Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG tO 1982. március 27., szombat Ha? HtCa Kiállítás a majorban A tefevíriőbon bemutatott Névtelen vár hazánk egyik romantikus tájára irányította a figyelmet: Jókai fantáziája a Hanságba helyezte a Magyarországon bujkáló francia nemes lakóhelyét. A történetnek néhány valós eleme is van (Hány Istók létezése tény, születési anyakönyvi kivonata ma is látható a kapuvári Rábaközi Múzeumban), de a titokzatos vízi világ már rég nem olyan, mint a tizennyolcadik század végén volt. A lápot lecsapolták, csatornázással nagyobbrészt termővé tették — s ezzel megváltozott állat- és növényvilága is. A régi flórából és faunából csak hírmondó maradt A még ma is élő, vagy a természetes élőhelyén kipusztult vadakat, madaraikat, virágokat ma már törvény védi, és szép múzeum mutatja be a látogatóknak a Győr-Sopron megyei öntésmajorban. Az érdeklődő túrista a 85- ös úton, Sopron felé haladva, Szárföld után térhet le az útról Osli, öntésmajor felé, de megközelíthető a falu Kapuvár felől is: nem egészen 10 kilométert kell autózni, hogy a falu szélén, az Esterházy- uradalom egykori intézőjének szépen helyreállított házában meglelje A Hanság élővilága című kiállítást Tavaly októberben nyitották meg, s bár a főúton nem jelzi semmiféle tábla, azóta már ötezer látogatója volt az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Északdunántúli Felügyelősége gondozásában működő múzeumnak. Térképek, fekete-fehér fotók és színes diaképek, diarámák és kitömött állatok mutatják be, milyennek láthatta az ember még száz évvel ezelőtt is a Hanságot. Időszámításunk előtt kétezer körül telepedtek meg itt • kelták; majd rómaiak, avarok követték őket. Számé« régészeti lelet került elő • tőzeg ától, a vízből, a földből. A vízrajzi viszonyok első hiteles ábrázolása 1792-ból való: ez a térkép jól mutatja a területnek a Fertő tóval való összefüggését. Ma Hanság néven a Fertőd — Agyagasszergény — öntésmajor — Osli — Bősárkány — Fehértó — Lébénymíklós — Hanságfalva által határolt területet értjük. Ez 1967 óta tájvédelmi körzet. A múzeum előcsarnokában olvasható a rendelet szövege: az a feladata, hogy megőrizze a Hanság jellegzetes képét és még fellelhető természeti értekeit, a láperdőket, a mocsárréteket, a vidék állat- és növényvilágát, biztosítsa a védett madarak háborítatlan fészkelését, táplálkozását, vonulását, és szolgálja az idegenforgalmat, a turizmust A körzetben nyolc szigorúan védett terület van: ilyenek a Hanság-csa torna környéke, a földszigeti rét, a Csíkos éger, Fehértó és a Bar- bacsi-tó környéke. A Kisrép- ce, Repce, Rábca és Kis-Rá- ba folyik ezen a területen, és természetesen sok csatorna, amelyek között — különlegességként — egymást különböző szinten keresztező csatornái. is találhatók. A kiállítás tudományos alapossággal és a laikus számára is érthetően mutatja be, milyen növények voltak, vagy vannak még a Hanságban: fehér nyár,- magas kőris, mezei juhar a legjellemzőbb fák, ligeterdők, bokorfüzesek, láprétek, nádasok és hin árosok váltogatják egymást. Az apróbb növények közül a gyöngyvirág, őszi kikerics, komló, csalán, hamvas szeder neve talán városi embernek is ismerős, de a kékperje, pergősás, erdei szálkaperje, barjúpázsit, sziki káka nevével és képével alighanem már csak a szakemberek találkoznak, vagy a vidéket jói ismerő idősebb emberek. Hiszen a csatornázás, a művelés alaposon megváHoztatta a táj arcát. Elszegényedett az állatvilág is, némelyik vadból, madárból már mutatóba sincs. Fekete sas, törpe sas már nem köröz a rétek fölött, a nagy kócsag is csak vonuláskor tűnik fed, a szürke gém, vidra, túzok, fehér gólya ritkán látható. De az üveg mögött még megnézhetjük, milyen a nádi sármány, a sárga billegető, a keresztes vipera, a tövisszúró gébics, a pézsmapocok — vagy a fenékjáró küllő nevű hal, a eompó és a.kövi csík. A Hanság régen is, ma is jó vadász- terület: nagyvadra, apróvadra egyaránt szívesen járnak ide hazai és külföld vadászok. A vadászat, halászat mellett sokáig a széna- és nád- termelés volt a Hanságban a fő foglalatosság. Eszközei szintén láthatók a kiállításom. Az itt bányászott tőzeget ma is használják talajjavításra, primőrök termelésére, virág- földnek, vagy akváriumba. Bősárkányban pedig háziipari szövetkezet dolgozza fed a sást, gyékényt kosárnak, szatyornak és sokféle, itthon és külföldön egyaránt kedvelt használati és dísztárgynak. Az öntésmajort kirándulás csak húsz kilométeres kitérő a Sopronba tartó turistának — de szép utazás mindenkinek, aki szereti a természetet. «L-B. A pásztorfiú és a tündérek — Szlovén népmese — Volt egyszer Isztriában egy fiú — szegény árva gyerek. Három kecske és egy tehén volt minden vagyonkája Egész nap velük bóklászott, télen-nyóron velük egy eresz alatt aludt, tejükből tartotta fenn magát, hogy éhen ne haljon. Egyszer úgy dél felé kihajtotta kis nyáját a tengerhez — meg akart fürödni, mert kegyetlenül tűzött a nap. Amint a partra ért, a forró homokon három csodaszép lányt látott aludni. Ügy hasonlítottak egymáshoz, mint a lóhere három levele — az ember egyszerűen nem tudta megkülönböztetni őket: karcsúak, sudár termetűek, mint a facsemeték, aranyhajuk hosz- szú, és arcuk fehér, mint a frissen fejt tej. Három tengeri tündér volt, ám a fiúnak ez eszébe sem jutott. Látta, hogy a lányok az égető sugarak özönében alusznak, és így szólt magában: ^Megperzseli a nap gyönyörű .arcukat, pedig kár lernte, ba eldurvítaná-elcsúfítaná. No várj csak, árnyé-; kot csinálok nekik”. Fölmászott a pásztorfítí egy hársfára, leveles gallyakat tört, és a tündérek körül a homokba szúrta őket úgy, hogy fejük árnyékban legyen. Amint est elvégezte, megfordult, hogy arrébb menjen, mert a lányok haja olyan erősen fénylett, bogy szeme belefájdult. Amikor aztán a lányok felkeltek, kérdezgetni kezdték: — Ki tett vajon ilyen jót velünk? Ámbár nagyon is jól tudták, kicsoda. Mert a tündérek soha nem alszanak, hanem csak színlelik az alvást Most is azért beszéltek emelt hangon, hogy a fiú meghallja, és válaszoljon, mert meg akarták tudni, vajon szerény-e. A pásztorfiú meghallotta, amit beszéltek, de csak ment tovább, mintha mit se hallott volna De a tündérek egy pillanat alatt utolérték — ki is tudna előlük elfutni? Megkérdezték: — Te csináltál nekünk árnyékot, mikor aludtunk? — Ühüml — bólintott a fML — Milyen jutalmat kívánsz ezért a jótettedért? — Semmit sem kívánok. Nagy, dolog is, hogy árnyékot csináltam nektek néhány hársfaágból! A tündérek megtudták, hogy a fiú jólelkű és szerény. Elhatározták, hogy gazdagon megjutalmazzák. Adtak neki egy zacskó aranyat, arai soha ki nem ürült, bármennyit is vett ki belőle valaki. De látták, hogy az nem örvendezett a tündérajándéknak: a szegény árva gyerek még nem látott aranypénzt, és nem tudta, hogy csak ' egyért is közüle mindent meg tud venni magának, amiben szűkölködött. Hajigálná kezdte a csillogó érméket, kijátszotta velük magát,. megunta. Sokkal mulatságosabb volt az ugrándozó kiskecskékkel játszani. A tündérek megértették, és azt mondták neki: — Ma este, amint a faluba indulsz, hátad mögött sok csengő csengettyűzését hallod majd. Menj és meg ne fordulj, amíg haza nem érsz! Ahogy ezt elmondták, vidám nevetéssel a tengerhez futottak, a kék habokba buktak, és nem is jöttek ki máo. Csak ekkor jött rá a pásztorfiú. hogy ezek nem lehettek egyszerű, falusi lányok, hanem aranyhajú tündérek. Üldögélt kicsit, várta, hogy az állatok telilegeljék magukat, és mihelyt a nap nyugovóra hajlott, hajtani kezdte hazafelé kevéske jó- szágját. Megy a fiú, fújja furulyáját, és hallja, hogy sok csengő, kolomp és csengettyű kiséri, egyesek vékonyabban, mások vastagabban. És mennél inkább közeledett a faluhoz, annál több hangú lett ez a csengés-bongás a háta mögött. Nem tudta tovább türtőztetni magát a pásztorfiú, nem figyelt rá, mit tanácsoltak a tündérek. Megfordult, hogy tudja, mi van mögötte. És mit lát! Sorjázik nyomában hosszan ajuAz alsó ábra négybe- # tűs szótöredékeit helyezzétek el a felső ábra megfelelő helyére úgy, hogy a kiegészített sorok vízszintesen olvasva Arany János: Családi kör című verséből adjanak idézetet, A beküldési határidő április 1. A megfejtéseket nyílt levelezőlapon küldjétek. A múlt heti rejtvény megfejtése: Jókai Mór. A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat hók, kecskék és tehenek tömege. A tengerből jöttek elő, és követték engedelmesen, mintha az övéi lettek volna. De mihelyt visszafordult. megszakadt a sor és egy darab sem jött tovább elő a tengerből. „Eh, sebaj — mondta magában nagy örvendezve. — Ezt is alázatosan köszönöm”. A pásztorfiú hazahajtotta a hatalmas nyájat — a sok állat alig féri el az udvaron. Hi via mindjárt a szegény jz'-niszédckat, kik ez- zel-azzal segítették, mikor még egesz kicsi gyerek volt, Mindegy'ket megajándékozta — kinek juhokat kinek kecskéket, kinek teheneket adott. Még így is olyan sok maradt neki, hogy jómódúvá lett, és ember módra új életet kezdett. (Kiss Benedek fordításit) nyertek: Éliás Krisztina, Miskolc, Kellner S. 1„ 3530; Ko- vács Mária, Mályinka, Széchenyi u. 9., 3645; Krizsán Gergő, Nyékládháza, Kossuth u. 87., 3433; Vanczák Róbert, Sály, Iskola u. 16., 3425; Péter Judit, Fancsal, Rákóczi u. 43., 3855; Németh Emese. Miskolc III. ker„ Topiczer J. 1A, 3533. A könyveket postán kfödjük eL Rejtvény Aranv-idézet H A M 1 L E ISI > 1 B A 1 A 6 N I; G • • 0 X 2 m O: 1 •H U) r~ «mssätmsaan
