Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
eSZAK-MAGYARQRSZÁG tO 1982. óprifii 24., szombat Az Eged-hegy Az Egerf-heg? látkép» Kger adBoMtm 1» Mw*re • sajátos «Makett, nyasastta a wSad eaer ásüisratetáham pompázó, őszönként brenzvörös- hen díszéig6, telente fehér hósdpkájárval vaKztó Egadhegy. Ez a némaságba brarkolód- 7iott természeti nevezetesség izgalmas titkok soráról negál, •iha megszólaltatj &k a szakemberek, a régészek, a történészek, az irodatombu-gárofc. A névadásról csak mmóK tetézhetünk, azt, amit Münd- fmsniy Gedeon mt meg, verssé mintázva, A napsütötte Jankák mór évezredekkel ezelőtt ■vonzották a népvándorlás árjától űzött embereket. A szkítákat az időszámításunk előtti ötödik évszázadban a távoli ázsiai pusztákról rendelte ide sorsrak. Harcok emlékeit őrizték, nyugalmat, a béke csendjét remélték. Így aztán nem csoda, hogy ha kellett, kardot ragadtak, s szembeszálltak az új telephelyüket veszélyeztető ellenséggel. Mi maradt belőlük ? Az elmúlt esztendők ásatásai feltárták otthonaik maradványait, temetőjüket A kardok, karperecek, a gyűrűk, a küzdelem és a szépségérzet relikviái az egri Dobó István Vármúzeumba kerültek. Sokast todják, hogy a termény afcacatd, a népének biztos jövőt teremteni kívánó L István milyen kitartással terjesztette a kereszténységet. tényétől távol áHt a keleti fejedelmek kegyetlensége, mégis meghozta mindazokat az áldozatokat, amelyek néHriil nem képzelhette ei a nyugodt holnapokat. Ebben az időben itt ált Szent Eigedhts, aid napjainak zömét elmélkedéssel, vaBásos meditációval töltötte ei. Nem vott négy igényű, nem vonzották a földi hívsások, nrát Bem törődött m környező vá- lágben zajló eseményekkel. Kár, hogy ennyire eiaárkó- aett mindentől, mert; a keleti őshazából hozott pogány vallás híves — Vata vezetésével — felkeltek a törvényes rend ellen, s megkezdődött az ártatlan emberéletek ezreit követelő viaskodás. Az Egeden is fellobbantak az áldozati oltárok lángjai, s leitűntek a bujkáló sámánok, hogy különös ritmusú dalaikkal borzongassák a lelkeket. A tudat mélyébe gyökerezett ősi hit győzött az új keletű, a kényszerből felvett felett. A felkelők végeztek az egri remetéregéi ■tel m. A legenda egyébként art tartja, hogy ártatlanul hullott vére termékenyíti meg az Eged szőlőtőkéit. Ez a legenda ma már mm- den.Jdt megmosolyogtat, az azonban tény, hogy a hegy lankám érlelődött szőlők nedűjét sok századon át dicsérték. A korántsem borissza Vörösmarty ezt írja a Rossz bor drrrú versébe*»: „Mondják; Egernél Wre* bor terein. Verembe szűrik tán? nem ismerem. Megénekeítem harczart, borát, S aasnd e napig nem ittam áldomást” A helybeliek «attends válasza nem is késett: a költő egy hordó bikavért kapott tőlük ajándékba. Ügy tűnik: az ízleléssel nem késlekedett, mert hamarosan megszületett a Jó bor címet viselő, az Eged a&ji tőkék termékeit d>- esőétö költemény. S ha» mér a poétáknál tartunk, akkor hadd jegyezzük meg azt m, hogy Petőfi sem késett ar. elismeréssel. Amikor 1814 februárjában Debrecenből Pestre utazván — Andoímaictály ára ért, s megpillantotta a hótabart öreg hegyet, rögvest tollat ragadott. „Ho< fó bort érnek, beférek; Ne térnék hát Egerbe, Ha ezt a várost eikerülntei, Az Isten is megvenne.” Az ifjú méní a korábban-jtó irodakn annak tartott tudós papot, Tarkán yi Bélát kereste fel az eoiógjá®. Itt víg baráti társaságban poharazgat- va el is töltött majd négy napok. Az öreg hegy most napfényben fürdik, zöldben pompázik, és taristák ezreit csalogatja, hogy ösvényről ösvényre bandukolva jussanak fed a csúcsra, az ottani kilátóra. Érdemes hívó szavára hallgatni. Fenn a magasban Észak hegyei kékéllenék aranyba hajló mezőktől övezve, kis falvakat óva, ékesítve. Akárcsak annyi száz évvel ezelőtt... Pécsi István Beteglátogatás A beteglátogatás nem kötelező, de minden bizonnyal jólesik annak, akit betegsége hosszabb-rövidebb időre tá- voltart családjától, munkahelyétől, ha szerettei, barátai, jó ismerősei,' munkatársai meglátogatják a kórházban, szanatóriumban, esetleg otthonában. Mit vigyünk figyelmességként a betegnek? Semmi esetre se olyasmit, ami számára izgató, idegesítő, vagy pedig amit betegsége (diétája) miatt nem fogyaszthat. Es természetesen ne csempész- sziink be — még „jópofaság- ból” sem — szeszes italt. A cukorbeteg-diétától eltekintve általában a gyümölcs az, ami a betegek számára mindig örömet okoz. De kedveskedhetünk pár szál élő virággal (ha sok van, gond az éjjeliszekrényen való elhelyezés), kedvenc folyóiratával, egy-egy fényképpel. A kórházakban általában ruhatárak, kabátmegőrzók vannak. A csomagokat, kabátokat hagyjuk ott. A körtermekben a betegek nem egymagák vannak, tehát ügyeljünk arra is, hogy a szobában levő többi beteget nezavarjuk túl hangos beszéddel, éles nevetéssel, zsebrádióval stb. Halkan mozogjunk, csendesen beszéljünk. A beteg ágyára soha ne üljünk! kegyünk figyelemmel arra, hogy amennyiben súlyos a beteg állapota, akkor még a másik szobában levő zaj is zavarhatja. Beszélgetéseink során kerüljük a beteg számára kellemetlen témákat. Óvakodj urak a betegségre vonatkozó tanácsokból — ez az orvosok, ápólók hatáskörébe tartozik. Látogatásunk legyen üdítő, és minden esetben, optimista hangulatú. A beteglátogatás ne tartson sokáig, in kább — ha hosszabb kórházi kezelésről van szó —, ismételten tegyünk látogatást. Ha látogatásunkat élőre jeleztük, akkor lehetőleg keressük is fel a beteget. Az emberek többsége betegségében, elesettsé- gében még érzékenyebb, s így a be nem tartott ígérettel nagyon nyugtalanító, rossz órákat, esetleg napokat szerezhetünk. Ez természetesen vonatkozik a magunkra vállalt elintéznivalókra is. Amennyiben több alkalommal látogatunk valakit, s tudomásunkra jut, hogy a közös kórteremben olyan beteg is feleszik, akit senki sem látogat — ne sajnáljunk tőlesem egy Ids figyelmességet, kedvességet. Münden bizonnyal örömet okozunk neki Kalocsa; KIM A láSSdaüíasnafc, az ember festi és szellemi rnegviseltsé- gének nem a kávé, a tea, a serkentő és izgatószerek az ellensúlyozói, hanem a pihenés, a szervezet tökéletes testi és szellemi kikapcsolódása. Az éjszakai vagy nappali nyugodalom, az alvás, az álom is kikapcsolódás, de tudományos megállapítást nyert az is, hogy tiszta öntudat — hogy úgy mondjam —, le- tompított, besötétített ébrenlét mellett még a munkaidő pihenőpercei alatt is kikapcsolódhat az ember, ha ezt kellően begyakorolta. Újabban egy furcsa angol szók ores tolakodott be a közhasználatba: relax, esetleg relaxing ... jelentése: teljes testi és szellemi elernyedés, tökéletes kikapcsolódás. Ennek a módszerét azonban meg kell tanulni — illetve először meg kell ismerni. A teljes és céltudatos lazításnak — nevezzük mi inkább így! — két üteme van: (be első a szellemi kikapesoKtíQs; Ez a nettezebb! El kefi felejteni az embernek minden gondját, baját, minden hétköznapi izgalmait és szomorúságát., Meg kell szoknia, hogy ilyenkor ne gondoljon semmire, még arra sem, hogy él, hogy van. Figyelmét és akaratát arra kell irányítania, hogy most pihen. Ezt az állapotot — egyesek szerint — a tunya nemtörődömség jellemzi, de ez nem baj, hiszen éppen az agykéreg pihentetése a cél. A második feladat, aminek sorrendje már a felkészüléssel megkezdődik, és tennivalójában az elsőt megelőzi: a testi nyugalom biztosítása. Ez már odahaza a lakás elsötétítésével megkezdődik, és az átöltözéssel, az rateai ruha levelesével, minden szólító ruhadarab megoldásával, és mosdással folytatódik. A lényeg a lefekvés, a test tökéletes kinyújtóztatósa. A fej a testtel egy magasságban legyen. Nem kell párnát rakni «tója. A lábát eMembe* fel .'.v. keQ pokollá, hogy a vízszintesen fekvő testnél magasabban álljon. Ezzel a szervezet vérellátását rendezi a kikapcsolódó. A test ilyenkor mozdulatlan. A karok a törzs mellett lazán nyújtóznak a fekhelyen. A szem becsukódik. Az orron át a légvétel lassú, egyenletes és egyre mély illőbb. A szív megnyugszik. Az érverés lassúbbá válik, és a szervezet lassan, előnyösen és kellemesen elernyed, apói az első ütemként említett szellemi kikapcsolódást feltétlenül elősegíti. Ha a lakás hűvös, köny- nyű takaró használata megengedhető. Egyes kutatók ezt az állapotot a jógázók pihenőhelyzetéhez hasonlítják, és — gondos megfigyelések alapján — azt állítják, hogy teljes felfrissülést eredményez, holott, időtartama csupán 10—20 perc. 1 Ismétlem: mindez nem könnyű, de meg kell próbálni, meg kell tanulni, mert ha mar begyakorolta az ember, •títathatattamil egészségére, válik éppen úgy, ahogyan ennek ellentéte, a házilag alkalmazható könnyű, derűs torna is. A céltudatos lazítás ,T0—K perce végrehaj tható otthonon kívül is, há a rövid pihenőidő alatt — akár félig ülő helyzetben, felpolcolt lábbal, elernyesztett izomzattal és szellemi kikapcsolódással valaki a folyamatot kellően begyakorolja. • Végeredményben ez az ide sem kárba veszett, mert az ember munkaképessége megjavul, eredményei kézzelfoghatóbbak lesznek. Feltétele pedig? Akarat, türelem és kezdetben szívós iparkodás, éppen úgy, ahogyan a tornánál is az. Mindez nem mond ellent a mostanában olyan sokat emlegetett mozgás, testnevelés és szervezeterősítés tennivalóinak, a könpyű sportnak és játékos tornának. Sőt, alátámasztja igazságait, hiszen az egészséges testnevelés egyik elengedhetetlen feltétele az izomműködés és izomlazitás céltudatos váltogatása, ami szinte kiegészítő része az élet ritmusának. Buga doktor Deák Mór Amint a tavasz tükörként elébük került, az addig külsejükkel mit sem törődő fák sxépítkezni kezdtek. Hiúságuk versengése révén zöld keretet kapott a tükör, s a szerelem kitágult oníukakkal bámulta magát benne. Hirtelen légszomj szállta meg a magokat, hogy serény kis hajtások se- bezgessék a földet, s szorgalmas zörejek, neszek törték darabokra a csendbe menekült telet. A domboldal, mint- , ha örömében sírna, olvadt