Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 5 "" ■'■l 1982. május 15., szombat ■■■■ ..... n ........................................... , Id egenforgalmi szezon küszöbén Ismerjük-e a váBsiállptaS? r Akármilyen óvatosan adagolja is a meleget, a napfényt az idei tavasz, a reményt már felébresztette a nyári üdülések, erdei, tóparti kirándulások iránt, nagyobb vonalakban már valószínű minden családban kialakultak a tervezett üdülés körvonalai. Megyénkből a szomszédos Csehszlovákiába évről évre sokan utaznak át, családok százai keresik fel a Tátrát, a fürdőhelyeket. Ennek megfelelő az érdeklődés most is az idegenforgalmi szezon küszöbén. Azzal a szándékkal kerestük meg a Vám és Pénzügyőrség megyei Parancsnokságát, hogy segítsenek eligazodni a kiutazóknak az új és a • korábbról érvényben levő rendelkezések közt, hogy a rendeletek ismeretének hiánya ne rontsa meg az üdülni, kikapcsolódni vágyók örömét. Az idén, május 15-től életbe lépett a két ország (Csehszlovákia és Magyarország) közt létrejött, az állampolgárok minimális valutaellátásáról szóló egyezmény. Ennek értelmében a Csehszlovákiába utazók a kint tartózkodás első napjára 150, a további napokra 90 koronát kell, hogy váltsanak. A tíz és tizenöt év közötti gyerek számára ötven százalékkal alacsonyabbak a tételek, a tízévesnél kisebb gyerekek részére nem kötelező a pénzváltás. Akik személygépkocsival mennek, minden határátlépéshez újabb 180 koronát kötelesek beváltani, tehát a Csehszlovákiából tovább, az NDK-ba, Lengyelországba utazók még egyszer száz- nyolcvan koronát. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a kiutazással kapcsolatos összes rendeletet idézzük és meg is magyarázzuk, de a legfonto- »abbakról feltétlen érdemes szólni, hiszen a vámőrségi gyakorlat azt mutatja, hogy sokan nincsenek eléggé tisztában az érvényes szabályokkal, jóllehet azok a változások idején az érvényben levőkkel együtt rendszeresen megjelennek a Magyar Közlönyben. Talán nem árt újra leírni, hogy a külföldi utakra kétszáz forintot vihetünk magunkkal (családok esetében személyenként) és a legnagyobb címletek az ötven forintosok lehetnek. Egy újdonság: a külföldre utazók esetleges többletkiadásaira az OTP megyei fiókjánál 100, 200 és 500 forintos csekkek válthatók. Ezt kint sem átruházni, sem beváltani nem lehet és nem is szabad. Viszont altkor miért engedélyezik a kiváltását korlátozás nélkül? Gondoljuk csak el, hogy a pécsi autós Tornyosnémetinél érkezik vissza az országba és összes pénze a jogszerűen nála levő kétszáz forint. Ebből sem elegendő benzinre, sem szállásra, sem élelemre nem futná, párnapos borsodi, fővárosi, vagy balatoni tartózkodásra még úgy sem. Ezen könnyít a forlntcsekk, amelyik az OTP-nél bárhol beváltható. Mit vihetünk magunkkal a külföldi, történetesen a csehszlovákiai útra? A személyes használatú tárgyakat, fényképezőgépet, magnót, kempingfelszerelést, .vízitúrához kajakot, kenut, vihetjük a horgászfelszerelést, télen a sí- felszerelést stb. Ezeket viszont jó, ha a határon szépen, sorba felírjuk a vámáru nyilatkozatra, hogy visszafelé ne okozzunk kényelmetlen pillanatokat magunknak. Élelmiszerből csak útravalót, személyenként 100 forint értékben szabad kivinni. Ez is csak a közvetlen fogyasztásra alkalmas élelmiszerekre vonatkozik, de mondjuk a száraztésztára már nem. Ajándékként sem élelmiszert. sem gyógyszert nem lehet kivinni, de ezeknek a cikkeknek a köre olyan nagy, hogy a felsorolásukra sem vállalkozhatunk, csupán néhányat említünk: mosó-, mosogatószer, papírzsebkendő, gyermeklábbeli, tréningruha, harisnya, legó-játékok, függöny, szőnyeg, bélyeg stb. Érdemes részletesen áttekinteni a hivatalos listát, mert ha ilyen árut a határon elvesznek valakitől, azt darabonként és naponként ötszáz forintért raktározzák. Jótanács, amit érdemes megfogadni: a határátkelő- helyen érdemes megnézni, megkérdezni, milyen áruk, holmik behozatala tilos a szomszédos országból, hogy hazautazáskor ne okozzon kényelmetlenségeket a vámnál a megvásárolt áru. Csupán néhányat hadd írjunk le: Csehszlovákiából mindenféle sportfelszerelés, élelmiszer, gyermekruházati cikk, szerelvényáru, kemping- és gumiáru stb. behozatala' tilos. De nincs ezek közt a cikkek között például a tapéta, amit természetesen ugyancsak a .500 korona értékhatárig szabad behozni illetékmentesen. Aligha szükséges előrebocsátani. hogy a valutaellátással, a korona váltásával kapcsolatos szabályok az utazási irodák által szervezett utakra indulókra nem vonatkoznak. A már régebben érvényben levő és az új rendeleteket mindenesetre érdemes átolvasgatni, hosrv tervezett üdülésünk, külföldre utazásunk valóban felhőtlen, pihentető, kikapcsolódást adó legyen. Nagy József ' A gyógynövények gyűjtői mái; akkor is talállak maguknak munkát erdőkben,' mezőkön, amikor még ki sem zöldéllt a határ. Számukra a . korai szezon a gyökerek begyűjtésével kezdődött. A bojtorján, a gyermekláncfű és a fehérmályva ugyanis a gyökérzetben tárolja értékes gyógyító anyagait és azok éppen a zöld képződményeit megjelenése előtt nyerhetők ki legjobban, illetve legközelebb majd az őszi hónapokban. Most a levelek, füvek, virágok gyűjtési ideje vette kezdetét. Az első a sorban a fehér árvacsalán virága, illetve a növény föld feletti része. Tavaly csupán virágból hatvan mázsát vásárolt fel az Erdei Termék Vállalat nyers állapotban. Szárított formában a fehér árvacsalán virága rendkívül értékes, kilónkénti ára a kávé áránál is magasabb, keresett exportcikk a tőkés piacon, hasonlóképpen a többi gyógynövény-fajtákhoz, amelyekből bőségesen terem vadon a hazai, ezen belül a borsodi' tájakon. Dél-Borsodban ezekben a hetekben fogtak hozzá a kamilla virág szedéséhez. Ehhez az Erdei Termék Vállalattól kapott kamilla fésűt is sokan használják, aminek a fogai közt fennmarad a virág. A gyógynövények a felvevőktől további feldolgozásra Nagymarosra és Tenkre kerülnek. A nyári időszak után a termések szedésével folytatódik a szezón erdőn és mezőn, amikor a szeder, a som, a galagonya érik. Ezekből részben szörpök, részben gyógyászati alapanyagok készülnek. Csorba Pál, az Erdei Termék Vállalat borsodi üzemének vezetője most a szezon kezdete után a tavalyihoz hasonló termést vár a három megye, Borsod, Hajdú és Szabolcs erdeiből, mezőiről. (nagyi Hová tűntek a parkűrök? Miskolc zöldterületeinek, parkjainak a nagysága eléri a 2,4 millió négyzetmétert. Ne döbbentsen meg senkit ez a nagyságrend, hiszen az egy lakosra jutó parkterület jóval az. országos átlag alatt van. Egy másik adat: a parkok gondozására évente tízmilliókat költ, a város — az idén mintegy 2l>—30 milliót. Annak