Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-27 / 97. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. április 27., kedd A képernyő előtt Éppen ötven esztendeje írta a mindössze harmincegy évet élt. Leningrad védelmében elesett Aleltszandr Kopkov a múlt szerdán sugárzott Az aranyel'efánt című tévékomédia alapjául szolgáló darabját. Huszonkét éves volt ekkor a világtörténelmi fordulatokat átélő szovjet faluból Leningrádba került, építő­segédmunkásból lett író, aki második színpadi próbálkozása­ként írta meg ezt, a kollektív gazdálkodás kezdeti periódusát ábrázoló játékát. Most — egy nyolc év előtti szolnoki színházi bemutatás után — Várkonyi Gábor írt belőle (Elbert János fordítása nyomán) forgatókönyvet és rendezte kamera elé. Egyetlen személyre épül a sokszereplős játék: Mocsalkínra, a kolhozparasztra, aki bizony még igen néhezen barátkozik az új világgal, még ezernyi szállal kötődik lelkében a régi élet­hez, vágyainak netovábbja a hirtelen meggazdagodás — lehe­tőleg munka nélkül. Sztyepan Razin hajdani legényeinek aranyelefántját megtalálva, megbolygatja a falut, elkészíti az aranyelefánt gipszmásolatát, tervezget, kupeckedik, mindenkit kiforgat addigi valójából, közben a teddide-feddoda kolhoz­elnök is csak topog, a munka meg áll a földeken. Megindul a kis falusi tánc — aranyborjú híján — az aranyelefánt körül, mindenki szeretne valahogy meggazdagodni. Ám az ábrándok hamar szétpukkannak, akárcsak Mocsalkin magacsinálta lég­gömbje, a földeken a munka meg már igen sürget. Az arany körüli tánc, az emberek megszédülése az elérhetőnek tűnő aranytól, a gazdagodás felcsillantott lehetőségétől — sajnála­tosan — örökzöld téma. Amit Kopkov a szovjet NÉP éveiben ábrázolt, illetve kigúnyolt, kisebb-nagyobb áttételekkel nap­jaink valóságára is adaptálható. Mocsalkin alakjában Garas Dezső valósággal lubickolt: furfangos, alakoskodó, pillanatok alatt színt váltani tudó figurát formált, vidáman komédiázolt, szereplőtársai úgyszintén; Szemes Mari, Kun Vilmos, Zenthe Ferenc, Gálvölgyi János, Szombatiig Gyula megérdemlik a ki­emelést, s külön kell szólni Balikó Tamásról, Mocsalkin nagy­fiúról, aki a maga könyvmolyságával mintha már e család és e falu egy későbbi korát vetítette volna előre. * Ígéretesnek rnuíatkozik az első rész alapján a pénteken in­dult, hétrészes angol—görög Ki fizeti a révészt? című sorozat. Ebből az első részből megismertük feltehetően az össze szerep­lőket, megtudtuk, amit a főszereplő még nem tud: miért nem kapta meg a hazatért angol tiszt leveleit a teherben maradt görög lány, megtudtunk egy sor családi kapcsolatot, és már megismertük a feltehetően intrikusként jelen leendő üzlettár­sat, a reménytelen szerelmest. Várjuk a folytatást, meg azt, hogy megtudjuk: miért a második műsorban és olyan kései éjszakai órákban sugározzák ezt a filmet? ' * A második Hírháttér-adásra bizonyosan igen sokan a ké­szülékek elé ültek. Mester Ákos két témája lényegesen eltért egymástól. Míg a budapesti kenyér minőségéről lehetett lát­ványosan vitázni, érveket felsorolni és azokra adott esetben rácáfolni, vagy kétkedő választ adni, lehetett filmbejátszások­kal színesíteni, az állításokat felerősíteni, vagy gyengíteni, filmfelvétellel a sütőcédula-csalást leleplezni stb., addig a má­sik kérdéskörnél csak szóbeli kinyilatkozásokat lehetett tu­domásul venni. Hiába volt jelen a műsorvezető mellett a szer­kesztő Vértes Csaba is, az illetékes árhatósági álláspontot kép­viselő hivatalnokokkal szemben érdemi vita nem alakulhatott ki, s a néző sem tudhatott meg a közelmúltban végrehajtott, s milliókat érintő áremelkedések, meg a várható áremelkedések hátteréről többet, mint amiről korábban is olvashatott, hiszen a meghívott szakértő-tisztviselők sem tehettek mást, mint korábbi állami határozatak előirányzataira hivatkoztak. Amit hozzátettek, nem hangzott túlontúl meggyőzőnek. Ez a mű­sorsorozat azt célozza, hogy a néző a puszta tényéknél, a hírekben haliott tényszerűségnél többet tudhasson meg adott kérdésekről. Ha azokra nincs egyéb magyarázat, minthogy így írja elő a rendelkezés, kár napirendre tűzni. A most hal­lott és az ehhez hasonló kényszeredett magyarázkodások nem megértetnek ilyen, vagy olyan rendelkezést, pusztán csak hi­vatalos szakszerűséggel mondják el, hogy ezt írja elő a ren­delet, ezt kell elfogadni. * Százezer veszélyeztetett gyerekről — az ország lakosságának egy százalékáról — szólt A Hét egyik riportja. Harmincnégy­ezer gyermek van állami intézetben, mert már „megperzseló- dött”, vagy súlyosabban bűnözött. Döbbenetes adatokat tárt fel a rövid riport. Megérne a téma egy bővebb kifejtést en­gedő adást! Benedek Miklós Pataki emlékek Rotiestában Mint ismeretes, a magyar állam teljesen rendbe hozatja a tulajdonában levő rodostói Rákóczi-házat. Az Országos Műemléki Felügyelőség szak­emberei hamarosan befejezik munkájukat, s június első fe­lében megtörténik az újjáépí­tett és múzeumnak berende­zett ház megnyitása a török- országi és a Törökországba látogató külföldi közönség számára. A ház berendezését a Ma­gyar Nemzeti Múzeum mun­katársai végzik. A házban a fejedelem életére és a Rá­kóczi családra vonatkozó em­lékeket állítanak ki. Mivel pedig a Rákócziak száz esz­tendőén át a fejedelmi pa­lotákkal ékes sárospataki várban éltek, a Magyar Nemzeti Múzeum kérésére sárospataki jellegű emlék­tárgyak is kerülnek a ro­dostói Rákóczi-házba, annál is inkább, mert Rodostó, mai nevén Tekirdag testvérvárosi kapcsolatban van — éppen a fejedelem, révén — Sáros­patakkal. A városi tanács most ál­lítja össze a Rodostóba kül­dendő pataki emléktárgyak gyűjteményét. Társai titkos javaslatára Ilonáé a „Tettek esi A kitüntetést , tartó piros szalag egy helyütt már enge­dett eredeti tartásából, meg kell majd erősíteni. Ez azon­ban nem csoda, hiszen any- nyian forgatták, adták kézre az elmúlt napokban a nyak­ba akasztható, tiszteletet éb­resztő és örömet fakasztó friss elismerést. Gazdája Gál- házi Ilona, a Szerencsi Hu­nyadi János Általános Iskola 7. a osztályos tanulója. Örö­ménél és büszkeségénél talán csak meglepetése volt na­gyobb, amikor felbontotta az Iránytű (korábban Őrsveze­tő) című lap főszerkesztőjé­től kapott levelet: — Az volt a levélben, hogy nagyon nagy megtiszteltetés ért, a társaiam összesúgtak a hátam mögött, és javasoltak a „Tettek csillaga” kitünte­tésre. Egy nagy zsűri kivá­lasztott engem is, és én oda­mehetek az ünnepségre és személyesen vehetem át ezt a jelvényt — emlékezik a hetedikes diáklány. A „nagy zsűrinek” pedig bizonyára nem volt könnyű dolga. Ez már Ilona osztály­főnökének, Kovács Erzsébet tanárnőnek a szavaiból derül ki: — Az Iránytű főszerkesz­tője évekkel ezelőtt felkutat­ta az első, 1919-es úttörőcsa­pat még élő tagjait, akikről tudni kell, hogy az első tár­sadalmi munkát az akkori Kartalpusztán végezték. En­nek emléke előtt is tiszte­legtek, amikor 1979-ben a kartali új iskolában emlék­művet avattak. Tavaly pedig a veterán úttörők alapító ün­nepséget tartottak, itt hatá­rozták él a „Tettek csillaga” kitüntetés létrehozását. Azért ez a neve, mert csak önzet­len, nemes tettek végzésével lehet elnyerni. Az Iránytű­ben megjelent a pályázati felhívás, ebben szerepelt, hogy a csapatok, közösségek titkosan döntenek arról, kit tartanak méltónak az elis­merésre. A felhívásra 500-nál több javaslat érkezett, ebből választott ki a zsűri 28- je­löltek ők kapták meg első ízben a „Tettek csillagát”. Még hozzáteszem, hogy kö­zülük 13-an kartaliak, az Ilo­na kitüntetése így még fé­nyesebben csillog ... — Az ünnepség nagyon szép és megható volt — foly­tatja a kitüntetett. — A ve­teránok akasztották nya­kunkba az érmet, de ezt csak úgy kaphattuk meg, ha „le­tettünk az asztalra” öt nemes tettet. Ez volt a belépő ... Ezek között csapat-, raj-, őrsi tett mellett két egyéni nemes cselekedetnek kellett lennie. Gálházá Ilona vala­mennyit egyaránt jó emlékei­ben őrzi. szavaiból mégis úgy vettem ki, az alábbi a „leg­kedvesebb" : — Az egyik paj tásom más­fél hónapig beteg volt, ott­hon kellett' feküdnie; Min­dennap elmentem hozzá, megbeszéltük a házi felada­tot, elmondtam neki. miről volt szó az órákon. Nagyon boldogok voltunk. amikor visszajött, és nem volt a ta­nulásban lemaradva, nem kellett pótolnia. Hona kitűriő tanuló, az is­kolai úttörőcsapat titkárhe­lyettese, nagyon jó versmon­dó, önzetlen pajtása társai­nak. „Sokszor csak utólag tudom meg én is. hogy a raj munkáját hátulról mozgatja, hogy ebben is, abban is ben­ne volt a keze” — mondja osztályfőnöke, ö meg így gondolja: — EL nekem olyan termé­szetes. hogy ezt végzem Olyan nincs, hogy nincs mit csinálni, a társaimat is szok­tam arra biztatni, segítsenek bajba jutott társaikon .. mindenütt én se lehetek ott.. Ezt a rajt meg nem is kell különösebben nógatni. Töb­bek között igen jó és élő kapcsolatuk van az édesipari' vállalat művelődési házának nyugdíjasklubjával, tavaly év végén a „Művészetek vándor­úján” pályázaton kitüntetést is kaptak, azóta viselhetik ezt a nevet: „Petőfi Sándor mű­vészetbarátja raj”... A Szerencsi Általános Is­kola 7.' a osztályos tanulói külön is büszkék társuk ki­tüntetésére, valami közük nekik is van ahhoz, hogy az „Oklevél” ezt a szöveget tar­talmazza: „Emlék és elisme­rés — Gálházi Ilona pajtás — önzetlen munkájával, tár­sainak titkos javaslatára ki­érdemelte az 1919-es úttörők kitüntető jelvényét — A TET­TEK CSILLAGÁT. — Az adományozás ideje: 1982. IV. 20. — Az alapítók, az 1919- es úttörőcsapat egykori tag­jai” — (t. n. j.) Fiatalokról szól a csütörtöktől a premiermozikban látható szovjet film, az liduard Gavrilov rendezte Találkozás. Hétköznapi történél egy munkáslány és egy egyetemista fiú szerelméről, sok érdekes fordulattal, a szerelem beteljesülését gátló tényezővel és happy end ígéretével. Képünkön: a fiim egyik kockája. A zríiivisÉ Sitimet? A miskolci Zrínyi Unna Gimnázium tanulóifjúsága igen magas és megtisztelő el­ismerésben részesült: elnyer­ték a KISZ Központi Bizott­ságának vörös vándorzászla­ját. A kitüntetés természetesen nem előzmény nélküli, ko­rábban három alkalommal is kiérdemelték már a kiváló KISZ-szervezetnek járó zász­lót. Az tehát, hogy most már a vörös vándorzászló boldog tulajdonosai is, több éves, folyamatosan' magas 1 színvo­nalú mozgalmi tevékenység eredménye. Ebbe éppúgy be­letartozik a politikai oktatá­sok szervezésében és meg­tartásában tanúsított, újat kereső alkotókészségük, mint ahogyan elismerésre méltó a tanulmányi mozgalom. Mind­emellett sok büszkélkedni va­lójuk akad még a zrínyi sek- nek: Ifjúgárdistáik a külön­böző versenyeken, bemutató­kon mindig az elsők között vannak, megkapták már az élen járó század címet is; ki­emelkedően jó ebben az is­kolában az ifivezetők mun­kája; az ő kezdeményezésük­re hirdetik meg Miskolcon a városi szónokversenyt, s a plakátpályázatokat; kulturá­lis területen sem kell szé­gyenkezniük, eredményesen szerepeltek a. sárospataki diáknapokon. A közelmúlt­ban Miskolcon rendezett ifjú­sági napokon két serleget nyertek a Zrínyi Gimnázium diákjai. Azt vallják, e tények is csak jelzései az ifjúsági moz­galomban elért eredményeik­nek. De jól jelzi: méltó hely­re került a KISZ Központi Bizottságának vörös vándor­zászlaja. Az elismerés új lendületet ad a mozgalmi munkához, ötletekből fakadó tettekre serkent. Az idő kitartott Lóg az eső lába. Eső? Bo­londos az idei április. Az északról kerekedő felhők színéből arra is lehet követ­keztetni, hogy — havat hoz­nak. Még csak az hiányzik! A két kemény között, a villámhárító drótján tollász­kodó vadgalamb szüntelenül ho.l bal, hol jobb, szárnya hónalját piszkálgatja. Nem jó jel. De hát nem a madár a hibás, a borulás; ilyenkor a szárnyasok veszettül va­karóznak — fogalmam sincs, miért. Több vadgalamb is „tró­nolt" odafenn, de csak ez nem repült el, amikor meg­eresztette hangját a mega­fon. Ügy látszik, ez muziká­lis lélek, netán valamikor ő is ballagott a reptétö iskola középfokú tagozatán, és vé­gig akarja hallgatni az ér­zelmes dallamokat. Valójá­ban engem is a nosztalgia hozott ide. Kerek három év­tizede Vettem végbúcsút a középiskolától, s ugyanez a „nóta" járta: „Ballag már a vén diák. . ”, meg: „Elin­dultam szép hazámból, híres kis Magyarországból __” S zegény anyák és leányok! A ballagáshoz illő öltözék nem tesz jót nekik. A pa­páknak és legényeknek más, egészen más. „Sutyiban" hosszú ujjú alsót, jégért húz­hattak, a nadrág alatt el­fér. A hölgyek szemlátomást fáznak. Felfüggesztették az egyenjogúságot erre a kivé­teles alkalomra — fekete szoknyában, díszes, ám fe­lettébb lenge felsőruházat­ban vannak — a férfiakat még a nyakkendő is mele­gítheti. Felcsendül a Himnusz. (Érdekes, a galamb felhagy a mocorgással, mintha tud­ná, ilyenkor nem illik fész­kelődül ...) Egy testes esőcsepp hom­lokon talál. Könyörögve te­kintek az égre, a csúnya feketeségre. ígérem, jó gye­rek leszek, csak tarts ki, ne rontsd el 250 ember ünnep­napját! Gyönyörű, az, ha az ember célba lát, És eléri azt tűzön-vízen át! Igen, már a műsor megy. Csak ne legyen túl hosszú, mert nem kezeskedem az időért ... Harmadikos búcsúztatja a negyedikeseket, s meglehet önmagáról is beszél; család, munka, tanulás, amikor „fő­foglalkozású diákként” sem diadalmenet a továbbtanu­lás, de ez a rohanó kor igényt támaszt, müveit' emberfőket kíván... Az igazgató a ballagok in­dulójától veszi beszéde kez­detét: „Ballag már a vén di­ák, amit — itt és most — szó szerint kell értelmezni, hi­szeli nem gyerekek, felnőt­tek küzdöttek végig a négy esztendőt, közreműködve a tanári karral..." Szabó Gyula, a miskolci dolgozók gimnáziumának igazgatója jól tudja, mennyi, tanulást akadályozó, vagy nehezítő„ körülmény játszik közre a felnőttoktatásban, de e le­hetőség nélkül a társadalom önmagát szegényttené. Tu­dásban gazdagodva köny- nyebben igazodnak el e bo­nyolult világ dolgaiban, s munkájukat is jobban vé­gezhetik. Elsőként az esti gimnázi­um diákjai ballagtak Mis­kolcon. Hiszem, a négy év lendülete átsegíti őket uz utolsó nagy feladaton, az érettségin is. Kitartanak, miképp az idő is kitartott. Talán perc sem telt el az utolsó szó elhangzása után. ernyők virábni nvUtak a ballagó vén diákok feje fö­lött. Áprilisi eső mosta el a lábuk nyomát a Földes Gim­názium udvarán. Lelkűkből nem mossa ki az idő ezt a négy évet. Felnőttként is jó diáknak lenni, bár nagyon nehéz. G. M. r EEpítke;zők, figyelem! építési szerkezeti követelményeknek megfelelő kevert betont azonnali igénykielégitéssei biztosítunk MEGRENDELHETŐ: Miskolci Építőipari Vállalat anyaggazdálkodási osztályán, Miskolc, József Attila u. 40. (hátul az udvarban). I

Next

/
Oldalképek
Tartalom