Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-20 / 116. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. május 20., csütörtök # A fesztivál díjai A SZOT fődíját a Buffalo Bill öröksége című riportfilm nyerte Borsod megye nagydíját a Ki is Kerényi József? című riportfilm, Miskolc város nagydíját a Randevú című portréfilm kapta. A Magyar Televízió elnökének különdíjával az Unokáink sem fogják látni — avagy Városvédő Pállasz Athéné kezéből időnként ellopják a lándzsát című ismeretterjesztő filmet jutalmazták. Operatőri díjat kapott Szabados Tamás. A zsűri különdíját A tek- nyőkaparó című dokumentumfilmnek ítélték oda. Megosztott kategóriadíjat kapott a húsz perc fölötti riport kategóriában az A föld nem tud futni, illetve a Volt egyszer egy ország; a húsz perc alatti riport kategóriában a Mesterséges tó — természetes vihar című film. A dokumentumfilm kategóriában az Eichmann Budapesten című filmet díjazták. Az ismeretterjesztő kategória díját a zsűri nem adta ki. A portréfilm kategória díjazottja a Kolostor és barikád című film. Híradófilm kategóriában az Űj találmány: a kézsebészeti műtőasztal kapott díjat. A közönség díját a Ran- devú című portréfilm, a MAFILM díját a Fele-köztársaság című dokumentumfilm nyerte el. A Kossuth Kiadó nívódíjával Az első cigányfalu című filmet honorálták. ' \ r Hát véget ért... Ma reggel már megkezdik a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központban a 22. miskolci lévéfesztivál díszleteinek bontását. A fesztivál, mint lapunk más helyén közöltük, a tegnap este 20 órai kezdettel tartott, és a kettes műsorban egyenes adásban közvetített záróünnepséggel befejeződött. Kiadták a zsűri díjait. Érdemes most már a díjak ismeretében is visszatekinteni a látott művekre. Hogy a zsűri döntésével egyetért-e minden néző, nehéz lenne akár csak megközelítően is állítani, vagy tagadni. Bizonyos azonban, hogy a többséggel megvan az egyetértés, s ennek igen jó példája, hogy a társadalmi zsűrik által odaítélt közönségdíjat is az a Randevú című portréfilm nyerte el, amelyet nagydíjjal is jutalmaztak, s amely Montagh Imre beszéd technikai tanár pályáját és munkáját mutatta be. Jóllehet, ez a film ötvennyolc perc, mégsem unta senki. És nagyon-nagyop egyet kell érteni Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni sorozata itt látott darabjainak elnöki különdíjjal történt honorálásával, a Kerényi Józsefet bemutató portréfilm nagydíjával (jó lenne Kerényi városrendező törekvéseit nemcsak film esetében díjazni, hanem példának is tekinteni nálunk); mindenképpen találkozik a nézők értékelésével az Eichmann Budapesten, valamint a Kolostor és barikád című filmek díjazása, nem utolsósorban a fődíjjal jutalmazott Buffalo Bill öröksége, és A teknyőkaparó elismerése. Annak is örülhetünk, hogy a díjazott alkotók közül többen nem először kapnak itt díjat, s ez munkájuk egyenletességét, illetve annak egyenletes emelkedését mutatja. A fesztivál értékelésére később még visszatérünk, de itt köszönettel kell megemlékezni a Balogh Mária vezette intéző bizottság szervező munkájáról, az alapvetően zökkenőmentes lebonyolításról. Egy hétig mindig figyeltek a kamerák. Helyi anyag. Mármint a műsor készítője szerint, hiszen Lódi György verseny- filmje az első magyar űrhajós családjáról „országos” hét perc is, ami készítését követően értékes dokumentummá vált. — Azok a percek, órák, amit Pácinban töltöttünk, nagy élményként rögzültek ■— mondta a vetítés után Lódi György. — A várakozás perceit együtt átélni aggódó családtagokkal, akiket közben egyre jobban megismertünk, a halk szavú édesanyával, az aranyos humorú nagyapával... Nehéz szívvel vágtuk az anyagot, mert a filmnek minden kockája nagyon érdekes volt, de így is ritka a hiradó-riportfil- mek között a hétperces időtartamával. A témája, az első magyar űrhajós számunkra is felejthetetlen. Fesztiválzárás - a székház esti fényben. Találkozó Msoveri Kárelípl Szó volt a műsorpolitikáról, arról, hogy főműsoridőben mintegy 6 millióan nézik a televíziót, hogy mi lesz, ha a műholdas televí- v 'Zás létrejön... azon a“ta- M.kozón tegnap délután, amelyen a Borsod megyei Nyomdaipari Vállalat dolgozóival találkozott Megyeri Károly, a Magyar Televízió elnökhelyettese. A találkozó témája a családtagként számon tartott televízió jelene, jövője, gondjai és örömei voltak. A tájékoztató után Megyeri Ká- roly azokkal a kérdésekkel foglalkozott,, amelyet a nyomdászok tettek fel; a tévé speciális feladatairól, műsorairól. Például, hogy mennyibe kerül majd a labdarúgó-világbajnokság közvetítése, na és természetesen szó volt a műsorokról is. Ez a találkozó körülbelül olyan eredményekkel zárult a műsorokkal kapcsolatban, mint egyéb megbeszélések a témáról: nem tudtak dönteni. Hiszen minden nézőnek jószerével más műsor tetszene a képernyőn, és a jelenlegi műsoridő és a két csatorna kevésnek bizonyul ehhez... A képen látható férfiút a fesztivál vendégeinek nem kell bemutatni. Naponta találkozhattunk vele, neve és foglalkozása a képről megtudható. 0, Papi Lajos szobrászművész egyébként sok részvevőnek lesz emlékezetes. Nemcsak a fesztiválon bemutatott kamarakiállításá- •val — bér azt sem illik elfelejteni —, hanem azzal a plakettel, amelyet a díjat nyert tévéalkotók magukkal vihettek. A Kisújszálláson élő művész készítette ugyanis a fesztivál plakettjét és a Magyar Televízió elnökének különdíját jelképező szobrot is. Nézőtéri meditáció Kezdtük a nyári niozizés (?] A Foci bundában című román film egyik kockája. Ha a hőmérő nem mutatná, ha nem izzadnánk a hirtelen kánikulában, akkor is megtudhatnánk: itt a nyár, megkezdődik a nyári mozizás, ami gyakorlatilag a rep- rízek számának emelkedését jelenti. Üjabb és újabb módosítások a helyi bemutatóprogramban, valami „nyári- asság” az országos műsor- osztásban. Messze ívben elkerüljük a magyar filmek bemutatását, újra jön Coppola Apokalipszis most-ja, jön A birodalom visszavág, a francia Éretlenek, meg egy sor kasszasikeres értéktelenség és viszonylagos érték, s tovább száguld a miskolci premiermozikban a japán Szuperexpressz, hogy lehetőleg mind többen borzolhassanak egy kicsit a művi katasztrófa gyönyöreitől. Legalábbis ez a miskolci kép a mai nappal kezdődő héten. Van ugyan két film, ami új: az egyiket, a Szonáta a vörös hajú lányhoz című csehszlovák ifjúsági témájú filmet három napon egy-egy délutáni előadásban láthatja, aki meg akarja nézni, a román Foci bundában című vígjátékról meg nem tudunk szólni, mert a szerdai sajtó- propaganda vetítésre nem érkezett meg, útközben valahol „eltérítették”. Egy képet közlünk belőle — kritika helyett, <bm> Diószegi Balázs kiállítása a Tokaji Galériában A tokaji művésztelep Tokajt, ezt a nagyszerű földrajza (tájképi) adottságokkal, fényes történelmi és kulturális hagyományokkal bű-ó települést valóságos képző- művészeti központtá formálta A tokaji képzőművészeti élet alapját Tenkács Tibor vetette meg annak a pár lelkes, fiatal képzőművésznek a segítségével, akik létrehozták, rendszeresítették a tokaji művésztelepet. Ezek közé az alkotók közé tartózik Diószegi Balázs is, aki akkoriban Nyíregyházán élt, de nemcsak Nyíregyháza és Szabolcs képzőművészeti életének fellendítésén táradozott, hanem Tokajra is figyelt. Kiállítása tehát nem indokolatlanul került Tokajba; Diószegi Balázs művészete Tokajhoz, a Hegyaljához is kapcsolódik Diószegi Balázs 1914-ben született Kunszentmiklóson. Korán megmutatkozott rajz- készségét a kunszentmiklósi gimnázium nagynevű festőművésztanára, Gál Sándor fejlesztette, és irányította tanítványát a művészet felé. A Képzőművészeti Főiskolán, 1933—38 között, Rudnay Gyula tanítványa volt. Majd több helyen rajztanárkodott. Pályáját Debrecenben kezdte, de tanított Nyíregyházán és Újvidéken is, mígnem Kiskunhalasra, haza, a Kiskunságba nem került. Kiskunhalason hosszabb ideig tanított, ott ment nyugdíjba, és ma is ott él. A Kiskunság festője, a táj és az ember kapcsolatának költői kifejezője Azonban korántsem helyi festő, lokális jelentőségű alkotó. Helyi ösztönzéseit művészi látás- és ábrázolásmódja. hatalmas kifejező ereje általánosítani képes: alkotásait sajátosan magyarrá és mélyen emberivé formálja. Festészetünk élvonalába tartozik, ízig-vérig modem festő. Kiállítása csupa új munkát tár elénk és jól mutatja azt a nagy fejlődést, amin Diószegi az utóbbi öt-tíz évben átment. Képeit a tárgyakban való alapos tájékozottság, magas fokú szakmaiság, érzelmi azonosulás, szenvedélyesség és határozott társadalmi tendenciák, mondhatni agitatív erő jellemzik. Érdeklődése középpontjában az ember, méghozzá az egyszerű ember, a mindennapi ember, a paraszt áll. Szimbólumalkotó ereje nagy; a lecsonkolt fák kilátástalan szomorúsága, a fekete kendőbe burkolózó asszonyok konok erőtesz! tései, a furcsa alakú felhők félelmet^ssége, a hol magukban, hol csapatostul repülő madarak reményt keltő biztatásai mindmind érthető, világos jelképek és közérthetővé teszik Diószegi Balázs gondolatait, véleményét a világról, napjaink kisebP-nagyobb kérdéseiről. Festményein a kifeiezés engedelmes eszköze a forma. Az a bravúros raiztudás, amiről máshonnan tudunk és amiről Ismert, kevésbé érvényesül. A nagy összefoglaló fomák a szem bet űnőek. De csak látszólag, mert a nagy formák elhelyezése, arányaik, körvonalaik keménysége vagy éppen lágysága, a formák elnagyolt felületi kiképzése. az ecsetkezelés nagyvonalúsága helyettesíti a rajz aprólékosságát, finoman ka- rakterizáló erejét. Kiállítása megtekintése a közönségnek a világ egy újfajta látásának örömét nyújtja. a szakembereknek pedig ösztönzést ad. Dankó Imre e legyen gon Budapestről, Pécsről, vagy bárhonnan, ha árut kell szállítania egyirányú terheléssel, A SZÖVAUT MEGOLDJA. Ezzel kívánjuk megkönnyíteni partnereink problémáját, hogy mindkét irányban szervezzen terhelést gépkocsijára. így áruja hamarabb célhoz ér, csökkentett költséggel. ÉRDEKLŐDNI: Szövetkezeti Szállítási és Szolgáltató Vállalat Miskolc, I.. Kun Béla u. 11. Telefon: 35-146, 13-224. \ i
