Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

- ESZftK-WAQYAfíORSZAG 4 - * j»*ö .?sV'- jrr* *yf {* i ő . ff ; ß : ' I ' v r3 És ikt h l* v • ■■ f rtá : i t ríj 'yí 0 utói y&á? y i L $ Dr. Bácskai Tamás, az ankét előadója és Erdős András, a televízió politikai adások főosztályának vezetője, a tanácskozás házigazdája A tegnap, pénteken dél­előtt rendezett első szakmai tanácskozásról mindenekelőtt azt kell megállapítanunk: jó alaphangot adott a ma, s a későbbi napokban még sorra kerülő eszmecserékhez. Igaz, a fesztiválpalota VI. emeleti nagytanácstermében nem nagy számban volt jelen az érdeklődő „sereg” — ezt azonban a résztvevők élénk érdeklődésé-aktivitása ellen­pontozta. A jó hangulatú és tartal­mas eszmecsere fő „részvé­nyese” dr. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank ügy­vezető igazgatója volt. Régi szerelmese a televíziónak, régi ismerőse a televíziós al­kotóknak — nyilván ebből is eredeztethető, hogy a gazda­ságról, a gazdasági életünk­ről szóló televíziós műsorok­tól többet és jobbat kívánó és ajánló megjegyzései sem az ellenállást, mint inkább a „hogyan lehet?” továbbgon­dolását mozgatták meg a je­lenlevőkben. Gazdasági életünk mai hely­zetének felvázolása után — hi­vatkozott dr. Bácskai Tamáf a hét elején befejeződött köz­gazdász vándorgyűlés** — abból indult ki az előadó, hogy a televízió képernyőjén ne a gazdaságpolitika, hanem maga a gazdaság jelenjen meg. A gazdaságpolitika meg­tette a magáét, az, hogy eb­ből mi és hogyan valósul meg, az a vállalatokon mú­lik; szükséges lenne tehát olyan magatartásminták be­mutatása, amelyek a vállal­kozó szellemű gondolkodást és magatartást közvetítik; en­nek nyomai már eddig is megvoltak, a törekvést to­vább kell erősíteni. Hasznos lenne az is, ha a „Miiyen partnerek vagyunk?” mellett a „Milyen versenytársak va­gyunk?” kérdésére is felelet­kutatás indulna. Általában törekednie kell a televíziónak (s minden tömegtájékoztatási eszköznek) arra, hogy ne csak az ünnepélyes eseményekről —, hanem a dolgos és gon­dokkal terhes hétköznapokról is tudósítson, folyamatokat mutasson be. Mindehhez — s ez végighúzódott a tegnapi beszélgetés során — az infor­mációrendszer jobbítására van szükség. Amennyire dön­tő éz a gazdaságban — any- nyira alapvető a tájékozta­tásban is. 4 fesrtivál székhaza ünnepi díszben, közvetítőkocsikkal Csövesek, - 40 perc ' Kétéves aktualitásával ma is konkrét gonddal, a csöves életformát választó fiatalok életével foglalkozik, Déri Já­nos riporteri közreműködésé- ■vel készült, Csövesek című film. A késő esti órákban ve­tített' versenyeimet az idő­pont ellenére sokan nézték meg a fesztiválpalötában. Mottójaként talán a „tagad­va tartozni” életfelfogást em­líthetnénk, ahogy a negyven perces film végig követi a csövesek életének néhány ; mozzanatát; a mohácsi „Nagy I találkozótól” Tökölig, a fia- : taikorúak börtönéig, i A perifériára kerülő, pers- pektívátlan, a társadalmon kívülre helyezkedő tizenéve- í sekkel nem volt nehéz kap- csőlátót teremtenünk, — mondta Déri János, a vetítés | sets®. — &,örülbeW*í tízszer ennyi anyagból vágtuk a fil­met. Laza csoportosulásaik, nagyvárosok lakótelepein egy­re gyakoribb megjelenésük elgondolkoztató; nem hiá­nyoznak ezek a gyerekek va­lahol? Időtlen életformájuk „mindenüttegyüttmertúgya- jó”, alkohol, végül a bűnözés valamilyen foka... Társadal­mi jelenség lettek. Számomra érthetetlen, hogy sodródásuk­ban hol késik a kapaszkodó, amit nem a szárítóban, a lép­csőházban, az aluljáróban kaphatnának meg. A film az Iskolatelevízió osztályfőnöki órák segédanyagaként készült, a tizenéveseknek. Nemrég ké­ső este mentem haza, éjfél már elmúlt, amikor egy négy és fél évesnyi gyereket lát­tam a lakótelepi utcán, egye­dül igyekezett, gondolom, ha- »afelé Sajátos feladat a napi jegyzet írása a fesztivál eseményei­ről. A fesztivál bemutatói még javában tartanak lapzártakor, a frissen bemutatott müvek visszhangját nehéz volna a lap­ban visszaadni. Mai'&d az előző napi és délelőtti események regisztrálása, illetve az azokkal kapcsolatos reflexiók feljegy­zése. Így például pénteken, a fesztivál második napján arról beszélgettünk, hogy az első éjszakába nyúló bemutatósorozat tapasztalatai nem a legjobbak atekinteiben, hogy a közönség tömeges érdeklődésével tüntetné ki a Rónai Sándor Művelő­dési Központ nagytermét. Minden bizonnyal közrejátszik eb­ben, hogy a műsort Miskolcon mindenki a lakásán is nézheti a 7-es csatornán, s a színes monitorok látványa nem tudja le­győzni az otthoni kényelemhez való ragaszkodást, de közre­játszik az is, hogy igen késői időpontba nyúlnak a bemutatók. Azt a szempontot már csak félve merjük feljegyezni, hogy még nem érkeztek meg afféle nagyágyúnak számító televíziós személyiségek, akik különösebben tömegeket vonzanának. Akik megjöttek, azok a kihelyezett találkozókon ismerked­nek a nézőkkel. Így tegnap, pénteken a híradósok Sárospatak­ra mentek, a Stúdió ’82 munkatársai Sátoraljaújhelyre, aztán szerepelt még a programban egy ankét külpolitikai témában Encsen, egy másik Vizsolyban; a nyugdíjasokkal, öregekkel töfcib helyen az Életet az éveknek magazin munkatársai talál­koztak. Mint egy másik tudósításban írjuk, a tegnap délelőtti ankét iránti érdeklődés sem volt számszerűleg valami igen emléke­zetesen magas, igaz, annál melegebb hangulatú, izgalmasabb. Hihetőleg ma, amikor délelőtt 10 órakor a 80-ás évek televí­ziózásáról lesz előadás és gondolatcsere, többen tüntetik ki érdeklődésükkel a tanácskozást a szakmabeliek és az érdek­lődő nagyközönség soraiból. Tegnap Endrei" Judit bemondó volt a fesztiválvetítések házi­asszonya, az ő koníerálása nyomán kezdődött meg 18 órakor két részben hat versenyfilm bemutatása; közöttük a Gulyás Györgyöt és a dr. Üjhelyi Szilárdot bemutató portréfilm, ame­lyek közül mindkettő kitűnő példája annak, hogy nem baj, ha csak egy ember látszik a képen, az a lényeg, hogy az az em­ber érdekes legyen és fontosat, érdekeset mondjon. Gulyás György rendkívül szuggesztív egyénisége, illetve annak a film­ben való tükröződése, valamint a másik — két és egynegyed órás időtartamú — filmben dr. Üjhelyi Szilárd önvallomása példamutató életpályájáról milliókat fogott meg első bemu­tatása idején, s bizonyára nagy sikere volt tegnap késő este is, akár ott a fesztiválon, akár otthon tekintették meg az érdek­lődők. Mint minden alkalommal, idén is külföld! szakemberek látogattak el a fesztiválra, és vesznek részt a különböző programokon. A 22. miskolci tévéfesztiválra Igor Bassara- bov, Viktor Mamonov, a Szovjetunióból, Hannes Zahn, Flemming Klaus,' Schnitzer Karl, a Német Demokratikus Köztársaságból, Nadizda Va- halikova, Joseph Urblik Cseh­szlovákiából, Bistra Donévá, Tzvetan Terziev, Ljubo- mir Kolarov Bulgáriából ér­kezett. Ma, szombaton a fesztivál­vetítés 17 órakor kezdődik az „Eltűnő termőföldek” című ismeretterjesztő filmmel. Ezt a „Menuhin Bartókról”, a „Konvenció”, az „Esztramos”, az „Unokáink sem fogják lát­ni”, című riportfilmek köve­tik. A Tv-híradó után 20 órakor „A bálványosi csata”, „A gyúrható anyag”, az „Ahogy Imre bácsi látja a szexet”, a „Svédasztal” az „Erzsiké” és a „Ki is Herényi József?'’ című filmeket lát­hatjuk. A megyében pedig Tiszalúcon és Taktaharkány- ban közönségtalálkozókat tar­tanak operatőrök és a Kék fény munkatársai. Csőke József és Szedlay Péter, a másik fesztiválszervező intézmény, a MAFILM munkatársai, most Csőke József rendező zsűritagként, Szedlay Péter, a Népszerű Tudományos és Oktatófilm Stúdió veze­tője pedig vendégként vesz részt a miskolci héten, hogy 1983-ban majd ők lépjenek versenybe. T982. május 15., szombat Kamaraestek a Bartók-teremben Egy város zenei éleiét alap­vető módon meghatározza az ott élő muzsikusok vállalko­zó kedve, az az előadói ambí­ció, amely végül is pódiumra állít egy-egy művet, művészi társulást. Ezen a héten két alkalommal is tanúi lehet­tünk Miskolc ilyen irányú megnyilvánulásainak: május 11-én — a Városunk művé­szei ciklusban — egy hegedű— zongora koncertet, május 12- én pedig — a Filharmónia rendezésében — két fúvósötös hangversenyét t hallhattuk a Zenepalota Bartók-termében. A szonátaest két fiatal mu­zsikus első közös hangverse­nyét jelentette, Lenkev Csaba (hegedű) és Acsay Gabriella (zongora) ugyanis ezzel a gazdag programú koncerttel de.bütált a miskolci közönség előtt — igen biztató sikerrel. Lenkey Csaba szép, telt tógá­tokkal szólaltatta meg Bach A-dúr szonátáját és ízléses frazírozással építette fel Mo­zart e-moll szonátáját. Ke­vésbé. volt megoldott a Schu- bert-szonáta (D-dúr, op. 137.) interpretálása, de szerencsére az itt tapasztalt, némileg gör­csös előadásmód feloldódott Beethoven Tavaszi szonátájá­nak bemutatása során. Acsay Gabriella figyelmes és pontos kamarapartner, de túl bátor­talan, visszahúzódó. Valami­vel felszabadultabb játékstí­lussal jobban érvényre jut­tathatta volna képességeit, elgondolásait. Jelenleg Zobai Béla, Mol­nár Attila (trombita), Füzes Péter (kürt), Nagy László és Urai Márton (harsona) alkotó ják a Miskolci Rézfúvós Kvintett gárdáját, az ő elő­adásukban Purcell-, Farnaby-J Wintz- és Scheidt-művekéb hallhattunk a szerdai hang­versenyen. A korai' barokk szerzők fúvós-, vagy fúvós át- íratú kompozíciói igen élve­zetes. üdítő koncertdai'ubok; sajnos elég ritkán van ' ré­szünk az ilyen csemegékben,' Ezen a hiányon enyhített, a. Miskolci Rézfúvós Kvintett,! s különösen a' Purcell-, va­lamint a Scheidt-mű tolmá­csolásával idézték lel b íté­lésén ezt a különös atrhosz-, férájú zenei világot. .t A Miskolci Fúvósötös,’ melynek tagjai Apró László (fuvola). Bakonyi Tamás, (oboa). Novak József (klari­nét). Mészáros Imre (kürt), és Halász István (fagott), szá­zadunk zenéjének bátor pro­pagálóra, legalábbis geröí. győzött meg a választott program: Hindemith Kis: ka­marazene, Francia Fúvósötöst Hidas III. fúvósötös című szerzeményeit mutatta be az együttes. Szellemes, expré^z- szív zene valamennyi -^sze)- lemes, rendkívül fegyelmezett előadásban hallhattuk mind-' hármat: Csak a légőszihtéöb elismerés hangján szólha­tunk a Miskolci Fúvósötös produkciójáról, hiszen ilyen aprólékosan kidolgozott, szán-, dákban és kifejezésmódban egyaránt koordinált interpre­tációt utoljára a Takácsi-vo­nósnégyes hangversenyén hallhattunk a Bartók-lerém- ben. . ■ B. Szabó Kde A Lévay-könyvtárban Tóth Sinder éreiliéliífósa Kellemes, megkapó hangu­latban, a miskolci Lévay Jó­zsef Könyvtár intim tereiben nyíl* meg tegnap, pénteken délután 4 órakor Tóth Sán­dor szobrászművész, 121 da­rabból összeállított éremlci- állitása. A miskolci születé­sű kiállító művész nyoic éve Nyíregyházán él és alkot; eddigi munkássága elismeré­séül idén vehette át a Mun- kácsy-díjat. E magas művé­szeti elismerés eredményes hazai és külföldi tevékeny­séget bizonyítja és reprezen­tálja. A tegnapi eseményen Kö­vér Arisad, a megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztályvezetője megnyitójában megtisztelő­nek mondotta, hogy Tóth Sándor a Munkácsy-díj „bir­tokában” elsőként a szülő­városban állít ki. Sajnos, betegsége megakadályozta abban, hogy személyesen is jelen legyen. A 49 éves mű­vész pályájáról, s az alkotá­sokban megfogalmazott gon­dolatokról szólva Kövér Ár­pád hangsúlyozta: „ .. . itt ki­állított vagy máshonnan is­mert műveiben művészi, em­beri és közösségi felelősséget, tapasztalunk, ez az alapállás ad erőt ahhoz, hogy kilép­jen, túllépjen a belső ábrá­zolás szintjén; ezért „szól­nak” szobrai s a kiállításon látható érmei egyaránt kö­zösségi elkötelezettségről. Életútja arra a még mindig fellelhető hiedelemre is csat­isanós válasz, miszerint igazi művészet csak Pesten szü­lethet — vidéken provinciá­lissá válik az alkotó ... Tóth Sándor mindig vidéken élt és alkotott, a létrehozott művek bizonyítják, hogy az igazi,te­hetséget ez nem gátolja mű­vészi munkájában.” A megyei pártbizottság osztályvezetője megnyitó, be­széde végén örömmel nyug­tázta, hogy Miskolcon a vá­rosi könyvtárhálózat intéz­ményét nagy ügyszeretettel es buzgalommal dolgoznak azért, hogy az alapfunkción túl értékes és hasznos köz­művelődési rendezvényekkel is áramkörükbe kapcsolják látogatóikat. Ennek szellemé­ben jött létre a Lévay Jó­zsef Könyvtár kamarakiállí­tása is Tóth Sándor érmei­ből. A művészről írja a kiállí­tás katalógusában dr. Végvá­ri Lajos művészettörténész: „Érmeinek harmonikus és bensőséges jellegében ma­radéktalanul megnyilvánul az élet szépségét igénylő aka­rat, a harmóniára irányuló vágyakozása. Rendkívül fej­lett karakterérzéke és a kul­túra értékei iránti fogékony­sága, .rezonáló készsége ré­szesek abban, hogy érmei mindig tetszést váltanak ki, feltétlen sikert aratnak.” Bizonyára így lesz ez Mis­kolcon is. A kiállítás július 15-ig tekinthető meg. «. n. j.) s ■ f * Uli&ivdiSri r ü k éLlUi'Mim A Miskolci Nemzeti Szín­ház és a Kassai ÁUami Szín­ház között fennálló több éves cserekapcsolatok keretében a miskolci együt'tes május 17- én Kassára utazik, ahol este bemutatja Goldoni Csetepaté Chioggiában című játékát, Major Tamás rendezésében. A darabnak, illetve az elő­adásnak igen emlékezetes si­kere volt Miskolcon, bizo­nyára a kassai közönség is érdeklődéssel fogadja. Ezzel a darabbal vesz részt a mis­kolci színház május 25-én Budapesten, a vidéki színhá­zak fesztiválján.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom