Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1982. április 11., vasárnap taifíÉtaii kínált ocsn A leninvárosi könyvtárban Fotó: Loczó József „Táncra lábam”... 6 , És miserra! az Állami Népi Együttes O zönlik a meghívó a szerkesztőségbe: itt is, ott is ismert és kevés­bé ismert művészek vendég­játéka várható, arra invitál­ják a tisztelt publikumot. Járjuk a megyét, járjuk az országot, s a plakátok visz- szaköszönnek a falakról. Nemrégiben Baranyában jár­tam, ott láttam két ismert budapesti színész előadóest­jének a plakátját; csak a megyeszékhelyen három, vagy négy alkalommal, il­letve helyen mutatták be műsorukat Ugyanez a kettős néhány hete Miskolcot és Borsodét is végigjárta. Köz- tiszteletben álló, idős, nyug­díjas művész neve üti meg a tekintetet a plakátról. Ö a „húzónév". Mellette négy-öt ismeretlen valaki. Megtalál­ható ez a plakát nagyváro­sokban és olyan kisfalvak­ban egyaránt, ahol legfeljebb alkalmi dobogót tudnak ösz- szeácsolni számukra. Rend­kívül hosszan lehetne sorol- gatni a rendszeresen „túrák­ban” vendégszereplő művé­szeket és együttesekét, meg azt a felgyorsított sorozat­előadási módszert, ahogyan két-b írom, gépkocsival egy- másnoz közel' eső helyeken, szinte azonos időben mutat­nak be programokat. Igen sok jelenség utal ar­ra, hogy visszatérőben van az a rossz emlékű haknimód­szer, amely vagy két évtized­del ezelőtt elárasztotta a magyar vidéket, s amely ak­kor rendkívül sok vita ered­ményeként bizonyos korlá­tok közé került. Ezek a kor­látok most, lazulni látszanak, s úgy tűnik, hogy a színhá­zakkal kevéssé ellátott tá­jak. de azok is, ahová időn­ként eljut a Népszínház, vagy a helyi színház, élelmes haknizók szabad vadászterü­letévé lesz. Nem elsősorban a külön­böző színvonalú rock- és egyéb zenekarok vendégsze­repléseire gondolunk mos­tan, mert azok egy megha­tározott társadalmi réteg, a fiatalság zenei igényeit elégítik ki, produkcióiknak — néhány zenekart leszá­mítva — nincs vitatható eszmeisége, hanem azokra a színészi, előadóművészi ven­dégszereplésekre, amelyek a „vidéken ez is elmegy” jel­szóval, csökkentett értékű kultúrát szállítanak az őszintén érdeklődő és fogé­kony lakosságrétegékhez. Szomorú dolog, hogy egy- eg.y színművész, aki valame­lyik pesti színház produk­cióiban igen értékes alakítá­sokkal jeleskedik éveken ke­resztül, milyen színvonal­engedményt ad önmagának, ha vidékre jön. A vidéki kö­zönség lebecsülése ez? A so­rozatban tartott, lefutott produkciók természetes vele­járója? Vagy egyszerűen a pénzhajhászás? A „mindegy, hogy a pénz milyen pro­dukcióért ion” sz/emlélet rea­lizálódása? Miskolcon is gyakran ta­lálkozunk vendégelőadások­kal. A művelődési közpon­tok, kisebb művelődési há­zak pódiumain szinte min­den héten több alkalommal is mód nyílik találkozások­ra. Köztük nagyon értéke­sekre, hosszú időn át em­lékezetesekre is. Ezeket min­denkor örömmel és szívesen fogadjuk. Mindenkor szívesen látjuk a Korona Pódium műsorainak miskolci ven­dégjátékait. Mert például Mikes Lilla háziasszonyko­dása, illetve műsorszerkesz­tése nem engedi fellazulni ezeket. Itt is azt kell nyúj­tani a fellépő művésznek, mint a Várban, a Korona cukrászdában. A Korona Pódium vendégszereplésein kívül még egész sor kitűnő vendégjátékra emlékezhe­tünk vissza nagyon szívesen. De láttunk ugyanezeken o helyi pódiumokon siralmas és szánalmas vendégszerep­léseket is. Utolsó pillanatban bejelentett művészcseréket, amikor a beugró művész nem tudott beilleszkedni a műsorba, produkálta hát, amit tudott, teljesen függet­lenül a műsortól és a töb­biek számaitól. Láttunk fel­készületlenséget és bántó, rutinból eredő ledarálást. Gyűrött, az utazáshoz hasz­nált ruhában történt fellé­pést, amikor az utolsó mon­datná] már