azonban nem sikerült utánajárni, hogy évente milyen nagyságrendű összeget tesz ki az a kár, amit a ga- rázdálkodók okoznak a város zöldterületein. Annak idején, évekkel ezelőtt parkőrök vigyázták a frissen kiültetett virágokat, ám — mint a városi tanácson elmondták — foglalkoztatásuk sokba került. Ráadásul azért sem tudtak beosztásuk magaslatán állni, mert koruk — 60—70 éves idős emberekről lévén szó — nem tette ezt lehetővé. tgy hát megszüntették a parkőri beosztást Miskolcon. Jelenleg a városgondnokság öt (!) területi ellenőre járja a várost, s at észlelt hiányosságokat már csak jelezni tudják. Rajtuk kívül félszáz ember kapott karszalagot, igazolványt, no meg bírságolási jogot. Eddig — lévén, hogy ez a megoldás áprilistól lépett életbe — aktivitásukat nemigen lehet lemérni. Viszont ha az ember tesz egy-egy nagy sétát a megye- székhelyen, szembetűnő dolgokat tapasztal. Például: tulipánszezon lévén, az alkalmi utcai virágárusok csokrai kísértetiesen hasonlítanak, vagy hasonlítottak a tapolcai parkban egy-két hete bimbódzó, azóta már javarészben letarolt virágoklfóz. A lakótelepek tenyérnyi zöldterületeiről is eltűnt a kiültetett virágok egy része, s igaz. még csak tavasz van, elképzelhető, nyáron sem lesz más a helyzet. Változna-e valami, ha néhány helyen — mondjuk ott, ahová az utcai virágárusok is előszeretettel kerekednek fel árujukat beszerezni — parkőröket állítanának ismét szolgálatba? Gyaníthatóan — igen. Igaz, ez pénzbe kerül, de ... Nos. ez a de gondolkodtat cl. Talán nincs még az országban egy olyan megyei jogú város, ahol ne lenne a parkok őrzése megoldva. Legalábbis részben, szezonálisan. Tlogy máshol mogéri-c. nem tudni, ám cnne.k eldöntése már a szakemberekre tartozik... — pusztafalvi — 1A fiatalasszony augusztusra babát vár: — Csend van, jó levegő, nyugalom. Szeretem a sík vidéket, biztos, hogy otthonra találunk Szakáidon. De mások is építkeznek itt, helybeliek. Azok a fiatalok, akik nem hagyják el szülőföldjüket. Mint Trez- nalék. Búzáéi?. S van olyan is, aki hosz- szú évtizedek után sem tudott elszakadni Szakáidtól. Szerdán, Szakáidon A templom falán emléktábla: . az 1241. évben elesett hőseink emlékére”. Az utókor a tatárjárás korának történelmi eseményeit őrzi, Szakáidon a legidősebb embertől a legkisebb iskolásig mindenki tud a nevezetes csatáról. Nem csoda. Egy ugrás innen Muhi, a csata színhelye lehúzódik a szákáldi felső házsorig. Ma is Mulatónak hívják a területet, itt volt a magyarok szekértábora. Ügy mesélik a faluban, itt dőlt el a csata -sorsa: elaludtak a magyarok, álmukban tört rajul? az ellenség, IV. Béla király is alig tudott innen megmenekülni. Történelmi hitelesség-e, vagy csak legenda? A sza- káldiak mindenesetre ragaszkodnak hozzá. A falu születéséről viszont valósak az adatok. — Ki lencszázti zen kettőben épült a görög katolikus templom, — meséli Szalon- t: i Bertalan nyugdíjas. — Akkor mindössze harminchat család lakott itt, a mostani Szakáid „magja”. Később telepítette ide a cselédeket az uraság, Kőrösy Kálmán, akinek három ha- tárnyi birtoka volt. A Zug, a Hótány — az egykori nyomorúságos cselédlakások — helyén ma nagyablakos házak, sarjadó kertek. Szerdán, Szakáidon. — Mi újság? — Kétnapos áramszünet Az ÉMÁSZ éppen most végzi az esedékes nagyjavítást a faluban. — Mike