Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-21 / 92. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. április 21., szerda Napirenden a Kelet... Alkotókor, művelődő közösség Témaként az „És mégsem elégia” című antológia meg­vitatását jelölte meg a Ma­gyar Írók Észak-magyaror­szági Csoportjának legutóbbi összejövetelére invitáló meg­hívó. (A Miskolcon működő Kelet irodalmi alkotókor lí)79-ben megjelent antoló­giájáról van szó.) A Tokaj vendéglátóházban lezajlott beszélgetés után két érzés osztódott meg a jelenlevők­ben: a téma „beszűkült”, hi­szen az antológiában szerep­lők nem kaptak névre szóló értékelést; másrészt a téma „kitágult”, mert többről volt szó, mint a második megjele­nés újratárgyalásáról. Ez ütóbbit inspirálta Mo­noki T verd óta György iroda­lomtörténész múlttól jövőig húzódó, a Keletet működése tendenciájában vizsgáló be­vezetője. Jövőről azért szólhatott, mert őt kérték fel az alkotócsoport készülő, harmadik antológiájának lek­torálására. Az új anyag, s a korábbi ífások ismeretében így vállalkozhatott általában érvényes gondolatok megfo­galmazására. Néhány meg­jegyzését érdemes felidézni. Jótékony kivételnek, rokon­szenves vállalkozásnak mondta a tíz éve összeszerve­ződött kör létét. A törzsta­gok melletti „cserélődés” az élő közösségekre jellemző. Lehet-e valóságos alkotókö­zösségről beszélni? Az írások tanúsága szerint úgy tűnik, igen, a Kelet ma már nem dilettánsok gyülekezete, ha­nem produkcióképes közös­ség ... A készülő, újabb an­tológia mindezek ellenére „egyarcú”, túlteng benne a líra. Mindenképpen kívána-; tos lenne a műfaji meggaz­dagodás .., A bevezetőt követő véle­ménycsere végül is ez utóbbi gondolat körül gyűrűzött. S ha néhónyak várakozásának ez nem is teljesen felelt meg, a megszólalások igazolták a hasznosságot: a tevékenység­gel való szembenézésre, az önvizsgálatra szükség van. Akkor lehet igazán ható a Kelet-kör léte is, ha tovább­ra is megmarad művelődő közösségnek, amelynek tagjai szellemi mozgásban alakítják egymást és önmagukat Ter­mészetes joguk van az- írás­hoz, közléshez, alkotáshoz — ahogyan természetes az, hogy itt csak egyetlen mérce van: a teljesítmény. A Kelet irodalmi alkotó- körről léte és működése ide­jén többször szóltunk már; nem a „kibic” alapállásából, hanem várakozással és bizta­tással. Üjabb antológiájuk még alakítható, formálható. Kívánjuk, legjobb „arcukkal lássanak majd napvilágot”. <t I». j.) Középiskolai kórustalálkozó Mezőkövesden A mezőkövesdi I. László Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola az intézet fennállásának 70. és Kodály Zoltán születésének sz,ázadik évfordulója alkalmából ápri­lis 24-én délelőtt fél 11 órai kezdettel kórustalálkozót ren­dez. amelyen a leninvárosi Kun Béla Gimnázium és Ipa­ri Szakközépiskola, a sátoral­jaújhelyi Kossuth Gimnázium és Egészségügyi Szakközép­iskola, a sárospataki Rákóczi Gimnázium, a putnoki gim­názium, az encsi Váci Mihály Gimnázium, az ózdi József Attila Gimnázium, az edelé- nyi gimnázium, a tokaji To­kaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, a kazincbar­cikai Egészségügyi és Óvónői Szakközépiskola, Miskolcról a Földes Ferenc Gimnázium, a Zrínyi Ilona Gimnázium, a Kossuth Gimnázium és óvó­nőképző Szakközépiskola, s természetesen a házigazda tanintézet énekkarai lépnek pódiumra az iskola díszter­mében. Ma este a képernyőn: Az arany elefánt Alekszandr Kopkov komédiáját Elbert János fordította magyarra és Várkonyi Gábor irt és rendezett belőle tévéjátékot. A vidám, csipkelődő komédia a harmincas évek elején