Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982, «április 24,, szombat A gyerekeket ti könyvtárban - úgy latsrik - nem csak a könyv érdekli, hanem a fényképezőgéppel betért idegen is. Turcsányi Józsefné állandó látogatója a könyv­tárnak. Most is öt kötetet cserélt. Jb'Tnésfél hónappal ezelőtt kezdte meg működését Or­mosbányán, a bányászszak­szervezet művelődési házá­ban az „információs és sza­badidős tér”, mint a sokolda­lú munkát végző intézmény egy újabb tevékenysége, vagy inkább szolgáltatása. Mint a legtöbb bányateiepi művelő­dési intézménynél, itt is igen sok olyan dolgozóra is figyel­ni kell, aki nem Ormosbá­nyán lakik, hanem a köze­lebbi és távolabbi helységek­ből jár be autóbusszal. Így aztán az új információs tér­ben is leginkább délután 2 óra körül van forgalom —, ami a felnőtteket illeti —, a buszok indulása előtt be-be- térnek az emberek, megnézik a termelési eredményeket naprakészen közlő táblákat;, érdeklődnek, az ő falujukban mikor, mit lehet látni, illetve Kazincbarcikán mikor, mi látható a művelődési köz­pontban, stb. Messze nem merítették még ki a lehetősé­geket; például kulturális ese­ményre lehet jegyet előre rendelni, ezzel még nem él­tek. De bele-belel apoznak a kitett újságokba, folyóiratok­ba. belehallgatnak az éppen hallható muzsikába, aztán kint felberreg az Ikaruszok motorja, s menni kell. Az itt dolgozók hetven százaléka bejáró. Ha a művelődési ház el akarja őket érni, elmegy utánuk: Szögligetre. Hidvég- srdóra, Szendrőbe járnak ki rendszeresen kiállításokkal, színielőadásokkal, különféle fórumokkal, egyéb, köny- nyebben mozdítható művelő­dési formákkal. A művelődési ház azért nem üres a nap egyéb órái­ban sem. Mindig van vala­milyen kiállítás, rendez­vény, ami behozza az érdek­lődőket. Igaz, ilyen techni­kai felszereltséggel aligha büszkélkedhetnek nagy vá­rosi művelődési központok is, amilyent itt találunk a bá­nyászszakszervezet és a bá­nyaüzem megértő támogatá­sának bizonyítékaként. Ha a havi műsornaptárt tekint­jük, alig akad nap, amelyen egy-két vonzó rendezvény ne lenne a különböző réte­geknek. Persze, ezek válto­zók. Az Állami Népi Együt­tes vendégszereplése épp­úgy fellelhető köztük, mint szünidei matiné a gyerekek­nek, vagy szűkebb körűösz- szejövetel, amelyen az egy­kori ormosi elemista iskola­társ Pécsi Sándor színmű­vésszel kapcsolatos emlé­keiket elevenítik fel a kor­társak. A gyerekek mozognak tá­lán a legotthonosabban a művelődési házban, őket a legkönnyebb megfogni a sokszínű programmal. Öfc mindig megtalálhatók a sza­badidős térben, ahová be­hallatszik a zene, amit ép­pen „rendelésre” átjátsza­nak Valakinek az otthoni szalagjára, s ahol mindig van valami játék, ott van­nak a felnőttek mellett a könyvtárban. A könyvtár egyébként — az egyéb bor­sodi hám yászfcönyv tárakhoz hasonlóan. — az idetartozó három aknán hetenként ki­helyezett kölcsönzést tart. Néhány képet villantunk fel az ormosbányai művelő­dési ház egy szürke hétköz­napi délutánjából, az infor­mációs és szabadidős térből: Jó játék a szabadidős térben a gyerekeknek: Gabi néni mond egy betűt, aztán gyorsan fel kell írni, ki milyen szót tud azzal írni, mi jut arról eszébe. Jó tudni a napi termelési eiedményeket. Erről mindig naprakész pontossággal lehet tájékozódni. A művelődési ház két fáradhatatlan „mindene­se”: Seper Judit közművelődési előadó és Lukács Gabriella könyvtáros. (benedek) (Fotó: Laczó) >rMozgatni kell az embereket” — Sajnos, nincs benn, a május 1-i ünnepségre szer­vezi a műsort... — Halló!... Tutkovics György vagyok ... sajnos, nem jó az időpont, megbe­szélésekre kell mennem ... Azért csak összejött a ta­lálkozónk. A Volán 3. síz. Vállalat miskolci központjá­nak kapujában a portás biz­tatott, várjak, míg lejön; erősködésem azonban meg­győzte, odalalúlok egyedül is. Így lett, ám mielőtt gon­dolatban vállon veregettem volna magam tájékozódási képességemért, Tutkovics György már karon is fogott; emeletről le és fel, csapóaj­tón át, folyosón jobbra és balra, ki az udvarra... S mindeközben záporoztak mondatai-információi: szusz- szanásnyi időt úgy kaptam, ha megálllitották: „mi megy délután a moziban?” ... Jól is jött, hogy találtaink egy csendes irodát, leülésre. Elrendezhettem — legalább a képeket: a vállalat tavaly átadott új épületrészében szemet fogóan szép terek- termek várják a szórakozni, művelődni vágyó dolgozókat. Kellemes környezetű társal­gó, mozgatható falakkal ket­téválasztható nagyterem ... oktatóterem, modern oktatási eszközökkel... hasonló adott­ságú tanműhely a vállalat közel háromszáz szakmun­kástanulójának ... A lista nem teljes, s ezek még mind csak a falakkal körül­vett terek; a lehetőségek. S ez mind még csak Miskolc; ott vannak még az üzem­egységek, főnökségek: Ka­zincbarcika, Enes, Ózd, Le- mnváros, Mezőkövesd, Sá­toraljaújhely ... A Volán 3. sz. Vállalat közel hatezer dolgozójával pedig szerte a megyében találkozhatunk. Nem lehet vágyálom e hely­zetben népművelői feladatot vállalni. S ha még azt is tudjuk, hogy Tutkovics György nem „ki kell vala­kit nevezni közművelődési előadónak” alapon lett „el­ső számú felelős”, magától jön a kérdés: hogyan ke­rült e munkakörbe, miért vállalta ezt a feladatot? {Persze azt még elfelejtet­tem mondani: „profi" nép­művelő, tizenöt éve végezte él a népművelő-könyvtáros szakot az egri főiskolán): — Ha már a múltnál tar­tunk, fontos dolgok tartoz­nak még ide. Tizenhét esz­tendeig — 1979-ig — hiva­tásos katonatiszt voltam, sajnálatos baleset miatt kel­lett civil pályát választa­nom. S a még távolabbi múlthoz tartozik, hogy ko­hó- és gépipari technikumot Végeztem, s gépjármülech- nikusí vizsgám is van. A katonai pálya befejezése után úgy gondoltam, ott tudom leginkább hasznosítani nép­művelői képzettségem és gyakorlatom, ahol más szak­mai ismereteimmel ezt ösz- sze lehet kapcsolni. Így ke­rültem a 3-as Volánhoz há­rom évvel ezelőtt, közmű­velődési előadónak. Hogy aztán ez vagyok-e vagy nép­művelő? Én kultúrosnak tar­tom magam, szerintem ez foglalja össze leginkább azt, amit csinálok, amit itt ten­nem kell. Az, hogy értek a gépjárművekhez, nagyot könnyít a munkámon; bár­mikor meg tudok állni effé­le dolgokról beszélgetni az emberekkel, s ekkor már be lehet „csempészni” a művelődés dolgait is a tár­salgásba ... — Mennyire „befogadók” a volánosok? — Minden szépítés né?kvár. eléggé el. voltak szokva * közösségi művelődéstől. Te­hát az igényíelkeltéssel kel­lett kezdeni; be kell csalo­gatni az embereket, lépésről lépésre haladhatunk csak, el kell adni, amit szerve­zünk ... A nagy rendezvé­nyeinken nem a haknit, a vidám műsorokat kínáljuk, hanem az értékes irodalmi, művészeti műsorok iránt próbáljuk meg felkelteni az érdeklődést. Ezek ma már rendszeresek, 100—120 részt­vevővel alkalmanként. Idá­ig eljutottunk. Rendszeresek a játékfilmvetítések, szerző­désünk van a moziüzemi vállalattal. Próbálunk nyit­ni a családtagok felé is: nyitottak a kapuink, bárki bejöhet a rendezvényekre. Nagyon fontos, hogy a gye­rekeket megnyerjük, érzel­mileg idekössük őket a vál­lalathoz, szüleik munkahe­lyéhez. A közelmúltban szün­idei foglalkoztatásokat szer­veztünk, s májustól szabad szombati programokkal kí­vánunk továbblépni. Ugyan­így, a háromszáz nyugdíjas dolgozónk is rendszeresen kap értesítést rendezvénye­inkről, őket is várjuk. Di­csekvés nélkül mondhatom, a vállalat biztosítja a mű­velődés jó feltételeit... — De hót ez még csak Miskolc ... Nem maradnak-e a művelődésben is periférián a távol eső üzemegységek, fő­nökségek? — Nyugodt szívvel mond­hatom, nem. Minden jelen­tős település művelődési há­zával együttműködési szer­ződésünk yan, dolgozóink nem maradnak ki hatókö­rükből. A legjobb együttmű­ködést Mezőkövesdről hoz­hatom, de máshol is rende­zünk úgynevezett Volan-na- pokat. Nem vagyunk • Mis- koic-centrikusak. Program­jainkból, saját közművelődé­si rendezvényeinkből az üzemegységek, főnökségek dolgozói is részesülnek. Ter­vezzük, hogy ősszel itt. a miskolci központot egy-egy napra átadjuk nekik, mu­tatkozzanak be, legyenek itt vendégek és házigazdák egy­szerre ... — Hisz abban, hogy ezek­nek a rendezvényeknek ma­gatartást formáló hatása van? — Hiszek ... hinnem kel!, mert a tények ezt bizonyít­ják. Az igények alakításá­ban, a magatartásban óriási szerepe van a környezetnek, az attól kapott impulzusok­nak. Ha esztétikus környe­zetben értékes ismereteket, élményeket adunk dolgozó­inknak, ez feltétlenül meg­mozdít bennük valami jobb­ra vágyást. — Elég nehéz lehet ezt innen megszervezni... — Innen nem is lehel,.; Ehhez menni kell, ott kell lenni mindenütt. Az éri dol­gom nem az, hogy elmélet­ben eltervezzek valamit. Amikor kultúrosnak mond­tam magam, arra is gondol­tam: nekem szervezni, agi­tálni, plakátöt ragasztani, előadást tartani, tájékozód­ni, dönteni, javaslatot tenni — egyaránt a munkaköröm­höz tartozik ... Meg kell mozgatni az embereket, ez a legfontosabb feladat! Mind­ez egyedül természetesen nem megy, ehhez kell az aktívák segítsége, s a kap­csolattartás minden vállal­kozó kedvű intézménnyel. Fontos dolog, hogy ma már a vállalatnál — évente — mintegy kétszáz emberrel tudunk közművelődési kér­désekről véleményt cserél­ni; két emberünk tavaly Szegeden volt a nyári sza­badegyetemen, idén már többen mennek. Két oktató­tisztünkkel megállapodtunk: retorikai tanfolyamra fog­nak jelentkezni __ Ez is a k özművelődéshez tartozik... A személyes példaadásnák fontos jelentőséget tulajdo­nítunk. Az eredményeinket nem dicsekvésből mondtam. Az ember a lyukas cipőjé­nek is örült — ha az volt az első. Aztán, ha először húz fel jót — újabb igény tá­mad benne: másnak már fű­zős van ... Elkezd hajtani. Mi a „lyukas cipővel” kezd­tük ... Tcnagy József Csendes László vendégjátéka i .a..." ,t. Négy estén át láthatja az érdeklődő miskolci közönség a Kossuth utcai Kamara- színház színpadán Csendes Lászlót, a kassai magyar nyelvű Thália Színpad mű­vészét. A miskolci színház felkérésére ugyanis április 27-én, 28-án, 29-én és 30-án az ő előadásában láthatjuk Kocsis István, romániai ma­gyar író monodrámáját, a Bolyai János estéjét. Az előadás rendezője egyébként Gágyor Péter. Színészi vállalkozásnak nem csekély feladat — so­J. hasem az! — egy teljes es­tét betöltőén egyedül lenni a színpadon. Ogy, hogy mindvégig, a játékkal és a mondanivalóval lekösse a fi­gyelmet. A Bolyai név a mi tudatunkban kettős: Farkas és János, az apa és a fia — két matematikai zseni. A XIX. század eleji Magyar- országon azonban senki sem érdeklődött az egzakt ter­mészettudományok iránt. In­nen az egyik tragédiái for­rás. A másik, ,a belső sze­mélyiségből fakad ... Ko­csis István monodrámájában az egy emberben levő több ember vitázik, perlekedik, önmagával és a világgal — hogy választ kapjon kérdé­seire. Csendes László nem is­meretlen előttünk. Nemrégi­ben feladatot kapott a te­levízió egyik vállalkozásá­ban is. A kassai magyar nyelvű Thália Színpadról pedig bizonvára többen is­merik színészi képességeit. Izgalmas, érdekes színházi élményre van kilátásunk. A MISKOLCI KERTÉSZETI VALLALAT egy 20 méter megás kémény lebontására A BONTÁSI ANYAG ELLENÉBEN. BŐVEBB FELVÜÁGOSÍTÁS A VÁLLALAT KÖZPONTJÁBAN, A GÉPÉSZETI OSZTÁLYVEZETŐNÉL, MISKOLC, SZENTPÉTERI KAPU 103.

Next

/
Oldalképek
Tartalom