Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
1 1982. február 13., szombat _________ A városi-járási pártbizottság egy éve Ózdon __ ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Vállalták a kockázatot Termelés és piac Az öntőcsarnok elektromos ivfényes kemencéjében a boronatárcsa alapanyagát öntik Fennállásának 120 esztenKét közigazgatási terület egységes politikai irányítása érdel-:ében (megyénkben Mezőkövesd után másodikként) egy évvel ezelőtt vonták ösz- sze az ózdi városi és járási pártbizottságot. Egy esztendő után Básti Jánost, az Özdi városi-járási Pártbizottság első titkárát kérdeztük az összevonás eredményeiről, a politikai, szervezeti tapasztalatokról. — Hogyan fogadták az átszervezést Özdon és környékén? — Az összevonást gondos előkészítés előzte meg, a testületi tagok, a párttagok rövid idő alatt megértették és elfogadták a szervezeti változások indokait — mondotta. ■— A városi-járási pártbizottságok létrehozása nem más, mint a politikai munka integrációja, korszerűsítése, ahol rendelkezésre állnak az alapvető feltételek. Régebbi és újabb hagyományok alapján napjainkban egymás mellett, de egyszersmind egymással szoros kölcsönhatásban fejlődnek a városok és a járások. Így van ez Özdon is, ahol mindennapos élő kapcsolatrendszerben munkások ezrei járnak be a környékbeli falvakból a városba. — A szervezeti változások hogyan érintették a testületeket és az apparátust? — Csökkentett létszámmal végezzük a politikai munkát, például az addigi két pártbizottság helyett egy 57 tagú testületet választottunk. Csökkent az apparátus létszáma is, de nemcsak az ilyesfajta mennyiségi változások számítanak, hanem az, hogy az eltelt idő bizonyította: az egységes politikai irányítás kedvezőbb feltételeket teremtett a városi és községpolitikai célok összehangoltabb megvalósítására. — Jelentett-e emberi, személyi problémákat az átszervezés ? — A hosszú évek óta eredményesen dolgozó káderek elhelyezését igyekeztünk körültekintően megoldani. Ügy érzem, mindenki az eddig végzett munkájának, képességeinek megfelelő helyen dolgozik. A volt pártbizottsági tagok egy része jelenleg munkabizottsági tagként, vagy aktivistaként, alapszervezeti felelősként segíti a munkát: más részük tömegszervezetekben tevékenykedik. Mindenkinek van konkrét, értékelhető, képességeinek, érdeklődésének és nem utolsósorban a politikai munka szükségleteinek megfelelő pártmegbízatása. — Milyen hatása volt az összevonásnak a testületi munkára? — A választások után sikerült biztosítani a pártmunka folyamatosságát, igaz, a kezdeti időszakban ez feszített tempót jelentett a testületeknek (különösen a végrehajtó bizottságnak) és az apparátusnak, de a nehézségeken sikerrel túljutottunk. Az új vezetés építhetett a párttagság cselekvő támogatására. Az új helyzetnek megfelelő munkamódszereket dolgoztunk ki: az előrelépés egyik legfontosabb feltétele az volt, hogy egységes városi-járási szemmel nézzük területünk megoldandó feladatait. — Ez bizonyára nem ment egyik napról a másikra — A helyzet elemzésében, egv-egy téma városi-járási módon való megítélésében az információ, a tapasztalatok, a helyismeret hiánya kezdetben esetenként nehézségeket okozott. Egy idő után azonban javult a helyzet, a pártmunkások számára hasznos idő, energia szabadult fel, amelyet a fölös egyeztetések helyett már a politizálás tartalmi részének szentelhettek. Sokat segítettek a két terület kommunistáiból kialakított munkabizottságok: mélyreható vizsgál•dok,'"'1. őszinte elemzésekkel, a jó kezdeményezések feltárásával, ötletekkel segítették a döntések előkészítését. Javultak a párt- munka területi irányításának feltételei, nőtt a reszortosok egyéni felelőssége, csökkent az apparátuson belüli áttételek, átfedések száma. — A városi-járási párt- szervezeteket, pártbizottságokat hogyan érintette az ösz- szevonás? — Csökkent a közvetlenül a pártbizottságokhoz tartozó alapszervezetek száma, kevesebben tartoznak a pártbizottság hatáskörébe. Növeltük a pártbizottságok, az alapszervezetek hatáskörét, önállóságát. Például a községekben a titkári funkció kivételével minden tisztség a pártszervezethez került. — Milyen a pártbizottság kapcsolata az állami és a társadalmi szervekkel ? — A tanácsi szervekben már az összevonás előtt kialakultak a várost, járást együttesen Irányító szakigazgatási szervek. Így már korábban az egészségügy, a KÖJÁL, a sport irányítása és az összevonás óta a munkaügyi tevékenység felügyeletét is a városi tanács osztályai látják el. Javult a városi tanács és a járási hivatal együttműködése. A pártirányítás változása után a társadalmi és tömegszervezetek is városi-járási keretek között működnek. Munkamódszereik nagyrészt már kialakultak, munkájuk eddigi tapasztalatai kedvezőek. — Milyen hatása volt az összevonásnak a párttagság, a dolgozók körében ? — Mindenképpen pozitív, amely nehezen merhető, de érzékelhető, tapasztalható a napi munkában. Tömegpolitikai munkánkban a kezdetektől fogva arra törekedtünk, Hasznos Az építőipar anyagi és szellemi erejének összehangoltabb hasznosítását segítik a gazdasági társulások. Az utóbbi években mintegy 40 társulást hoztak létre egy-egy feladat, — műszaki tervezés, gépgazdálkodás, termelékenységnövelés stb. — közös munkáinak összehangolására. Ám ennél jóval szélesebb körű együttműködésre fogott össze 10 megyei építőipari gazdasági társaságban több mint 300 hogy segítsük az aktuális — elsősorban gazdaságpolitikai — feladatok végrehajtását A testületek tagjai, vezetői a területi munkában rendszeresen találkoznak a helyi párt- szervezetek vezetőivel, aktivistáival; így az információkat kicserélve vitatkozunk, politizálunk, kialakítjuk az egységes, a feladatok végrehajtását elősegítő álláspontokat — Az eltelt idő tanulságai alapján a politikai munka mely területein kell előrelépni? — Nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kádereink ott dolgozzanak, áltól képességeiket legjobban ki tudják bontakoztatni, s így a feladatok végrehajtását is a leghatékonyabban tudják segíteni, végrehajtani. Van még tennivalónk a községi pártmunka színvonalának emelésében. Az összevonás feltárta több olyan tartalékunkat, amelyet a jövőben jobban ki kell használnunk. A feladatok gyorsabb, eredményesebb végrehajtása érdekében elébe kell mennünk egy-egy dolognak; nem várhatunk addig, amíg a problémát komoly erőfeszítéssel, esetleg „tűzoltó” módszerrel tudjuk csalt megoldani. Célul tűztük a közoktatás, a közművelődés, a kulturális élet irányításának továbbfejlesztését, amely a jövőben csakis ezen a közös alapon végezhető. Nyílt, tiszta politizálással erősítjük tovább tömegbefolyásunkat és az eredményes politikai munka egyik fontos feltételét jelenítő városi-járási szemléletet — mondotta befejezésül az Özdi városi-járási Pártbizottság első titkára. társulások vállalat, szövetkezet és más építési szervezet. A megyei társulások különösen eredményes együttműködést alakítottak ki az anyagellátásban. Ehhez a munkához messzemenő segítséget nyújtott az Építőipari Termel őeszköz-kereskedelmi Vállalat, amely 13 megyei társulásba lépett be, s közülük tíznél a legfontosabb anyagok kiszolgálására kihelyezett raktárát rendezett be. deje óta, talán a legnehezebb gazdasági évet hagyta maga mögött a Borsodnádasdi Lemezgyár. Mint minden, a kohászattal valamilyen formában kapcsolatban álló vállalatot, a lemezgyárat is érzékenyen érintette a kohászat válsága, a piaci dekonjunktúra — hogy csak a legfontosabbat említsük. A számok szerint 1980 végére gyakorlatilag nullára csökkent a tőkés megrendelés, ugyanakkor mérséklődtek a belföldi igények is. Ebből következően az 1981-es esztendőt gyakorlatilag a rendelkezésre álló termelőkapacitás mintegy 80 százalékát kitöltő rendelésállománnyal és a szokásosnál jóval több alapanyagkészlettel kezdték. A helyzet tehát nem volt könnyű. S hogy a gyár ennek ellenére mégis eredményesen zárta az elmúlt évet, az több, átgondolt és célszerű intézkedésnek köszönhető. Erről beszélgettünk Béres Lászlóval, a gyár igazgató jávaL — Több szervezési intézkedésre került sor, de ezen belül is elsősorban a piackutatás erősítésére tettünk intézkedéseket. Embereink úgyszólván az egész országot bejárták, rengeteg kis vállalatot kerestek fel. Magyarán piacot kutattak nagyon aprólékos és szorgalmas munkával — mondja. — A műszaki vezetés bízott a munkájukban. Ez a bizalom elsősorban abban nyilvánult meg, hogy több hónapon keresztül vállaltuk a készletre való termelés kockázatát. Májusban már érezhetően megmozdult a tőkés piac, s bár rendkívül alacsony áron, az előző évinél esetenként 20—30 százalékkal olcsóbban, de elkezdhettük az exportra való szállítást. Az első fél év végén már jelentős mennyiségben exportáltunk jármükereket, így a második fél évben már rendkívül feszített termelési feladataink voltak. A gyári kollektíva, talán mondanom sem kell, készen állt a feladatok teljesítésére. Bár nem minden sikerült úgy, ahogy terveztük. Így például az 5,9 millió dolláros árbevétellel szemben csali 4,5 millió valósult meg, de ezt viszont teljes egészében a második fél évben teljesítettük. Manapság, amikor oly gyakorta esik szó a piacra orientált termelésről, a piac fontosságáról, a Borsodnádasdi Lemezgyár példája is bizonyítja ennek fontosságát. A termelőmunka és a piac szoros kapcsolatát és kölcsönhatását nagyon is érzékelték a lemezgyáriak. Az eredményes piackutatás ugyanis gyakorlatilag lekötötte a rendelkezésre álló termelőkapacitást, legalábbis az esztendő második felében. Váratlan, előre nem látható akadályokra azonban mindig kell számítani. Erre is van példa Borsodnádasdon. — Amikor már azt hittük, hogy minden rendbe jött, a harmadik negyedévből súlyos alapanyag-ellátási gondokkal kellett szembenézni. Volt mit, de nem volt miből termelni. Sok gondot okozott és az igazsághoz tartozik, sok pénzbe került a rendszertelen alapanyag-szállítás; ebből következően korántsem volt folyamatos a termelőmunka az üzemekben. Igaz, gond és erőfeszítések nélkül eredmény nincs. Az eredmény pedig egyelőre megnyugtató. A számok szerint a tervezett 1,3 milliárd forintos termelési értéktervet, ha szerényen is — mindössze 7 millió forinttal —, de túlteljesítettük, ugyanakkor a várt 40 millió forint nyereséggel szemben, 46 millió forint teljesült. Ez, a jövőt tekintve megnyugtató. A számítások szerint, nem lehet kedvező változással számolni sem a hazai, sem a külföldi piacokon. A prognózis ugyanis a továbbiakban is tartós recessziót, dekonjunktúrát ígér a kohászat termelésében, a kohászati termékek piacán. — Ebben az évben sem enyhülnek gondjaink. Ami i.ankét illet, az ár- és szabályozóváltozások várhatóén mintegy 24—25 millió forinttal csökkentik a nyereséget. Takarékosabb anyag- es energiagazdálkodással, a költségek csökkentésével ennek ellenére szeretnénk elérni a 45 millió forint nyereséget ebben az évben is. Persze, ennek eléréséhez további erőfeszítésekre van szükség. Súlyos gondot okoz, hogy az elavult eszközállomány miatt, az amortizációból is csekély fejlesztési alap képződik, sáz arányaiban kevés nyereség lényegében csalt a szinten tartó beruházásokra elegendő. Ha egy kicsit elhanyagoljuk berendezéseink karbantartását, akkor is csak 15, de- a legjobb esetben is mintegy 20 millió forintot tudunk fejlesztésre fordítani. Egy valamirevaló esztergagép ugyanaltkor több mint 5 millió forintba kerül, felszerszámozás nélkül. A rendelkezésünkre álló pénzt igyekszünk hasznosan, elsősorban a termelési költségek csökkentésére felhasználni. Az öntödében például egy olcsó formázási technológiát vezetünk be, a jármükeréküzemben pedig növelni akarjuk a termelőkapacitást. Átrendezzük a gépparkot, csökkentjük az anyagmozgatás költségeit. Ez elsősorban szervezési feladat. Tárgyalásokat folytatunk a nemzeti bankkal, több külföldi vállalattal, egy új típusú, korszerű kerékpánt gyártó üzem létesítésére. Szeretnénk, ha az évtized közepére kifejlesztendő új Ikarus-autó- buszcsalád úgynevezett me- redekvállú, mély ágyazású kerekeit a Borsodnádasdi Lemezgyár készíthetné. Törekvéseinket támogatja az Ipari Minisztérium és a nagy felhasználó vállalatok; s reméljük. hogy a bankot is meg tudjuk nyerni ügyünknek ... Szarvas Dezső Foíó: Laczó József Melléküzemági tevéhenységek A sátoraljaújhelyi járás termelőszövetkezetei ebben az évben már 43-féle melléküzemági tevékenységet végeznek, s ez kilenccel több az előző évinél. A téeszek összes bevételeinek több, mint a fele innen származik, bár a tagok létszámának csak az egvharmada dolgozik melléküzemágakban. A vámos! gomba Az Istállóból „száműzték” a csirkét, az önetetők, itatók helyét nyársra húzott zsákok foglalták el. Nehéz elhinni, hogy a mészkőszerü, tapintásra is kemény anyag a fóliába burkolt zsákokban, táptalaj. Pedig az, mert eredeti barna színét a micélium szálak tömege szőtte át, s festette fehérré. Daray Balázs technológus a fejét csóválta: — Erre szokták rámondani, hogy nem sikerült. Elvileg puhának, rugalmasnak kellene lennie, de még nem tudjuk azt a páratartalmat biztosítani, amellyel a gomba legfontosabb életfeltételét biztosítanánk. Egyelőre még a kísérleteknél tartunk, s ilyenkor még lehet hibázni is. A laskagomba termesztése annyira ismeretlen terület, hogy csak a saját kárunkon tanulhatjuk meg. A fóliaburok késsel hasított résein, különböző színárnyalatokban nőttek csokorrá a gombák. Krémszínű, világos- szürke, s majdnem fekete tölcsérek sorakoznak. — A laskagombának több tucat hibridje van. A télen termesztett változatok sötétebbek, a nyáriak világosak. Izük viszont egyformán kiváló, zamatos. Éppen ezért — szemben a csiperkével — választottuk ezt a fajtát, mert jellemzőbb,-, fűszeresebb íze van, viszont olcsóbban termeszthető. Eddig tíz mázsát adtunk el, ötvenforintos ára miatt elkapkod ták. Még gyerekcipőben járnak a gomba- termesztéssel a sajóvámosi AranykaA szokatlan formájú laskagomba sötétebb téli változatából egy csokor, amelyet szedés után Pálinkás Jánosné tart a kezében. Fotó: Fojtán László lász Termelőszövetkezetben. Ugyanis közeli célként azt jelölték meg. hogy a gazdaságtalan baromfitartást felszámolva, a telepet a gombatermesztés szolgálatára állítják át. Évente 150 ezer kilogramm gomba eladását tervezik! — Ekkora mennyiséget biztonsággal csak úgy termelhetünk, ha a folyamatos ellátást biztosítani tudjuk. Vagyis azt, hogy Miskolcon és a megye városaiban ne legyen hiánycikk a gomba A laska a betelepítést, követő negyedik héten terem, tehát az „érésidőt” úgy kell ütemeznünk, hogy a boltokból ne tűnjön el termékünk. Ezt idén még nem tudjuk megoldani. Legközelebbb csak nyár közepén szállíthatunk. Van sor, ahol másodszor, de van olyan is, ahol harmadszor szedik a gombát. Egy biztos: idén a megyében legkorábban itt „szüretelnek”. Poráczki Józsefné társaival együtt a baromfik mellől „pártolt” át a gombatermesztéshez: — összehasonlíthatatlanul könnyebb dolgunk van. Itt nincs por, cipekedés, s fojtó szag, mint a tyúkok között. Lényegében a betelepítés után a szedésig csak a gumicsövet fogjuk, mert a páratartalom miatt állandóan locsolni kell. Azt is meg kell mondani, először nem bíztunk ebben a gombában. De aztán megkostóltuk, elvégre mi termesztjük. Olyan finom étel sikeredett belőle, hogy azóta nem győzzük vásárolni. Igaz, olcsó is, kilónként csak ötven forint. Kint az előtérben, tényleg szaporán mérték fél kilogrammos tasakokba a gombát az asszonyok. Ök már legyőzték a kezdeti idegenkedést, megkedvelték a „vámosi gombát”. Elvégre saját kezükkel termesztik. PHrn József