Im- rénével a tanácsi kirendeltségen beszélgetünk: —Persze, tudom, magukat Szakáid jelene érdekli. Nos, dióhéjban: Hejőkeresztúr legkisebb társközsége vagyunk, 670 ember él itt. Van vegyesboltunk, italboltunk, kavicsolt, de nem por- talanított útjaink. Leninvá- rosba busszal, Miskolcra a tőlünk két kilométerre levő hejőszalontai állomásról vonattal járnak az emberek dolgozni. Név szerint szeretnénk tudni az itt élőkről. De hisz ennél mi sem könnyebb, Szakáidon mindenki ismer mindenkit, könnyű útbaigazodni. Például Tóth Barna- básékhoz. Frissen vakolt ház, az udvaron nagy még a felfordulás. Cementkeverő, meszesgödör, festéktől pöty- työs ruhájú fiatal gazda: — Kalákában építkezünk; aki hozzáfér, mindenki dolgozik. Tavaly júliusban kezdtünk hozzá, két héten belül készen kell lenni a háznak. — Azt hallottam, Miskolcról jöttek ide... — Rokonaink vannak Szakáidon, itt olcsóbban tudunk építkezni is. Azelőtt a megyeszékhelyen dolgoztam, most idejöttem a varrodába műszerésznek. A hetvenhárom éves Kovács Pál tizenhét se múlt, amikor kivándorolt Kanadába. Torontóban szakács- kodott, hatalmas, nagy szállodában, öregségére hazahúzta a szíve. Szerda délelőtt a határban dolgozott, mint a legtöbb helybéli öreg, akinek háztáji földje, zártkertje van. Czaga Imre fél 12-re ért haza a vetésből. A két lovas gazda közül ő az egyik Szakáidon: — A húsiparnál vagyok üzemrendész, másodállásban vállalok fuvart, vetést. Mancira büszke vagyok. Tízéves, törzskönyvezett 16, igazi jó munkatársam. Magamnak dohányt termelek, kukoricát vetek, elmegyek másnak is segíteni. Kétlaki ez a falusi élet, de megéri. A határ nélkül én már nehezen tudnék élni. Délidőben véget ér a tanítás. Az iskolások összepakolják a könyveket, füzeteket, hazaindulnak. Hizsnyik Gyuláné harmincöt évet tanított Szakáidon, nyugdíjba készül: — Szeptembertől megszűnik az alsó tagozat is a faluban. Mint a felsősök, a kicsik is Hejökeresztúrba járnak majd, iskolabusszal. A jövő tanévtől csupán az elsősök járnak ide, Hejő- szalontáról is. — Szinte az egész falut tanította ... — Büszke vagyok a szakáiéi gyerekekre, felnőttekre. Megállják helyüket az életben. A múltkoriban számoltam össze, ki mindenki került ki ebből az iskolából. Több tanár, orvos, matematikus. kitűnő szakmunkás van köztük. Volt olyan év, hogy nyolc szákáldi tanítványomat vettek fel egyetemre, főiskolára ... A .tanító néni osztályából kerültek ki azok az asszonyok is, akik- ma a Hejö- menti Tsz asavarcsomagoló üzemében dolgoznak. Két évvel ezelőtt még dohány- kertés7.ek voltak, ma ipari munkások — falun. — Jövedelmezőbb ez a termelőszövetkezetnek, így nekünk is — mondja Szlo- vacsek Györgyné csoportvezető. — Teljesítménybérben dolgozunk, átlagban 2800 forintot keresünk. A legtöbbünknek ott a háztáji, állatokat is tartunk, szerződéssel. Szerda, Szakáidon. Mi újság még? Farkas János és Gulyás Zsuzsika gyereke, a legkisebb szákáldi, szépen fejlődik. Délután ötkor kinyit a klubkönyvtár, ahová a fél falu jár. Kenyeret csak az italboltban lehet kapni, mert szerdán zárva a vegyesbolt. Ausztráliából levél érkezett a faluba, a körzeti állatorvosnak ezen a napon nem akadt dolga. Szerdán, Szakáidon. Falusi hétköznap. Mikes Márta A csavarcsomagoló üzemben két éve dolgoznak az asszonyok „Magam vagyok a kovácsa , Foló: Fojtón László
