Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
« ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1982. április 10., szombat KALÁSZ LÁSZLÓ A költészet napján |íra T avaszi ünnepeink, népi-nemzeti szabadságmozgalmaink évfordulói — 1848, 1319, 1945 — mellett immár évtizedek óta ott van április 11-e is, a költészet napja. Egy szűk héttel követi hazánk fel- szabadulásának évfordulóját József Attila születésnapja. Merő véletlen, hogy a felszabadulás előtt negyven esztendővel a halhatatlan. magyar proletárköl- tő éppen április 11-én született, de az már nem tekinthető annak, hogy a költészet napja szervesen folytatja népi-nemzeti ünnepeink sorát: a szabadságmozgalmakra, a hősi múltra emlékezés után szinte természetes emlékeznünk, szólnunk azokról, akik a nép érzéseinek, vágyainak szószólói voltak mindenkor a történelem során, s akiknek legjobbjai mindenkor a. népet szolgálták tollúkkal, szellemiségükkel, egész emberségükkel. A magyar történelem és a magyar költészet története igen sok ponton összefonódott, s e nemes hagyomány folytatásaként napjaink költői, a mai költészet legjobbjai is a dolgozó nép szolgálatát tekintik hivatásuknak, a népről a néphez szólnak, össztársadalmi gondolatokat fogalmaznak meg a költészet nyelvén. Ezért; tekintjük ' társadalmi ünnepnek a költészet napját, amely nemcsak emlékezés József Attilára, hanem egyben taz élő költészet és a haladó társadalom elválaszthatatlanságá- nak szimbóluma is. WEÖRES SÁNDOR Könyörgés gyönyörű madár emeletes fán rejtezik hímzett tolla hüppenve száll a líra ág folyton kihajt s tán előbb gyümölcs mint virág hizlalja kövér férgeit eres húsában a halál a líra gyermekded kacaj düh üvöltés és csupa jaj a líra konok gyűlölet s vak pusztába kiáltó SZÓ és véghetetlen szerelem majd ha kihullok az engem virágzik Szonáta Láthatatlan kör-pántokon keringő égi tüzek! alattatok, mint a hangya, egyetlen morzsát viszek, az is súlyos, a hozományomtól összeroskadok, bár jutna egy sugár a hatalmatokból, kör-pályás csillagok. Ó ismeretlen teher súlya! ti öröktől ismeritek, öröktől örökre körbe vinni nem restelitek, így forgatjátok az egész világot, bátran, könnyedén! de ércetekből egyetlen szilánk: mire megyek én? SERFŐZÖ SIMON Ide tartozom Szikkadt hátú őseim e töppedt földekről hívták elő emlékeiket este, amerre a múltak elvonultak, akárcsak ifjúságom zászlói az időben, s a tehénbőgések csapásai végén gondoktól ködölt mindig a láthatár-perem. Itt a mindennapok távoli alvégeit is ismerem, a bajok, háborúk járta égtájakat, ahol itthon vagyok e népe megszenvedett múltjával minden nemzettel egy-rangú országban. Javára dolgozzam, lássa hasznom, aki ide tartozom, mint mások máshová, s idevalósi vagyok hazám, s szülőföldem jogán. PAPP LAJOS I éIiéIés Israi Hárman vannak. Haladnak. Jár alattuk a ló. Az állatok fara van elől. Hátul a fejük. Ez a változás. Kövérkés donkihótkák. Szél malom-fantomokkal régesrég nem küzdenek. Nullán a mérleg nyelve. Egyre kisebbek. Mutatják: mintha jönnének. Pedig mennek. FECSKE CSABA FURMANN IMRE Csendélet Nem az égett hús szagától Nem a szétfoszló hajkoronáktól Félek az ember utáni csendtől a magunkat túlélő magánytól REb KO időből reíedy Gyula rajzó helyemen CSORBA GYŐZŐ Kihaló falu Bejön az erdő, — eddig csak táplált, védett, nyugtatott. Szétfut a gyom, — eddig csak megtűrtén lapult. S a tömény alkonyati béke nem hull többé emlékezőkre s várakozókra, az éjszakát nem bontják meg nyögések, suttogások, víg és szomorú emberi zajok. A szél próbálja utánozni őket. Lógó kísértet-jelöltek az utcán, lépésük, mint az enyém is, nehéz. A Felső-Tisza vidéki parasztíeikelés . I r A minden ség vitrinében holdfény-mázas amfora az ég Csillagképek díszei őrzik — nekem — a mester kézjegyét Te, aki majd utánam jössz, gázolva létem hamujában, mert — hiszem — nem lesz vak szíved, láthatod még, amit én láttam Császár Péter-féle felke- j lés néven ismeretes az a f parasztmozgalom, mely 350 I évvel ezelőtt, 1631—1632- I ben zajlott le a Felső-Ti- | sza vidék területén. Mivel í az események színhelye a j! felső-magyarországi várme- I; gyék területe volt, őseink, j múltunk iránti kötelessé- íi günk megemlékezni a tör- j téntekről. Bethlen Gábor fejede- lem halála után (1629 deli cember) egy évre főúri hí- | vei már a Habsburg II. f! Ferdinánd király pártján I álltak és magukévá tették azt, a törekvést, hogy Er- | délyt a Habsburgok beolvasztási politikájának megfelelően a király fennhatósága alá vonják. Törekvé- ; süket megtoldottéit a fő- | urak azon céljával, hogy a É; fejedelmek adta hajdúI szabadságot visszavonassák -és a városok polgáriasodá- si folyamatát a feudális vi- I szonyok megerősítésével meggátolják. Mivel Ferdinánd a biro- j dalma védelmében hosszú és költséget hadat viselt a svédek ellen, az ország : ügyeinek intézését Eszter- házy Miklós nádorra, a kassai alkapitány Borne-, misza Jánosra és a Kassán székelő szepesi kamarára bízta. A nádor és hívei félve az új erdélyi fejedelem, Rákóczi György hatalmának megerősödésétől, zsoldos csapatokkal támadást ' intézett Rákóczi ellen, de Rakamaznál 1631. március ; 15-én csúfos kudarcot j szenvedett, kénytelen volt ! Rákóczi fejedelemségét és a haidúk szabadságát elis- ! merni. A hadjárat alatt Borsod, Abo/ij, Torna, Gö- jj mör és Szabolcs vármegvék j! néne sokat szenvedett EszI terházy nádor által a környék váraiba beültetett zsoldosok garázdálkodásától, ami ellen a megszál- 1 lás terheit viselő köznép, i de még a szegényebb hely- zetű nemesség is erélyesen I tiltakozott. Mivel helyzetükön a hatóság nem segí- ij tett. a török portyázások I elhárítására létrehozott, ún. : parasztvármegye katonai |! szervezetét erősítették meg, fegyverezték fel a vármeÍ 1 gyék urainak jóváhagyásával, sőt biztatásával. A pa- i rasztvármegyék 1631. au- gusztusára Göncre gyűlései re jöttek össze, a résztve- S vők száma meghaladta | az ötezret. Elhatározták, hogy fegyverrel védik meg ■ biztonságukat, vagyonkajuft kát a királyi zsoldosokkal .szemben. A falvalc kapitá- •- nvaiból, tizedeseiből és szóvivőiből vezetőket választottak, akiket Császár Péter későbbi vallomásából személy szerint is ismerünk: Bükkaranyosról Császár Péter és Bordás Lőrinc, Saiókazáről Csuka Imre. Vadnáról Bonta János, Gesztről Csizi János, Kzomolváról Mező Márton, Tardról Csénány János. Keresztesről Varga Gásoár iött. Alsóeagvot Vida Mihály, Vendégit Nagy Ambrus, Gagybátori Márton képviselte. Szikszóról két kapitány jött. Pan Gvörgv és Vince János. Szántó Kapói Jánost és Benedeket küldte. Voltak ott tis^tség- ^iqéícJ’- OaradnáT-ól Fprró- ré1: Sz’hnlomhól. Noszvai- bók A felsoroltak kénezték 3 ksoitánvok tanácsát. Főkapitánynak az arnnvosi Császár pátert. belvo+t««é- nek a pacvvendéeí Tvtnpy Ambrust kiáltották kl.Vn- amennvíen t°hetAcobb. megbecsült telkes jobbágyok voUek. A evűléson a nádor és : alkaoitánv megbízottai előtt négy nonthnn határozták meg a felkeltek szétosztásának feltételeit; a zsoldosok garázdálkodásálak megszüntetése, a had- jtoborzás emberibbé tétele, büntetlenséget a felkelőknek és az elfogottak szaba- donbocsaiása. Ezek teljesítésére, ha a nádortól hitlevelet kapnak, szétoszlanak. Bornemisza a feltételeket elfogadta, de segítés helyett zsoldosokat toborzott és a vármegyéket is utasította a felkelés leverésére. A parasztok, érezve kijátszásukat, Sajószenipéte- ren szeptember 11-én tartott gyűlésükön további fegyverkezés mellett döntöttek. Mikor megtudták, hogy a kassai alkapitány a törököt hívta segítségül a felkelők ellen, annak megelőzésére a budai basához fordultak támogatásért, aki túlzottan is hajlandó lett volna segíteni, amiből nem kértek. Megkísérelték az erdélyi fejedelmet is megnyerni ügyüknek, azt remélve, hogy segít, mint Bocskai és Bethlen a hajdúknak. Rákóczi azonban az őt felkereső Császárnéknak kétértelmű választ adott. A felkelés segítését leginkább a hajdú katonaságtól remélhették. A tárgyalások hírére az új kassai főkapitány, For- gách Miklós 1632 február végén csellel elfogatta Császár Pétert és lázadás, hazaárulás vádjával rögtönzött katonai bíróság elé állította. Császár a felkelés okára, céljára, a résztvevők nevére vonatkozóan kínzás nélkül is részletes, ignzfel- világosítást adott, amiből a felkelés békés szándéka, mérséklete tűnt ki, mégis az elferdített vallomás alapján bűnösnek nyilvánították, halálra ítélték, megkínozták, testét felnégyelték. A parasztfővezér halála az elkeseredést tovább fokozta. Utóda, Nagy Ambrus folytatta Császár békés politikáját és csak nehezen tudta fékentartani a radikális Csukáék indulatát. A had időközben tízezres tömeggé növekedett és képessé vált Kassa elfoglalására, zsoldosok leverésére, de nem mozdult, várta Rákóczi. ígért húsvéti bejövetelét. Á késedelem a főkapitánynak kedvezett, aki a parasztok sérelmének ösz- szeírását kérte. Ez öt pontban meg is történt, de azt a főkapitány nem fogadta el. Mire Csukáék megelégelve a huzavonát, rátörtek Bornemisza és Kátai János ónodi kapitány udvarházára, birtokaira, azt szétrombolták. Általános támadásra nem került sor, bár Kassát körülzárták. A sarokba szorított hatalom újabb egyezkedésbe kezdett, ígérte a katonaság túlkapásainak megtorlását, büntetlenséget, ha nem kívánnak elégtételt Császár haláláért és békésen szétoszlanak. A felkelők egy része nem annyira az ígéret hatására, hanem a sürgető tavaszi munkákra tekintettel, elfogadta a feltételeket. Nagy Ambrus ellene volt a megegyezésnek, bízott, a fejedelem közbelépésében és a haidúk segítségében. feladta Kassa körülzárását és a Tiszán átkelve. a Nyírségen át Várad felé, a fejedelem elé vonult Időközben Rákóczi a felkelés felszámolását határozta el, amit a paraszthad korábbi segítőiére. Zólyomi Dávidra bízott. Zólyomi seregével Nvírbátor- nál lítiát állta a felkelőknek és egyenlőtlen ütközőiben. ánrilis 10-én Rákóczi ágyúinak bevetésével leverték a felkelőket. Igv ért véget, egyetlen csatával a jobbágyfelkelés. A legyőzőitek beletörődtek sorsukba. ’ de nem felejtettek. A türelem hamuja alatt izzó parazsat újra szította Tokaji Ferenc, majd Esze Tamás. Dr. Ivamody, Miklós »nsBoaftMi n MnBeanmuri?