Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-20 / 116. szám

1982. május 20., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Tisztítják a Velencei-tavat A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kotrógépei folytatják a Velencei-tó nyugati szakaszá­nak part- és mederrendezését. A tiz éve elkezdett munkák során mintegy 10 millió köbméter iszaptól és sok felesleges nádtól *.abaditották meg a tavat. Könnyelmű állampolgárok „fiz alkalom szüli a j Viszonylag kellemes hely- | zetoen vannak a Miskolci i Vízmüvek, Fürdők és Csator­názási Vállalat dolgozói, hi­szen — mint pénteki szá­munkban már megírtuk — az elhúzódó tél, a lassú olva­dás miatt, most éppen opti­mális a források vízhozama, a bükki karsztokban levő tár­taiéit elegendő lesz a nyál! csúcsfogyasztás idején is. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a vállalatnak nem lennének gondjai-bajai, mert mint mondani szokás, . az „élet” mindig kitalál vá- lamit. Friss példával is szol­gáltak erre a csütörtöki mü- szaki-közegészségügyi szem­lén. A város immár legna­gyobb lakótelepén, az Avason több helyen veszélybe került a biztonságos ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés is. Miről van szó? Az ivóvizet szállító vezetékeknek általában 120 centiméteren kell futnia — ez a mélység garancia rá, hogy a vezeték a legnagyobb hidegben sem fagy el. Az Avason viszont, például a Bokányi Dezső utcában van­nak olyan területek, ahol 8 méter magas töltés került a vezetékre, ami a vízügyesek szerint egyszerűen lehetetlen­be teszi a megfelelő karban­tartást, a gyors hibaelhárítást. Csőtörés esetén ugyanis ek­kora mélységű gödröt még géppel is csak nehezen és sok idő után lehet kiásni és mun­kájukat nehezíti még a terű-' 1 A napokban egyik ismerő­söm „előrelátó” férjére pa­naszkodott. Húsz éve háza­sok. Együttélésük első percé­től, mind a mai napig dolgo­zik az asszony is. Igaz, jó­val kisebb a keresete, mint autószerelő férjének, de ha tehette, különmunkát is vál­lalt, no, meg minden fillérnek megnézte a helyét. így aztán a hósszú idő alatt, szépen gyarapodtak. A nőnek eszébe se jutott, hogy saját zsebre dolgozzon. Ezért (jogosan) éktelen haragra gerjedt, ami­kor tudomást szerzett „ügyes” férje „befektetéséről”. Mint­ha a legtermészetesebb do­logról számolna .be, úgy em­lítette feleségének, hogy vett egy kis nyaralót a Duna mel­lett, de ezt csak a sajátjának tekinti, úgy is készítette e) az adásvételi szerződést. „Nem vitathatom, hogy ennyi kü­lönvagyon megilleti őt, hi­szen mindig is többet kere­sett, mint én — mondta a férjem. Es az én takarékossá­gom, a háromműszakos lótás- futásom, a rengeteg'házi mun­kám, amit mindig egyedül kellett csinálnom, azt ki fogja honorálni?” A Családjogi törvény értel­mében a házassági életközös­ség alatt szerzett vagyontár­gyait — a különvagyon tár­gyait kivéve — a házastársak osztatlan közös tulajdonába kerülnek, akár egyenként. let számukra hátrányos föld­tani viszonyai is. A miskolci vízmüvek vezetői töboször kérték már a MIBER-től a vezetékek cseréjét, de nem találtak megértésre, mint ahogyan a gépházuk védel­mére sem készült el a szük­séges betontámfal. A lezú­duló föld már kidöntötte a gépház kerítését, s már-már veszélybe kerülnek az ivóvíz­ellátást biztosító szivattyúk. Érthetetlen a közömbösség, az viszont már könnyen ki­található, hogy a szennyvíz­aknák fedlapjait miért „vi­szik” el olyan könnyen bizo­nyos könnyelmű emberek. A MEli ugyanis jó pénzt fizet az öntöttvasért, s nem kérde­zi honnan is van tulajdon­képpen ... A vízművesek pró­bálkoztak már mázsás beton- fedlapok készítésével, kihe­lyezésével, ám ez sem hozta meg a kívánt eredményt. A betont összetörik, beledobál­ják a csatornába, ami na­gyon . kellemetlen következ­ményekkel járhat. És ilyen­kor ki a hibás? A vízműve­sek ... Altik egyébként ígérik, hogy mindezek ellenére is biztosítják az avasi lakótelep ivóvízellátását, bár nagyon szeretnék, ha az említett vál­lalatok is megértenék gond­jaikat ... (udvardy) akár közösen szerezték azo­kat. Ebből következik: ha az ingatlan megszerzésére vo­natkozó adásvételi szerződést csak az egyik házastárs kö­tötte, a törvény rendelkezése alapján a másik házastárs is tulajdonosa lesz az ingatlan­nak. Ha ilyenkor a másik há­zastárs (akit a szerződéskö­tésből kihagytak) kéri, hogy őt szintén tulajdonosként tüntessék fel az ingatlannyil­vántartásban, ezt az egyezsé­güket nem is kell közokirat­ba foglalni. Elegendő az, ha a szerződést egyedül kötő há­zastárs hozzájárul ahhoz, hogy a tulajdonjogot a másik javára is bejegyezzék. Ilyen­kor szó sincs a közös tulaj­don megosztásáról vagy a tu­lajdonjog átruházásáról, ha­nem csak annak a tulajdon­jognak a bejegyzéséről, amit egyébként mindketten meg­szereztek. No, persze a probléma ép­pen az szokott lenni, -hogy a titokban gyarapodó házastárs (igen gyakori, hogy a vásár­lást vagy a takarékkönyv nyitását meg sem mondjak), éppen hogy nem akar osz­tozkodni. Ezért a tulajdonjog bejegyzéséhez utólag sem já­rul hozzá. Jó tudniuk, hogy a telekkönyvi bejegyzés tűrésé­re a bíróság is kötelezheti. A per ilyenkor nem kedvez a „maszek zsebre dolgozónak”. Dr. Kertész Éva Várják a jelentkezőket tolói ÍSÉtSZÍÉÉZ eláll! A Miskolc városi Művelő­dési Központ amatőr báb­színház létrehozását tervezi. Az oktatási intézményekbe, a városi óvodákba már eljut­tattak felhívásukat: olyan 14 éven felüli fiatalok, közép- iskolások. óvónők, pedagógu­sok jelentkezését várják, akik kedvet éreznek maguk­ban a báb játszáshoz. Az ala­kuló megbeszélést egyébként május 26-án. szerdán, délután fél 6-kor tartják meg a mű­velődési központ Molnár Bé­la Ifjúsági és Ottörő Házá-. ban. Minden érdeklődőt és jelentkezőt szívesen látnak. "érttel A Magyar Vöröskereszt őszi kongresszusára készülve, beszámoló értekezletet tar­tott Sárospatakon az egye­sület városi szervezete. Dr. Kántor Irén elnök megnyitó szavai után Koncz Éva, a Vöröskereszt városi titkára tartott beszámolót ar­ról a szép és eredményes munkáról, amelyet a helyi szervezet az elmúlt öt év alatt végzett. Az egészséges életre, a kiegyensúlyozott, becsületes családi életre, az egyéni és a családi higiéniá­ra való nevelés, továbbá a város tisztasága, gyarapítása terén elért nagyszerű ered­ményekben mindenütt benne van a Vöröskereszt tagjai­nak önzetlen munkája is. A sárospataki Vöröskeresztnek 17 üzemi, intézeti, vállalati alapszervezete tevékenykedik több, mint ezet lelkes tag­gal. A titkári beszámolóhoz több hozzászólás hangzott el. Sajó László, a Vöröskereszt megyei elnökségének képvi­seletében elismerő szavakkal méltatta a sárospataki Vö­röskereszt munkáját, majd a helyi szervezet néhány ki­emelkedően szép munkát vég­ző tagjának különböző foko­zatú kitüntetéseket nyújtott át. Ezután megválasztották a városi vezetőség 13, a szám- vizsgáló bizottság 3 tagját és a városi szervezetet a szep­temberi megyei értekezleten képviselő 9 küldöttet. A vá- rbsi vezetőség elnöke ismét dr. Kántor Irén, titkára Koncz Éva lett Csak úgy érezte jól magát ta. asszony, ha minden „smukk” rajta volt. Még a piacra is úgy járt, villamosra sem szállt ékszerei nélkül. Pedig nem csekély értéket képviselt például az az ék­szer, amelyet a nyakában hordott: bármikor kaphatott volna érte kétszázezer tor in­tőit, Valaki — úgy látszik — megfigyelhette különös szo­kását, és egy óvatlan pilla­natban ügyesen lekapcsolta a drága nyakláncot. Egy másik eset: az aufcóto- lajdcxnos kocsijában hagyta csaknem negyedmilliót érő csomagját. Méghozzá éjsza­kára Reggel pedig rémülten tapasztalta, hogy az értékes holminak lába kelt. Termé­szetesen rohant a rendőrség­re — csakúgy, mint az első példában szereplő károsult­társa —, feljelentést tenni is­meretlen tettes ellen. Nem krimit szándékozunk írni, s nem is rendőri króni­kát. A fenti esetek csuprán töredékét képezik annak az évente sok száz — ha nem több ezer — bűncselekmény­nek, amelynek oka: az alka­lom. Vagy mondhatjuk úgy is: a hanyagság, a könnyel­műség. Igaz ugyan az a régi mondás, hogy „alkalom szüli a tolvajt”, de az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják. hogy sokan, talán egyre töb­ben vannak, akik nem hajlan­dók ezt tudomásul venni. Áll ez — szinte egyformán — a személyi és a társadal­mi tulajdonra is. Többször is megtörtént, hogy egy-egy bolt napi bevételét hevenyészett csomagolásban, közönséges szatyorban vagy aktatáská­ban egyetlen ember vitte a postára A bűnözök p>edig jó megfigyelők, szemmel tartot­ták a mindig azonos időben ugyanazon az útvonalon pos­tára menőt, s a pénz elrab­lása sánte gyerekjáték volt Azt hihetnénk, hogy az ilyen, közismertté vált esetek na- gyobD óvatosságra intenek. Sajnos, nem ez történt — s így következhetett be a har­madik, negyedik, ki tudja már, hányadik rablás, amely­re ismét csak a könnyelmű­ség adott lehetőséget. No, meg az a szemlélet, hogy „ha eddig nem lett baj, ezután sem lesz”. Előfordult már, hogy ncptelen vidéken vállalati raktárt csak amúgy jelképesen őriztek, s éveken át nem nyúlt senki az ott le­vő értékekhez. Aztán egy­szer csak kirabolták a rak­tárt, s a károsult vállalat il­letékesei akkor kezdtek gon­dolkozni: talán mégis szükség volna a nagyobb biztonságot jelentő őrzésre. Csakhogy: ez is azok közé a tennivalók közé tartozik, amelyekről vállalati, szövet­kezeti, tanácsi és más költ­ségvetések készítésekor sok szó esik ugyan, de végül le­veszik a napirendről azzal, hogy „nincs rá pénz”. Nincs p>éldául arra, hogy biztonsági zárakat szereltessenek ajtók­ra, amelyek mögött íelentős értékeik vannak. Ez vonatko­zik természetesen magánsze­mélyekre is, akik elegendő­nek tartják a „soproni zárat”, holott tudva tudják, hogy azok kulcsai minden, csak kissé is tapasztalt bűnöző kelléktárában megvannak. Vállalatoknál gyakran „nincs pénz” biztonsági csen­gőkre, amelyek mindjárt megszólalnának, amint ille­téktelen avul a zárhoz. Vagy páncélszekrényre, biztonsági fiókzárra, ami védené gz ér­tékeket. Legújabban feltalál­ták — és már a televízióban is bemutattak — aktatáskát, amely külsőre semmiben sem különbözik az ezerszámra lát­ható. kapható táskáktól, de messzire hangzó vészjeleket ad, ha illetéktelen akarja ki­nyitni. Nagyon szűklátókörű i szemlélet az, amely szerint nem érdemes néhány száz fo­rintot beruházni sokszor na­gyobb összegek védelme ér­dekében. Lehet, hogy e téren is átes­tünk annak a sokat emlege­tett lónak a másik oldalára. Voltak idők, amikor hivatal­ból kötelező volt a gyanak­vás, amikor senkiben sent volt szabad megbízni a szó­nak sem a politikai, sem az anyagi értelmében. Akkor egy asztalon felejtett keres­kedelmi számla, egy le nem lakatolt üres doboz miatt is indult fegyelmi eljárás sok helyen. Most pedig a feledé- kenység, a könnyelműség af­féle bocsánatos bűnnek szá­mít még akkor is, ha súlyos károk származnak belőle. Nem arról van szó, mintha a bűnözés feltűnően nagyoDb méreteket öltött volna a ko­rábbinál. Európában az átlag alatt áll Magyarország e te­kintetben — de a hanyagság okozta bűncselekmények számában és arányában rosz- szabbul. Talán olyan gazda­gok vagyunk, hogy „kicsire nem nézünk”? Ilyesmit nálunk sokkal gazdagabb országok — és gazdagabb emberek — sem néznek, nézhetnek ei. Amink van, arra vigyáznunk kell — s ez egyaránt áll arra. amit közösen, a népgazdaság va­gyonát gyarapítva szereztünk, s arra, ami a sajátunk, a csa­ládunk tulajdona. Könnyebb is némi gondossággal védeni azt, ami van, mint visszasze­rezni, rendőrségre, bíróságra járni, a hatóságoktól várni, hogy tegyék jóvá gondatlan­ságunk, hanyagságunk követ­kezményeit. Nyár közeledtével — álta­lános jelenség — meg szok­tak szaporodni a könnyelmű­ségek. Mind több a talált tárgy, a tömegközlekedési járműveken, a becsületes megtalálók által bevitt érték a rendőrségen. De .az ott ha­gyott, őrizetlenül maradt hol­mi. a nyitva felejtett ajtó is több szokott lenni ilyenkor, s ennek megfelelően aratnak az alkalmat leső tolvajok, zsebmetszők, besurranok. Egy ugyancsak régi. népi mondás szerint, kétféle zsi- vány van: aki a másét aktit”a, meg aki a magáét hagyta. Ha van is ebben némi túlzás — azért nem kel! briliánsoké kai piacra járni vagy kocsi­ban, nyitott ajtó mögött őri­zetlenül hagyni értékeinket. V. E. a kisinyovi városképet gyö­keresen megváltoztatták. Ma Kisinyov az ország je­lentős ipari és kulturális centruma. Itt összpontosul több, mint 100 ipari üzem, amelyek termékeit 52 or­szágba exportálják. A köz­társaságnak saját akadémiá­ja, több tucat kutatóintéze­te, 5 színháza, technikuma, felsőoktatási intézményei, múzeuma, könyvtára műkö­dik a városban. Kisinyovot a Szovjetunió­ban a lakásavatók városá­nak is nevezik. Az elmúlt 25 évben minden második városi lakos új lakásba köl­tözött. A város keleti irány­ban terjeszkedik tovább, a távlati tervek szerint 2000- rc eléri a Dnyeszter partját. A Szovjet Hadsereg sugárút Kisinyovban. A Moldvai Szovjet Szocia­lista Köztársaság fővárosa, Kisinyov a Bik folyó part­ján fekszik Lakóinak száma félmillió. A Bik partja kö­zelében ma is látható még az óváros, amelynek girbe­gurba utcáin festői város­képpel találkozhat az idelá­togató Az elmúlt negyven évben Kisinyov fejlődésében és vá­rosképében igen nagy válto­zások mentek végbe. A leg­jelentősebb változás talán az, hogy földrengésbiztos szer­kezetű, 8—15 emeletes házak épültek, Ezek alapozása, épí­tési anyaga, szerkezete úgy van kialakítva, hogy erős földrengéseknek is ellenáll­nak. Az új épületcsoportok Jogi kérdések v A fiszasfiísai közös vagyona

Next

/
Oldalképek
Tartalom