Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

?982. «ncwrius 2., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Ázépítőanyagok minőségét Ultrahangos betonoszkóp — Mintavétel a téglából Az ellenőröket a legtöbb területen nem szívesen fo­gadják. Ez jellemző az épí­tőiparra is, különösen akkor, ha már-már hatóságként lép­nek fel az Építésügyi Minőség­ellenőrző Intézet szakembe­rei. Szepesszentgyörgyi Osz­kár, az intézet vezetője hang­súlyozza a hatóságjelleget, hiszen döntéseik az építés- felügyeletben komoly ér­vénnyel hatnak. Az intézet dolgozód, szám szerint tizennégyen több irá­nyú feladatot látnak el. Ezek közül kiemelkedik az úgyne­vezett építésfelügyeleti tevé­kenység, amely egyaránt vo­natkozik az építkezésekre, valamint az építőanyag­gyártásra. Sorrendben ez. után következik a vállalati megbízásra végzett anyag- és szerkezetvizsgálat. Ezen­kívül az intézet dolgozói szakértői tevékenységet is folytatnak. Ugyancsak itt végzik a legújabb termékek szerkezetalkalmassági vizs­gálatát. — Budapesti központunk évekkel ezelőtt több területi egységet hozott létre — mond­ja az intézet vezetője. — A mi feladatunk ebben a Borsod- Abaúj-Zemplén, illetve a He­ves megyei, építkezések el­lenőrzése. Az utóbbi években e négy alapvető tevékenység volumene gyökeresen meg­változott. A felügyeleti tevé­kenység aránya nagyjából nzonos a korábbihoz viszo­nyítva. ám a vállalatok meg­bízásából végzett építőanyag- vizsgálatok száma megcsap­pant. Ez részint a beruházá­sok megfogyatkozásával, részben pedig azzal a fej­lesztéssel magyarázható, amelyet az építőipari válla­latok többsége az anyagok vizsgálata miatt az elmúlt években megvalósított Ma már a legtöbb vállalat ren­delkezik laboratóriummal, ahol ra. <Í5 termékek vizsgá­latát saját maguk elvégez­hetik. Szakértőként viszont most sokkal többen kérik fel az intézetet, mint korábban. Tavaly például nem keve­sebb, mint százöt vitás kér­désben kellett bírósági meg­bízásból szakvéleményt mon­daniuk az intézet dolgozói­nak. Ugyancsak többen kér­ték fel az ÉMI-t úgynevezett Az elmúlt ót év alatt 14 termelőszövetkezeti család költözhetett új otthonba a sajópüspöki Sajövölgye Tsz kislakásépítéseket segítő ak­ciójának jelentős támogatá­sával. A hatékonyan gazdál­kodó, közös gazdaság szociá­lis alapjaiból már nemcsak az idős, nyugdíjas tsz-tago- kat részesítik rendszeres tá­mogatásban, és a sokgyer­mekes családoknak nyújta­nak évente beiskolázási se­gélyt, hanem a fiatalok lete­lepedését is jelentős össze­gekkel segítik. A családi há­zat építő tagokat 50 ezer fo­rint kamatmentes kölcsön­ben részesítik, s ennél is na­gyobb segítséget jelent szá­mukra a tsz biztosította ked­vezményes szállítás, a ka­Orvosi «érleiek Elektronikus vezérlésű gyó­gyászati — kórházi, klinikai — mérlegek első sorozata ké­szült el a hódmezővásárhelyi Metripond Mérleggyárban. Az egyik fajta ilyen gyógyászati elektronikus mérleget mű- veseállomásoknak készítették az anyagcsere pontos mérésé re és regisztrálására. alkalmassági vizsgálatok el­végzésére. Az ez évi árbevé­teli tervük mintegy négymil­lió forintot tesz ki. — Milyen berendezések állnak ehhez az intézet ren­delkezésére? — Az építőanyagok me­chanikai vizsgálatára számos nagy értékű berendezésünk van — mondja az intézetve­zetője. — Ügynevezett uni­verzális anyagvizsgáló gépek­kel rendelkezünk, amelyek alkalmasak akár háromszáz tonnás terhelésvizsgálat el­végzésére is. A legnagyobb a hatszáz tonnás pillér- és faltörőgépünk. Ezt egyéb­ként nemrégiben sikerült oly módon átalakítanunk, hogy akár hat méter hosszúságú gerendák törésvizsgálatát is elvégezhessük. Ily módon már nem okoz nehézséget a Nyékládházi Mezőpanel Vál­lalat mestergerendáinak, il­letve az újfajta Univáz- gerendáknak a vizsgálata. Ezenkívül intézetünk megol­dotta a betontermékek ron­csolásos vizsgálatát is, egy gyémántbetétes koronafúró üzembe helyezésével. A be­ton szilárdságáról jól meg lehet bizonyosodni a próba­hengerek fúrásával. Ugyan­csak erre a célra vásárol­tunk egy külföldi gyártmá­nyú rúgós kalapácsot. Tava­lyi szerzemény az ultrahan­gos betonoszkóp. amely igen sokat segít szilárdságvizsgá­latoknál. Beszereztünk ezen­kívül egy téglafúrógépet is, amely lehetővé teszi a min­tavételt kis méretű, tömör téglából. Egyik legjobban ki­használt berendezésünk ez, hiszen az utóbbi években az új építkezések helyett elő­térbe került a meglévő épü­letek felújítása. A tervezők tőlünk kérnek hiteles infor­mációt az épületek állagával kapcsolatosan. Sikerrel al­kalmazzuk a Proceq vaske­resőt is, amely alkalmas mind a födémben, mind pe­dig az ívtartóknál a vasbe­tétek helyének meghatározá­sára. A gépeket a minőség- ellenőrző intézet évente hite­lesíti, szakembereiket a jövő hétre várjuk. Gépeinket je­lenleg a központ karbantartó brigádja ellenőrzi. — Milyen tapasztalatai vannak az intézetnek az épí­tőanyagokkal kapcsolatban? vies, a szükséges markoló- és rakodógép. A Sajóvölgye Termelőszövetkezet segítsé­gével újabb tíz családi ott­hon épül. — Az adalékanyagokat il­letően Borsod megye kedve­ző helyzetben van — jegyzi meg Szepesszentgyörgyi Osz­kár. — Megfelelő a kis mé­retű téglák szilárdsága is, a B.'iO-as tégla minőségével azonban időnként problémák vannak. Nem mindig felel meg az előírásoknak a mát- raderecskei vázkerámia szi­lárdsága sem. A cserepek mi­nősége változó, a hűtési pró­bát nem mindenkor állják ki. Tavaly a legrosszabb ered­ményt az azbesztcement­tetőfedők esetében tapasztal­tuk. A betontermékeknél vi­szont igen kedvezőek a ta­pasztalataink. — Milyen következményei vannak az ÉMI-ellenőrzések- nek? — Ha vállalati megbízás­ból végezzük munkánkat, úgy semmiféle karos követ­kezménye nincs méréseink­nek a vállalatok szempont­jából. Viszont más a hely­zet, ha felügyeleti szervként dolgozunk. Ha harmadosztá­lyúnál gyengébb a minőség, levélben szólítjuk tel intéz­kedésre az adott üzemet. Ta­valy kilenc ilyen levelet kel­lett megírnunk. Borsodban egyszer sem. Heves megyé­ben viszont kétszer kellett tavaly élnünk az építkezést leállító jogunkkal. Nemcsak állami és szövetkezeti építő­ket. ellenőrzünk, a megvei lanácsok megbízásából fel­adatunk a magánvállalkozók ellenőrzése is. A szakipari munkálatokat illetően hason­lóak a tapasztalataink: mind az állami, mind pedig a szö­vetkezeti. illetve kisiparosok másod-. Illetve harmadosztá­lyú munkát adnak ki a ke­zük alól. — Évek óta mérik a régi miskolci házak állagát. Mi­lyenek itt a tapasztalataik? — Nemrégiben vizsgáltuk meg például a Földes Gimná­zium födémszerkezetét. Meg­állapítottuk, hogy erősen kor­hadásnak indult, s megérett a kicserélésre. Minket kértek fel annak idején például a Tiszai pályaudvar rekonst­rukciójához is szakértőnek. Meglepő volt az eredmény: a vizsgálatok során azt ál­lapítottuk meg. hogy az 1905- ben szénsalakból épített épü­let födémszerkezete ma is kifogástalan állapotú. Így történt, hogy a rekonstrukció során a födém érin­tetlen maradt. Most is van egy érdekes munkánk: Mis­kolc belvárosának rekon­strukciója kapcsán hat Szé­chenyi utcai lakóház állagá­ról kell szakvéleményt mon­danunk. Déváid Hedvig Temesi György, keiében a broniszinű üveg, előtte a kísérleti üveg­ftnifák & Sajóvőiiye Isz a Edslakásépítéssr! r Munkahelyen, szabad időben Helytállás három helyen-Mostani beszélgetésünk a méhészke­0 déssel, illetve arról „indul”. Mert­hogy Kele Imre életétói elválasztha­tatlan az is. Persze, ezzel elárultam azt is: a méhészkedés csupán egyetlen mo­zaikja, tartozéka életének. Csak egy? Hát nem furcsa? A negyven Nagyboczonádi kaptár, a nyolcvan család méh nagyon sok embernél teljes foglalkozásnak, munkának elég lenne. Neki meg? Csupán egy rész­nek, tennivalónak számít a munkanapok feladatai között Furdal a kíváncsiság: egyáltalán mit jelent számára a méhé­szet? Munkát? Kikapcsolódást? Hasznot? (Ez utóbbin egyéni, népgazdasági egyaránt értendő.) A sununázat, úgy gondolom, mindhármat magában foglalja. Sőt, a miért indoklása, a motiválás még ennél is több: — Én úgy gondolom, ez a tevékenysé­gem is összefügg a nagy-nagy termeszei - szeretetemmel... Az emberek gyakran nem merik kimondani — szégyellik talán? •—, hogy (legtöbbször lopva) milyen szí­vesen rácsodálkoznak egy-egy virágra, el­nézegetnek egy-egy bogarat. Ő nem szé­gyellj ezeket említeni, s amikor a termé­szetszeretetről beszél, tulajdonképpen er­re, ilyesmikre gondol. Tudom, Kele Imrét legtöbben nem mint méhészt, hanem mint a mezőkövesdi áfész gesztorságával működő Mezőföldi Sertés- feldolgozó Üzem vezetőjét ismerik. Nem csoda, hiszen ez a beosztása, a hivatása. Az emberek többségével e beosztás révén került, kerül kapcsolatba. Valójában a kö- vesdi áfész legeredményesebb „boltja” — elnézést a kifejezésért — ez a húsüzem. Évente 17 ezer darab sertést dolgoznak itt fel. És nem csupán a mennyiség, sőt sokkal inkább az innen kikerült áru mi­nősége szerzett jó hírnevet az áfésznek, a húsüzemnek, s természetesen a vezető­jének, Kele Imrének is, aki — most mar tnosolygunk rajta — annak idején nem szívesen álít kötélnek. — Akkoriban Bogácson voham húsbolt- vezető. Azokban az években korántsem volt olyan jó és zavartalan a húsellátás, mint ma. Nekem mégis sikerült a köz­ségben heti 30—40 sertés vágására alkal­mas vágóhelyet kialakítanom, s a körül­ményekhez képest egészen jó húsellátást teremtenem. Szóval egy jói kiépített bol­tot kellett otthagynom, de nyilván a mun­kám alapján figyeltek led rém az ói ész vezetői, s ajánlották fel 1972 végén a hús­üzem vezetői állását Tudná kell, hogy korábban ez az üzem — akkor még mint évi 3000 sertés kivágására alkalmás „vá­góhíd” — a kövesdi Búzakalász Tsz-é volt. Nekik csak veszteséget hozott. Sőt, amikor mi átvettük, abban az évben ne­künk is. Akkor szóltak nekem: Imre, vál­lald el... A történet, amit ezután hallok tőle, ér­dekes, ugyanakkor nagyon jellemző. Ami­kor átkerült az új munkahelyre, a hús­üzem előző vezetője megkérdezte az ilyen­kor szokásos leltározásban részt vevő Öcsai István országgyűlési képviselőt: — Aztán ennek a Kelének van-e háza? Mert fogadok, hogy, fél év múlva ö is ráfizeti erre a boltra ... Nos, nem fizette rá! Hogy miért nem? Valószínű, ennek több oka is van. De pél­dául azért, mert... — ... jólesett, következésképp doppingolt , a bizalom. S az, hogy szabad kezet kap- i tam az átszervezésre, a termékskála ki­alakítására ... i Az első eredmények — mert csodák cso­dájára eredmények jöttek — ma már ki- i csit „történelminek” számítanak. Már az [ első évben — 1973-ban — a 3000 sertés | helyett 6500-at vágtak le, sőt megkezdő- i dött bizonyos fokú feldolgozás. Az év vé- J gén pedig 21 milliós árbevételt és egy- i milliós nyereséget könyvelhettek el. A nem mindenki által remélt siker egyben i a lehetőséget, a perspektívát is mutatta. Az [ áfész vezetői szerencsére éltek is vele. \ Támogatás, három áfész társulása, nyolc- ' milliós beruházás. És 1974-ben megkez- [ dődött a bővítés. A már említett 17 ezer i sertés feldolgozásának és a 32-féle ter­méknek az alapjait akkor teremtették i meg. J — A növekvő mennyiségi mutatók el- i lenére mi soha nem akartunk és nem is ' akarunk a húsiparral konkurrálni. A mi , lehetőségünk a minőségben, a tájjellegű i speciális készítményekben van ... Matyó májas és véres hurka, lángolt kolbász, matyó csípős vastag kolbász, és i sorolhatnánk a készítményeiket. Akik már kóstolták ezeket a készítményeket, nyíl- > ván egyetértőén bólogatnak Kele Imre » előbbi mondatait olvasva. A jövő sokat foglalkoztatja. A tovább- i lépés. Egy új«bb akkuntulalódás. Mert | ahogy a háromezres vágóhíd nem volt ■ végcél, a mai méretek sem lehetnék azok. Az eddigi eredmény pedig garancia rá, ■ hogy az újabb tervek — beruházás ese- * tén — nem maradnának vágyálmok. Tervek... Terv ma még — bár mz i előbbinél már közelebbi — a bogácsi J szőlőtelepítés is. Egészen pontosan a te- i valy alakult 48 tagú bogácsi Rizlingszil­váni Szőlőtermesztő Szakcsoport 14 bek- i táros szőlőtelepítése. Mi köze ehhez Kde * Imrének? Csupán az, hogy ő a szakcso- , port elnöke. Élelmiszeripar, húsfeldolgozás, * méhészet... S most a szőlő is? Töpreng, közben mosolyog, hogyan is fogalmazzon. i Földije vagyok, sejtem, mit akar monda- J ni. A szőlő e táj legszentebb növénye, t afféle apai örökség. Ott a Vénhegyen, s a J még jobb bort adó Kökötőn. És öröklő- ■ dött a pince is. — A tisztesség is úgy kívánja, hogy folytassam, amit már apám is folytatott. i Az igaz. hogy én már másképpen — kor- | donosan, keresett kézi munkával —, de — i és úgy gondolom, ez a lényeg — ezt a J folytonosságot vállalom, mégpedig szive- ■ sen vállalom. Hajdú Imre Foló: Uaczó József __! f i bronzsziní üveg Mindössze harmincéves és máris vezető beosztást ka­pott Temesi György, vegyész- mérnök, a Miskolci Üveg­gyárban, ahol a laboratóri­um irányítását bízták rá. — Tíz éve dolgozom az üveggyári laboratóriumban, Uaczkovics Pétemét váltot­tam fel, aki igen jó tanító- mesterem volt, örülök, hogy a keze alatt dolgozhattam. Harmincéves vagyok és szak­mai karriernek is nevezhető eddigi pályafutásom — mon­datta, amikor munkájáról be­szélgettünk. Mint megtudtuk róla: „mellesleg” a gyári KISZ- bizottság tagja. Legutóbb próbatétel elé állították. A gyár növelni akarja a szín- választékot és megbízták azzal, kísérletezze ki a bronzszinű üveg készítését. — Sok munkába került. Bizonyítani akartam, hiszen bizalmat kaptam és ponto­san ilyen életpályát kíván­tam magamnak, mint ami­lyenen most vagyok — so­rolta Temesi György. Ezután részletesen elmondta a kí­sérletezés stádiumait. Nem kerülte el a buktatókat, a kudarcot sem, hiszen nem filléres dologról volt szó, mert a bronzszínt adó „sze- lin” színezőanyagnak több száz forint kilója. És nem kevés kiló használódott el a kísérletezés során. Megmu­tatta azt a kis tűzálló téa ladarabot. amelybe tégelynyi nagyságú lyukat fúrt. ebber keverte ki az üvegalapanya­got és az egészet, egy kis ke mencelyukon juttatta el a tűz- térbe. Először elégett a sze- lin, eltűnt a bronzszin. aztán mihden sárga színű lett. és ezt követte a színek egyéb válto­zásai. míg végül sikerült el­érni a brónzszínt. Kapós cikk lesz ez a világpiacon, hazánkban talán még nem is ■ gyártanak ilyen színezésű üveget. A fény is meg-meg- tréfálta őket, mert amikor már minden összetétel jól alakult, és bronzszínűnek kellett volna lenni az üveg­nek, a mesterséges fényben ez nem látszódott. S amikor kivitték a természetes vilá­gításra. ott pompázott áttet­szőén a bronzszín. — Ez a laboratórium az én kis országom. Kitűnő munkatársaim vannak, több­ségében nődolgozók. Sokat segítettek, bátorítottak es biztattak. Életem szép sike­re ez. Örülök, hogy bizonyí­tani tudtam, hogy élni tud­tam a lehetőségekkel, amit kaptam és annak is örülök, hogy vezetőim odafigyelnek munkámra. Jó dolog Így dol­gozni, természetesen felké­szültségem még több próba­tétel alá kerül. Igyekszem megállni hel vemet, most már úgy is, mint laborveze­tő. Hiszen számomra nincs szebb öröm a munkasiker­nél ... . '.oda István I Fotó: Szabados György |

Next

/
Oldalképek
Tartalom