Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-13 / 61. szám
1SŐ2. március 13., szombat A pártnapok margójára £ ISlÉlip snlÉnzimtestTif ESZAR-MAGYARORSZAG 3 A siker titka Munkaverseny - (gépgyári módra 2 Az utóbbi esztendőkben az újítási mozgalom stagnált, s ennek okát sokan a díjazás pénzügyi forrásainak szűkösségében jelölték meg. Tény, hogy 1968-ban, amikor megszűnt az újítási díjak költségként való elszámolásának lehetősége, minden vállalat a bérköltség 0,5%-át beépítette béralapjába a jövőbeni újítási díjak fedezetéül. A későbbiek során ezt az összeget is bérfejlesztésre használta fel, forrásként csak a részesedési alap maradt meg. Ám — relatív értelemben — a részesedési alap összege is mérséklődött, azt számos kötelezettség, adó terheli. Miközben elvben a részesedési alap és a bér egyaránt forrása az újítási díjaknak, a gyakorlatban a kifizetett újítási díjak összege az éves bérköltség 0,l%-> át sem érte el. (Ki-ki vér- mérséklete, beosztása szerint magyarázkodhat: a vállalatok szűkmarkúak vagy pénzügyi és nyereséghelyzetük romlott olyannyira, hogy nem mernek, nem tudnak, nem akarnak többet fizetni az újításokért.) A szabályozó-módosítás abból indult ki, hogy az újítások díjazása nem kielégítő. Az újítások díjazásával kapcsolatos nehézségek várhatóan enyhülnek attól, hogy ezentúl a részesedési alapból fizetett újítási díjak után a vállalatoknak nem kell progresszív nyereségadót fizetniük. A legtöbb vállalat számára vitathatatlanul szigorodott a bér- és keresetszabályozás, magasabbak lettek a bérfejlesztést meghatározó teljesítménykövetelmények. Az igazán jó vállalatok bérfejlesztési lehetőségei viszont pozitív előjellel módosultak. A bérfejlesztés adóhatára, ahol már 150%-os a bérfejlesztési befizetés, eddig 9% volt. Ez 1982-ben 12%-ra emelkedik. Más kérdés, hogy hány vállalat lesz képes a nagyobb lehetőség hasznosítására, 12%-os bérfejlesztésre. Még egy újdonsága van a bérszabályozásnak: a bázisérdekeltség lazítása. (A bázisszemléletű bérszabályozás többre értékelte az átlagtól eddig elmaradó vállalat „eredményjavulását”, mint a magas jövedelmezőségű vállalat „stagnálását”.) A módosítás értelmében a folyamatosan magas jövedelmezőséggel működő vállalatok az adómentesen képezhető részesedési alaphoz viszonyítva emelhetik a béreket. Tehát a jövedelmezőség folyamatosan magas szintje a béremelési lehetőség záloga. Progresszív adót ezek a vállalatok is 12%-os vagy azt (Folytatás az 1. oldalról) Vízkárelhárításra az ÉVIZIG az elmúlt évben összesen 88 millió forintot fordított. Társulati vízrendezések 20,5 millió, üzemi vízrendezés és melioráció 61 millió forint értékben valósulhatott meg, arai elmarad az igényektől. 1982-ben a megyei tanács vízgazdálkodás fejlesztési előirányzata több, mint 241 millió forint értékű. Társulati fejlesztések keretében 14 községben épül vízmű. A tanácskozás során megvitatták, hogyan lehet az ellátó körvezeték építésével összhangban megteremteni a Sajólád környéki 9 község vízműmeghaladó béremelés után kötelesek fizetni. Az eddigiekből már kitűnt, hogy bizonyos mértékben csökkent az állam operatív jellegű beavatkozása a vállalati gazdálkodásba. Ezt szolgálták a gazdaságirányítás eddigi szervezeti változásai. Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a szocialista állam visszavonul a gazdasági életből. Az állam gazdaságirányító, szervező, ellenőrző szerepe a gazdálkodó egységek önállóságával és számával egyenes arányban növekszik. A központi irányítás, befolyásolás jellege változik, feladata ösz- szetettebbé válik, döntően a közgazdasági környezetre hat, s áttételesen vezérli a termelő-gazdálkodó egységek munkáját, magatartását, a népgazdasági terv céljainak megfelelően. Növekszik a pénz, a hitel és az árfolyampolitika szerepe, az export, az import és a termelési struktúra stratégiai összehangolásának jelentősége. Előtérbe kerül a vállalatok jövedelemgyarapító képessége, s háttérbe szorulnak a na- turáliák, feloldódnak a különböző kereskedelmi tevékenységek és gyártási profilok közötti merev határok. Mindennek következtében óhatatlanul változások történnek a tulajdonosi jogkörök gyakorlásában is. Például a vállalatok alapítása már nem központi privilégium. Az ágazati minisztériumok egyre ritkábban vonnak el, illetve juttatnak eszközöket, vesznek részt azok átcsoportosításában. Az állami érdek összetettebbé vált. A termelési, a fejlesztési, a kereskedelmi és a bankérdekeket, a költségvetési, a munkaügyi és más megfontolásokat nem képes ma már az. ágazati minisztérium egyedül képviselni, érvényesíteni. A komplex állami érdek érvényesítésére, úgy tűnik, hogy a különböző testületek, szervezetek, intézmények képviselőiből álló vállalati felügyelő bizottságok vagy az igazgatóságok alkalmasak. Több nagy vállalatnál 1968 után alakultak már felügyelő bizottságok, de ezek gyakran csak formálisan működtek. A jövőben fontos, érdemi feladat vár rájuk. Az állam tulajdonosi funkcióit persze más megoldásokban és formákban is gyakorolhatja. Több intézkedés, kezdeményezés, köztük a tulajdonosi ' jogkörök gyakorlásának újra gondolása is jelzi a szocialista állam dinamizmusát, azt a képességét, hogy az új feltételek között új módon értelmezze és bátran vállalja a társadalmi-gazdasági haladás előrelendítését. társulat-szervezési feltételeit. A regionális vízműfejlesztések elsősorban a Miskolc ellátását szolgáló sajóládi vízmű és vezetékeinek építésére összpontosulnak. Közös intézkedésekre kerül sor annak érdekében, hogy az épülő miskolci, szennyvíztisztító telep első, napi 70 ezer köbméter kapacitású mechanikai egysége 1983-ban üzembe állhasson. Ez ugyanis csak az eddigieknél koordináltabb munkával érhető el. A feladategyeztető tárgyalás során megyénk számos más vízgazdálkodási tennivalójával kapcsolatban is meghatározták a gyakorlati tennivalókat. A bányászok biztonságának egyik legfontosabb feltétele o vágatok, frontok biztosítása. Az úgynevezett főtebiztcsitás vas- ős fatámokkal is történhet. Ez utóbbi látható képünkön, amely Feketevölgyön éppen frontsze- reléskor készült Fotó: Temesi Kevesebb a fény Szakszervezeti társadalmi ellenőrök keresték fel az év első két hónapjában Veszprém megye iparvidékein a szerződéses formában, üzemelő vendéglátó egységeket A régebben fényárban úszó vendéglőkben, most inkább csak az egyes asztalokat világítják meg, ami a józan takarékosságot jelzi. Néhol azonban túlzásba viszik a rezsi csökkentését: többhelyütt eltűntek az abroszok, mert azok mosása költséges, és hiányoznak az asztalokról a szalvétáit. Panasszal fordultak a szakszervezethez a zenészek is, hiszen a szerződéses üzletek egy részében feloszlatták a régen összeková- csolódott jó zenekarokat, és helyüket a gépzene, vagy egyetlen muzsikus vette át. Van, ahol ez indokolt, de a nagyobb forgalmú kisvendéglőkben a vendégek is hiányolják a megszokott hangulatot. Amikor a három kis termelőszövetkezet — a szikszói, az aszalói és az alsóvadászi — egyesülése szóba került, senki nem kérdőjelezte meg szükségességét. A hasonló természeti adottságok, a közvetlen szomszédság, a termelési szerkezetek egyezősége, a szövetkezetek vagyoni helyzete szinte megkíván- tá a nagyobb gazdaság létrehozását. De az egyesülést megelőző munkát nem bízták a véletlenre, érthetően, hiszen léteztek azok az eltérő, helyi érdekek, amelyeket nem lehetett számításon kívül hagyni. A három kis szövetkezet vezetősége három éven át készítette elő a fúziót, s ma, már az első közös év után le lehet mérni a tapasztalatok alapján, hogy ez mennyire sikerült. Tirpák Ferenc, a szikszói Béke Termelőszövetkezet elnöke: — Nem hiszem, hogy ebben az első évben sokat vártak volna tőlünk. Hiszen mindenhol ez az időszak a legnehezebb. Egy gazdálkodási év alatt kellett megteremtenünk, a megváltozott méretekhez' alkalmazkodó vetésszerkezetet, az egységes, jó irányítást és bérezést, s felszámolni a helyi szokásokból adódó érdekellentéteket. Az 1,6 millió forintos nyereség. Sportnyelven szólva: bravúrosan szerepelt az elmúlt évi gazdasági versenyben a Diósgyőri Gépgyár. A nagymúltú munkáskollektíva igazán megérdemli az elismerést, hiszen bruttó termelési tervét 13 százalékkal túlteljesítette, s 3 milliárd 646 millió forint értékkel járult hozzá népgazdaságunk gyarapodásához. Növeli a gazdasági eredmény jelentőségét, hogy a termékek felét külföldön értékesítették, s köztudottan nem könnyű jó áron eladni a világpiacon. Ennek ellenére a dollárelszámolású árbevételt több mint 30, a rubelelszámolású kivitelt több, mint 24 százalékkal sikerült a gépgyáriaknak növelniük a korábbi időszakhoz képest. A siker titkaként sok mindent megnevezhetnénk. A legjelentősebb talán, hogy olyan gyártmányfejlesztés ment végbe az utóbbi időben a DIGÉP-ben, amely messzemenően igazodik a vevők igényeihez, s amelynek „gyümölcse” már „beérett”. Egyetlen adat: tavaly huszonhét konstrukció gyártását kezdték meg a gépgyárban. Rendkívül fontosak a gazdasági hatékonyság javítását, a költségek csökkentését célzó intézkedések. A vállalatnál „merték” csökkenteni a nem fizikai dolgozók létszámát, s az áthelyezettek többsége teljesit- ményes munkakörbe került. Az odafigyelés, a hiányosságok felszámolása együtt járt a selejt mérséklésével, a normaórák megtakarításával. Jelentős eredmények születtek az elmúlt esztendőben az újítómozgalomban és a Dolgozz hibátlanul! munkarend- szer keretében. Végül, de nem utolsósorban, szólnunk kell a szocialista munkaversenyről, hiszen a brigádok és tagjaik lelkesedése, áldozat- vállalása nélkül képtelenség lett volna a számottevő gazdasági eredményeket elérni. amit fel tudunk mutatni, nem nagy eredmény, még messze, van lehetőségeinktől, de a jövőre nézve mégis biztató, mert mutatja, hogy az alapokat sikerült leraknunk. Termelőszövetkezetek egyesülésénél első helyen, vezető érvként az. anyagi eszközök s a szellemi tőke koncentrációja áll. Nem véletlenül, hiszen a nyereség foltozásának — amely lényegében a fúzió célja — ez a legbiztosabb, s egyben legolcsóbb módszere. Hogyan sikerült ezt megvalósítani ? — Sajátos helyzetünknek köszönhetően, jól. A három kis termelőszövetkezet közül a szikszói rendelkezett a legjobb adottságokkal, amíg a másik kettő — termelési rendszer tagjaként — korszerűbb gépnarkkal. Ezeket a John Deer gépsorokat sem Aszalón, sem Alsóvadászon nem tudták kihasználni, az akkori vezetés kicsit elsietve döntött beszerzésükről. Most mégis ennek a döntésnek köszönhető. hogy gazdaságunk a megnövekedett területen is minden gond nélkül el tudja végezni a feladatokat. Magyarán: a gépeink kihasználtsága jav.ult. Az egyesülésnek köszönhető ''az is, hogy végre minden ágazatunkban rendelkezünk megfelelő szakemberrel. Eddig Most már tehát minden rendben megy, s hibátlanul dolgoznak hazai gépiparunk egyik fellegvárában? Nos, erről szó sincs! Ezt fejtegette dr. Énekes Sándor vezérigazgató is a március 11-én megtartott szocialista brigádvezetők kibővített küldöttértekezletén. Erre vonatkozóan egy példa: a vezérigazgató nem átallotta elismerni, hogy ő is beleesik mások hibájába, mivel a balesetek csökkenését eredménynek nevezte. Holott, a kevesebb baleset sem eredmény, inkább eredménytelenség! Amennyiben minden dolgozó a maga beosztásában a legteljesebb módon eleget tenne az előírásoknak, odafigyelne a munkájára, nem következnének be va sérülések. A jövő feladata egyértelmű: felszámolni a lazaságokat, a fogyatékosságokat, közelíteni a világszínvonalhozz Ez pedig csakis az eddiginél körültekintőbb, jobb munkával lehetséges, s aki nem áll be a sorba, annak nem lehet helye a gépgyárban. Becsületükre legyen mondva: megérezték a változást sürgető szelet maguk az „egyszerű” dolgozók is. Kiderült ez a szemléletváltozás, ez a tenniakarás a felszólalásokból is. Többen elmondták, miként kellene, lehetne a saját munkaterületükön fokozni a termelékenységet, milyen pótvállalásokkal szándékoznak hozzájárulni a vállalati tervek maradéktalan teljesítéséhez. Meg kell mondanunk: nem lesz könnyű eleget tenni az ismételten megemelt gazdasági célkitűzéseknek, mert eléggé magasra állították a mércét. A gépgyár vezetősége „tól-ig” határokat jelölt meg a különféle mutatók növelésére, s a kollektívák a felső értékek teljesítésére tettek ígéretet. Jól felfogott érdekükből persze, hiszen elosztani csak azt lehet majd, amit megtermelnek, a remélt a kisebb üzemekben más lehetőség híján egy ember foglalkozott . a tűzvédelemmel, az SZTK-ügyekkel, vagy a bérszámfejtéssel, ma már sikerült a feladatokat szétválasztanunk. A három üzemnek nem volt erdésze. Pedig a 370 hektár erdő nem lebecsülendő, hiszen nagy ösz- szegű termelési adót kellene fizetni, ha az ápolással gondok lennének. Az itt maradt szakembereknek a nagyobb méretek miatt nőtt a felelősségük, de érdekes módon ez csak növelte kedvüket. Adódtak olyan gondok — igaz előre láthatóak —, amelyek megoldása nélkül nehéz lett volna az emberek bizalmát megnyerni. Ilyen például a bérezés kérdése. Senki nem fogadta volna szívesen, ha az egyesülés után kevesebbet keres. A szövetkezetben sikerült megoldani. hogy jövedelme egyetlen tagnak, alkalmazottnak ne csökkenjen, de olyan kö- vetelmény rendszert alakítottak ki. hogy a munkát, a teljesítményt hozzáigazították a bérekhez. Vagyis javult a munkaidőkihasználás, nőtt -a hatékonyság. — A legtöbb gondunk a falvanként eltérő háztáji támogatással volt. De ezt is sikerült megoldani, s az elmúlt évben kétszer annyi hét százalékos bérszínvonal fejlesztése nem valósítható meg a tervezett 417 millió forintos nyereség elérése nélkül. Érzékeltetésül néhány szára a gépgyár szocialista mun- kaverseny-vállalásának tervezetéből. A bruttó termelést legalább 5,4, az árbevételt 5,3, a termelékenységet 8 százalékkal szándékozzák növelni, az elmúlt évhez képest. Mindez nem nélkülözheti az eddigihez hasonló ütemű gyártmányfejlesztést, a nagytermelékenységü gépek és berendezések fokozottabb kihasználását, az állagmegóvási és karbantartási munka fokozását, a körültekintő beruházásokat. Szükség van az újítómozgalom további szélesítésére, a takarékosságra, s várható létszám-csoportosítás is. Igen fontos tennivaló a tőkés export 16,6 százalékos emelése, de a szocialista országokba irányuló kivitel fokozásáról sem mondhat le a gépgyár. A célul tűzött, a tavalyinál 16,5 százalékkal magasabb nyereség elérésének záloga a költségek, valamint az anyagimport mérséklése, . a selejt csökkentése. Mint említettük, a Diósgyőri Gépgyár dolgozói vállalkoztak a korábbinál lényegesen magasabb termelési feladatok teljesítésére. Tették ezt azért is, hogy jövőre ismét megpályázhassák a Kiváló Vállalat címet, mert most jó esélyük van a kitüntetés elnyerésére. Ugyanakkor a gépgyáriak hozzászoktak már a felfokozott munkatempóhoz. Miután évről évre növekvő követelménynek tesznek eleget, sportnyelven szólva, úgymond: edzésben vannak. terméket adtak el tagjaink a szövetkezeten keresztül, mint a három üzemben a megelőző évben. Az egyesülés legnagyobb előnyét Tirpák Ferenc a fejlődés lehetőségében látja. A kisüzemek eddig fejlesztési alapra legfeljebb csak keikét millió forintot tudtak elkülöníteni. (Amely lényegében egy nagyteljesítményű traktor ára.) Idén viszont már nyolcmillió forint áll rendelkezésre gépvásárlásra, beruházásokra. — Sokkal jobban tudjuk kihasználni az állami ösztönző rendszert, mint külön-kü- lön. Idén például 500 hektárral termesztünk nagyobb területen búzát. Ezzel 700 ezer forinttal érhetünk el magasabb árbevételt. Bátrabban merünk tervezni is. Különösen a melléküzemágak kialakításánál, mert ez a gazdaság elbírja azt a kockázatot, hogy mi lesz akkor, ha nem sikerül, s ráfizetésesen termel az új üzem? Régebben biztos pénzügyi veszteséget okozott volna, ma már más helyekről, ágazatokból pótolni tudnánk ezt a feltételezett veszteséget. Végsősovon az egyesülés, nagyobb biztonságot, több fejlődési lehetőséget jelentett. Ki merem mondani, hogyha a három kis tsz önálló marad, nem tudott volna megbirkózni a megnövekedett feladatokkal. így viszont semmi nem áll útjában annak — a már tervként elkönyvelt elképzelésnek —, hogy a szikszói Béke Termelőszövetkezet. szilárd, ö' -hat millió forint nyereséget termelő gazdaság legyen. — kármán — (Vége) F. L. Vízgazdálkodási feladategygzleli tanácskozás Miskolcon Kolaj László Szikszói tapasztalatok Az első közös év után