kint bekapcsol­ták a tovább induló kocsit. Olyan színészek és művész­párok ábrándítottak ki, aki­ket mindaddig fővárosi szín­padi fellépéseik, televíziós szerepeik alapján tisztel­tünk. Es így ment Miskol­con ! Hogyan ment ez kisebb helyeken, távolabb a me­gyeszékhelytől, az esetlegesen észrevételeket tevő közön­ségtől ! ? Az önálló műsorok, elő­adóestek, párosestek szapo­rodása önmagában igen jó. A baj egyik oka talán az, hogy az önálló estre vállal­kozó színésznél nem mindig elegendő az önkontroll. Nincs mellette szerkesztő, aki jól válogassa össze est­jének műsorát. Nincs mel­lette rendező, aki kívülről látja produkcióját, és jó ta­nácsokkal segíti annak mind sikeresebb megvalósulását. A rosszul szerkesztett, rende­zetlen műsorok könnyebben lazulnak fel, különösen, ha a művészben kevesebb az önfegyelem. És nem is biz­tos, hogy minden vállalkozó művész képes önállóan, vagy másodmagával kitölteni értékesen egy előadóestet. De mindezek még a vendég­műsorok jó kategóriájába tartoznak. Akikről a beveze­tőben szó esett, akik mi­att aggodalmaskodni keli, azok a gátlástalanabb hak­nizók. Talán sokszor nem is maga a művész a gátlásta­lan, hanem a menedzser, a hakni-korutat szervező vál­lalkozó, aki afféle kisvállal­kozásban készíti elő néhány művész körútját, hajszolja bele az esetleg könnyen csá­bítható előadót a sokszoros, pihenés nélküli, színvonalta­lan produkciósorozatba, kö­vetel tőle a könnyebb kasz- szasiker érdekében színvo­nalcsökkentést. Így kerül­nek a plakátokra a tiszte­letet érdemlő nevek, s így devalválódnak azok a fővá­rostól egy-két óra járásnyi­ra, vagy esetleg távolabbi megyék kisebb-nagyobb tele­püléseinek pódiumain. így fordul elő, hogy ócska vic­cekkel operál a televízión ke­resztül drámai szerepekből is­mert színész; hogy már min­denki által ismert szakállas vicceket mesél el vele meg­történt esetként, s hogy sze­replése tulajdonképpen alig több, minthogy személyesen megmutatja magát, s csinál valamit messze önmaga szín­vonala alatt. Tavasz van, ilyenkor még inkább kirajzanak a hakni­zók. Ám már a legeldugot­tabb falu közönsége is a te­levízió közvetítésévei felis­meri a művészi értéket, és el tudja attól választani, az esetleges öcséit, amit tiszta búzaként, vagy helyett hak­nizók kínálnak neki. Az ocsút, nemcsak elválasztani szokták a tiszta búzától, ha­nem félre is dobják attól. Talán erre a sorsra jut majd a hakniban kínált ocsú is. Benedek Miklós Az elmúlt napokban me­gyénk több településén is bemutatta a Magyar Állami Népi Együttes „Táncra lá­bam” című műsorát. Ezt megelőzően bő hét hónappal ezelőtt találkozhattunk Bor­sodban az együttessel, akkor a fennállás, a születés három évtizedére emlékeztető gála­műsorukat láthatta a közön­ség. A tánckar, az énekkar és a zenekar az ismert és si­keres repertoárszámokra épí­tett műsort hozott, de már ebben az összeállításban is helyet kaptak az újabb tö­rekvéseket reprezentáló szá­mok. Akik látták tavaly augusz­tusban a Magyar Állami Né­pi Együttes Diósgyőrben be­mutatott, nagyszabású, ün­nepi kiállítású műsorát — most, ugyanott, kissé tétován fogadták a „Táncra lábam” című bemutatót. — Valami hiányzik... — ismételgette önmagának is egy idős há­zaspár, amikor az előadás szünetében a „hogyan tet­szik?” kérdésével megállítot­tam őket. Saját bevallásuk szerint, még előadás közben, azt a kérdést is megfogal­mazták egymásnak: „Ez az együttes képvisel majd ben­nünket a világban?”... Ha­sonló gondolatok, tétova ér­zések másokat is megérintet­tek; ezért is, a pontos tájé­koztatás szükségességéért is, el kell mondani: amikor a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ közönsége az Álla­mi Népi Együttes új műsorát látta — ugyanezt a műsort látták megyénk egyik bá­nyásztelepülésének lakói is (már ami a táncok'at illeti). Színházból ismert kifejezés­sel élve ugyanis az történt, hogy „kettőzésben” mutatja be az együttes ezt a műsort; ez biztosítja azt is, hogy ki­sebb településeken is lehető­ség nyílik a bemutatkozásra. A „Táncra lábam” című műsor a magyar nyelvterü­letek, s a nálunk élő nemze­tiségek folklórjából építke­zik úgy, hogy az autentikus anyagból kiindulva — a ha­gyomány tiszteletben tartá­sával — mái „levegőjű” színpadi produkciót hoz lét­re. Annak, hogy Diósgyőr­ben a nézők egy része této- vasággal is fogadta a bemu­tatót, nem csupán az .az oka, hogy hozzászoktak az embe­rek a „nagy” együttes jelen­létéhez (énekkar, zenekar, tónekar); a „forró siker” el­sősorban azért maradt el, mert a színpadról nem kel­lő erővel szólt a tánc; nem volt megfelelő sugárzása; a lábakban meglevő magas szintű technikai tudást nem fűtötte át a lélek. („A tánc lényege, hogy belülről ábrá­zolja az emberi jellemeket, tulajdonságokat. A népi tánc néma poézis, láthatóvá tett dal, amely a nép mély érzéseinek, ízlésvilágának, nemzeti sajátosságainak a visszatükrözője” — Igor Mojszejev.) Egy nappal a Vasas-beli bemutató után, ugyanezt a műsort (a népdalok és a ze­nekari számok változása mellett) a Rónai Sándor me­gyei Művelődési Központban láttuk, másik szereposztás­ban. Az előadás helyszíné­nek jobb megfelelősége?, más várakozásé közönség ? — egyik is, másik is tehette, hogy ezúttal jókedvű, öröm­ben gazdagodott emberek hagyták el helyüket az elő­adás végén. A legfontosabb azonban minden bizonnyal a színpadon történt: éltek a táncok, éltek a táncosok; ha nem is minden anyag jutott el hozzánk azonos hőfokú közlésben, nagy többségük méltán kapott nagy elisme­rést a közönségtől. (A „tánc­rend mindkét este azonos volt: Somogyi szomszédok — magyar és kalocsai tán­cok —; Gyimesi kontyoló; Dél-alföldi ugrós és csárdás; Rábaközi dús: Román legé- nyes; Székelyföldi táncok; Maglóéi szlovák táncok; üt legény tánca; Hajlikázó, Tyukodi táncok; Kartali bu- kós; Lőrincrévi mulatság)... A Magyar Állami Népi Együttes vezetésében két év­vel ezelőtt volt váltás. Az új művészeti vezető, Tímár Sándor azóta többször is ki­fejezte azt a szándékát, hogy az együttes repertoárszámai­nak megfrissítése mellett, a hangsúlyt alapvetően a ha­gyományokból egyre gazda­gabban merítő folklórmoz- galom eredményeinek felvál­lalására teszik. A „Táncra lábam” címmel látott új műsoruk ezt a szellemet képviseli; két, valamelyest eltérő hangulatú miskolci előadásból nem kívánunk messzemenő következtetést levonni. De örömünkre volt és van, hogy részesei lehet­tünk a bemutatóknak. Tcnagy József FEB-tábor Sárospatakon Hetvenhat hazai felsőokta­tási intézményben működnek felvételi előkészítő bizottsá­gok. Évente körülbelül 22 ezer középiskolással állnak oktató-levelező kapcsolatban, s mintegy tizenegyezer kö­zépiskolással foglalkoznak a tavaszi és a nyári táborok­ban. Ezen a tavaszon, a ta­vaszi szünetben 37 felsőok­tatási intézményünkben tar­tottak előkészítő tábort. Ket­tő közülük a megyénkben működött. A fizikai dolgo­zók gyermekei közül százan a Nehézipari Műszaki Egye­tem FEB-táborában, hetve­nen pedig a sárospataki ta­nítóképző táborában mélyít­hették el ismereteiket. Mi az utóbbiban jártunk. — Főiskolánkon 1975-től rendezünk előkészítő táboro­kat — mondta dr. Földy Fe­renc főigazgató-helyettes. — A korábbi években hatvan­hatvan, idén, az érdeklődés­re is tekintettel, het.ven-het- ven diákkal foglalkozunk. Egyébként a felvételire elő­készítésnek -minden formá­jával élünk, tehát a tavaszi szünetben a negyedikesek, nyáron a harmadikosok vesznek részt a foglalkozá­sainkon. Ezenkívül évente mintegy négyszáz középisko­lással tartanak hallgatóink levelező kapcsolatot, s meg­rendezzük az érdeklődőknek a főiskolán a nyílt napokat is. — A főiskola tanárai és diákjai közül hányán vesz­nek részt ebben a munká­ban? — Tizenkét oktató vesz részt a felvételire való elő­készítésben és negyven di­áktanár., A levelezés gya­korlatilag a diáktanárok fel­adata. ök tartják a kapcso­latot, küldik ki a feladato­kat, értékelik a megoldást. Ehhez persze segítséget is kapnak. Meg kell monda­nom, hogy a hallgatók na­gyon lelkesen, nagyon szíve­sen vállalják ezt a múmiát, amelyet K ISZ-megbízatás- ként is végeznek. — Mennyire élnek ezzel a lehetőséggel az iskolák és a középiskolások? — A számok is azt mu­tatják, hogy élnek a lehe­tőséggel. Hozzá kell tenni viszont, hogy azért a levele­zésben van lemorzsolódás. Igaz, a levelezésbe azok is bekapcsolódhatnak — egyet­len kikötés, hogy fizikai dol­gozó gyermeke legyen a kö­zépiskolás —, akik nem a mi főiskolánkra fognak jelent­kezni, csak a tanítói pálya iránt érdeklődnek. — És a táborokban? — A harmadikosoknak szervezett nyári tábor részt­vevőinek érdeklődése még változhat. De a tavaszi tá­borra már azok jönnek, akik ténylegesen főiskolánkon szeretnének továbbtanulni. Hozzáteszem: aki részt vesz a táboron, még nem nyert felvételt. De megpróbáljuk úgy ^súlypontozni a középis­kolás anyagot, hogy jobban megértsék azok összefüggé­seit. Mi egyébként magyar nyelv és irodalomból, törté­, nelemből és matematikából tartjuk a foglalkozásokat, ezek úgyanis a felvételi tár­gyaink. — Tapasztalat? — A tábor ideje alatt na­gyon szorgalmasak a diá­kok. A felvételi előkészítő tábor idején megpróbálunk gondoskodni arról is, hogy a főiskola életébe is bepil­lantsanak a fiatalok. Szer­vezünk kulturális foglalko­zásokat, sportprogramokat is ... Az elmúlt évek tapasz­talata egyébként azt mutat­ja, hogy a FEB-táborokon részt vevők hetven százalé­ka bekerült a főiskolára. It­teni előrehaladásukat pedig fokozott figyelemmel kísér­jük. (cs. a.) Miskolciak az országos színházi találkozón Már ismeretes, hogy május 17-e és június 6-a között ren­dezik meg Budapesten az or­szágos színházi találkozót, ami gyakorlatilag a tizenegy, vidé­ken működő színház fővárosi bemutatósorozata lesz. Elké­szült a bemutatási program, amely szerint a Miskolci Nemzeti Színház ntájus 25-én vendégszerepei a fővárosban és a Fővárosi Operett Színház színpadán Bruckner Angliai Erzsébet című színművét mu­tatja be Csiszár Imre rende­zésében. (A darab miskolci bemutatója, mint ismeretes, április lG-án lesz.) Mikszáth Kálmán Különös házasság című regénye a mo­zivásznon a magyar filmélet egyik legnagyobb közönség- sikere volt. A Dőry báró megesett lánya és az ifjú gróf Butler között erőszak­kal megköttetett házasság, majd a válásért folytatott si­kertelen küzdelem története regényben és filmen egy­aránt nagy tetszésre talált. Az országos találkozón a szolnokiak Brecht Koldus­operájával, a békéscsabaiak Darvas József Vízkereszttöl Szilveszterigjével, a kecske­métiek Sarkadi Elveszett pa­radicsomiéval, a debreceniek Sztratijev Autóbuszával, a nyíregyháziak Vörösmarty Csongor és Tündéiével, a pé­csiek Páskándi Géza Vador­zójával, a kaposváriak Kan- dér—Ebb—Fos.se Chicago já- val. a győriek Raszputyih— Miklós—Várkonyi Ürvény­benjével, a veszprémiek Csur- ká István Házmestersirató ja­vai, a szegediek Urban Ernő Uborkafájával vesznek részt. Most újra megfilmesítik. Ez­úttal a Magyar Televízió készít belőle négy folytatás­ból álló tévéfilmet Szántó Erika és Zsurzs Éva forgató- könyve alapján, az utóbbi rendezésében. A főbb szere­pekben Bessenyei Ferencet, Kubik Annát, Benkő Pétert, Kállai Ferencet. Garas De­zsőt láthattuk. A forgatást a napokban kezdik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom