Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-18 / 41. szám

1932. február 18., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 HIÁNYZIK A POSTAHIVATAL... Valamikor az ötvenes években Tornaszentandráson is volt postahivatal, amelyet akkor azzal az igéreilel szün­tetlek meg, hogy szükséges a posta más helyre költöz­tetése. Azóta sajnos, csak reménykedünk, hogy válto­zik a helyzet, de úgy tűnik, hiába. Nem tudunk hová fordulni kérésünkkel, hogy ha csak pár órára is nyitva tarló postahivatalt kapjon kél községünk. Most ugyanis, ha szeretnénk egy csomagot küldeni gyerekeinknek Tor­na barakonyból, az első pos­táig 18 kilométert kell gya­logolni. Ha legalább Torna­szentandráson volna pénz-, csomagfelvétel, s egy postás egy-két órát itt tartózkodna, el tudná vinni autóbusszal a csomagokat és a leveleket. Télen különösen nehéz a helyzetünk, a tanács is zár­va van, s ha valami baj adódik, még az sincs, aki egy táviratot felvegyen nekünk. Szeretnénk kérni az illetéke­seket, hogy vizsgálják meg a két község — Tornabara- kony, Tornaszentandrás la­kóinak problémáját, segítse­nek, hogy ne legyünk annyi­ra elzárva a világtól, élni tudjunk mi is a posta állal nyújtott lehetőségekkel, Tornaszentandrás, Tornabarakony lakói * A Miskolci Postaigazgató­ság osztályvezetője, Szele Mi­hály válaszol: „Megvizsgál­tam Tornabarakony—Torna­szentandrás községek posta- hivatallal való ellátásának lehetőségeit. A jelenleg ér­vényes normatívák és az al­kalmazott országos gyakorlat szerint a Magyar- Posta azo­kon a településeken létesít önálló postaszervet (fiókpos­ta, vagy postahivatal), ahol a lakosság lélekszáma meg­haladja a 600 főt. Mivel Tor­naszentandrás és Tornabara­kony együttes lélekszáma jó­val ez alatt van (1980. janu­ár 1-i állapotok szerint 536), legnagyobb sajnálatomra, nem áll módolnban postahi­vatal létesítése iránt intéz­kedni, függetlenül attól, hogy megértem a lakosság helyze­tét. Amennyiben a normatívák, illetőleg az országos gyakor­lat megváltozása, vagy más körülmények időközi válto­zása arra lehetőséget ad, a postahivatal létesítése iránt hivatalból intézkedem.” KÉRÉS A KÖZLEKEDÉSI VÁLLALATHOZ Felsőzsolcán, a MEZŐGÉP Vállalat környéke közműve­sített, beépített, lakott terü­let. Ide tartozik a vasútállo­más is, de Felsőzsolca felöl sajnos szinte megközelíthe­tetlen, csak a síneken át le­het menni, ahol majd min­dig teliervonalok sora áll benn. A közúti felüljárón pedig nincs kijelölt rész a gyalogosoknak, így azon köz­lekedni, különösen az iskolás. gyerekeknek, balesetveszé­lyes. Logikus tehát, hogy mindenki az a utóbusz-közle­kedést választja, illetve vá­lasztaná. A városi 7-es autó­busz húsz éve jár Felsőzsol- c ára, de. idáig, a MEZÖ- GÉP-ig, ami csak megállónyi távolságra van, már nem jön. Érdeklődésemre elmond­ták, hogy 2000-ig nem is fog ide városi autóbusz járni, bár január I-tői ezt a részt is Miskolc környéki telepü­lésnek nyilvánították. A Vo­lán Vállalatnál is érdeklőd­tem. Ott elmondták, hogy bővíteni fogják a reggeli já­ratokat, ugyanis most hiába állunk ki a buszmegállóba, a buszok zsúfoltak, megállás nélkül húznak cl mellettünk. Amelyik pedig mégis megáll, arra szinte lehetetlenség fel­kérni, hiába van emberség és jóindulat a buszvezetőben. A jó közlekedés nagyban be­folyásolja a munkahelyi köz­érzetet is, s ezért is szeret­nénk kérni az illetékeseket, segítsenek, hiszen csak egy megálló távolságnyit kellene jönni a 7-es busznak és sok száz ember gondja megol­dódna. A MEZŐGÉP előtt fordulásra alkalmas hely is van. Török Lászlóné Felsőzsolca, Állomás a 28. KÖSZÖNJÜK A TIGÁZ-NAK Községünk a megye északi részén van, s bizony a hosz- szú es kemény tél nemegy­szer okozott problémát az itt lakók ellátásában, közleke­désében. Jóval több pb-gázt is használtunk, mint- más időszakban, hiszen a sertés­vágáskor, ami majd minden házban van, több vizet me­legítünk, főzünk, sütünk. A gázellátásban ennek ellenére nem volt fennakadás. A ne­héz útviszonyok mellett is példásan gondoskodott erről a TIGÁZ, így sok bosszúság­tól, ' idegességtől kímélt meg bennünket. Köszönjük. Imola község dolgozói nevében Gál Sándor és 15 társa Imola ILLETÉKES VÁLASZOL Lapunk január 28-i szá­mában, a Postánkból című rovatban közöltük P-né F. Éva kazincbarcikai levélírónk észrevételét a „Hárman a hidegről” című írásunkkal kapcsolatosan, A Volán 3-as sz. Vállalat főosztályvezetője, Küblik Ferenc ezzel kapcso­latban a következőkről tájé­koztatta szerkesztőségünket. „A kazincbarcikai üzemegy­ség forgalmi szakirányítója, az említett járaton és napon szolgálatot teljesítő gépkocsi- kalauzt jegyzőkönyvileg meg­hallgatta. Járatszemélyze- tünk. és az utasok között va­lóban téma volt az utastér hőmérséklete, de ezt befo­lyásolta a szabadban bekö­vetkezett alacsony hőmérsék­let is. Az autóbuszok utaste­rének fűtésére meghatározott norma van, aminek felhasz­nálási eredményét az időjá­rás is befolyásolta, illetve a kocsiban nincs mindig olyan meleg, mint ahogy azt az utas igényelné. Az üzemegy­ség szolgálati rendelettel megszigorította az üzem­anyag egyenletes felhaszná­lását.** A HÖTAKARÓ MÉG LATHATATLANNÁ TESZI... A február 9-i lapszámban közölt „Esti szürkületben” című képpel kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. Az aláírás szerint: „Szép lát­ványt nyújt ezekben a na­pokban az Avas. A havas utcák és háztetők, a zúzma- rás fák még esti szürkület­ben is szemet gyönyörködte- tőek”. Valóban így van. De tessék megnézni fényes nap­sütésben, hótakaró nélkül az Avas alját, a Toronyalja ut­ca bejáratát! A szeméttáro­lókból kiszórt, vagy mellé ra­kott szemét, papír, kóbor ku­tyáknak kitett csont, és egyéb ételmaradékok stb...., kész szemétdomb és fertőzési veszély! Jó lenne, ha végre már Miskolcot nem úgy em­legetnék, mint az ország egyik legpiszkosabb városát, de ezért az itt lakóknak és a Köztisztasági Vállalatnak is többet kell tennie. A „Tisz­ta, virágos Miskolcért” felhí­vás ugyanis így csak nagyon kevés eredményt hozhat. Dr. Sz. L.-né Miskolc, Toronyalja u. II változó Miskolcon, az ország 9 második legnagyobb városában már több mint 200 ezren élnek. Az el­telt tizenöt—húsz évben hihe­tetlen mértékben változott a város képe. Lakások ezrei épültek meg, óvodák, isko­lák, kereskedelmi létesítmé­nyek jelzik a megyeszékhely gyarapodását. Ez az óriási változás sok mindent meghatározott, s meghatároz a jövőben is. Szép ez ö város? Előnyére, vagy hátrányára változott? Nehéz a kérdés, hiszen van, aki szépségére esküszik, s akadnak olyanok is, akik mennének innen máshová — ha tehetnék. A miskolciak — ha más városokban járnak — önkéntelenül is összehasonlít­ják lakóhelyüket, lakhatási körülményeiket. Tulajdonkép­pen igazuk van, amikor zsör­tölődnek Miskolc zsúfoltsága, személytelensége miatt, szóvá teszik azokat a látható kü­lönbségeket, amelyek egy-egy új lakótelep betontömbjei s a régi épületek között olyannyi­ra kialakulnak. A város azon­ban változik. A beruházások egyik legfontosabb célkitűzé­se ebben az évben, további lakások átadása, utak, gyer­mekintézmények, közművek kialakítása. Ebben az évben csaknem 1,3 milliárd forintot fordítanak a város fejlesztésé­re. Megépül 719 állami lakás, 30 millió jut a parkok gon­dozására, egészségügyi beru­házások valósulnak meg, uta­kat alakítanak ki a megye- székhelyen. Fojíázi—Pusztafalvi A város északi része az Avasról. A régi épületek fölé már több szintes épületek magasodnak Az Avas alatti utca már nem sokáig lesz ilyen meghitt. Itt vezet majd el a déli tehermente­sítő út. A belváros közepe. A Szinva partjára csak a zaja ér el a Széchenyi út óriási forgalmának. Lehetne egyszerűbben Bojleresére, aktaiiegyeken át Kicserélték a gázbojlere­met. Magyarul: fürdőszobai vízmelegítő a becsületes ne­ve. Az új készülékem pláne magyaros. Az áll rajta ... Héviz ... Szóval, kicserélték, és íme, megvagyok. Néha át­fut még rajtam ugyan egy- egy remegési hullám, de már van mivel letusolni. Mert hogy mit jelent ma egy ma­gyar állampolgár életében egy ilyen csere, azt csak a sors­társak ismerik. S akik még nem, azok majd megismerik. Ha csak nem sikerül addig itt is ésszerűsíteni, egyszerű­síteni. Ma egy ilyen csere lebo­nyolítása a következőként történik: Otthon, a család addig molesztálja a családfőt a csere intézése miatt, amíg az kénytelen ráadni a fejét. Es megkérdezi az ingatlan- kezelőt, mint fő illetékest: — Igen. Hány éves?... Nem ön, hanem a bojler ... Több mint húsz? Az már ré­gi. Tessék szólni a gázmü­veknek. Onnan „kiszállnak”, megállapítják, lehet-e javí­tani, vagy cserélni kell, az­után a papírral tessék eljön­ni hozzánk ide, a házkezelő- ségre. — Ügy cselekedtem. Mindenütt nagyon udvaria­san, szolgálatkészen a ren­delkezésemre álltak. (Ezt örömmel kell megállapítani.) A gázművek szakembere el­végezte a munkáját. — Egy hét múlva meg tet­szik kapni az eredményt. — Sokallottam, de nem szóltam. És másnap (!) megkaptam a szakvéleményt! „Cserére érett”. Mentem a házkezelő- séghez. Kiállították a papírt: lepecsételték, s megadták a további utasításokat: — Itt még var egy kis ten­nivaló. El tetszik menni a Kétüsz-höz, (ez nem más, mint a kéményeit, a tűzrendé­szet szakértőit egyesítő válla­lat), ők kimennek, megálla­pítják. elég bő-e az égéster­mék eltávozására szolgáló fa­lihüvely kimeneti nyílása. (Magyarul: füstjárat, közis­merten : kürtő.) Elmentem. Befizettem százhúszat. De másnap ld is jöttek, szakér­teni. — Ezt kérem, bővíteni kell, állapította meg a szakember. Vagy meg tetszenek csinálni, vagy én segítek. Utána be tetszenek jönni hozzánk, s mi kijövünk megnézni, megfe­lelő-e, s adunk róla papírt. Utána jöhetnek a gázosok. — Majd a fiammal meg­csináljuk — mondtatn maga­biztosan. Egy nap, és kész. Mármint, képzeltem én. Csakhogy: a falihüvelyhez szükséges lemezbetét, ami egy adott átmérőjű, húszcen­tis hosszú csodarab. Miskolc nagyvárosában nem kapható. Szerintem Budapesten sem. Próbáltam összeköttetés foly­tán csináltatni. Nem ment. Mit tehettem: felhívtam te­lefonon az általam már meg­ismert szakértőt. Rendes em­ber. Visszahívott: két nap múlva jön ... És jött, csövet is hozott, gyorsan is dolgo­zott. Nem mondom, mennyi­ért, megérte. Mert a család már kezdett bizalom szem­pontjából kételkedni bennem, ügyintézésem eredménytelen­sége miatt. A kétüszös kol­léga bedolgozása még egy haszonnal járt. Nem kellett bemennem a vállalathoz meg­rendelni az újabb húszforin­tos kiszállást, az újabb szak- véleményhez. Ráírta egy pa­pírra, mi a helyzet, s hétfőn, (mert a munka és a szakér­tés pénteken este történt) már a kész eredményt hoz­tam el, húsz forintért. És másnap; jöttek a gázosok. Itt már mellém szegődött a szerencse is. Véletlenül volt még egy olyan készülék, amely megfelelt. Vágás, vé­sés, fűrészelés, tiplizés, szere­lés, és helyén volt a Héviz! — Van még egy kis prob­léma, — mondta a szimpa­tikus, igen ügyes szerelők egyike. Meg is ijedtem men­ten, mert este fürödni sze­rettünk volna. — Az a hely­zet, hogy a műanyag cső nem megfelelő a víz bekötéséhez. A vízművek az ólomcsőhöz ragaszkodik, a szabályok sze­rint. Végigfutott rajtam a hideg, látszhatott is, mert szinte egyszerre mondták: — De tessék hagyni. Majd mi megoldjuk, s reggel be is kötjük. Ezzel készen lesz minden. — lgj' is lón ... — Hát, ez bonyolult volt, — mondtam a szakemberek­nek. — Túlságosan is. Szerin­tünk egyszerűsíteni kellene. Minek annyi fórumot meg­járni. — S közösen mindjárt el is döntöttük: Vágj’ a gáz­műveknél, vagy a MIK-nél létre kellene hozni egy olyan háromtagú csoportot, akik ér­tenek a gázhoz, tűzhöz, víz­hez, s egyetlen nap alatt el tudnák végezni felelősséggel, természetesen megfelelő el­lenőrzéssel mindazt, ami egyébként ma legalább két hétig tart. Mert nem az ügy­intézőkben, a szakemberek­ben van a hiba, hanem a rendeletek labirintusában. Az akta hegyeket kellene csök­kenteni, amelyet: ma még meg kel! mászni, és „biztonsági öv” nélkül. Emiatt csúszik el sokszor az ember, s mérge­lődik. lót-fut heteken át... Én már megúsztam. De mi lesz a sorstársakkal?!... Barcsa Sándor Fodrász, fényképész Bővülő szolgáltatás Pataion A lakossági szolgáltatások gyarapítása megyénk egész területén a fontos tennivalók közé tartozik. Mint Borsod több más városában, Sáros­patakon is várható a közeli években a lakosság közhan­gulatára is kiható szolgálta­tási ipar fejlesztése, újabb létesítmények megvalósítása. A tervek szerint a jövő évben elkészül egy fodrász­szalon, valamint egy fényké­pészszalon. A közeli évek feladata lesz Patakon az autószerviz megépítése is. A járási cipész- és szolgáltató­ipari szövetkezet megszervez­te már a városban a gyors textiltisztítást, s a tervidő­szak első felére gyorsjavító szalon kialakítása is várható. A tervek között szerepel a lakáskarbantartó szolgáltatás és a teherszállítás korszerű­sítése is. Ezeknek a felada­toknak az elvégzésére kisipa­rosokat szeretnének bevonni, az új szabályozók erre ugyan­is kedvező lehetőséget biz­tosítanak. Lakások A lakásépítések fejlesztése nagy feladatot jelent Borsod szövetkezeti lakásépítőinek. A megyében 1982-ben a tervek szerint, mintegy 4 ezer la­kás épül meg szövetkezeti kezelésben. A megye lakás- fenntarló szövetkezeteinek kezelésébe ebben az évben mintegy 15 ezer lakás tarto­zik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom