Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-27 / 49. szám
ESZAIi-MAGYÄRGRSZÄG 6 1982. február 27., szombat Béres Ilona WBMm Turandot az opera televíziós feldolgozásában Btkíkn Kpi üipsaií Beszélgetés Béres Ilonával Á kávéház még csak ébredezik éjszakai tespedésé- böl e reggeli órákban, amikor , frissen, kipihenten, jól ismert lobogó, sötét hajzu- hatagával berobog a színésznő, Béres Ilona. Arcán most is ott ül szemétől szája ívéig húzódó nyílt mosolya, mely elárulja őt, hogy nem rejtett titkok szigorú őrzője. Nyíltsága, szókimondása ezúttal is lefegyverez, — Mire készöl a színész-; nő ma, e reggeli beszélgetés után? — Mint legtöbbször, ezúttal is a rádióba indulok, a második kenyéradó gazdámhoz. Boccaccio-összeál- lításban egy rafinált hölgyet alakítok. A rádiózás nálam szerelem. Még fóis- kqlás koromban álltam először a mikrofon elé, s a rádió ma is az egyetlen olyan hely számomra, ahol verset mondhatok, amit nagyon szeretek. A színházban mindig lámpalázas voltam, s ezért kezdtem verset szavalni, magányosan kiállni a közönség elé, hogy leküzdjem félelmemet. Igaz, ma is félájult vagyok egy- egy premieren, de a versmondás rengeteget segített, — Honnan indult el Béres Ilona a színház világába? — Kispesti rmjokáscsaládból származom, a szüleim munkásemberek voltak. De ezt már annyiszor elmondtam. — Rendben van, hagyjuk az életrajzi elemeket. Beszélgessünk inkább arról, mit jelent ma színésznek lenni... — Az igazság, hogy nem jól gazdálkodnak ma a színészekkel, sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs meg a kellő elismerésük. De én szeretem ezt a pályát, önmagamat keresgélem, igyekszem megtalálni minden egyes új szerepnél, amikor a színházi próbákon megpróbálok kegyelmi állapotba kerülni... — Kialakult karakternek, embernek, színésznek tudja magát? — Abból élek, hogy érzékeny és nyitott vagyok, és remélem, .nem befejezett, lezárt egyéniség. Bízom abban, hogy folyton változom. Vannak persze az emberben állandó erkölcsi normák, amelyek alapvetően meghatározzák magatartását, egyéniségét — ezek vei ójában a sajátjaim. — Már jó ideje a Vígszínház művésze. Hol kezdett? — Tíz esztendeje, hogy ott játszom. A főiskola után Debrecenben kezdtem el a pályát a. Jó embert keresünk című Brecht-darabSok kitűnő szerep következett, közöttük A bolond lány is. Közben párhuzamosan játszottam a pesti Madách Színházban is. Szüntelen vittek, hoztak a két város között. •— Páiyája kiegyensúlyozott volt? — Egyáltalán nem, amikor 1967-ben a Nemzeti Színházba kerültem, hamarosan rettenetes rossz lett a közérzetem. Az önbecsülésemet tiporták ott a földbe, a létemet kérdőjelezték meg egyetlen mondattal, amely az egyik rendező szájából hangzott el. Tovább önbizalomról már nem beszélhettem, hiszen körülbelül azt mondták nekem, hogy többé nincs szükség rám. Én akkor azt hittem, rám szakad a mennyezet. El is mentem a színháztól, akkor kerültem át a Vígszínházba, ahol Várkonyi Zoltán helyrepofozott. — Önbizalom nélkül n színész tehát nem létezhet? — Az embernek amúgy is állandóan vannak kétségei önmaga iránt. Én amúgy sem váltottam be a hozzám fűzött reményeidet, kezdetben igen bizonytalanul álltam a lábamon. Bukások kísértek a pályámon. A Szerelmem, Elektrában például olyan rossz voltam, görcsös, alig tudtam megszólalni. — Bizonyára voltak pályájának eredményesebb, h armon iktssabb — Abszolút felhőtlen boldogság korszaka volt a főiskolán töltött négy év. Az Ahogy tetszik előadása nagy siker volt. Aztán kezdő vendégszínészként a Hátsó ajtóban arattam elismerést. Később is voltatí-jjó szerepeim, így a Kakukk fészek, a Platonov, az Elefántember című darabban. — Jó néhány éve már, hogy nem láttuk egyetlen filmben sem. Miért? — Nem tudom! Egy filmforgatás során a filmgyárban balesetet szenvedtem, és ez óriási törést okozott a pályámon is. Nemcsak azért, mert évekig jártam utána kezelésre. 'Bepereltem a filmgyárat. Nem féltem, tiszta szívvel álltam ki az igazamért. Utána többé nem hívtak filmezni, pedig addigi1.tik', játékfilmben , játszottam; közöttük ©ert-jj ier Viktor Aranyemberében is. A Tímea név akkor lett népszerű a gyereküknek nevet kereső mamák között. Nem állítom, hogy ma ezért nem kapok filmszerepet, de tény, hogy jelenleg sem árasztanak el filmszerződé- sekkel. — És mft hoztak az elmúlt évek a színésznőnek? — Voltak jó szerepeim. Kezdek megnyugodni. Éreztem, hogy negyvenéves koromra találom meg a belső nyugalmamat. Megszereztem bizonyos szakmai tudást, és ez most biztonságérzetet ád. Tavaly az Üvegcipőbe ugrottam be két-három napos felkészülés után, sikerrel. Ez bizonyítja, hogy annyi terhet vagyok képes cipelni, amennyit rám raknak. — Mennyit áröl ed a magánéletéből? — Tíz éve már, hogy kiegyensúlyozottan élek a férjemmel. Kell a szilárd háttér ehhez a pályához. Szerencsém volt, hogy harmincéves koromban olyan szerelemmel találkoztam, amely tíz év múlva is az. Ilyen háttérrel — a fér- •. jem jó barátom is — az ember kevésbé kiszolgáltatott — Mennyire kiszolgáltatott a színész? — Kicsit bizony az, kiszolgáltatott; igaz, ezt a kiszolgáltatottságot egy nő sokkal inkább tűri, mint egy férfi. Eehet, hogy mások tesznek ellene valamit,' én nera. Ez persze alkati kérdés. Én már bontottam fel szerződést, és hagytam ott színházat, de az asztalt még nem borítottam feli — Mire futja még a színészet mellett? — Gyerekem nincs, időm több van, mint kellője. Rengeteget olvasok. S most, hogy sikerült az otthonunkat olyanná tenni, hogy örömünket leljük henne, leköt az otthoniét, amit sohasem hittem magamróL Ä művészeteket szeretem. A képzőművészetért rajongok, színházba.és moziba is járok, . :]i mindent megnézek, amit lehet. — Végezetül, hogyan értékeli az eddig megtett utat? — Még nem tekintem befejezettnek a pályámat. Most érkeztem el a korszakváltás idejéhez, a rádióban megkaptam az első mamaszerepet. Húsz színészév van mögöttem. Szeretem a szakmámat, nem is igen tudnék már mást csinálni. Jelenleg öt darabban játszom a Vígszínházban, vezető szerepeket, alig van szabad estém. Nem vagyok boldogtalan, közérzetem hétköznapi. Nem rossz állapot. S boldog is vagyok, mert azt csinálhatom, ' amit szeretek. Nem szednek szét -a rendezők, de az is igaz, hogy ezért nem is teszek, semmit. Proligőg van bennem! Én nem telefonálok rá a rendezőkre, hogy életem álma ez és ez a szerep. Lehet, hogy nincs igazam, de így érzem magam jól. Ez, persze tudom, luxus, de legalább békében vagyok magammal. Szóm an n Béla LÁB ODA KÁLMÁN: Áhított egyensúly ! Kisöpörtem ogyomból a kínzó gondolatokat. ; Most üresen és tisztán I ragyog. t Kinyitom a nagy ablakokat, S fényt és friss levegőt eresztek a fehérleples kísértetek jj helyére tudatom termeibe. i Szalmát szórok a márványpadlóra és bevezetem a józon hétköznapi gondolkodás szelíden kérődző barmait. Ligyija Píotnyikova Á levél születése Mese. ”; tejszínhabbal — Így teljes a címe annak a rendezvénysorozatnak, aminek több programját örülhették már végig gyerekek a miskolci Mese cukrászdában. A Rónai Sándor Művelődési Központ és a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat közösen rendezi ezeket a vasárnap délelőtti műsorokat. Így lesz ez holnap, február 28-án is, amikor a tiszalú- ci Tűz virág bábegyüttes tagjai szórakoztatják a gyerekeket, a Hetet egy csapásra című bewmtaitfbjnk- kwL Kultyapkin mérnök átadott Nyinocskának, a gépírónőnek egy fogalmazványt, hogy írja le. Nyinocska legépelte. Egy levél volt. Két perc múlva Kultyapkin ismét megjelent, s ar- j ra kérte Nyinocskót, hogy egy-két kisebb javítás miatt legyen szíves legépelni az egészet. Nyinocska legépelte. Öt perc telt el, és Kultyapkin közölte, hogy sajnos. elfelejtett utalni a levélhez tartozó mellékletekre, de már pótolta a hiányosságot. Nyinocska fogta és legépelte az egészet a mellékletekre való utalással egyetemben. Kultyapkin öt perc elteltével azt mondta, hogy a vállalat neve, ahová a levél megy, időközben megváltozott. Nyinocska tehárt új címzéssel fejelte meg a levelet, s természetesen leírta a teljes szöveget is. Most is csak 5 perc telt el, Kultyapkin közölte, hogy a címzettet egész másképpen hívjak. El: kor Wytnocsfcta a címzett, helyes megnevezéséttel legépelte az egész levelet Kultyapkin javítása alapján. Két perc múlva Ktíttyap- ktn megáBt az ajtóban. Azt mondja, (saynos feldőlt a vizespohár és uégigoPtofcte wfsraeä Nyinocska fogta az cl ázott levelet. Leírta. Nagyon csinos lettül perc csupán, s Kultyapkin mggint bejött a leíró szobába. Azt mondta, át kell *«*ii ezt a levelelj ugyanis a főnök már három! napja szabadságon van, aj helyettese fogja aláírni, te-| hát akkor az ő nevét kelll a levél alá gépelni. Nyinocska új papírt fű-' zött a gépbe, s megcsinálta, amit kért Kultyapkin. Odaírta a helyettes nevét. Kultyapkin most két perc múlva jött vissza, s mutat-! la, hogy a helyettes egynéhány apróbb . változtatást ejtett a szövegen. Üjra kellj írni. Nyinocska a jelölt javítá-j sokat figyelembe véve —] leírta a levelet. Üjabb öl perc telt el.| Kultyapkin odalépett Nyi nocskához, és rimánkod tekintettel kezdte diktálni.! Elküldjük Önnek a H gyan gazdálkodjunk a le vélpapirral ? című módszer tani útmutatónkat. A mel lékletek száma ... Kiválj tisztelettel; dátum, stb. Aláírás XY osztályvezető-h lyettes. A levéllel bement a fő nőkhöz. Ezalatt Nyinocsk összeszámolta az elrontol leveleket és másolatokat, visszaérkezett • levélre ráír ta, hogy a melléklet 2 darab. Utána beborítékozta és el küldte a címzett nevére az egészet. (Fordította: (Címezek József) A patafS kwffégtwm híres jogtudományi professzora volt az 1793—1828. közötti években Kövy Sándor. Mesteri keze alól a reformkor közéleti személyiségeinek egész nemzedéke került ki, köztük olyan nagy államférfiak, mint Kossuth Lajos és Szemere Bertalan. Arra törekedett, hogy amit diákjai a „közlecké- ken”, vagyis az ő kollégiumi előadásain elsajátítottak. beiktatása, az mstaílúcíh és a „hivatalos eskütétel’’ követett. Közgyűléseik az igazi megyegyűlésekhez hasonló módon zajlottak le, s ezeken időszerű kollégiumi, sőt megyei és országos politikai kérdésekről is vitatkoztak, ami a bécsi udvar abszolutizmusa idején igen bátor tettnek bizonyult. Pánczél vármegye gyűléseire a kollégiumi ifjúságon kívül a közeli megyékből „gyakorló” megyei tisztvjrvrit, a gyakorlatban to tudjak majd alkalmazni. Ezért az önállóságra, az életre vadó nevelés végett 1813- ban egy jelképes vármegyét „alapított”, amelynek a ma is kiváló szőlőt termő Páncél-hegyről Páncaél vármegye lett a neve. A jelképes vármegyének — annak rendje-módja szerint — öt jelképes járása volt, s ezeket szintén egy-egy pataki határrészről váraljai, homokdombi, halastói, nyila- zói és pogánykúti járásnak neveztek el. Alapító okiratukban célul tűzték ki „a honi törvények theóriájáta praxissal egybekötni...” Szabályszerű vármegyei rendszert valósítottak meg. Kövy Sándort megválasztották Pánczél vármegye fői spánjának. Ezenkívül volt a diákvármegyének első és második alispánja, főjegyzője, két aljegyzője, főorvosa, földmérő mérnöke, fő- és alügyésze, szol- gabírái, esküdt jel, közrendre ügyelő biztosai, tehát minden olyan tisztviselője, amilyenek az igazi vármegyéket irányították. Saját pecsétnyomója és pénze is volt. Az előhbin a következő latin nyelvű körirat volt olvasható: „Sigillum com. Pánczél. Anno 1814.” Pénzének a neve pánczél-forint. Évenként tartottak tisztújítást, amelyet a vármegyei tisztviselők ünnepélyes •«Ifiket, jogászokat is meghívtak. többnyire természetesen olyanokat, akik korábban a kollégium diákjai voltak. gyűléseiken határozatokat hoztak, büntetéseket szabtak ki. Ilyen „vétkeit” voltak egyebek közt az utcai dohányzás, káromkodás, az előadásokról, gyűlésekről való igazolatlan elmaradás és este 9 óra után kávéházban való mulatozás. A vétség nagyságával arányban pánczél-forintok- ban kellett a büntetést leróni. A diákoktól beszedett büntetéspénzek egy részét a kollégium új épületének költségeire fizették be, más részén pedig évente 80—100 kötettel gyarapították a könyvtár állományát. Tíz évig működött, a diákvármegye. A helytartótanács ugyanis 1823-ban betiltotta azzal az indokolással, hogy a pataki jogászok „annyira belegyakorolták magukat a rebellis várme- gyésdibe, hogy az újoncállítást is megtagadták... és hogy a nontogatusok (joghallgatók) veres sapkával a fejükön, véres övvel a derekukon a király személyéről'és a haza konsti- tűciójáról (alkotmányáról) tanácskoztak.” Az ifjúság vezére a harmincas évek elején Szemere Bertalan, s minden bizonnyal része volt benne, hogy a joghangalók 1831 végén újból kérték a jelképes vármegye létrehozását. Megfogadták, hogy nem bontják meg a törvényes rendet, sőt „a könyvtár- gyarapítással hasznára kívánnak lenni mindenkinek.” Kérésüket némi huzavona után teljesítették, de a vármegye nevét Nándor vármegyére kellett változtatni. Az új jelképes vármegye 150 évvel ezelőtt, 1832. május 9-én megalakult. Kövy Sándor mar 1829-ben meghalt, így Nándor vármegye fejévé Gort- vay János professzort, a „királyi tábla” elnökévé pedig Szemere Bertalant választotta meg az ifjúság. Nándor vármegyének is volt ezüst pecsétnyomója és saját pénze: — a nándor-forint. Az új vármegye az 1830—1 37. tanévig működött, töb- bé-kevésbé ugyanolyan szervezeti tevékenységgel, mint korábban Pánczél vármegye. A praxis, a joggyakorlat mellett azonban mindinkább előtérbe került a hazaszeretet és a magyar nyelv ápolásának, fejlesztésének ügye. Ez a reformkorban, a reform-országgyűlések idején érthető volt, s olyan külsőségben is megmutatkozott, hogy pecsétnyomójuknak a körirata már nem latin, hanem magyar nyelvű szöveg volt: „Nándor Vármegye Törvényes Pecsétje”. Minden tanév elején kérvényezniük kellett Nándor vármegye működésének újbóli engedélyezését. A kollégiumi főhatósághoz 1833- ban benyújtott folyamodványukban a praxis mellett már így jelölték meg a diákvármegyésdi feladatait: „Magunknál is kedvesebb Hazánk javát, nemzeti , drága nyelvünk kimívelődését, Oskolánk fényét és emelkedését. mint tőlünk telhetik. előmozdítani legszentebb, legkülönb, legnagyobb. legkedvesebb kötelességünknek ösmerendjük”,' Hegyi József