patakocskákat futtatott szét híreivel, s kis fehér sisakú katonák vigyázták a tavasz hadállásait: a hóvirágok. S amikor a tél végleg északra kot- ródott a visszatérő madarak elől, egy tiszta éjszaka ibolya- illatot lehelt a fák alá. A reggel pedig egymásra nyitotta az ottfeledett hóvir ág, s a fiatal ibolya szemét. — Szép vagy — *úgt» am ibolya. — Neked meg Swbi mm illatod — felelte rá a hóvirág. — Kár, hogy nem élsz már soká — mondta az ibolya. — Kár, hogy a szépség rövid életű a földön — felélte a hóvirág. — Hogyhogy még itt vagy? — kérdezte az ibolya. — Magam sem értem. — Hiszem mezesen szükség rád. — Nana — védekezett a hóvirág. — Hiszen szebb vagyok nálad. — De neked atóeoen Btetod! — Az is vaúaani? Az ocrot nem nagy dicsőség gyönyörködtetni! A szem képes megtanulni a szépet! — Nincsen nálam nélkül tavasz! — vitatkozott az ibolya. — S mi harcolunk meg érte. — Ein fontosabb vagyok, mint te — heueskedett az ibolya. Rejtvény — Hol van a legendás sav- rénység? Idősebb is vagyok, szebb is '— hogyan lehetnél fontosabb? így vitatkoztak — igazságot tenni ügyükben felkérték a napot, a szellőt, a madarakat: de mindőjüknek annyi dolga volt, hogy csak nevették a két civakodó!. Mignem az éj az ibolyát látszott igazolni. — Hol vagy? Hol vagy? — támadott rá a hóvirágra. — Hova tűnt el a nagy szépséged? Bezzeg az én illatomat nem mossa el az éjszaka! Meg is talál mindenki, aki keres! Ugye, most hallgatsz? Beismered a vereséget, te hencegő ?! A hóvirág kétségbeesetten kutatott valami fényforrás után, és arra gondolt, milyen veszendő a szépség — segítség nélkül milyen sebezhető! Már-már feladta a reményt, amikor a távolban, mintha egy áioen nyitotta volna fel szemért, lámpát látott hunyorogni. Oda, oda, gondolta, s szeretett volna hatalmas, fehér pillangó lenni, táncolni a fénnyel, a tűzzél, szépnek lenni helyhezkötöttség nélkül, s megmutatni az ibolyának: ő a fontos! Nem láthatta, hogy a lámpa, minit egy kígyó szeme a nyalat, magánon bűvöli ar. éj lepkéit, és eáemésa- ti őket. Az ibolyé halkan szuszogott már, amikor ásómba szén der ült. Másnap * tamer, harsány gyerekcsapatot vezetett kézenfogva az erdőbe. Kiáltozásuk betöltötte a levegőt, sarkukban »tanuk hajló fű köszönt rájuk. Négyen-öten egyszerre látták meg a hóvirágot: * — Ni, egy hóvirág! Tanító néni, hóvirág, ilyen későn! — ujjongtak boldogan. S a köréje tépkedett virágok gyűrűjében a hóvirág hálásan hajtotta fejét a szégyenkező ibolya vállára. Közmondás A bal oldali ábrában látható mozaikdarabokat illesz- szétek a jobb oldali táblázatba úgy, hogy a betűk helyzete változatlan maradjon. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a jobb oldali ábrában — a már előre beírt betűk segítségével — egy közmondás szövegét, olvashatjátok el. Hogy szól a közmondás? A beküldési határidő: április 28. A megfejtéseket nyílt: levelezőlapon küldjétek. A múlt heti rejtvény megfejtése: Vetési varjú., A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek : Pogány Péter, Kazincbarcika, Szabó Lajos út 34.; Hálásé Attila, Arnót, Felszabadítók út 66.: Takács Róbert, Sajóvámos, Déryné út 2.; Miklós Katalin, Szilmabéí*»- nyő, Kölcsey út 57.: Ger~. Hely István. Prügy,. Csokonai út 26.; Podrácziii Csaba, Forró, Fő út 100. A könyveket postán küldjük el.
