Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
T982. május 1.7 szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 11 ÍAW'W <: •afkrószlel Fehérgyarmaton, székely kapuval Szomszédolás még Kisvárda, Nyírbátor, Csenger, Penyigé, Tarpa! De még mennyi látnivaló, mit ez idáig nem is jeleznek kiadványok! Eleddig csupán a lelkes patrióták — de hiszen mennyi minden, majdnem minden rajtuk múlik! — sorolják a kis községek pa- ticstalú, kazettás mennyezetű templomait, ők hívják fel a figyelmet a lankás hullámokban megmerevült lápmozgásokra, miket most erdők díszítenek. ők mutat ják a csendereseket, a jól megmaradt fenyveseket, nyírjeseket, szépséges tölgyeseket, ők magyarázzák, miért is nincs felszántva még most sem, tavaszelőn a homokos föld (mert ha ősszel szántanák, eddigre elvinné a szél a homokot, jobb azt hát most tavasszal szántani, közvetlen vetés előtt, mert ilyenek is léteznek erre), meg ők szólnak a borzvárakkal, hollókkal teli jánki erdőről — hány nyugati turista nézné meg ezt a különlegességet, ha tudna róla, ha megmondanánk neki. hogy itt ezeket láthatja! Ugyancsak ezek a patrióták, a környék kutatói ismerik az eleven szülő gyíknak, a húsevő növényeknek, a bakcsóknak, a gémeknek és ki tudja hányféle madárnak, növénynek, másutt nem látható állatnak lelőhelyeit, a Gsaroda környéki terület szépségeit, különlegességeit. A Nyírségben, Szatmárban, Beregben. A holtágak, morotvák, csenderesek gazdag természeti viTúristvcmdiban az 1800-as évek végétől üzemel a vízimalom. Oklevelek roár az 1300-as években is említenek e helyütt vízimalmot Triska Tibor r Ne éljünk vissza vendéglátóink türelmével, ideje lenne lassan elköszönnünk — javasolja egyik kollégánk este 10 óra után, közelebb már a 11- hez Nyíregyháza-Sóstófürdőn, a Krúdy-szállóban zajló beszélgetésen, de a város tanácselnöke (Gyuricsku Kálmán) és a városi pártbizottság első titkára (Varga Gyula) meghökkenve néz ránk, nincs tán’ valami baj, hiszen ők éppen azt szeretnék, ha még kérdezgetnénk, beszélgetnénk, mert. van miről'. És ■— több megyéből érkezett újságírók — valóban nem hagyjuk abba a kérdezősköriést, elsősorban talán azért nem, mert itt is, most is érezzük a szíves vendéglátást, az örömmel fogadást, miként éreztük délelőtt az irigyelnivalóan szép művelődési házban Ekler Györgynek, a megyei párt- bizottság titkárának tájékoztatójából. ismertetőjéből, vagy miként később érezhettük, tapasztalhattuk fehérgyarmaton Csepelyi Tamás, járási első titkár, Szabó Endre városi tanácselnök. Széles Lajos járási hivatali elnök, országgyűlési képviselő tájékoztatójából, a velük való találkozás hangulatából. Éppen ez utóbbiak egyike fogalmazta meg: „Nézzenek körül Sza- boIcs-Szatmárban, és kérjük, jöjjenek vissza hozzánk, mert szívesen látunk mindenkit.” Vessünk hál egy pillantást szomszéd unkra, Szabolcs- Szatmárra, induljunk el azon az úton, mely Baktalóránt- háza felé vezet, szépen megtervezetten, tudatosan,' előre megfontolt szándékkal telepített fák, facsoportok között, hol passzió a kocsizás, üdítő, frissítő a nézelődés, mivel ezt az utat úgy alakították ki, hogy az év minden szakában virágozzék, nyíljék valamely cserje, fa, bozót, hogy ki erre jár, ne álmosodjék el, sokkal inkább nézelődésre, csodálkozásra támadjon kedve. A jó 40 kilométernyi úton van idő a nézelődésre, a töprengésre is. Például arra: ideje lenne, ha már túllennénk magunkat egy megcsonlosodott szemléleten, mely szerint Szabolcs- Szatmárt az ország egyoldalúan ismeri. Mármint: a fekete vonatokról, az elmaradottságról, az ingázásról, a noha borról. Lehetséges, hogy itt-ott még létezik ez a saem- lélet, de ezt a sajátos hangulatú, különös szépségű megyét — tájegységet, vagy inkább tájegységek csodás füzérét — már másként ismerjük. Igaz, jártunk itt annak idején, az árvízkor is elég sokan, Fehérgyarmat, Csenger, Nagygéc stb tájékán hivatalosan, de jártunk azóta gyakorta magánemberként is, mert van mit megnézni, és a látnivalónak érdemes, szükséges hírét vinni.. Például: a nyíl-egyházi építkezéseknek, parkoknak, levegősségnek. A Nyírfa Áruházát például a bodrogköziek jobban ismerik, mint: a mi megyénk bármely más áruházát. (Sajna, Szabolcsban is úgy tudják, hogy nem épül egyelőre híd Cigánd és Dorab- rád között Marad a ponton.) Kölcsey síremléke a szatmárcsekei csónakos temetőben A tiszacsécsei református templom. Harongtor- nyának felépítéséhez facsapolást használtak, vaskötést nem. Kötelező megnézni — lenne megnézni — mindenkinek Vaján a kuruc generális, Vay Ádám várkastélyát, az itt berendezett múzeumot, aztán persze Mátészalkát, Tunyog- matolcsot — Zalka Máté szülőfaluját —, Fehérgyarmatot emberléptékű épületeivel, teleivel — a Május 14. térrel, az árvíz kezdetének napjáról el nevezet tel —- nem maradhat ki sehogyan sem Szat- m árasoké, Kölcsey emlékeivel, a csónakos temetőben levő síremlékével, a lakóháza helyén levő emlékmúzeummal, nem maradhat ki Tisza- csécse, Móricz szülőfaluja az emlékházzal, a különös szépségű, facsapolású harangtoronnyal, egyszerűségében fenséges református templommal, Túristvándi sem maradhat ki, hiszen itt van az ország egyetlen, ma is működő- dolgozó vízimalma, de akkor lógónak nézelődésével heteket, hónapokat lelvetne eltölteni, kik tehetik, tegyék is. Megéri. Az itt élő emberek szeretik, féltik ezt a világot, szülőföldjüket, de persze sok minden mással varrnak elfoglalva. Az árvíz sújtotta részen például még fizetik az építkezés kölcsöneit. Sokba kerüli az árvíz, nagyon sokba. Anyagilag is, lelkileg is. (A lelkiekhez pozitívum is tartozik: az ország segítsége, a helybéliek összefogása, „a bajban ismerni meg az embert” igazsága.) Apró falvak például a fehérgyarmati járásban is léteznek a maguk sajátos gondjaival. Munkahely kellene, hiszen a járás 49 településén nagyjából 49 ezer ember él, ebből is kitűnik: sok az apró falu. A gondok: miként a mi megyénkben. Az elmúlt évtizedben a megyében ezrével teremtették meg az új — főként ipari — munkahelyéket, de még mintegy 30 ezer ember mindig eljár, ingázik. A népszaporulat magasabb az országos átlagnál, ez is újabb munkahelyek megteremtését sürgeti. Jó lenne valami mód' az ízlést is formálni, alakítani — mondják vendéglátóink. Az alma, a dohány, a krumpli hozza ugyan a pénzt, de sok falu csúf külsővel építkezik (miként itt, Borsodban is) es csak kevés helyen látni a légi, lornácos, betelésre csábító falusi házakat. De azért: látni, megvannak ezek is, a betonef-ódök helyett majdcsak rátérnek valami hasonló stílusra itt is. Miként régóta várjuk már az ország minden más részében ezt a „rátérést". Nyilván véletlen, de a néhány nap alatt főként jóked-. vű, szíves szóval fogadó emberrel találkoztunk szomszéd megyénkben. Lehetséges, hogy a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkára fogalmazott ez ügyben helyesen, valahogy így: mi itt minden aprócska eredménynek őszintén örülünk, igen-igen szeretjük ezt a földet, ezért maradunk fiatalok és jókedvűéit. Ide szeretnének bejutni... F « g* m ''B; Mgt> ■r u |$ rí V> f, jí; Sói* V... U y- ej - ív- ír , . ill, tig. fi v .. V. 1 . a usj, Ví.;; U — Ha én est egyszer az újságban elmesélem . .. Ezzel a gondolattal biztattam és „esitítgattam” magam, már a városi autóbuszon, a miskolci Postás ifjúsági klubból távozván. Mert nézzük csak, miket mondhatnék- mesélhetnék Háry János módjára: az alig hat éve működő ifjúsági klub tagjai vagy látogatói között eddig is már tizenöt házasság köttetett !... Megtörtént, hogy X. Y. azért változtatott munkahelyet (magyarán lett postás dolgozó), hogy tagja lehessen ennek a klubnak-kö- zösségnek, minden magyarázkodás nélkül?! A hitetlenkedőknek, a kételkedőknek az ifjúsági klub tősgyökeres tagjai ma sem hajlandók „magyarázkodni”, megértetéses tanfolyamo-t rendezni, ök csak azt tudják és mondják, amit egymás között tapasztalnak és gondolnak: a Széchenyi u. 60. sz. alatt levő klubhelyiségben érdemes dolog ott lenni hetenként; várt alkalom az egymással való találkozás, szavakba sem foglalható a „haszon” ... Ez derült ki azon a találkozáson, beszélgetésen, melyet „műsoron kívül" hoztak össze ennek a klubnak a tagjai e sorok írójával. Aki pedig nem találomra kopogtatott e társaságnak az ajtaján: a megyei művelődési központ módszertani „főnőkétől” hallotta: a megye egyik legjobb ifjúsági klubjának tagjaival találkozhat és beszélgethet.... * Egy kfs előzmény. A Miskolci Postaigazgatóság posta- forgalmi osztályának épületében — korábbról hagyomá- nyozódva — van egy „kultúrterem”. Ezt korábban, s ma is sok célra használják a hét napjain. Hat évvel esteiéit; fiatalok — a KISZ-bi- zottság hathatós támogatásával — „kiszúrták” maguknak ezt a helyet, akkor egyelőre csak alkalmankénti összejövetelek céljára. Az akkor „böicsöringató”, s ma is klu!>- vesetó L-aczkó László mondja: — Egészen pontosan nem határoztuk meg, mit akarunk csinálni, csak az egymást követő események mozgatták össze a fiatalokat... A lényeg az volt, van egy helyiségünk, itt csütörtökönként lehet valamit csinálni. Kezdetben volt egy kis tánc, egy kis beszélgetés, aztán a falak, a terek termei is kezdtek átalakulni: s eközben, parancsszó nélkül, egymásra talált egy „mag”, ami a tartalmi munka meghatározója is lett. Tulajdonképpen máig is ezt a folyamatot éljük, vagyis mindig alakítjuk tárgyi és személyi környezetünket; nyitottak vagyunk... A „•nyitottság" persze héjjal is jár. A klub tagjai ugyanis ma már igencsak szűkösnek érzik ezt a „megszokott és hangulatos helyet”, terjeszkedni — pontosabban terekkel bővülni — szeretnének. Bodnár Csilla ezt így összegezte: — Sok alkalmunk volt, hogy más klubokat is megismerjünk. Mindig elszomorított, nveg fel is dühített, hogy a miénknél sokkal jobb adottságokkal rendelkező klubok tátonganak az ürességtől, nincs a falakon belül élet . .. És mi az a sokat emlegetett „élet” a miskolci Postás ifjúsági klubban? — Itt mindig van jó zene, jönnek művészek, politikusok. jó műsorok vannak — állítja Fórisch Péter, az egyik törzs tag. — A társaság teszi, hogy itt jól érezzük magunkat —• Mató Edit szűkszavú. — Én sok klubot megjártam már, ma. is járok máshová, de ez a legjobb, a legszínesebb programú, ezért mindig itt vagyok’, ha tehetem — mondja egy hivatásos katona, a klub régi tagja, Madarász József. Itt még nem volt verekedés (úgy látszik, ezt szükségesnek tartották megjegyezni) ; itt a meghatározott 40 „külsős” úgy kapott igazolványt. hogy sorsoltak a jelentkezők között; itt már bevezették a véleménykutató-lapokat az igények felderítésére, a programok jövőbeni összeállítására; itt „feláldozzák” magukat lányok is, tánc helyett, ügyeletbe ... Itt... . .. ugye, hihetetlen, mintha csak a klubban — pardon — az újságban mesélném, olyan hihetetlen az egész. Van egy hely, ahová jó, kellemes érzés és hasznos elfoglaltság eljárni időnként... Van-e ilyen — vagy csak mese? A postásklub tagjai bárkit szívesen látnak, aki meg akarja tapintani „sebeiket”, győződjenek meg maguk is ... Az utóbbi időben — években — nemegyszer írtunk már halódó, szinte átláthatatlan működésű ifjúsági klubmozgalomról. Antikor a miskolci postás fiatalokhoz mentem, csaknem egyszerre érkeztem a klubvezetővel, ö a közelmúltban újjáalakult városi klubtanács üléséről jött. Mi újság? Azt már felmértéli, hány működőképes klub van a nagyvárosban (34-et találtak), most „elosztották” egymás között a segítés. támogatás feladatát.,. Tanulni például lehet a Postás ifjúsági klubtól is. Tavaly elnyerték az „Aranyién- szórás ifjúsági klub" címet. De éppen náluk és tőlük hallottam: az újabb kiírás túladminisztrálásra ösztönöz. Kár lenne... Ténagy József Az egyöttműkedés példái Szovjet intézmények által kidolgozott tervek alapján Magyarországon eddig 1öbb mint 90 olyan népgazdasági objektumot építettek, vagy rekonstruáltak, amelyek javarészt meghatározzák a megfelelő ágazatok fejlődését. Az objektumok számára sok berendezést szintén a Szovjetunióból szállítottak. * Szovjet technikai közreműködéssel építették meg a Dunai Vasművet. amely évente több mint 1.2 millió tonna acélt és csaknem ugyaneny- nyi hengerelt árut ad az országnak. A szovjet szakemberek most a vasmű korszerűsítésében segítenek. Egyebek közt befejezőfélben van a? új. évi 1 millió tonna acél olvasztására alkalmas oxigénkonverter üzem építése. A múlt év augusztusában beindított első konverter üzemeltetése igazolta a berendezés megbízhatóságát. Végéhez közelednek a második konverter szerelési munkálatai. * Az eocénprogram keretében a Szovjetunió közreműködésével létesített márkus- hegyi és nagyegyházi bányákban megkezdődött a szénkitermelés. Az első kivitelezési tervrajztól egészen az első tonna szén kitermeléséig a magyar tervezőkkel és' építőkkel vállvetve dolgoztak itt a szovjet szakemberek. Egymást érték a Szovjetunióból érkező bányagépek és berendezések, a Donyec- és Kuznyeck-medencébőt, a sarkkörön túli Vorkutáról és a rosztovi területről Magyar- országra utaztak a bányaépí- tés legjobb szakértői. Segítségükért sokan magyar kitüiv- tetéseket kaptak.
