Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-25 / 96. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. április 25., vasárncp A 97. miskolci darab Orosz György vendég A Miskolci Kamaraszínház­ban még csak régi díszletda­rabok jelzik a majdani já­téktér határait. A színpadon Kulcsár Imre és Komáromy Éva beszélgetve ül egy asz­talka mellett. Autóduda hal­latszik, a főiskolás Fráter Kati, mint szobalány, átro­han a színen ajtót nyitni, s megérkezik egy darabbeli házaspár: Varga Gyula és Várhegyi Márta. Rövid be­szélgetés, kedélyes csevegés után biciklicsengőt hallunk: az újabb szereplő kerékpár­ral érkezik. Ez pedig Máthé Éva. A darab hetedik sze­replője, Péva Ibolya a né­zőtéren ül, őrá még nincs szükség. A nézőtér elején Balogh Erzsébet segédrende- zö jegyezget, a második sor szélén pedig ott ül a rende­ző, Orosz György, aki nyolc- év után vendégrendezőként van újra Miskolcon. Orosz György 23 évig volt a Miskolci Nemzeti Színház, rendezője, az utolsó évtize­dében főrendezője. Innen Debrecenbe távozott, most a Budapesti Gyermek Színház főrendezője. Örömmel látjuk újra Miskolcon. Örömmel látjuk, hogy nemcsak láto­gatóba jött, hanem rendez is, S mert a próbán résztvevők, a főiskolás Fráter Katit le­számítva, valamennyien régi- régi munkatársak, — a kró­nikással együtt —, úgy tűnik, mintha ez a nyolc év ki sem esett volna, mintha az Orosz rendezte sok-sok darab egyi­kének próbáján lennénk. Noel Coward angol író Vi­dám kísértet című vígjátéká­nak első emlékpróbáján va­gyunk. Hogyan találkozott Orosz György ezzel a darab­ba] a miskolci színpadon? — A színház igazgatóságá­rak felkérésére jöttem ven­dégrendezőként vissza Mis­kolcra, a darabot is a szín­ház választotta. Minden bi­zonnyal abból a meggondo­lásból, hogy az évad végére valami könnyed szórakozta­tást nyújtson a nézőknek. Magát a darabot ismertem, ha nem is pontosan ezzel a szöveggel. Ugyanis 1947-ben. főiskolás koromban láttam Budapesten a Művész Szín­házban azt a Stella Adorján féle fordítást, amelyet Apáthi Imre rendezett, s a szereplők között olyan személyiségek voltak mint Gombaszögi El­la. Sen nyel Vera, Tolnay Klári. Várkonyi Zoltán 1970- ben újra lefordíttatta. Réz Ádám volt ekkor a fordító, és a Pesti Színházban igen nagy sikerrel mutatták be. Ezt az előadást a televízió is közvetítette. Én ezt nem lát­tam, de ennek a szövegköny­vét használjuk fel mi is. — A szerzőről meg a da­rabról esetleg elmondha­tunk-e valamit előre a né­zőknek ? — Noel Coward a múlt század legvégén született, rendkívül sokoldalú ember volt. Színész, rendező, zene­szerző. író, aki nemcsak da­rabokat írt. És mert színész volt, igazi „szerepdarabokat” írt. Nagyon hálás szerepek mind, amelyek az ő darab­jaiban adódnak. Csak meg­említem az egyik budapesti sikerét, az Akt hegedűvel cí­mű darabot. Egyébként a Vi­dám kísértetet 1941-ben írta. A háború alatt nagyon nagy siker volt szerte a világon és Magyarországon is már 1947- ben bemutatták. Cowardnak a népszerűsége később egy kicsit csőkkel,t, de még meg­élte a reneszánszát' az 1960- as években. 1971-ben halt meg. A reneszánszhoz sok tekintetben hozzájárult, hogy például Lawrence Oliwier is eljátszotta egyik főszerepét Harold Pinter rendezésében A darabról azt hiszem elég annyi, hogy egy író házában játszódik, ahol spiritiszta szeánszot rendeznek és ebből igen sok kacagtató bonyoda­lom adódik. Kár lenne ma­gáról a történetről többet el­mondani.' — A színészek, mint látom, régi ismerősök . .. — Igen. És igen nagy örö­mömre szolgál, hogy a szín­ház ajánlólistája megegye­zett az én elképzelésemmel a szereposztást illetően. Itt lát­ható már — mutat egy ma­kettre — a színpadképnek a terve. Gergely István mun­kája. Valamennyien, akik részt vesznek ebben a pro­dukcióban igazán nagy kedv­vel csinálják, sok szeretettel és gondolom, a nézők is vár­ják a vígjátékot. — Nagyon várják. Hálásak is mindig érte. S minden bi­zonnyal a színháznak is ja­vára válik, ha jóízű nevetés tölti be az igényes szórakoz­tatás eredményeként a* né­zőteret. * A próba folytatódik, de Orosz még hozzáteszi beszél­getésünkhöz: — A Miskolcon töltött hu­szonhárom évem alatt ki­lencvenhat darabot ■ rendez­tem. Ez a vendégréndezés lesz most a kilencvenhetedik. — Érdeklődéssel várjuk a május 15-í bemutatót. (benedek) A Miskolci Sziüifonlkis Zenekar kangverseopi Az elmúlt hetekben ki­csit felgyorsult az idő a Miskolci Szimfonikus Zene­kar körül, egymást érik a fellépések, budapesti ven­dégszereplések, rádióközvetí­tés, koncertek működésük székhelyén, Miskolcon... — megannyi fontos erőpróba, megnyilvánulási lehetőség. S az ilyen sűrű program — többek között — azon áll vagy bukik, mennyire vál­tozatos, illetve mennyiben életképes az a műsorválasz­ték, melyet az együttes az egymást követő estéken nyu­godt lelkiismerettel, magas színvonalon a hallgatóság­nak felkínálhat. A repertoár gazdagságá­val úgy tűnik nincs baj, a zenekar jól nyitott a husza­dik századi szerzők felé, be­mutatókedvük igen sok, rit­kán megszólaltatott művet állított pódiumra. Illusztrá­cióként idézzük fel a leg­utóbbi két miskolci hang­verseny programját: április 14-én a Diósgyőri Vasas Mű­velődési Központ színházter­mében — a Népszerű zenei estek-sorozat befejező kon­certjén Rossini Tolvaj szarka című nyitányát, Paganini D-dúr hegedűversenyét (a szólót Bálint Mária játszot­ta), Kókai Verbunkos szvit­jét és Gershwin Kubai nyi­tányát hallottuk. Öt nappal később a Miskolci Nemzeti Színházban pedig a követ­kező művek kerültek bemu­tatásra: Szymanowski szim­fonikus versenyművé (zon­gorán közreműködött Torma Gabriella). Martinu Oboaver­seny (Szergej Davidov elő­adásában) és Csajkovszliij Diótörő-szvit. A legnagyobb közönségsi­kert a Gershwin- és a Csaj- kovszkij-darab aratta, ami — túl a művek és a szerzők népszerűségén — abból adód­hatott, hogy a zenekar hall­hatóan nagy élvezettel tol­mácsolta a kompozíciókban rejlő (a gershwini 1 dzsesszes és a csajkovszkiji klasszici- záló) ismert-kedveit fordula­tokat, zenei poénokat. Nem alakult viszont ki maradéktalan összhang a szólistákkal, nem sikerült mindenütt közös nevezőre hozni a frazírozást és a tem- póelgondoiásokat. Bálint Má­ria a Paganini-műben első­sorban a lírai elemeket hangsúlyozta, amiért is a he­gedűverseny (a paganini-i értelemben vett) virtuóz jel­lege háttérbe szorult; Szer- gej Davidov oboa játékában viszont épp az ellenkezője volt tapasztalható, ő aMar- tinu-versenyművet kicsit szi­kárabbra, szenvtelenebbre formálta, mint azt a mű textúrála alapján számítot­tuk: Torma Gabriella elő­adásmódja pedig — össze­fogottsága ellenére is — itt- ott merevnek hatott. Mind­három interpretáció a vég­ső kidolgozottság előtti álla­potot tükrözte, s az említeti észrevételek is a beérés és a zenekarral való teljes ösz- szeszokottság hiányából ere- deztethetők. A hangversenyek dirigen­se Mura Péter volt, aki jól és pontosan irányította a Miskolci Szimfonikus Zene­kart. Műismerele és műsze- retete a Szymanowski-da­rabban derült ki legvilágo­sabban, ez a kompozíció volt a két koncert esztéti­kai csúcspontja. Az egyéb­ként. is nagyon ritkán hall­ható darab, a maga sodró expresszivitásával, drámai mélységeivel a reveláció ere­jével hatott, érdemes volna műsoron tartani, többször is bemutatni. D. Szabó Ede Ma délután a képernyőn Özvegy inenyasszenyofe Pécsi Sándor életműsorozatában jelentkezik mo délután 15.20-kor a képernyőn az 1964-ben ké­szült Özvegy menyasszonyok cí­mű film, Gertler Viktor rendezé­se, amelyben o rendőrség egy eltűnt taxisofőr után nyomoz. Az eltűnt egyébként házasságszé­delgő, és hat menyasszony gyá­szolja. A nyomozást Kovács szá­zados vezeti, akit Pécsi Sándor alakit. Ö látható képünkön a film egyik jelenetében az egyik özvegy menyasszonnyal. Miskolcon, a városi mű­velődési , központ úttörőhá- zában tartotta alakuló köz­gyűlését az Országos Nép- művészeti Egyesület Borsod megyei szervezete tegnap, április 24-én, délelőtt. A mű­velődési miniszter az el­múlt év novemberében en­gedélyezte az egyesület megalakítását, amelynek gondolata éppen Miskolcon vetődött fel az országos fa­faragó konferencián. A nép- művészeti mozgalom to­vábbfejlődése, az amatőr mozgalomban tevékenyke­dők érdekeinek védelme ugyanis szükségessé tette egy olyan szervezet létreho­zását, amely jogi személy­ként is gondozója lehet e területnek. A népművészeti mozgalom ugyanis nem di­vatként, hanem közízlé­sünkbe, művelődésünkbe alakító tényezőként fejlődött s fejlődik. Ugyanakkor a je­lenlegi körülmények között szinte áttekinthetetlen volt maga a mozgalom, annak sokszínű ága. A díszítőmű­vészettől a fafaragókig, a bőrművesektől a cserepese­kig, gyakorlatilag ezrekben számolható azoknak a köre csak megyénkben, akik sza­bad idejükben nemcsak a népművészeti hagyományok felkutatásával foglalkoznak, hanem valamilyen módon annak továbbéltetésével is. Nem véletlenül tartja a most megalakult egyesület egyik fontos feladatának a hagyományok gyűjtése mel­lett a népművészet korszerű művészeti formanyelvének kialakítását. Ugyancsak az előrelépést jelentheti, nogy az egyes népművészeti szakmai ága­zatokban mód nyílik alko­tó közösségek, műhelyek létrehozására, működtetésé­re, az elért eredmények ter­jesztésére. Nem közömbös az egyesület megalakítása szem­pontjából az sem, hogy e keretek között megoldódhat végre az egyre szaporodó népművészeti vásárok, kiál­lítások gondja is. Az egye­sület keretén belül ugyanis a zsűrizést is megoldják. Ez persze azt jelentheti, hogy gátat lehet szabni az oly­kor bizony fel-felbukkanó giccsáradatnak, s a figyel­met a valós népművészeti örökség felé fordíthatják. Ezt a tevékenységüket egyéb­ként megerősíti az is, hogy pályázatok kiírására is sor kerülhet, ezzel is ösztönözve a tagságot az igényes nép- művészeti alkotások létre­hozására. A szombaton megalakult megyei szervezet feladatai­ról, az alapszabályról egyéb­ként tír. Fügedy Márta, a Her­man Ottó Múzeum osztályve­zetője tájékoztatta a résztve­vőket. Az országos egyesület fő feladatait Kerékgyártó István, a Népművelési Inté­zet osztályvezetője ismer­tette. A borsodi szervezet tag­sága többé-kevésbé jól tük­rözi egyébként a népművé­szeti ágazatok helyzetét is a megyében. A díszítőművé­szet — a hímzők — és a fafaragás amatőr tábora erős, közülük jelentkeztek a leg­többen. De a bőr- és fém­műves, az egyéb tárgyalko­tó népművészet képviselői is ott találhatók az egyesület­ben, amely ifjúsági tagoza­tát is létrehozza. Az alakuló küldöttközgyű­lésen résztvevők közül nyol­cán jelentkeztek hozzászólás­ra. Elsősorban az egyesület­nek az érdekvédelemmel kapcsolatos feladatáról szól­tak, de hangsúlyozták azt a feladatát is, hogy a népmű­vészeti hagyományok össze­gyűjtéséhez, továbbfejleszté­séhez, alkotó bemutatásához is segítséget kell kapniuk. A tegnápi napon egyébként megválasztották az Országos Népművészeti Egyesület me­gyei szervezetének elnöksé­gét. Elnöke: dr. Fügedy Márta; titkára Márton Jánosné lett. Az elnökség 9 tagú. Vendégeink: A szovjet bitemfvészek Az április 26-án, hétfőn kezdődő hét kulturális ese­ményei között igén rangos hely Illeti meg megyénkben a Szovjet Déli Hadseregcso­port Ének- és Táncegyütte­sének vendégszereplését. A Lenini Komszomol Érdem­rendjével kitüntetett mű­vészegyüttes tagjai és veze­tői hétfőn délelőtt érkeznek Miskolcra, s ugyanezen a napon heninvárosban mu­tatják be először műsorukat. Kedden — április 27-én — délután a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban a fegyveres testületek tagjai­nak mutatkoznak be, este pedig az MSZBT-tagcsopor- tok érdeklődő tagjai láthat­ják őket. A további program: ápri­lis 28-án Mezőkövesden; április 29-én Kazincbarci­kán; április 30-án — pén­teken — pedig Ózdon mu­tatja be műsorát a Szovjet Déli Hadserégcsoport Ének­és Táncegyüttese, és a kohász­város dolgozóival együtt kö­szöntik a munkásosztály ün­nepét, május 1-él. Éneklő Ifjúság díszhangverseny Zengő torkok Kodály emlékéhez, hagyo­mányaihoz méltó hangver­senyt hallhattunk a miskol­ci Bartók-teremben, ahol az Éneklő Ifjúság megyei ver­senyének legjobb kórusai adtak találkozót és egyben hangversenyt egymásnak és a nagyszámú közönségnek. Zengő torkok, tiszta, 1 ne­mes hangok idézték a ma­gyar kórushagyománvok leg­szebb emlékeit, élővé vált a kodályi vágy, törekvés, érez­hettük, hogy a zenei anya­nyelvűnk fölfedezése és el- saiátítása rendkívüli örö­möket. gazdag értékeket rejt. amiben érdemes, szükséges elmélyülni. Vidámság és nem kis drukkolás jellemezte ezt a hangversenyt, melyen már ugyan a versengés termé­szetes lámpaláza nélkül áll­hatták pódiumra a középis­kolások. ám mégis olyan hangulatot, teremtettek, ami­ből érződött.: mindenki a legjobbat Igyekszik nyújta­ni. Gimnazisták, szakközép­iskolások és szakmunkás­képzősök váltották egymás! és a díszhangverseny is megmutatta, hogy megyénk középiskoláiban nagy gond­dal és hozzáértéssel vezetik be a pedagógusok a gyer­mekeket a közös éneklés nagy nevelő hatású örömei­be. A díszhangverseny kínált lehetőséget arra is, hogy ki­osszák az Éneklő Ifjúság megyei verseny legjobbjai­nak járó jutalmakat. A Kó­rusok Országos Tanácsa di­csérő oklevelében részesült a Miskolci Egészségügyi Szakközépiskola, a Kazinc­barcikai Egészségügyi Szak- középiskola, a miskolci 114- es számú Eötvös József Szakmunkásképző Intézet, a Bláthy Ottó Erősáramú Vil­lamosipari Szakközépisko'a és az ózdi József Attila Gimnázium énekkara, amely utóbbi elnyerte a Borsód megyei Kónui Sándor Műve­lődési Központ különdfiát is. Az Év Kórusa címet kaota a KISZ megyei bizottsága nagydíjával együtt a Földes Ferenc Gimnázium és a Zrínyi Ilona Gimnázium énekkara, akik a megyei ta­nács művelőd éstigvi p.sztélya különdíját is kiérdemelték. — sz — I — Építkezők, figyelem! építési szerkezeti követelményeknek megfelelő kevert betont azonnali igénykielégitéssel biztosítunk MEGRENDELHETŐ: Miskolci Építőipari Vállalat anyaggazdálkodási osztályán, Miskolc, József Attila u. 40. (hátul az udvarban). ! bgalulí az Országos Hípiiíszeli Egpilet nép színezeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom