Észak-Magyarország, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám

1982. március 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A beszámoló taggyűlések vitáiból Wisla toi Száma« pártalapszervezet tanácskozásán, a vállalati gazdálkodás problémáival összefüggésben felvetődött, hogy korszerűsítésre szorul a szocialista brigádmozgalom. Helytelenítették, hogy a ter­meléssel kapcsolatban gyak­ran a munkaköri kötelesség fogalmába tartozó felajánlá­sok születnek. Nem tartják megfelelőnek az ösztönző rendszert sem, mivel a ver­senyben az anyagi lehetősé­gek miatt „behatárolt” a he­lyezések száma stb. A job­bító szándékkal elmondott kifogások mellett sokan hangsúlyozták: az elmúlt években a versenymozgalom rangjának megfelelő társa­dalmi elismerést kapott. De az is nyilvánvaló — ez a közelmúltban a párt- és a szakszervezeti szervek kü­lönböző tanácskozásain is hangsúlyt kapott —. hogy napjaink fő feladata a moz­galom pozitív vonásainak to­vábbfejlesztése, meg kell szabadulni a formális ele­mektől, mindenekelőtt a mennyiségi szemlélettől. A szocialista brigád- és ver­senymozgalomban is érvé­nyesíteni kell a szigorúbb feltételeket, a minőségi kö­vetelményeket. Az elmúlt évek eredmé­nyei bizonyították, hogy a szocialista munkaverseny- mozgalom alapvető és legál­talánosabb formája a szocia­lista brigádmozgalom, amely a hármas jelszóban foglalt célkitűzések megvalósítása során számos további moz­galom, munknakció alapja és terjesztője volt. A munka­brigádok, az ifjúsági brigá­dok egyebek között egy-egy célfeladat színvonalas meg­oldására szakemberekből: ku­tatókból, tervezőkből, tech­nológusokból, szakmunkások­ból komplex brigádokat ala­kítottak. A brigádok kezde­ményezésére munkahelyi szervezésfejlesztési mozgal­mak bontakoztak ki. de si­keresek voltak a munka mi­nőségének javítását szolgáló garanciavállalási mozgalmak is. Kiszélesedett és tartal­mában gazdagodott az egy­mással kapcsolatban álló vállalatok közötti szocialista szerződéskötések rendszere. A brigádok egyre nagyobb há­nyada részese az egy brigád — egy újítás mozgalomnak. A kommunista műszakok si­kere bizonyítja, hogy a dol­gozók a munkahelyi felada­tokon túl is szívesen vállal­koznak társadalmi, lakóterü­leti célok megvalósítására, ha tevékenységüket kellően elő­készítik és megszervezik. A szocialista munkaver- seny-mozgalom legfontosabb célja a gazdasági feladatok elősegítése. A kollektívák kezdeményezéseit, felajánlá­sait a gazdaságpolitikai cé­lok helyi megvalósítására kell irányítani. Mindenütt el kell érni, hogy a résztvevők számára folyamatosan kije­löljék azokat a konkrét, reá­lis feladatokat, amelyek a dolgozóktól képességeiknek, felkészültségüknek megfelelő tevékenységet kívánnak. Alapkövetelmény, hogy a vállalásoknak a munkaköri kötelességen túli feladatokra kell irányulniuk. Mindenütt arra kelj törekedni, hogy a versenymozgalom középpont­jába — a gazdálkodás inten­zív jellegének erősödése, a nehezebbé vált körülmények következtében — a termelés minőségi oldala, a hatékony­ság növelésének feladatait állítsák. A termelési, gazdasági fel­adatok mellett növelni kell a szocialista brigádmozgalom követelményrendszerét. Tar­talmasabbá és tudatosabbá kell tenni a brigádoknak az életmód és a műveltségi színvonal fejlesztésére irá­nyuló vállalásait. Továbbra is ösztönözni kell a művelt­ség, az ismeretek gyarapí­tására irányuló törekvése­ket. A szakismeretek növe­lését a termékszerkezet vál­toztatásával összefüggő helyi igények alapján, azoknak megfelelően célszerű szorgal­mazni. A taggyűléseken sokszor elhangzott: a továbblépés egyik fontos feltétele, hogy növekedjék az erkölcsi elis­merés társadalmi súlya, ja­vuljon az erkölcsi és az anyagi elismerés közötti összhang. A viszonylag szű- kebb bérfejlesztési lehetősé­gek is megkívánják, hogy csökkenjenek a formális vo­nások, legyen az eredmények­kel arányosabb, differenciál­tabb a jutalmazás és elis­merés. A' vállalatoknál a bé­ren felüli jövedelmek olyan elosztását kell megvalósíta­ni, amely közvetlenül kap­csolódik a munkában és a munkaversenyben együttesen elért eredményhez. Az er­kölcsi és az anyagi elisme­rés összhangja úgy (is) te­remthető meg, hogy az adott erkölcsi elismerést kiérdem­lő munkasiker legalább olyan anyagi elismeréssel jár együtt — hacsak a kitünte­tés társadalmi rangja, vagy az azzal járó kedvezmények azt nem ellensúlyozzák —, mint az erkölcsileg el nem ismert, de anyagilag méltá­nyolt más teljesítmény. Fontos, hogy a jutalma­zásnál, az elismerésnél a le­hetőség szerint érvényesüljön a demokratizmus, azaz a kollektíva véleménye fejeződ­jék ki a jutalmazotlak ki­választásánál és a jutalmak nagyságának meghatározá­sánál. Fokozza az elis­merések hatását, ha a ju­talmak egy része azonnal követi a vállalt feladat tel­jesítését; ez még jobb mun­kára serkent és fokozza az elvégzett munka elismerésé­vel járó megelégedettséget. A teljesség igénye nélkül utaltunk a mozgalom meg­újulásának, korszerűsítésének néhány feltételére. A szocia­lista brigád- és munkaver- seny-mozgalom kézbentartása továbbra is a gazdasági ve­zetők és a szakszervezeti szervek együttes feladata — a brigádok önállóságát, kez­deményezőkészségét, a mun­kahelyi demokráciát betart­va és továbbfejlesztve — a párt elvi, politikai irányítá­sával. A pártszervezeteknek pedig továbbra is segíteniük kell a gazdasági vezétők és a mozgalmi szervek haté­kony együttműködését. Petra József ai Önjáró-rakodó Az Országos Érc- és Ásványbányák Vasércmüvei rudabányai vasércbányájában januárban he­lyezték üzembe a GHH típusú önjáró, -rakodó, -ürítő gépet, mely az ércbányáknál a legkorsze­rűbb. A közel egyhónapos üzemelése után már eldőlt, hogy alkalmazásával további termelés- növekedés érhető el. Képünkön: a rakodógép útban a tárolóbunker felé. Fotó: K. I. Veszteséges év után HerÉivécsei StiítkeresÉs Az elnökhelyettes — akár az elnök, két nappal ezelőtt — nem nagyon örül a jöve­telemnek. Érthető, hiszen a hernádvécsei Búzakalász Ter­melőszövetkezet, 28,8 millió forintos pénzügyi hiánnyal zárta az elmúlt esztendőt. Mintegy betetőzéséül annak a négyéves sorozatnak, amely­ből hármat eredménytelen gazdálkodással zártak. Így a nagyüzem jelenlegi adós­sága meghaladja a 46 mil­liót! Ezért nem feszíti szét Czingula Sándor elnökhe­lyettest az öröm: — Az egész környék Így is rólunk beszél. Ha ez az írás megjelenik, akkor már a vonatokon is mi leszünk a téma. De — és keserűen legyintett —, meg is érde­meljük. A felelősség ezért a Manapság a nosztalgia kor­szakát éljük — a nosztalgia hullám hódit a vállalatoknál is. Vállalati vezetők beszél­nek a letűnt, „régi szép idők­ről”, nagy nyereségekről, a sok millió forintos beruhá­zásokról. Ezután rögvest hoz­záfűzik: ma más szelek fúj­nak, okosan, megfontoltan kell lépniük, ha versenyké­pesek akarnak maradni. Ez a szemlélet érvényesül a Beton- és Vasbetonipari Művek Alsózsolcai Gyárában is. Szirbik Sándor gyárigaz­gatótól megtudtuk: A gyúr termelése 1970 és 1980 között jelentősen növe­kedett. Két évvel ezelőtti adat: az alsózsolcai gyár kollektívája egy esztendő alatt nyolcszázmillió forint termelési értéket állított elő. A következő esztendőben még tartották ezt a szintet, a tavalyi eredmény viszont már százmillió forinttal ke­vesebb. — Az állami beruházások számának csökkenése jelen­tősen megváltoztatta az épí­tési igényeket — mondja Szirbik Sándor. — A mér­földkő a tavalyi esztendő volt. Kisebb termelés mellett kellett úgy gazdálkodnunk, hogy megteremthessük az egyensúlyt. Alapvetően a stratégiánkat kellett megvál­toztatnunk. Az évek során kialakítottunk egv termék- struktúrát. amelv sajnos, ma már idejét múlta. Három fő termékcsoportot gyártottunk, termelésünk húsz százalékát a távvezeték- és lámpaoszlo­pok gvártása adta, Évente hatvanezer darabot szállítot­tunk ebből a Magvar Villa­mos Művek Tröszt részére. Most húszezer darabbal ke­vesebbet rendelnek. A másik Nosztalgia és valóság húsz százalékot a kislakás­építők számára készített fö­démgerenda adja. Ez az egyetlen termékünk, amely­ből a korábbitól nagyobb mennyiséget kell előállíta­nunk. Az országos igények felét gyárunk elégíti ki. A magánház építési kedv növe­kedése miatt födémgerendá­ból hihetetlenül sokat, mint­egy 2 millió ötszázezer fo­lyóméternyit állítottunk elő. Kevésbé kedvező a kép fő termékünk, az UN1VÁZ- szerkezet esetében. Ebből el­sősorban kommunális létesít­ményeket építenek. Beruhá­zásra kevesebb pénz jut, (gy tőlünk is kisebb mennyisé­get rendelnek. Ennek ellené­re ■ igyekeztünk úgy gazdál­kodni, hogy nyereséges le­gyen az üzem. Főként a ta­karékossági intézkedések eredménye, hogy a tervezett nyolcvanegymillió forint nyereséggel szemben nvolc- vanbéím'lüó forintot köny­velhetünk el. Ez. tette lehe­tővé a bérek mintegy ötszá­zalékos emelését is. — Mit terveznek az idén? — A tavalyihoz hasonló igényekkel számolunk, töb­bet leefe'iebb a lakosság ré­szére értékesíthetünk. A na­gyobb feladatot az idén a minőségi munka ielenti. Tervezzük az UNIVÁ^-szer­kezet korszerűsítését. A program kidől «ozását tavaly kezdtük, célunk, bogv e ter­méket komplett énítési rend- s?er»*é alakítsuk. F.z azt ie­lenti, hogy egv építkezéshez szükséges valamennyi ele­met mi állítanánk elő. A rendszex-gazda az alsózsolcai gyár lenne, rendszertervező­ként pedig az ÉSZAKTERV kollektívájára számítunk. A tervező vállalat jó ütemben halad a vázszerkezet fejlesz­tési munkáival, várhatóan már az idén gyárthatjuk a rendszer egyes elemeit. A fejlesztés több évre szóló programot ad. Kísérletkép­pen az új, korszerű elemek közül néhányat már fel is használtunk a gyermekrehn- bilitációs központ építésénél. Az új módszer előnyét élve­zik a kivitelezők: a helyszí­nen kevesebb munkát igé­nyel ígv az építkezés. A ko­rábbinál most jóval több lesz az előregyártott elemek szá­ma. — Az alsózsolcai gyárban nagy fantáziát látnak a kis­lakásépítésben. A gyár dé­delget egy tervet, amelynek jövője a napokban dől el... — Jelenleg a leggazdasá­gosabb építkezési mód a sor- házép'tés. Erre a házgyár mellett mi is kidolgoztunk egy tervet. Ennek lényege, hogy az építő számos variá­ciós lehetőséget kan. Mi ren-* delkezésre bocsátjuk a meg­határozott négyzetméteres alapterületű teret, amelvet a? énitő a tetszése szerint ala­kíthat. Az összehasonlító elemzést most végzik a szak­emberek, ha a mi eljárásunk bizonyul gazdaságosabbnak, úgv rövidesen megkezdi ük ezeknek az elemeknek a ké­szítését. — Milyen szervezési intéz­kedéseket követelt az ötna­pos munkahét bevezetése? — Számításaink szerint három műszakos üzem ese­tén mintegy tíz százalékkal kell növelnünk a munka-in­tenzitását. A gépeket kell jobban karbantartanunk. Je­lenleg minden szabad szom­bat a kai-bantarló csoporté. Munkájukkal már most el­érték, hogy jelentősen csök­kent a gyártósorokon az ál­lásidő. Elvégeztük a moz- dulatelemzésen alapuló szer­vezést is, valamennyi üzem­részben. Ehhez saját beren­dezéseink vannak. Eredmé­nyeink ismeretében más gyá­rak is kérték ebben a segít­ségünket. Foglalkozunk ér­tékelemzéssel is. s várható­an az idén befeieződik az energiaracionalizálási beru­házási program. Ennek hatá­sára évente várhatóan egy­millió forint értékű «őzt ta- karíthntunk meg. Két éve vezettük be üzemünkben a minőségi bérezést. Nemrégi­ben összegeztük a tapaszta­latokat. s úgy döntöttünk, hogy változtatnunk kell a tormán. A minőségi prémi­um most a selejtszázalék alakulásától függ. tgv jobban igyekeznek a dolgozók, csu­pán a minőség javulása 1.5 millió forint megtakarítást eredményezett. Déváid Hedvig veszteségért, nagyrészt a miénk. A vezetőké. Ezt be­ismerni keserves dolog. És rövid hallgatás után, elkezdi sorolni az okokat. Szinte tőmondatokban: — Növénytermesztés, óriá­si költségek. Állattenyésztés, rablógazdálkodás. A legelők hét éve nincsenek gondozva. Melléküzemág, megalapo­zatlan döntések, veszteséges termelés. A tények így már ismer­tek, de a miértek nem. Pár évre vissza kell lapozni a szövetkezet történetében, hogy érthetővé váljon, miért választották ezt az utat, amely végül is a kudarchoz vezetett. Az első veszteséges év után az új vezetés a ne­héz örökséggel nem tudott mit kezdeni. A ráfizetést nem tudták elkerülni, de már mutatkoztak jelei a ja­vulásnak. A szakemberek ab­ból indultak ki, hogy a ked­vezőtlen északi adottság ter­méscsökkentő, s költségnöve­lő hatását legfeljebb mérsé­kelni lehet, hatékony terme­lést kialakítani nem. Ezért a gazdaság fejlődését az ipari és szolgáltató tevékenység gyors kiépítésében látták. Azok nagyobb jövedelmét, viszont a mezőgazdaság fej­lesztésére kívánták fordítani. Az 1980-as esztendő, amikor elkerülték a veszteséget, en­nek az elképzelésnek helyes­ségét igazolta. Az elmúlt év pedig már a csődjét! Adatok az elnöki beszámo­lóból: építőrész.legeink ötmil­lió, a társulás keretében épült faüzem közel négymil­lió. a hélyben épített beton­üzem több. mint kétmillió forint ráfizetéssel járult hoz­zá az eredménytelenséghez. Czingula Sándor: — Sokat akartunk markolni és keve­set fogtunk. Mivel az előző kétévi szanálás első részle­tét — az állam hitellel egyenlítette ki a veszteség nagy részét —. idén kellene visszafizetni, arra töreked­tünk. hogy nyereséges ipari üzemeink már termeljenek. Ezt a döntést, azt hiszem, nem kell magyarázni, hiszen hat éven át. amíg a Kapott milliókat vissza nem fizet­jük, fejleszteni nem tudnánk, hacsak a melléküzemágaltból elő nem tudjuk teremteni az ehhez szükséges összeget. A fővárosi, a helyi építő­részlegek munkájához a fo­lyamatos eszköz- és anvag- biztosftást csak hitelek felvé. telével tudták biztosítani. A vállalkozásokat nem előzte meg a közgazdasági elemző munka. Olvan szerződőseket kötöttek, amelyeket lehetet­len volt határidőre megva­lósítani. Az alapszerződés­ben rögzített nyolcmillió fo­rint helyett például 12 mil­lióba került a vállalások tel­jesítése! A szövetkezet ad­minisztrációs csoportja nem tudta időben jelezni a vesz­teségképződést, így a vállalt munkák hyeresége nemhogy a bankkamatot fedezte vol­na, de kevésnek bizonyult az elhúzódott munkák finanszí­rozásához. Hasonló helyzet alakult ki a közelmúltban megalakult fafeldolgozó gazdasági társu­lás üzemének építésénél is. Tóth Géza elnök írja: Az építőanyagok árának emel­kedése miatt a beruházás 6,5 millió forinttal került többe a vártnál. A szövetke­zet fedezethiánya 2,5 millió forint — Az elmúlt évben 279 alkalmazott, s 18 vezető tá­vozott a szövetkezetből. Mi­vel 369 alkalmazottunk van, katasztrofálisnak lehet ne­vezni a munkaerő-vándor­lást. Eddig kevés szót ejtettünk a szövetkezet alaptevékeny­ségéről. pedig ott találjuk a legtöbb pozitívumot. A nap­raforgó 1,7 tonnás, a kuko­rica 5 tonnás és a tavaszi árpa 3 tonnás termése ezen a vidéken kiemelkedő. A juhfartásban az elmúlt évek rablógazdálkodását lezáróan — amikor minden bárányt eladtak — selejtezték az anyaállományt, s 320 te­nyészállatot vásároltak. A földek minősége ugrásszerű­en javul, a következetes ta­rack elleni vegyszeres véde­lemnek köszönhetően. De sajnos a termelés — s fő­leg a melléküzemági terme, lés — fenntartására felvett 36 millió forintos hitel négy­millió forintos kamata anv- nvira megemelte az üzemi általános költségeket, hogv a termelés még ilyen szinten is ráfizetésessé vált. A jövő mégis biztató Her- nádvécsén. A tapasztalatok ugvan keserűek, de haszno­sak is. Erőforrás nélkül, megfelelő háttér hiányában nem szabad ilven sokat markolni. De végül is elér­ték. amit akartak. Jövőre a faüzem a megfelelő termék­váltás után nvereséeet ter­melhet. A betonüzemben megoldódtak az értékesítési gondok. Az éoítőrészlegeket felszámolják, iev azok már veszteséget aligha termc'het. nek. A budapesti szoleáltaió ágazat pedie tdőn is hozott ötmillió forintot. — kármán —

Next

/
Oldalképek
Tartalom