi ke­zünk formálja. Olyan lesz, amilyenné ma és holnap ön­magunkat és egymást ala­kítani tudjuk — mondotta befejezésül Aczél György. Az aktívaértekezlet Grósz Károly zárszavával ért véget. * A Minisztertanács elnök- helyettese helyi vendéglátói­nak kíséretében a kora dél­utáni órákban a Herman Ot­tó Múzeumot kereste fel. A múzeumépület bejáratánál Szabadfalvi József múzeum­igazgató, Dobrossy István, a múzeumi pártszervezet titká­ra, valamint a múzeum más vezetői fogadták. A múze­umban elhelyezett Miskolci Képtárban Aczél György megtekintette a 200 év ma­gyar festészete című kiállí­tást A vendégeket Végvári Lafos művészettörténész, egyetemi tanár, a múzeum képzőművészeti osztályának vezetője kalauzolta. Rövid tájékoztatót adott a 13 ezer műtárgyat tartalmazó múze­umi gyűjteményről, amely­ből kétszáz darab látható e kiállításon. Bemutatta a tár­lat kiemelkedő darabjait. Szólt a Sárospatakon a kö­zeljövőben megnyíló, a kor­társi magyar művészetet be­mutató képtárt kiállításról. Aczél György többek között az iránt érdeklődött, hogy a múzeum vásárol-e a külön­böző aukciókon. Meghallgat­ta a beszerzési lehetőségek­ről adott tájékoztatást, majd megtekintette a történeti, néprajzi és természettudo­mányi gyűjteményeket és a restaurátor-laboratóriumokat. * A megyei kórház gyermek­egészségügyi központjába lá­togatott ezután Aczél György. A vendégeket dr. Szabó Ist­ván főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának ve­zetője és dr. Molnár György, a megyei kórház főigazgató­ja fogadta, majd baráti esz­mecserére került sor a kü­lönböző társadalmi tisztsége­ket betöltő főorvosokkal és egészségügyi dolgozókkal. Dr. Berkő Péter, a miskol­ci egészségügyi pártbizottság titkára rövid tájékoztatót tar­látogatás a Herman Ottó Múzeum képtárában. sä Hl ÉPo í gf A miskolci gyermekkórházban. tott, amelyben bemutatta a megyei kórházat; nemcsak a felszereltség és betegellátás szempontjából, hanem szólt arról a funkciójáról is, ame­lyet az egész megye egész­ségügyi ellátásában, annak ellenőrzésében betölt. Sorra vette a* gondokat is. Ezt Aczél György érdeklődéssel fogadta, mondván, hogy az egészségügy pozitívumait ő is jól ismeri, a helyi problé­mákat viszont itt tudja job­ban érzékelni. Dr. Velkey László profesz- szor, a gyermekegészségügyi központ elmúlt hatévi tevé­kenységéről számolt be, s tá­jékoztatta a vendégeket ' a most épülő gyermekrehabili­tációs központról. Megemlí­tette azt a hatalmas társa­dalmi összefogást, amelynek segítségével megyénk dol­gozói és a megyei vezetés le­hetővé tette az új intézmény kialakításé t­Ezt követően több, az egészségügyi alapellátást, az orvosi etikát, az egészség­gyérmek egészség ügyi, és a jó ütemben épülő gyermekreha- bilitációs központot. * Műteremlátogatással feje­ződött be a Minisztertanács elnökhelyettesének kétnapos borsod—miskolci programja. Borsodi vendéglátóinak kísé­retében Derkovits utcai mű­termében felkereste Feledt/ Gyula Kossuth-díjas, kétsze­res Munkácsy-díjas, SZOT- díjas grafikusművészt, a Ma­gyar Népköztársaság érdemes művészét. Feledynek jelen­leg Ózdon van kamarakiállí­tása, s az ott bemutatott anyagokról, valamint a mű­vész korábbi kiállításairól esett szó a beszélgetés kez­detén. Aczél György élénken érdeklődött a Derkovits ut­cai művésztelep élete után, hosszan beszélgettek Feledy Gyula életútjáról és többol­dalú gondolatcsere keretében került szóba képzőművészeti életünk és művészetpoliti­kánk néhány időszerű kérdé­se. A találkozó, illetve műte­Aczél György Feledy Gyula műtermében. ügyön belüli munkahelyi légkört érintő téma került szóba. Az etikai kérdéseknél Aczél György megjegyezte hogy véleménye szerint nem lehet azt leszűkíteni a pénz adására, vagy elfogadására. Az etika szélesebb fogalom annál, s beletartozik az is. hogyan végzi az orvos mun­káját. fejleszti-e kellően, az igénveknek megfelelően szak­tudását. Felhívta rá a fi­gyelmet. hogy külföldön az orvos-mérnök már külön szakma. Talán éppen ebben a megyében kellene gondol­kozni rjjta. hogyan lehetne közelebb kerülni a műsza­kiakhoz. például az orvos­műszerek hazai továbbfej­lesztése érdekében. A kórház vezetői végül be­mutatták a vendégeknek a remlátogatás afféle kis „ka- marakiállítással” zárult, azaz Feledy Gyula számos grafi­kai lapját mutatta be a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, több alkotói • korsza­kának szemléltetéseként. * Aczél György elvtárs két­napos borsodi látogatásának végeztével tegnap a Tokaj expresszel visszautazott Bu­dapestre. A miskolci Tiszai pályaudvaron Grósz Károly. Ladányi József. Czank János és Nagy Zoltán, a megyei pártbizottság titkára. Drótos László, a Miskolc városi Párt- bizottság első titkára, vala­mint Porkoláb Albert, a me­gyei tanács elnökhelyettese búcsúztatta. Kevesen "tudják, hogy Ma­gyarországnak a nemzetközi szállításból több a devizabe­vétele, mint az idegenforga-. lomból. A történelmileg sok­szor kárhoztatott központi földrajzi fekvés kétségtelenül áldás a fuvarozásban. Kon­tinensünk észak—déli keres­kedelmének résztvevői szin­te ki sem kerülhetik hazán­kat. Természetes, hogy az át­haladó külföldi szállítók vas­úti pályáink, a közútjaink használatáért, a nálunk igénybe vett szolgáltatásokért fizetnek. Már ezek alapján is ért­hető, hogy a közelmúltban miért tűzte napirendjére az országgyűlés építési és köz­lekedési bizottsága a nem­zetközi áruszállítás kérdéseit. Tegyük hozzá: 1980-ban a nemzetközi fuvarozásban 57 millió tonnányi árut indítot­tunk.- illetve fogadtunk. E „forgalomnak” több mint a felét külkereskedelmünk ex­port—import szállítmányai tették ki. Vasúton továbbítot­ták például a hazai iparnak elengedhetetlen alapanyagok, gépek zömét, a határon túl­ra feladott exportküldemé­nyek 90 százalékát. A nem­zetközi szállítás tehát a kü­lönféle termékekben megtes­tesülő nemzeti jövedelem realizálásának egyik fontos eszköze. 1 Éppen a nemzetközi fuva­rozás szükségessége, népgaz­dasági jelentősége miatt ért­hetetlenek a szállítás és a feltételei között kialakult el­lentmondások. A vasúti fu­varozás gondjai közé tarto­zik, hogy Magyarországon mintegy 3 ezer kilométernyi sínpályát kell folyamatosan karbantartani, időnként fel­újítani. Ekkora a nemzetközi forgalom honi fő ütőere. Csakhogy a népgazdaság ál­lóeszköz-állományából a MÁV részesedése az 1968. évi 16,5 százalékról 1980-ra 14 száza­lékra csökkent A szükséges beruházások hiányát a vas­utasok számának növelésével próbálták ellensúlyozni. A technikát azonban a legjobb szándékú emberek serege sem pótolhatja. Major Ivánnak, A közleke­dés elhanyagolásának me­chanizmusai címmel nemré­giben közzétett tanulmánya ezért is váltott ki nagy vi­tát. Szóba került a parlamen­ti bizottság ülésén is. A ku­tató egyebek között megálla­pítja : „Végeredményben a közlekedésfejlesztés mulasz­tásai 1950—67. között több mint 100 milliárd forintra halmozódtak (1972. évi vál­tozatlan árak alapján), ami megközelítette a hatvanas évek kétévi átlagos összes népgazdasági beruházását”. De ez csak a kérdés egyik oldala, ahogy mondani szo­kás, a kisebbik baj. Az or­szággyűlés által Jóváhagyott közlekedéspolitikai koncep­ció ugyanis* — a gazdaság egészéhez való igazodáskép­pen — meg akarta szüntetni a központi irányítás minden­hatóságát. Utat kívánt nyitni az alágazatok vállalati gaz­dálkodásának, a közlekedési vállalatok versenyének. Eb^ bői szinte semmi sem lett. A gazdasági szabályzókat „hoz­záigazították” az egyedi sa­játosságokhoz. Maradt min­den a réigben. A „mi, mennyit és hogyan ért meg” kérdése szinte fel sem vetődött az utóbbi évek­ben. A figyelem jobbára ..a szállítást a vasútról közútra terelő” hadműveleteken nyu­godott. Egészében a közleke­dés továbbra is kizárólag po­litikai, társadalmi kérdés marad, de nem véletlenül hangoztatta a képviselők előtt Pullai Árpád, a KPM minisztere a következőket: „Helyes, hogy a politika ré­szeként kezeljük a közleke­dést. Az viszont már elfo­gadhatatlan. hogy sok ága­zat vezetője emögött meg­bújva. olyan teendőket is a .kincstárral’ oldatott meg, amelyek rájuk vártak volna”. Hosszú ideje először hang­zott el a tárca vezetőjének szájából ilyen fontos fóru­mon, hogy sem a vasút, sem más szervezet nem bújhat ki a kereslet—kínálat kapcsola­tának hatása alól. Éppen ezért meg kell szüntetni a kötöttpályás monopóliumot, érdekeltséget kereskedelem­politikát injekciózva a szál­lítás vérkeringésébe. A kemény szavak határo­zott tetteket sejtetnek. Persze megkérdezheti bárki, hogy ettől várható-e változás a vasúti, illetve közúti szállí­tásban? Az országgyűlés épí­tési és közlekedési bizottsá­gának tagjai szerint: igen. A monopolhelyzet megszünteté­se versenyt teremt, s javít­ja a szolgáltatás minőségét. A rivalizálásban még az is elképzelhető, hogy esetleg csökkennek az indokolatlanul magas árak. Persze ez azon­nal nem várható, mert pél­dául a vagonokért holnap is sorban állnak a megrendelők. Mégis, a felülről jött „aján­dékok” idejének lejárta, a gazdálkodási kényszer a tar­talékok mozgósítására, az ésszerűbb beruházásra kény­szeríti az érdekelteket. M. A. II muÉveray és a ftripizpii Ülést tartott az SZMT Tegnap, csütörtökön dél­előtt Miskolcon * ülést tartott a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa. A napiren­di pontok sorában dr. Balogh András, az SZMT titkára^ tá­jékoztatót tartott a SZOT május 7-én megtartott ülésé­ről, majd a résztvevők meg­vitatták a szocialista mun­kaverseny és brigádmozga­lom továbbfejlesztésének fel­adataira tett javaslatot. A munkaverseny eredmé­nyesen segítette a termelőerők és a termelési, társadalmi vi­szonyok fejlődését: hozzájá­rult azok szocialista jellegé­nek elmélyítéséhez. Me­gyénkben tények bizonyítják, hogy a továbbfejlődött szo­cialista brigádmozgalom jól segítette a gazdasági felada­tok teljesítését. Több nagy- vállalatnál érvényesül az irá­nyítottság és az önkéntesség egysége. Az elért eredmé­nyek mellett más sok a ten, nivaló az irányítás korszerű­sítésében. a mennyiségi szem­létet háttérbe szorításéban. Megyénk munkaverseny­mozgalmában voltak átme­neti visszaesések, s a feilő- dés ma sem problémamen­tes. A továbbfejlesztés, egyik fontos feladata a verseny irányításának egyértelműbbé tétele. Lényeges, hogy a me­gye gazdálkodó egységeinél megvalósuljon a munkaver- seny-szervezés és a gazdasá­gi tervezés szorosabb egyse­ge. A továbblépés érdekében el kell érni, hogy a kollektí­vák és az egyének a vállalati éves tervfeladatok és a mun- kaverseny-eélok ismeretében tegyék meg önkéntes vállalá­saikat. Fejleszteni szükséges az újítömozgalom irányítási, szervezési és érdekeltségi rendszerét. A Szakszervezetek megyei Tanácsa ülésén hasznos ha­vasiatok hangzottak el a ver­seny munkahelyi szervezésé­nek lehetőségeire, módszerei­re, a szocialista brigádmoz­galom mozgósító hatásának növelésére. A tanácskozáson végül tájékoztató hangzott el *az SZMT két "'lése között végzett munkáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom