Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-30 / 100. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. április 30., péntek Az ötnapos tanítás előkészületei Két megye, Borsod és Heves tel ügyelőinek részvételével aktuális oktatáspolitikai feladatokról tartottak tájér- tercezietet tegnap, április Hűen Miskolcon, a 40. számú Általános Iskolában. Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztályvezetője köszöntötte a résztvevőket, majd Szabó László, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettese tartott tájékoztatót az MSZMP KB április 7-i ülésén elfogadott, közoktatásunkat érintő határozatról. Ezután Nyilas Dezső, a Művelődési Minisztérium csoportvezetője szólt aktuális oktatáspolitikai feladatainkról, köztük a tankötelezettségi törvény végrehajtásáról, az ötnapos tanítási hét bevezetésének előkészületeiről, illetve az egész napos iskolai nevelésről. A tanácskozáson felvetett témák mindegyike jelentős horderővel bír, hiszen közoktatásunk színvonalának további emelése, a pedagógus- pálya presztízsének védelme éppúgy elszakíthatatlan a mindennapoktól, mint a tankötelezettségi törvény végrehajtásában elért eredmények védelme, a gyermekek iskolai és iskolán kívüli elfoglaltságának összehangolása, vagy az ötnapos tanítás bevezetésének jó előkészítése. Ezúttal ezt a legutóbbit emelnénk ki a tanácskozáson elhangzottak közül, azért, mert a közvéleményt is, a pedagógustársadalmat is élénken foglalkoztatja. Az iskolának gyakorlatilag egy év állt rendelkezésére ahhoz, hogy megfelelően felkészüljön az ötnapos tanítási hét bevezetésere. Százötvenhét oktatási intézményben szervezték meg már erre a mostani tanévre is az ötnapos tanítási rendet — köztük kéttucatnyi borsodi óvodában, iskolában is. A végleges munkarend kialakítása a tapasztalatok felhasználásával történt, de világosan kell látni, hogy az átállás felerősíthet már meglevő feszültségeket Az egyik ilyen probléma lehet az iskolák közötti ellátottságbeli különbség. Gondot okozhat a testnevelési óráknak a tornatermekben, illetve a gyakorlati foglalkozásoknak a műhelytermekben történő megtartása. A szaktantermek célirányos kihasználtsága sem lesz mindig egyértelmű. Figyelni kell majd arra is, hogy az átállás fokozhatja a gyermekek idegi megterhelését. A már most belátható, felvethető gondok ellenére sem helyes azonban elsősorban a nehézségekre koncentrálni. A családok életmódjának átrendezése ugyanis készteti az Iskolát is a lépésváltásra, á munkaidő átrendezésére s nem áthidalhatatlan ellentétekről van szó. Mindenesetre valamelyest meghosszabbodik a tanév, rövidülnek a szünetek, s nagyobb hangsúlyt kap — még az eddigieknél is! — a tanóra védelme. A minisztérium behatárolja a továbbképzésre, a tanítás nélküli munkanapokra adható szabad napok számát. Mezőgazdasági, közhasznú társadalmi munkára például mindössze ötöt engedélyez. A jelenlegi tantárgyrendszerben a tíznanos — tehát két hét időtartamra — készített óratervek látszanak alkalmasnak. Az alsóí..- gozatban a maximum napi öt, a felső tagozatban hat tanítási óra tervezése a célszerű. A kísérletben részt vevő iskolák tapasztalatai szerint ily módon arányosan lehet tervezni a tananyagot és terhelni is a gyerekeket. A tanév rendjére, illetve az óratervekre készült minisztériumi állásfoglalás egyébként májusban napvilágot lát a Művelődési Közlönyben. A pedagógusok átlagjövedelmének biztosítása érdekeben, az ötnapos munkarendhez igazítva, egyébként sor kerül a kötelező óraszámok csökkentésére is. A pedagógusok évi szabadsága, az alap- és a pótszabadság 40 nap, amelyből 15 oktatási és nevelési célokra igénybe vehető. Az ötnapos munkahét előkészítéséről valószínűleg nagyon sok szó esik még a jövőben a tantestületekben is. Nem lényegtelen talán kiemelni azt az ajánlást, hogy a. jövőben, épp az eredményesség érdekében megnő az oktató-nevelő munkában az úgynevezett ..apró dolgok” szerepe. S nemcsak arról van szó, hogy jobban kell egyeztetni a tanulók tanórán kívüli elfoglaltságait, a szakköri és egyéb tanfolyami részvételüket. Arról is, hogy például a szünet valóban szünet legyen (kapjon védelmet az is. ugyanúgy, mint a tanóra), vagy hogy mindig szellőztessék a tantermeket. S érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy ragaszkodnunk kell-e a reggel 8 órai iskolakezdéshez ott, ahol a tanulók 70 százaléka már 7 órakor az iskolában van. Csutorás Annamária Tardonaiak Miskolcon, Csipkerózsika Vissen A hagyományokhoz híven, május elseje tájékán meggazdagodnak kulturális programjaink a megyében. Amatőr csoportjaink is „mozgásba” lendülnek, fellépéseikkel, műsoraikkal színesítik településeink ünnepi programját. A megyehatárokon túl is ismert, tardonai hagyomány- őrző együttes ma, pénteken Miskolcon, a Fáy András Közgazdasági Szakközépiskolában lép fel, bemutatva szűkebb pátriájuk dalait és táncait. Egy másik híradás arról tájékoztat bennünket Vissről, hogy: „Iskolánk tanulóinak létszáma kicsi, de lelkesek a gyerekek. A munka ünnepén — anyák napja előestéjén — a Csipkerózsika című háromfelvonásos színdarabot mutatjuk be; játékkal ünnepelve a munkát, köszöntve az édesanyákat" .. A helyi kultúrházban május 1-én fél 6-kor kezdődik a Ma este a képernyőn: bemutató ... Perényi István: SZOT-díjas Jó negyedszázada ismerem. Munkánk sok területen érintkezik, mondhatni negyedszázados a munkakapcsolatunk. Igaz, nemcsak ennyi 'időt ölel fel tevékenysége. Harmincnégy esztendeje, 1948 óta van jelen a bányászok kulturális és sportéletében. Az első tíz esztendőben társadalmi munkásként, 1958-tól függetlenített dolgozóként. A Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának politikai munkatársa, a köz- művelődési tevékenység — benne a sportélet — irányítója. Aktív sportolóként kezdte. Kosaras és ké- zilabdás élsportoló volt. Sajószentpéteren 1950-ben megszervezte a bányászok tornaszakosztályát és azt 25 éven át vezette igen eredményesen; különös figyelmet érdemelt az országos megbecsülést kivívott művészi torna. Sokoldalú közművelődési munkájának — munkakörömnél fogva — nagyrészt ismerője vagyok, de ismeri azt az egész borsodi bányászság. Ez pedig nem lebecsülendő, mert ha az aktív bányászok mintegy tizenhétezres seregét, a hatezer nyugdíjast és azok családtagjait számítjuk, bizony sok tízezres tömeget számolhatunk, mint a bányász szakszervezeti kultúrmunka hatósugarába esőket. Munkája mellett, illetve közben négyféle felsőfokú képzettséget szerzett: tanár, népművelő egyrészt, másrészt edző és sportvezető. Ma is tanít edzőképző tanfolyamokon, s az illetékesek véleménye szerint „a pedagógiai és lélektani tárgyak igen eredményes előadója”. Gyakran találkozom a borsodi bányászok között folyó kulturális munkával. Mint lapunk közléseiből is kitűnik, kollégáimmal gyakran megfordulunk a bányász művelődési intézményekben, vannak személyes tapasztalataink. Jelenleg tizenhárom művelődési intézmény működik a Borsodi Szénbányák Vállalat üzemeihez kapcsolódva — Egercsehitól és Somsálybányától Ormosbanyán át Miskolcig. ilietve Lyukóbányáig. (Tizenkettő a sportegyesületek száma.) E művelődési intézmények és a hozzájuk tartozó könyvtárak irányítása, a népművelők képzésének szervezése, a bányászok közötti oktatás különféle területeinek, részben a szakmai oktatásnak is a szervezése, előkészítése és részbeni irányítása — itt élt legtovább az országban a hajdan nagy irammal kezdett televíziós és rádiós Mindenki iskolája forma, sőt bizonyos keretek között ma is funkcionál —, a szakszervezeti bizottság agitációs és propagandatevékenysége, a szakszervezeti nevelő munka különféle területei, a termelési propaganda köz- művelődési eszközökkel való segítése — mind-mind benne van munkaköri teendőinek lezárhatatlan sorában. Es ott vannak még az egész éven ál tartó bányász brigád- versenyek, az évenként visszatérő bányász kulturális és sporthetek, a bányászok lakta települések ellátása művészeti és közművelődési alkalmakkal, a vállalat négy üdülője kulturális munkájának megtervezése, annak biztosítása. Felidézgetem, az eltelt negyedszázad során mikről is írtam, amik az ő ötletéből születtek, vagy közvetlen irányításával történtek. Eszembe jutnak a tömegsportból a díszlorna-bemutalók, aztán a fúvószeneka- z'ok formációs bemutatói, az ötvenes-hatvanas évek fordulóján .az irodalmi színpadok hőskorának sok-sok borsodi bányász szép emléke, a színjátszók sikerei, a színházzal kiépített kapcsolatok, a színművészek rendszeres tájolása a bányászok lakta helyeken, meg a sok-sok egyéb, nem látványos, ám mindennaposságában igen tartalmas népművelési munka. — Munkámban mindig a gyakorlat és az ,e)mélet egységét tartottam szem előtt — mondja, amikor harmincnégy esztendei köz- művelődési múltjára visszapillantunk. — Elvem: mértéktartóan elemezni az eredményeket és a kudarcokat és megváltoztatni a környezőiét. Ebben következetes és türelmes vagyok. Ezt követelem a művelődési intézmények népművelőitől is. Szeretem kutatni és munkába állítani a fiatal, tehetséges népművelőket, s napjainkban már számos olyan nagyszerű munkatárssal dolgozom, akit egy kis büszkeséggel a magam neveltjének vallhatok. A gazdasági munka különböző érdekeltségei olykor ütköztetnek a gazdasági vezetőkkel, egy-egy nehezebben elfogadható elgondolás az emberekkel is, de szívesen vitatkozom, megfelelő érvekkel igyekszem meggyőzni . partnereimet, vagy ugyanígy hagyom magam meggyőzni. A kritikát szívesen fogadom, nem vagyok érzékeny, a közös célokért messzemenően vitatkozva, vagy egyetértve igyekszem mindent megtenni tudásom szerint. Közel három és fél évtizede végzem ezt a munkát, de alkotó- és munkakedvem töretlen. Perényi Istvánt, a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának politikai munkatársát a SZOT Elnöksége kimagasló munkájáért és a munkásművelődés segítéséért tegnap SZOT-díjjal tüntette ki. Örömmel gratulálunk. Benedek Miklós Viperafészek Ma este oz 1-es műsoron 22.10-töl egy francia tévéfilm pereg. A címe: Viperafészek, és Francois Mauriac regénye alapján Jacques Trébourg rendezte. A regény főszereplője a dúsgazdag, súlyos beteg fösvény öregúr. A film a regényből ezt az embert emeli ki, il- letvo helyezi előtérbe. Az őt alakitó Pierre Duc látható a képünkön Suzanne Flon társaságában. Szépen magyarul — szépen emberül ..Amikor ajkunkra fagy a Arany János megdöbbentő költői erővel írja le „A walesi bárdok” című balladában, hogyan fagyott a szó „a vendég vélsz urak” ajkára, amikor Edwárd király, angol király a leigázott tartományba látogatott, hogy lássa: az istenadta nép boldog-e. Amikor a lakomára meghívott urak ott, Montgomeryben minden földi jót fölhordattak a nagy vendég asztalára, de senki sem koccintott érte poharat, 'a király kikelt dühében, ördögöknek és hitvány ebeknek nevezte a vendéglátó nemeseket. Megdermedtek a vitézek a haragtól, és: Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. Ragyogó leírása a döbbenet szófagyasztó hatásának! Valamit mi is megértünk ebből az ijesztő csendből, ha arra gondolunk, hányszor vagyunk tanúi mindennapi életünkben az ajkunkra fagyasztott szónak. Kinek ne volna erről tanulságos tapasztalata! Szolgáljon tanúságul az alábbi, megtörtént eset: Egy önkiszolgáló villamos- sági üzletben reduktort kívántam vásárolni lakáscsengő felszereléséhez. Kosárral karomon kerestem a megfelelő polcot, de nem tudtam eligazodni a sokféle kellék között. Odafordultam hát egy éppen mellettem álló eladóhoz, s megkérdeztem, hol találok reduktort. A válasz rövid és meglepő volt: — Nem látja, ott van az orra előtt! Megdöbbentem. De ott munkálkodott bennem a vel- szi bárdok indulata is egy pillanatig: „párját kellene adni a szónak” — ahogyan egyik szólásunk mondja, méltót a ridegen elutasító válaszhoz. Nem tettem, temperamentumom okából. Azóta azonban föl-fölbuk- kan bennem a kellemetlen élmény emléke. Akár napirendre is térhettem volna fölötte, ha nem tapasztalnék hasonló eseteket boltban, villamoson vagy utcán. Mi is történik voltaképpen ilyen helyzetekben? Mint nyelvész — tárgyilagosan —• azt állapíthatom meg, hogy a szó belénk fojtásával megszűnik annak reménye, hogy „párbeszéd”, azaz — szakmailag szólva — „interasció” alakulhasson ki a felek közt. Félbeszakad a beszélgetés, elmarad a kívánt tájékoztatás, megszakad a kapcsolat. Bármilyen csekély is a példaként említett — és hasonló — esemény, mégis és mindig van társas és egyéni következménye. A következmény pedig káros. Erre ki-ki*' saját emlékeiből meríthet érveket. Haragra gerjedve „fölmegy a pumiia”, csendes keserűségünkben pedig elkedvetlenedünk. Egyik fajta visszahatás sem kellemes, sőt bizonyos mértékben káros is. A felháborodás vagy a csalódás bizony elkerülhető lenne, ha mindenkiben élne a tapintatnak és a viselkedésnek — s ezzel egyben a nyelvhasználatnak is — elemi fokú kulturáltsága. Azért, hogy „pászoljon a szavunk”, mert senkinek sem esik jól. ha „befalatják vele a szót” (hogy egvík szólásunkat idézzem). Szende Aladár A HEGYAUA MGTSZ ÉPÍTŐIPARI ÉS FAIPARI FÖÁGAZATA (parketta, pvc-, szőnyegpadló) Cím: Miskolc-Görömböly, Tégla utca 30. (A »olt téglagyár helyén.)
