Észak-Magyarország, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
VlUG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IM fiflilUIfllftfl lg , la fl iaWilli K m ppi. «g* m in m í"'~:A'' ' AZ MSZMP BORSOD-ABAÜJ-ZFMPT.PN OTFGVEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII. évlolyam, 73. szám Ara: 1,80 Ft Szombat, 1982. április 3. Felszabadulásunk M agyarország történetében nem könnyű találni olyan kop- szakot, amikor annyi figyelmet és annyi elismerést kapott volna a világtól, mint manapság. Hogy barátainktól figyelmet kapunk, az természetes. Amióta szocialista világrendszer létezik, a testvérországok kölcsönösen tanulnok egymás tapasztalataiból, módszereiből; ezt teszik, illetve tesszük ma is. Az már korántsem ennyire magától értetődő, hogy a tőkés országok közvéleménye is nagyobb figyelmet fordít ránk, mint amekkorát hazánk méretei indokolnának, hiszen valóban kis ország vagyunk, nem számítunk világpolitikai tényezőnek, gazdasági súlyunk sem nagy. Mégsem lebecsülendő mindaz, amit reális nemzeti önértékeléssel vállalhatunk, elfogadhatunk hazánk mai, kedvező nemzetközi megítéléséből. Noha „csodáról" nem beszélhetünk, kellő szerénységgel annyit azért lefordíthatunk a magunk számára, hogy elismertebb helyet foglalunk el a világban, mint hosszú évszázadokra visszatekintve bármikor. A felszabadulás pillanatában annak nagy történelmi jelentőségét, lehet, hogy csak kevesen látták világosan; a tömegek csak fokozatosan értették meg. Hiszen előtte túl hosz- szú ideig mételyezte a közgondolkodást az ellenforradalmi, nacionalista ideológia. S az is tény, hogy a hivatalos Magyarország, a háborús-bűnös politika következtében a fasizmus oldalán, vesztesként érte meg a háború végét, akkor is, ha a népnek semmi köze nem volt e hivatalos politikához. Mi magunk kevésbé járulhattunk hozzá önmagunk felszabadításához; itt az antifasiszta ellenállási mozgalom — a terror hálójában - szűkebb méretekre korlátozódhatott, bár nem kevesebb hősiességet és áldozatkészséget igényelt, mint másutt. Mindennek ellenére a felszabadítók nem vesztesként kezelték népünket; április 4-e objektiv, történelmi értelemben a győzelem és a szabadság ünnepévé, legnagyobb nemzeti ünnepünkké vált. Az azóta eltelt harminchét év eseményei azt igazolják, hogy népünk élni tudott a felszabadulás adta történelmi lehetőségekkel; valóban új országot épített fel a régi helyén. A szocialista társadalmi fejlődés útját választotta, munkáshatalmat teremtett, s ez a legnagyobb történelmi vívmányunk, amelyen minden eredményünk alapul. Ezt az immár harminchét éves, szocialista úton járó országot — szemben a felszabadulás előtti úri Magyarországgal — valóban a sajátjának tudhatja dolgozó népünk. Valamennyi dolgozó osztály és réteg cselekvőén, mindennapi munkájával és eleven közéleti aktivitásával támogatja azt a negyedszázad óta következetes politikát, amelyet társadalmunk vezető ereje, a marxista-leninista párt, történelmi felelősségtudattal, a nép szolgálatában — s egyszersmind a nemzetközi haladás és a béke szolgálatában — folytat. Az a szocialista nemzeti egység, amely a párt és a nép közötti őszinte bizalmon alapul, s amely a szocialista országépítésben szövetségessé tesz kommunistákat és pártonkívülieket, marxistákat és hívőket, felszabadulás utáni történelmünk legbecsesebb vívmánya. Sokat vitázunk a gondokról, tennivalókról, a körülményekhez igazodó módszerekről; kritikus szemmel — olykor türelmetlenül — szemléljük az öröklött, vagy újratermelődő, a fejlődéssel járó társadalmi ellentmondásokat. Lehetetlen azonban észre nem venni, hogy mindezek a viták egy alapvetően szocialista közgondolkodás koordinátarendszerében zajlanak; a szocialista alapelvek elidegeníthetetlenek az emberek többségének gondolkodásmódjától. És lehetetlen nem méltányolnunk a szocialista demokrácia kibontakozását, egészséges fejlődését egy olyan országban, amely 1945-ig a polgári demokráciát is úgyszólván csak hírből ismerte. Felnőtt módon, érett fejjel, alkotó energiánk teljében tudunk válaszolni a jelenkor olyan kihívásaira, amelyek nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országokat is megrázkódtatnak. Igaz, a gazdasági élet „műszerfalának" muiatói ma nem jeleznek oly dinamikus növekedést, mint a felszabadulás óta eltelt korábbi évtizedben. Szerényen csak a hetvenes évek végéig elért életszínvonalunk megőrzését tűzhettük magunk elé célul. De ez egyáltalán nem csekélység, hiszen ahhoz is nagy erőfeszítés kellett, hogy elkerüljük a nemzetközi gazdasági folyamatok drasztikus visszaeséssel fenyegető következményeit. Harminchét évvel ezelőtt, amikor a határszéli kis faluban, Nemesmedvesen elhallgattak a fegyverek, megszületett a megalapozott reménység is, hogy soha többé nem fogr.ok megszólalni. Felszabadulásunk napja ezért a béke első napja is a mi számunkra. Tisztában vagyunk vele, hogy napjainkban — az imperializmus agresszív politikájának következményeképpen — ismét súlyosan fenyegeti az emberiség létét egy minden eddiginél pusztítóbb, termonukleáris világháború veszélye. Tudjuk azonban azt is, hogy létezik reális erő, amely megakadályozhatja a katasztrófát: a népek elszánt békeakarala és a szocialista világrendszer országainak összehangolt, következetes békepolitikája; harca a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az egyenlő biztonságon alapuló leszerelésért, az enyhülési folyamat újraérvényesí- téséért. S zámunkra a béke és a szocializmus elválaszthatatlan fogalmak; a béke megvédéséért a legtöbbet a szocialista építés eredményes folytatásával tehetünk. S ez az, ami valódi megbecsülést szerezhet a világban a most harminchét éves, új Magyarországnak. A Moszkvai városi Pártbizottság, több társadalmi szervezet és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság szervezésében pénteken Moszkvában díszünnepséget tartottak április 4., hazánk felszabadulásának 37. évfordulója tiszteletére. A szovjet szakszervezetek székházában megtartott ünnepségen jelen volt Ivan Poljakov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, Ivan Bogyul, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Külügyminisztériumának, a szovjet társadalmi szervezeteknek több képviselője, a szüßiiepseg Szovjet—Magyar Baráti Társaság vezetői. Részt vett a díszünnepségen Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. Nagy számban vettek részt a megemlékezésen a moszkvai üzemek, intézmények dolgo-* zói, a szovjet hadsereg tagjai, köztük a Magyarország felszabadításáért vívott harcok sok veteránja. Az ünnepségen Szergej No- vozsilov, a munka- és szociálisügyi állami bizottság elnökének első helyettese, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökének első helyettese és Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete mondott beszédet. srv teljesítésért! tanácskozott a SZOT elnökség A SZOT elnöksége péijteki ülésén egyebek között áttekintette a múlt évi népgazdasági terv gazdasági és élet- szmvonal-politikai céljainak teljesítését és az idei terv indításának tapasztalatait. Az elnökség megállapította, hogy a szabályozók egyes elemei tavaly a vártnál nagyobb nyereség képződését tették lehetővé a vállalatoknál. A béremelkedés is a tervezettnél magasabb volt, ami abból is adódott, hogy a foglalkoztatottak száma az előirányzathoz képest csökkent, továbbá a vállalatok az előző években képződött bértömeg- és bérszínvonal-tartalékukat jelentős mértékben felhasználták. Bizonyos mértékben az is hozzájárult a béremelé- ' Bekhez, hogy 1981-töl a védő- ételt a dolgozók nem természetben, hanem bérbe számítva, pénzben kapják. A jól szervezett vállalatoknál egyre több helyen alkalmaznak újszerű belső érdekeltségi formákat, bővül a teljesítmények szerinti differenciálás. A fogyasztói árszínvonal növekedése az elmúlt évben a tervezett kereteken belül maradt. Az áremelkedések a szellemi dolgozókat, a kettős jövedelműeket és a szövetkezeti parasztságot nagyobb, a nyugdíjasokat és a munkásokat az átlagosnál valamivel kisebb mértékben érintették. Jelentős eredmény, hogy alapvetően a múlt évben is sikerült megőrizni az áruellátás nemzetközi összehasonlításában is elismerésre méltó színvonalát. A foglalkoztatottak száma 0.4 százalékkal csökkent, ez azonban általában nagyobb nehézséget nem okozott. A vállalatoknál sok kezdeményezés történt az együttműködés javítására, külföldi piacok feltárására, a belső tartalékok hasznosítására, a demokratikus fórumok pedig jelentősen segítették a hatásosabb ösztönzési rendszerek kialakítását. Megfigyelhető, hogy a bér- fejlesztésekben most jobban differenciálnak, mint korábban, a magasabb díjazást jobb munkához kötik. A szak- szervezetek határozottabban lépnek fel a folyamatos munka feltételeinek megteremtéséért, hogy a dolgozók a keményebb feltételeknek is megfelelhessenek. A bérfejlesztések mértékében és időpontjában meglehetősen nagyok az eltérések. A bérfejlesztés mértéke általában 3 és 8 százalék között mozog, átlaga megfelel a terv előirányzatának. A SZOT elnökségének megítélése szerint 1982-ben nem lesz lényeges változás a foglalkoztatásban, de nagy egészében tovább javul a munkaerő-kereslet és -kínálat egyensúlya. Az átcsoportosítások a tavalyinál jelentősebb létszámot' érinthetnek, mivel a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsulásával lehet számolni. A szakszervezetek még hatásosabban segíteni akarják a munkaerő-gazdálkodás összhangjának javítását és a dolgozók átképzését. Egyéb témát tekintve a SZOT elnöksége megelégedéssel állapította meg, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén elfogadta a szakszervezetek javaslatát a gyermek- gondozási segély kiterjesztéséről és feltételeinek kedvező módosításáról. Az elnökségnek meggyőződése, hogy az ismert módosításokkal a jogos panaszok, kérések jelentős része kedvezően megoldódik. Ennek érdekében szükségesnek tartja, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények — igényeinek és lehetőségeinek megfelelően — nyújtsanak alkalmat a gyermekgondozási szabadságon levők foglalkoztatására. Műszaki doktorokat avattak Műszaki doktoravató nyilvános egyetemi tanácsülést tartottak tegnap, április 2-án délelőtt fél 10-kor a Nehézipari Műszaki Egyetemen. A dékánok előterjesztése alapján az egyetem tanácsa tizenhét új műszaki doktort avafott, köztük két kandidátust. A hagyományos doktori eskü letétele után dr. Czibe- re Tibor, az egyetem rektora és a dékánok — az egyetem, a város, valamint a nagyüzemek képviselőinek jelenlétében — kézfogással fogadták műszaki doktorrá a jelölteket. Megemlékeztek a tegnapi napon az egyetemen hazánk felszabadulásának évfordulójáról is. A reggel megtartott ünnepségen dr. Kratochwill Ferenc, az Állami és Jogtudományi Intézet igazgatója mondott ünnepi megemlékezést. Az ünnepségen kitüntetések átadására is sor került- Kiváló munkáért kitüntetéseket és miniszteri dicséretet adtak át. Miniszteri dicséretben három tanszék kollektívája részesült. Rektori dicséretet hatan kaptak. “FíCr:i ■■ iäSIEIIM a megyei Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója tiszteletére ünnepséget tartottak tegnap délelőtt Miskolcon, a megyei pártszékházban. A miskolci Földes Ferenc Gimnázium diákjainak műsora után Dudla József, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondott ünnepi köszöntőt. Történelmi sorsfordulóinkat felidézve hangsúlyozta, hogy a legnagyobb változások kiindulópontja 1945 tavasza volt, amikor a magyar proletariátus előtt megnyílott annak a lehetősége, hogy mindenfajta kizsákmányolást felszámolva, egy új világot teremtsen. Hálával és kegyelettel emlékezett a felszabadító szovjet csapatokra, valamint arra az idősebb és fiatalabb generációra, amely megalapozta és tovább folytatta az új szocialista társadalom építését Megemlékezett az eltelt 37 év társadalmi, gazdasági változásairól, majd arról szólt, hogy pártunk XII. kongresz- szusa számot vetve a magyar valósággal, a nemzetközi helyzet új körülményeivel, tudományos igénnyel, reálisán jelölte ki a soron levő feladatainkat. Fejlődésünk legfőbb forrása saját munkánkban rejlik, ezért az április 4-i tisztelgés és emlékezés a múlt tanulságainak összegzését, a feladatok átgondolását és a tennivalók meghatározását követeli tőlünk. Befejezésül köszönetét mondott és további jó munkát kívánt azoknak, akik nemzeti ünnepünk alkalmából kiemelkedő munkájukért magas kitüntetésben részesültek. Ezután Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságán nak tagja, a megyei pártbizottság első titkára kitüntetéseket nyújtott át. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa érdemes és eredményes munkásságuk elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta: Fiizy Ti- bornénak, a Borsodi Szénbányák Vállalat osztályvezető- helyettesének, a vállalati pártbizottság tagjának. (Ugyancsak ezt a kitüntetést kapta Supák János, a Lenin- városi járási Pártbizottság közelmúltban elhunyt munkatársa.) A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült: dr. Dobránszky Mihály, a Miskolc városi Pártbizottság osztályvezetője. Orosz János, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat lakatos brigádvezetője, alapszervi párttitkár. Palla Ferenc, a Szikszói Állami Gazdaság ag- ronómusa, Rozsnaki Sándor, (Folytatás a 3. oldalon)
