Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-09 / 83. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. április 9., péntek f (Folytatás az 1. oldalról.) kérdéseivel foglalkozó madridi találkozón. Népünk abban érdekelt, hogy eredményesen folytatódjék a találkozó munkája, és a résztvevők az európai békét és biztonságot, a kölcsönösen előnyös együttműködést szolgáló megállapodásokra jussanak. C A békés egymás mel- lett élés, az egyenjogúság elveit követve kormányunk tagjai széles körű, eredményes tárgyalásokat folytattak Nyugat-Európa, Latin-Amerika, Ázsia és Afrika számos országának képviselőivel a kölcsönös érdekeknek megfelelően. CJ A Központi Bizottság kifejezte a magyar kommunisták szolidaritását az imperializmus, az újgyarmatosítás, a faji megkülönböztetés, a katonai diktatúrák ellen harcoló népekké] és mozgalmakkal. Megerősítette szolidaritásunkat a hazája függetlenségét, forradalmi vívmányait védelmező kubai és nicara- guai néppel. A Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökének, Jasszer Ara- fatnak hazánkban tett látogatása során ismételten megnyilvánult együttérzésünk és cselekvő szolidaritásunk a Palesztinái arab nép áldozatos harcával. A közel-keleti válság átfogó és igazságos rendezésének elengedhetetlen feltétele az izraeli csapatok teljes és feltétel nélküli kivonása a megszállt arab területekről, a Palesztinái arab nép jogának biztosítása önálló nemzeti államának létrehozására, s a független és biztonságos lét garantálása a térség valamennyi állama részére. A béke megőrzéséért, ' ’ a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért vívott világméretű küzdelemben pártunk megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom pártjai és minden más demokratikus, haladó erő összefogásának. Az utóbbi időben sajnálatos módon vita keletkezett •pártunk és az Olasz Kommunista Párt között. A Központi Bizottság megerősítette a pártsajtóban már nyilvánosan is kifejtett álláspontunkat. Elfogadhatatlannak tartjuk az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának értékelését a lengyelországi eseményekről és azt, hogy ennek kapcsán kétségbe vonja a szocialista országok fejlődőképességét, vitatja azt a világtörténelmi szerepet, amelyet a Szovjetunió és a szocialista országok a népek javára, a béke védelmében betöltenek. Pártunk a nézeteltérések elvi tisztázásának a híve. Küldöttségünk ezt szem előtt tartva fejtette ki álláspontunkat az Olasz Kommunista Párt vezetőivel folytatott megbeszélésen. Az internacionalista szolidaritást és együttműködést mozdították elő az Ecuadori, a Görög, a Holland, az Osztrák, a Portugál és a Srí Lan- ka-i Kommunista Párt, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt, a Mozambiki Frelimo-Párt, az Etióp Dolgozók Pártja Szervező Bizottsága, a Madagaszkárt Függetlenségi Kongresszus Párt vezetőivel folytatott megbeszélések, valamint az MSZMP küldöttségének részvétele a Francia, az Indiai és a Kanadai Kommunista Párt kongresszusán. O A pártjaink közötti kölcsönös megértést, a béke megőrzéséhez, az országaink közötti kapcsolatok fejlesztéséhez fűződő közös érdekeket szolgálták a Francia Szocialista Párt és a Német Szociáldemokrata Párt, a Tanzániai Forradalmi Párt és a Malgasi Forradalom Élcsapata Párt képviselőivel folytatott megbeszéléseink. II. A Központi Bizottság és a Minisztertanács 1981 októberi együttes állásfoglalásának megfelelően a lakásépítés és -fenntartás, a lakás- gazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelv-tervezetét az erre felkért társadalmi, állami szervek és tudományos testületek az elmúlt hónapokban megvitatták. A Központi Bizottság és a Minisztertanács — a viták tapasztalatait hasznosítva — a további munka alapjául szolgáló irányelveket jóváhagyta. <J Az elmúlt két évtized* • ben történelmi jelentőségű előrelépést tettünk a lakásviszonyok javításában. Húsz év alatt hazánkban 1 millió 600 ezer lakás épült. A családoknak csaknem fele költözött új, korszerű otthonba. A 70-es években a lakásépítés mértéke minden korábbit felülmúlt; a 100 lakásra jutó családok száma 130-ról í08-ra, a 100 szobára jutó személyek száma pedig 200-ról 145-re mérséklődött. A lakásállomány minőségének javulását szemlélteti, hogy 1970-ben csak minden tizedik, az évtized végén már minden negyedik lakás három-, vagy több szobás volt, a komfortos lakások aránya megkétszereződött, a lakások kétharmadában van vízvezeték és fürdőszoba. Az V. ötéves terv időszakában 75 ezer tanácsi lakást újítottak feL Az állam jelentős anyagi eszközöket fordított a lakásépítésre és -felújításra. Az új lakások kilencven százalékához anyagi támogatást, vagy kedvezményt adott. A lakosság anyagi körülményei lehetővé tették, hogy a családok jelentős része a maga erőfészítésével is hozzájáruljon a lakásviszonyok javításához. Ez év elején több, mint 3 millió 600 ezer lakás volt az országban, ennek mintegy háromnegyede személyi tulajdonban van. A lakásépítésben elért eredményeink nemzetközi összehasonlításban is figyelemre méltóak, és jó alapot adnak arra, hogy tovább lépjünk a lakáskörülmények javításában. A Központi Bizottság és a Minisztertanács megállapította, hogy a jelentős eredmények ellenére a lakásépítésben és -gazdálkodásban továbbra is vannak gondok, feszültségek, különösen a városokban, elsősorban Budapesten. A fő problémák a következők: a fiatal házasok számottevő része csak több évi várakozás után jut önálló lakáshoz. A lakosság egyes csoportjai között a lakásépítés és -fenntartás terhei egyenetlenül oszlanak meg. A támogatási rendszerben a szociálpolitikai elvek nem érvényesülnek következetesen. A lakásépítés és -gazdálkodás gyakorlata sok kívánnivalót hagy maga után. Az ingatlankezelő szervezetek munkája nem tudja kielégíteni a szükségleteket, ugyanakkor a bérlők sem kellően érdekeltek a lakások állagának megóvásában. 2 A Központi Bizottság • és a Minisztertanács megállapította, hogy a második tizenöt éves lakásépítési program alapján hat év alatt, 1981 végéig 530 ezer új lakás épült fel. Ügy foglalt állást, hogy teljesíteni kell a 15 éves lakásépítési programot, és fel kell építeni az 1 millió 200 ezer lakást A terv megvalósítását a személyi tulajdonú lakásépítés fokozásával is elő kell segíteni. A lakásellátásra fordítható állami eszközök ésszerűbb felhasználásával, a lakosság érdekeltségének növelésével, a lakásgazdálkodás korszerűsítésével összehangolt erőfeszítéseket kell tenni a lakáshelyzet további javításáért. Óvni, és lehetőség szerint növelni kell a meglevő lakások használati értékét. A lakóházak karbantartásában, környezetük kulturáltabbá tételében a lakosság az eddiginél nagyobb mértékben vegyen részt. E célok eléréséhez javítani kell az építőipai, a ház- kezelőségek munkáját, az anyagellátást, a telekgazdálkodást, egyszerűbbé és gyorsabbá kell tenni a hatósági ügyintézést. 3 A Központi Bizottság • és a Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy a lakáshoz jutás esélyei váljanak kiegyenlítettebbé, a lakásigények kielégítésében érvényesüljön a fokozatosság, és a bérlakások elosztásában erősödjék a szociális megfontolás. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy a fiatal házaspárok rövidebb idő alatt jussanak önálló lakáshoz. A családalapítókat az eddiginél jobban segíteni kell jogos és indokolt lakásigényük kielégítésében. A családnagyság változásaihoz igazodó igények kielégítése jól működő lakáscsere- rendszer mielőbbi kiépítését teszi szükségessé. Ez elsősorban a tanácsok hatáskörébe tartozó feladat. A személyi tulajdonú lakásépítés és -vásárlás támogatása jobban kapcsolódjon a gyermekek és a családdal együtt élő eltartottak számához. Indokolt jobban figyelembe venni a családok jövedelmi és vagyoni helyzetét is. A szociálpolitikai támogatást ki kell terjeszteni a csa- ládiház-építőkre is. Fokozódjék a munkáltatók szerepe a lakásépítés és -vásárlás elősegítésében. Lehetővé kell tenni, hogy az állami nagyüzemeken kívül, a többi munkáltató — szövetkezet, költségvetési szerv és intézmény — is lakásalapot képezhessen. A lakásalapból támogatásban részesülhetnek a munkások mellett más dolgozók is. A támogatásnál vegyék figyelembe a dolgozó munkában tanúsított helytállását. A lakásépítés és -vásárlás hitelfeltételei jobban igazodjanak az érintettek anyagi teherbíró képességéhez, ösztönözzenek az előtakarékosság- ra. A Az elmúlt években emelkedtek a lakásépítés és -fenntartás költségei. Ugyanakkor a lakbérek 1971 óta változatlanok, az emelkedő fenntartási költségeknek jelenleg már csak egy harmadát fedezik. A teherviselésben jelentős az aránytalanság a bérlők és a saját erőből építkezők között A lakbéreket 1983-ban szükségszerűen emelni kell, hogy azok közelítsenek a fenntartás, a karbantartás, a felújítás költségeihez. A lakbéreket a lakások minősége szerint differenciáltan kell megállapítani. A lakbéremelésből származó nagyobb kiadást fokozatosan, több év alatt kell a bérlőkre áthárítani. Ennek módja az évről évre csökkenő állami hozzájárulás legyen. A leginkább rászoruló nagycsaládosok és nyugdíjasok szociális támogatásban részesülnek. 5 A Központi Bizottság • felhívja a Minisztertanácsot, az ügyben illetékes állami szerveket, hogy a lakásépítés, a lakáskarbantartás és a lakásgazdálkodás megjavításához szükséges állami rendelkezéseket, szervezeti intézkedéseket az év végéig dolgozzák ki és hozzák nyilvánosságra. Gondoskodni kell arról, hogy a helyileg megoldható és megoldandó kérdésekben a tanácsok megfelelő önállóságot kapjanak. itE. A Központi Bizottság megtárgyalta az állami oktatásról szóló 1972. június 15-i határozata végrehajtásának tapasztalatait, és irányelveket fogadott el a közoktatás további fejlesztésére. Az állami oktatás az *• elmúlt tíz évben betöltötte szerepét, és hozzájárult társadalmunk fejlődéséhez. Az iskoláztatás nagyarányú kiterjesztése a társadalom valamennyi osztályát és rétegét érintette, országos méretben növelte az általános és a szakmai műveltséget, csökkentette a művelődésbeli egyenlőtlenségeket A tanulás útjai nyitva állnak a felnövekvő nemzedékek előtt. A magyar oktatásügy eredményei nemzetközi összevetésben is megállják a helyüket Jelentősen bővült az óvodai hálózat. Lényegében általánossá vált a gyermekek iskolára való előkészítése. Gyakorlatilag teljes körű a tankötelesek iskoláztatása, 95 százalékuk 16 éves korig sikeresen elvégzi a nyolc osztályt. Az általános iskolát befejezők 93 százaléka középfokon folytatja tanulmányait. Az elmúlt tíz évben a társadalom, mindenekelőtt a pedagógusok erőfeszítései révén fejlődött az oktató-nevelő munka és javultak feltételei. Ezt tanúsítja az óvodai nevelés színvonala; az általános iskolai lemorzsolódás csökkenése; egyes tantárgyak oktatásában a módszerek eredményes megújítása; a szakmunkásképzés korszerűsítése; a gimnáziumokban a fakultatív oktatás megkezdése. A Központi Bizottság megállapította, hogy az iskolai munka korszerűsítését célzó intézkedések nem mindig voltak kellően előkészítve, átgondolva és összehangolva. A változások mennyisége és egy részüknek nem kellő megalapozottsága kedvezőtlenül befolyásolta az iskola stabilitását, nem szolgálta az oktatás színvonalának, illetve a tanulók ismeretszintjének kívánatos mértékű emelését, elbizonytalanította a pedagógusokat, és jogos kritikai észrevételeket váltott ki a közvéleményben. Közoktatási rendszerünk mai problémái jórészt azzal függnek össze, hogy az elmúlt időszakban végbement társadalmi és gazdasági változások új és nagyobb követelményeket támasztanak az iskolával szemben. Az 1980-as évtizedben a közoktatás legfontosabb feladata az új követelményekhez való felzárkózás, a munka minőségi, tartalmi javítása. Egyidejűleg biztosítani kell az űj tantervek eredményes bevezetését és a nagyobb létszámú gyermekkorosztályok színvonalas általános iskolai és középiskolai képzését. O A Központi Bizottság ^-m hangsúlyozza, hogy az eredményes, kiegyensúlyozott iskolai munkához nélkülözhetetlen a stabilitás. Az alsó- és a középfokú oktatást a jelenlegi iskolarendszer megőrzése mellett — a nagyobb megrázkódtatások és a felesleges szervezeti változtatások kerülésével — úgy kell fejleszteni, hogy mindjobban teljesítse alapfunkcióit, s egyben képes legyen a szükséges megújulásra. Az iskola kiemelkedő feladata a felnövekvő nemzedékek tudásának, műveltségének, tudományos világnézetének szilárd megalapozása. Neveljen a szocializmus ügye mellett elkötelezett, kezdeményező, alkotó fiatalokat, alakítsa kd bennük a rendszeres, fegyelmezett és szorgalmas munka igényét Az iskolai nevelésben kapjon nagyobb hangsúlyt népünk történelmi múltjának, különösen a közelmúlt történelmének jobb megismertetése és megértetése, nemzeti kultúránk értékeinek elsajátítása. Az oktatásban az életkori sajátosságoknak megfelelő, egészséges erőfeszítésekre sarkalló magas követelményeket kell érvényesíteni. Az iskolarendszer minden fokozata tegye lehetővé a személyes adottságok és képességek sokoldalú fejlesztését, a tehetségek kibontakoztatását. A felesleges terhelés további csökkentése mellett szem előtt kell tartani, hogy a tanulók munkára nevelésében legfontosabb tényező az iskolai munka színvonala, igényessége, fegyelme és szervezettsége. O Az általános iskola fejlesztésére megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. Gondoskodni kell a nagyobb létszámú gyermekkorosztályok megfelelő színvonalú iskoláztatásáról, az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről. Lehetőség szerint bővíteni kell a napközibe járók és a diák- étkeztetésben részesülők körét. A Az ifjúság műveltsé- gének további emelése érdekében fokozatosan meg kell változtatni a középfokú képzés belső arányait az érettségit adó középiskolák javára. Ezen belül biztosítani kell a gimnáziumi tanulók arányának kismértékű növelését A szakközépiskolákat alkalmassá kell tenni az olyan szélesen alapozó képzésre, amely az iskola elvégzése után viszonylag rövid Idő alatt lehetővé teszi a gyakorlati munkába való beilleszkedést és jobban segíti a továbbtanulást A szakmunkásképző iskolák pótolhatatlanok a népgazdaság szakmunkásigényeinek kielégítésében. A képzés feltételeit és színvonalát folyamatosan hozzá kell igazítani a növekvő követelményekhez. A szakmunkásképző iskolákat — ahol ennek lehetőségei adottak, illetve megteremthetők — a nagyüzemek anyagitechnikai bázisán kell működtetni. A szakképzés egész rendszerén belül az egyes szakterületek sajátos követelményeinek figyelembevételével a technikusképzést is megnyugtatóan rendezni kell. 5 A Központi Bizottság • elismeréssel szólt a közoktatásban dolgozókról, és hangsúlyozta, hogy a közoktatás színvonalának emelése, az iskolai munka folyamatos korszerűsítése nagymértékben függ a pedagógusoktól. Ezért megkülönböztetett figyelmet kell fordítani kellő számban és magas színvonalon történő képzésükre és továbbképzésükre, munkafeltételeik javítására, anyagi és erkölcsi megbecsülésükre. Elő kell segíteni, hogy növekedjék az e hivatást választó férfiak száma. Növelni kell a pedagógusok önállóságát a módszerek kialakításában, alkalmazásában és az oktatási-nevelési célokhoz igazodóan az oktatás tartalmának megválasztásában is. C Javítani keil a közok- ü'* tatás állami irányítását. A központilag meghatározott követelményeket következetesen érvényesíteni kell, egyidejűleg biztosítva a helyi irányító szervek önálló munkájának és az oktatási intézmények öntevékenységének feltételeit, az iskolai demokrácia fejlesztését. Az. ifjúság szocialista ' * nevelése egész társadalmunk ügye; valamennyi intézményének érdeke és kötelessége az iskola nevelési törekvéseinek támogatása. Az iskola, az intézmények, a társadalom fokozott részt vállalása a felnövekvő nemzedékek nevelésében nem csökkentheti a szülői gondoskodást és felelősséget. A család szerepét semmilyen más intézmény nem pótolhatja. A Központi Bizottság felhívja a pártszerveket és pártszervezeteket, hogy segítsék a közoktatás fejlesztését szolgáló programok végrehajtását. Szervezzék, ösztönözzék az ifjúság neveléséért felelős tényezők jobb együttműködését. Mozgósítsák a társadalmi erőket az oktatáspolitikai célok megvalósítására, hassanak oda, hogy társadalmi méretekben tovább erősödjön az iskola munkáját támogató közszellem. * * * A Központi Bizottság szervezeti, személyi kérdéseket tárgyalt: — Lajtai Vera elvtársnőit, a Pártélet című folyóirat felelős szerkesztőjét, érdemeinek elismerése mellett, saját kérésére felmentette tisztségéből. és nyugállományba helyezte. — Lakos Sándor elvtársat, a Központi Bizottság tagját, a Társadalomtudományi Intézet tudományos igazgatóját — érdemeinek elismerése mellett — felmentette e tisztségéből, és kinevezte a Pártélet című folyóirat felelős szerkesztőjévé.