egy szovjet faluban játszódik, amikor az új élet szervezeti formái már kialakultak, ám a hozzá tartozó öntudat még gyermekcipőben járt. Ebben az idő­ben egy kolhozparaszt azt álmodja meg, merre rejtette el a kin­cseit hajdan Sztyepan Razin visszavonuló parasztserege. A megta Iáit kincs megzavarja a falusiak életét, mindenféle bonyodalom adódik. Képünkön a népes szereplőgárda két tagja: Kun Vilmos és Szemes Mari; a további főbb szerepekben Garas Dezső, Kovács Nóra, Szombathy Gyula, Gálvölgyi János, Vörös Eszter, Császár Angéla látható. Az adás az első műsorban 20.45-kor kezdődik. A második „ " „Útjelző ■ a könyvekhez" címmel, közel három évvel ezelőtt már megjelent egy cikkünk, amely a címét az akkor közreadott könyvtári ajánló jegyzéktől kölcsönözte. Most veheti kezébe az érdek­lődő a Borsod megyei IJ. Rá­kóczi Ferenc Könyvtár Bib­liográfiai füzetek sorozatának 10. köteteként az Űtjelző a könyvekhez című ajánlójegy­zék második kötetét. A vas­kos, 270 oldalas ajánlójegy­zék célkitűzései változatla­nok. Alapvetően azt a célt szolgálják, hogy eligazítsák a tájékozatlanabb olvasót, se- gitsenek neki a sokezernyi kötet közötti jobb tájékozó­dásban, olvasmánya kivá­lasztásában. Mint a kötetet összeállító Pócsi Gusztáv be­vezetőjében írja, számtalan könyvtári látogató a pilla­natnyi érzékelés hatására, a véletlen alapján dönt egy-egy könyv kölcsönzéséről. így tu­lajdonképpen a véletlenen múlik az általános műveltség körébe tartozó értékes írók müveinek kiválasztása, meg­ismerése, ami tarthatatlan. Ezért jelent meg 1979-ben az első kötet. Válogatás a klasz- szikus és a jelenkori iroda­lomból alcímmel. A könyvtár olvasáskutatási vizsgálatai többek között azt is - jelzik, hogy sajnos, egyre kevesebben olvassák a ro­mantikus és a klasszikus realista irodalmi alkotásokat, s ezért tartották szükségesnek a könyvtár munkatársai a második kötet megjelenteté­sét, amelyben a klasszikus magyar irodalomból — a tel­jesség igénye nélkül —, olyan műveket ismertetnek és ajánlanak, amelyek a kezdő és érdeklődő olvasó irodalom- ismeretének megalapozására és kibővítésére alkalmasak. A kötetben hatvan író 196 művének ismertetése találha­tó. Dugonics Andrástól Szabó Istvánig terjed a sor, amely­A Villányi úton még dü­börög a villamos, de ha va­laki az egyik mellékutcába téved, már csend fogadja. Valaha erre konflisok kocog­tak, valaha — még boldogult úrfikorában — erre is járha­tott Krúdy Gyula, s háborítha- tatlanul álmodozhatott arról a korról, „midőn nem volt háború, midőn legfeljebb gu­taütés, végelgyengülés, lova­gi» párbaj vagy szerelmi bú­bánat szokott véget vetni az életnek”. Ütban az Alsóhegy úti házhoz, az író lányának, Krú­dy Zsuzsának otthonához, úgy érzem, mintha visszape­regne az idő, s a nagyon is kézzelfogható jelen — nyers hangjaival, autórobajával, egyéb civilizációs áldásaival — megfoghatatlan jövővé zsugorodna, és ismeretlen, megsejtett ízeivel életre kel­ne a sok évtized előtti múlt... A falon festmény, Krúdy- portré, a szobában talán még a margitszigeti vagy az óbudai lakásból való búto­rok, s könyvek sora. Nem egy közülük az író pihentető olvasmánya volt. Krúdy Zsuzsa apjáról be­szél, olyan érzékletesen, hogy szinte látom Szindbádot, le­gendák nélkül, emberközel­ben. Délután, amikor a Do­hány utcai Otthon körbe hajtat, hogy író és zsurna­liszta barátaival találkozzék. ben ki egy, ki több művével szerepel. Rövid életrajzi be­vezetés után az adott író egy. vagy több kiemelkedő művé­nek rövid értékelő ismerteté­sét találhatjuk, megjelölve az első kiadás évét is. Dugonics Andrást , Gvadányi József, Kármán József, Fazekas Mi­hály, Katona József, Kazinczy Ferenc, Fáy András, Jósika Miklós, Eötvös József, Ke­mény Zsigmond, Madách Im­re követi, s ebben a részben a korszakot jelző műveik meg­jelenési idejének sorrendjé­ben találjuk az írókat, a to­vábbiakban, Jókai Mórtól kezdődően pedig születési évük egymásutánjában. A kötetben csak lezárt életmű­vek szerepelnek, és sajnála­tosan ezek között kell kor­társaink közül említeni már például Déry Tibor, Illés Bé­la, Lengyel József, Tamási Áron, Veres Péter, Féja Géza, Szerb Antal, Rideg Sándor, Sarkadi Imre, Németh László, Darvas József, Kamody László és a nagyon fiatalon elhunyt Szabó István műveit. Abban a reményben adja köz­re a könyvtár e kötetet, hogy ki-ki megtalálja benne a ma­ga számára szükséges köny­veket, s így megvalósulhat az olvasó és a jó könyvek ta­lálkozása. A bibliográfia hatvan író 196 művének olyan ismerte­tője, amely túl a könyvtári választáson és az olvasási terv készítésének segítésén, mindenkor hasznos böngész­ni-, olvasnivaló, vagy éppen adattár mindazok számára, akik a felölelt kétszáz eszten­dő irodalma iránt érdeklőd­nek, s így erdemes akár ma­gánosoknak, akár intézmé­nyeknek a könyvtártól meg­rendelni, Jó emlékidéző azok­nak, akik olvasták az aján­lott műveket, jó tájékoztató azoknak, akik ezután szeret­nék megismerni azokat. (bm) Vagy éppen a Tabán felé in­dul Kéhli kis kocsmájába, háborítatlan, csendes boroz­gatásra. Leül az egyik sa­rokasztalhoz. Télidő járja, a tulajdonos felesége kedves­kedni óhajt, felajánlja, hogy megmelegíti a bort. Az író szellemes válasza: „A me­nyecske melegen, a bor hi­degen jó!” De sokszor rövid az éjsza­ka, hazasürget a hajnal. Annyi múltbéli alak életre keltője bóbiskol a konflis­ban. Otthon az íróasztal, a toll, a lila tinta várja. A penzum apró betűkkel teleirt nyolc oldal, több mint amennyivel Jókai adózóit naponta. Fá­radt, nehezen megy az írás? Akkor se lehet abbahagyni: a szerkesztőségek várnak a tárcára, a novellára, s a pénz is kell, mert Szindbád nem ismeri a beosztást. Az első betű iniciálé lesz: akár egy óráig is lehet rajzolgatni. közben megjön a kedv. Már futnak egymás alá a sorok, reggel négytől délig egyetlen hiba. egyetlen javítás nélkül. A szívalakú hölgy titka. Ez volt az utolsó kézirat címe. Gonddal összehajtva ott he­vert az íróasztalon, de Szind­bád többé nem ébredt föl . .. Cháron csónakjára szállt. „írónak készültem, semmi másnak!” Ezt vallotta. így élt. A csa­lád, a barátok, a szórakozás, Vidám matematika. Vaszilij Vitka, Andersen- díjas belorusz író állatmeséi a Szovjetunió határain túl is igen népszerűek. Olyan el­beszéléseket és kisregénye­ket is ír, amelyeknek a hő­sei gyéreitek. Legkedvesebb műfaja azonban a mese. — Ügy érzem, a mese se gítségével a gyermekek nem­csak az értelmükkel ismerik meg a világot, hanem a szí­vükkel is. A mesealakok ha­tására születő érzések külö­nösen erősen hatnak a sze­mélyiségre, segítenek a jó és i'ossz felismerésében, cselek­vésre, önkifejezésre ösztön­zik a gyerekeket. Szeretném, ha könyveim olvasásával még humánusabbá, még lelkeseb­bé válnának a gyerekek. Pe­dagógus lettem, hogy jobban megértsem őket. Az iskola az író sajátos alkotóműhelye. Minden érde­kes a számára: a nevelő mun­ka, a család és az iskola köl­csönhatása, a tanítás. Megfi­gyeléseit, következtetéseit, gondolatait és javaslatait a „Gyerekek és mi” című könyvében írta meg, amely pihenés csak másod-, har­mad-, negyedrendű dolog volt számára. Negyven évet töltött alkotással, hiszen már tizenöt éves korában publi­kált. ötven regényt, több ezer novellát és újságcikket hagyott hátra. Termékenysé­gében túlszárnyalta Jókait, holott a nagy író épp ne­gyedszázaddal többet élt ná­la. Ismét a múltba zökkenek, újra Szindbád—Krúdyt lá­tom elmaradhatatlan bora mellett az egyik tabáni kis­kocsmában. Álmodozhat: tá­vol a világ zaja. Egy más korba képzelheti magát, él­het a régi Pest-Budán, masz­kabálba jár a redutba. Pati- kárussal muzsikáltat. Nagy Ignác novelláit olvassa, a Kamon kávéházban, a zöld .asztalon tekejátékot tanul, korhelykedik Indali Gyulá­val, szenvedélyes játékos a Török Császárban, éjfél ''tán rója a Belváros zegzugos ut­cáit. S aztán hazafelé az úton a nyers valóságra ébred. Há­ború van, naponta ezrek hal­nak meg a frontokon. Más­kor az újsághírek riasztják s azok az értesülések, ame­lyeket barátaitól, ismerősei­től hall néha-néha a Pró- nay-legények, a britanniás különítmény tetteiről. Eszé­be jut. hogy a kurzus ural mellőzték. mert 1919-ben jobbat remélt. tanároknak és a szülőknek egyaránt nélkülözhetetlen ké­zi Icöny ve lett. Vitka kísérlete számára azt a falusi iskolát választotta, ahol egykor maga is tanult. Tantárgyai így szerepeltek az órarendben: vidám mate­matika, a vidám és ravasz szavak órája, meseóra. Kitű­nő pedagógusnak bizonyult, amiről nagyon sokan meg­győződhettek, mert óráit a Belorusz Televízió is közve­títette. — Módszerem alapja a nemzedékeken át felhalmo­zódott népi tapasztalat, amely játékokban, találós kérdések­ben, kiszámolólcban öltött testet. Ezeket alkalmaztam az óráimon — mondta Vaszilij Vitka. — Igyekeztem feltár­ni a gyerekek előtt a mesék keletkezésének titkát. Ehhez saját gyermekkori emlékeim­re támaszkodtam, amikor á&üleink, kifogyva a mesék­ből, improvizálni kezdtek és bennünket is bevontak az „alkotó” munkába. Anatolij Sztuk Az otthon nyugalmat ad, az íróasztal mellett ismét övé a múlt. Tudja, hogy csak az övé, sosem létezett így, ő teremtette, formálta újjá. Menekülésképpen, vigaszul. — Van, aki fantáziájának erejével teremti hőseit, alak­jait — mondta Krúdy Zsuzsa. — Apám az életből mintázta minden szereplőjét. Regény­es novella-alakjainak zömét én is ismertem. A Hírlapíró és a Halál című művének zsurnalisztája napról napra vendégünk volt: Várkonyi Titusz — Várkonyi Zoltán színész édesapja, A pesti nő­rabló törmesterét púpos em­bernek írja le, akinek egyet­len hobbyja a párbajsegéd- ség. Sokáig magam is arra gondoltam: ő igazán kitalált figura. A , hagyaték feldolgo­zásakor tudtam meg, hogy élt, létezett, mert halálakor apám nekrológban búcsúztat­ta mint régi jogászismerósét. Azt hiszem, ez a valósághoz kötődés magyarázza a Krúdy- hősök plasztikusságát. Apám erős oldala, írói ereje a han- gulatleremtésben rejlett. Bár­ki, bármelyik írását üti fel, néhány sor után már kép­telen szabadulni ettől a sajá­tos világtól. Az Alsóhegy úton még há­borítatlan a csend. A fák mögül mintha Szindbád 'e- kintete villanna rám, a sör­ös virsli illatú Korona ven­déglőbe hívogatva. Hová is? Hol is van az a Korona? Kár gondolkodni rajta, hiszen réges-régen le­bontották Mi maradt már az egvkori Pest-Budából? Lenn a Villányi úton a 61- es villamos dübörög. De Szindbád még közöt­tünk él ... Pécsi István Apám, Szindbád Vendégségoen Krúdy Zsuzsánál HA BOLTUNKBAN MINTA UTÁN VÁSÁROL, uolgáltatósainkkol 'dől takarít meg, és vásárláskot ' SZERENCSE SORSJEGYET HÚZHAT, amivel nyeremény esetén 1500, 1000, 500, valamint 200 forintos vásárlási utalványt ajándékozunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom