Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-02 / 27. szám
ÉSZAK-HAGYAKOR5ZAG 4 T982. február 2., kedd A képernyő előtt A miskolci fotógalériában Közreműködött Jandó Jenő Vetélkedő, körítéssel Sziszegve-feszengve ültem a képernyő előtt az el múlt szombat délutánján. Tulajdonképpen a Riporter kerestetik harmadik elődöntője kedvéért kapcsoltam be a készüléket, felidézve az előző két elődöntő élményeit, de megnéztem az előtte és az utána látható műsorokat is. így aztán később is, meg már adás közben is éreztem: ez a nemes versengés mintha egy majdani eszményibb televíziónak keresne munkatársakat, s mintha teljesen figyelmen kívül hagyná, hogy akik most szeretnének riporterek lenni, évek óta nézik a tévéműsort, a jelenlegi tévériporterek munkáját. Már néztem a műsort, amikor megismételték a péntek esti Pulzus című adást, amely alcíme szerint „Könnyű, zenei panoráma". így, vesszővel a könnyű és a zenei között! Azaz nem a könnyűzenéről kívánt szólni, hanem általában a zenéről kínált könnyű panorámát, vagyis kevéssé elmélyült körképet Annyira könnyűnek mégsem szándékoltathatott, hogy a riporter (nem most készülő, hanem már funkcionáló riporter!) azt kérdezze az új Sportcsarnokban a riportalanyától: Te, mondjad csak, milyen minőségben is lettél most riportalanyom. Szeretném hinni, hogy ez csak afféle „jó- pofáskodó”, amolyan „könnyű panorámához illő” fogás, de akkor is elfogadhatatlan. A riporternek alapvetően tudnia kell, milyen minőségben beszél partnerével, egyébként miért is beszélne vele. Ezt követően jött az újabb hat rokonszenves ifjú, nagyobbrészt lapoknál dolgozó kolléga, hogy tévéalkalmasságáról tegyen tanúbizonyságot. A vetélkedőre még visszatérek, csak egy dolgot jegyzek itt fel: a zsűri egyik tagja — egy másikka' vitába keveredve — megrótta a végül is továbbjutó ifjú versenyző hölgyet, mert a taxivállalat szolgáltatásainak bemutatásánál' nem tudott eleggé különbséget tenni az informálás és ajánlás között. Majd véget ért a vetélkedő adása és jött Molnár Margit, a Magyar Televízió egyik legrégibb riportere,. a maga ismert, Háztartás című „családi magazin” műsorával, s annak negyven percéből legalább tizenötöt a budapesti Édességbolt-hálózat ajándékboltjainak, a Geika új szolgáltatásai, meg a Caola gyár új készítményei reklámozásának szánt, s még volt ezen kívül könyv- és hanglemezajánlási blokkja is. Ugyancsak ő volt a riportere a következő, a Főzőcske című műsornak, amelyben tüzetesen bemutatta az egyik bútorgyár új konyhaberendezését, ecsetelve annak előnyeit. Gondolom, a Riporter kerestetik adásának kimerült versenyzői nem nézték ezeket az adásokat, mert igencsak elgondolkozhattak volna: nicsak, nicsak, „quod licet lövi, non licet bovi”, azaz amit elnéznek, sőt műsorsorozattal alkotmányosítanak a régi tévéseknél, azért megróják a pályázót. Ez akkor is elgondolkoztató, ha a zsűritag utalt a reklámfelhangok helytelenségére a régi tévések esetében is. (Talán ő már tudta, mi lesz a vetélkedő utáni műsorban?) Hát, ilyen elő- és utójátékkal néztem a Riporter kerestetik harmadik, egyben utolsó elődöntőjét. Az előző elődöntőn lemaradtak közül igen szoros szavazással a közönség továbbjuttatta Lékó Sándort, a szombaton továbbjutott Nagy Attilával és Dallos Zsuzsával, valamint a közönség által még bejuttatható versenyzővel megvan a középdöntő kilenc résztvevője. Pont a fele a nyilvános versenybe került tizennyolc fiatalnak, akik közül nem egytől őszinte sajnálattal búcsúzunk, s még nehezebben válunk el majd a középdöntőből kiesőktől. A most látott forduló kellemes meglepetése volt az egyhangúan elsőnek minősített Nagy Attila kitűnő szereplése valamennyi feladatnemnél; különösen tetszett az elvált, de lakáskényszerből együtt élőkről készített riportfilmje, örömmel nyugtázhatjuk Daillos Zsuzsa továbbjutását is, az ő ólommérgezéses riportja versenyen kívül is beillene a műsorba. Természetesen voltak visszaköszönő sablonok, unalmasan hozott, ám érdekes témák, de nem kevés jó törekvés és sok-sok jó részletmegoldás is. A zsűri mintha kevéssé aktív lett volna, mint korábban, mentegetőzött, az egyik hármas filmes bemutatkozása után elhangzott néhány okos észrevétel, aztán szinte néma csend, főleg a negatív észrevételek elhallgatása volt az ítélkezésre a jellemző — még azt sem észrevételezték, hogy az egyik versenyző sose engedte meg riportalanyainak a választ, félmondatnyi szövegbe már belevágott a maga következő, előkészített kérdésével. (Vajon honnan tanulta?) Az első két helyezett pontozásával nagyon egyet kell értenünk, ám a további négy sem maradt el annyira mögöttük, mint a pontszárnok érzékeltették. Hát, ennyit most a Riporter kerestetik vetélkedőről, meg véletlen körítéséről. Benedek Miklós Arcképek a múltból Mindenkinek megvan a maga emléke. S emlékeink között bizonyára mindannyian őrzünk hasonlót. Például ezt: szüléink, s mindenekelőtt nagyszüleink — számunkra ' már történelmet hordozó — használati, viseleti tárgyait teregetjük szemünk elé ládák mélyéről; múlt-pillanatokat megörökítő, többnyire már megsárgult fényképeket nézegetünk-íag- gatunk ... „Visszaszámláijuk” magunkat a múltba ... A Miskolc városi Művelődési Központ Ifjúsági Házának idén megnyitott állandó fotógalériájában, mától kezdődően, olyan portrék várják faggatózó kíváncsiságunkat — melyeket így, összegyűjtve aligha voit alkalmunk megtekinteni. Minden vizsgáló tekintetet kibírón, tiszta tekintettel néznek szembe velünk a képekről a Hódmezővásárhelyen élt, egykori 48-as honvédek. Térdhez támasztott bottal; pipával vagy anélkül; levett kalappal vagy éppen kucsmában; homlokukon az élet „hanglemezének” barázdáival ültek vagy álltak 1903-ban Plohn József hódmezővásárhelyi fényképész „masinája” elé, ezek a 70 év körüli férfiak, hogy megörö- kíttessenek. Huszonnyolc portrét mutat be a tárlat, néhány kép alatt azt olvashatjuk: „Ismeretlen”; de többségben a neveket is feljegyezhetjük: „Lugosi József”, „Banga Mihály”, „Jó- zsa Ferenc”, „Méhes Márton” ... és mások... A kiállítást megnyitó dr. Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatójának szavai ezek: „Valahol mélyen mindegyikben olt él a tudat, hogy rendkívülinek, nagynak és, a bukás ellenére is, szentnek voltak résztvevői. Ma is, nyolc évtized eltelte ellenére is megrázó élmény tiszta, mély emberségükkel találkoznunk.” Hozzátehetjük: valameny- nyien olyan sorsot hordoztak, mely nem maradhatott magánügy — hanem rpind- annyiunké. A portrékiállítás február 21-ig tekinthető meg a miskolci fotógalériában. (t. n. j.) A Gá!-vonósnégyes hangversenye „A magyar muzsika — a külföldképes, a világkultúiá- ra is pluszt jelentő magyar zene most születik. Kodály Zoltán — ma este — egy csapásra a legelső munkásai közé küzdötte föl magát. A közönség észrevette, miről van szó. Rajongóan ünnepelte.” — így írt Csáth Géra 1910-ben A Polgár című lap hasábjain arról a hangversenyről, melyen a Waldbauer vonósnégyes bemutatta Kodály Zoltán I. vonósnégyesét. Harminc évvel később, a szovjet zene moszkvai fesztiválján debütált Dmitrij Sosztakovics zongoraötöse — ezt a két, egyáltalán nem könnyű művet választotta a Gál-vonósnégyes arra a koncertre, melyet január 27- én adott a miskolci Zenepalota Barlók-termében. A feladat — túl a művekben külön-külön benne rejlő nehézségeken — már csak azért sem nevezhető egyszerűnek, mivel Kodály és Sosztako- vics darabja meglehetősen távoli rokonságot mutatnak, így közös koncertre történő — kifejezésbeli — kódolásuk felkészült játékot, összeszokott kamarazenélést igényel. Mindebben nem volt hiány, s elmondható az is, hogy határozott előrelépés tapasztalható az együttes játékstílusában, legalábbis az utolsó Bar- tók-termi fellépésük óta eltelt közel háromnegyed esztendőhöz viszonyítva számos kedvező vonással egészült ki előadói arculatuk. Ez a fejlődés elsősorban a két belső szólamban érhető tetten: Ka- locsay Ágnes a második hegedű posztján jóval felsza- badultabb, színesebb, mint azt korábban érezhettük, és szólamát igyekszik erőteljesebben kibontakoztatni. Bonyhai Lajos is szerencsésen talált magára, és érett brácsajátéka — szemben a korábbi, némileg gátlásos hangszerkezeléssel — a kvartett legkiegyensúlyozottabb szólamává lépett elő. Gá! Karoly jól irányítja együttesét, kitűnő elképzelései vannak, melyek — éppen mert soha sem ötletszerű felvillanásról, hanem megfontolt és érezhetően kollektív értelmezésről van szó — többnyire meg is valósulnak. Egyedül a forteállások itt-ott erőszakos megoldásai, a préselt tónusok esnek kívül ezen a körön. Nemes Tamás pontos csellójátékkal tette karakteressé a művek tempóit, bensőségessé a dinamikai megoldásokat. Stílusa fegyelmezett, s talán épp ezért volt feltűnő az a néhány maníros, túlvibrált menet, ami elütött az interpretáció egészétől. Jandó Jenő nagy rutinnal, könnyedén illeszkedett a kvartetthez, azonnal sikerült megragadnia a zongora és a vonósok közötti optimális arányt, s ezzel ügyesén gazdálkodott a kompozíció végéig. A koncertnek volt egy másik — ha úgy tetszik morális — tanulsága. jólesett ugyanis visszatérni a nemcsak vállalt, de teljesített ambíciók értékmegőrző és értékteremtő világába. Ne"» egyszerűen egy jó hangverseny részeseivé váltunk, hanem tanúi lehettünk egy tisztességes művészi vállalkozásnak is. ami — figyelembe véve a közelmúlt egykét szánalmas kísérletét — cseppet sem lebecsülendő előadói érdem. D. Szabó Ede Gazdag keiicirtpripi Február a legrövidebb hónap, a miskolci koncertprog- ram viszont ebben az időszakban igen gazdag választékú. Tegnap este a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt a színházban, ma pedig Dániel Safran szovjet gordonkaművész estje hallható a Bartók- teremben. Ezt követően, 10- én a Miskolci Üj Zenei Műhely hangversenye hallható a Bartók-teremben, majd 15- én a Nehézipari Műszaki Egyetemen rendezik meg a Miskolci Szimfonikus Zenekar Orosz operaestjét. Másnap, 16-án a romániai Ruha István ad hegedűkoncertel a Bartók-teremben, 23-án pedig a Kossuth Művelődési Házban gordonkaestei ad a Zeneművészeti Főiskola kamaraegyüttese. Ma este a képernyőn; Száguldás Hazánk legjobb táncosainak találkozója a miskolci sportcsarnokban A Népművelési Intézet, Miskolc megyei város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya és a Miskolc városi Művelődési Központ szervezésében — az előző bemutatókhoz képest eltérő időben — megrendezésre kerül a IX. országos formációs táncbemutató. Az ország különböző pontjain tartott fellépések alkalmával — az ott látottak és tapasztaltait alapján — elő- zsüri döntött abban, hogy kik lesznek a miskolci bemutató résztvevői. így alakult ki, hogy városunkban az Ady Művelődési Központ (Budapest), Fogyasztási és Beszerzési Munkásszövetkezet (Dunaújváros), a Hűtőgépgyár (Jászberény), a Járási Művelődési Központ (Szeghalom), a Katona József Művelődési Ház (Gyoma), a Krecsmarik Endre Űttörőház (Szarvas), a Magyar László Úttörőház (Szombathely), a Petőfi Sándor Általános Iskola (Szentes), a Savaria (Szombathely), a Volán 10. sz. Ifjúsági Klub (Szeged), a 8. sz. Általános Iskola (Miskolc), és a KÖD- MÖN formációs táncegyüttes (Miskolc) táncosai lépnek fel. Külföldi vendégcsoportok is gazdagítják a programot. A Wesel-csoportot az NSZK-ból. a BRNO és a MARTIN együttest Csehszlovákiából várjuk. Ezek mellett még ízelítőt ad a téma szépségéből a szegedi öze—Pálinkó és' a szombat- helyi Pál—Rimányi szólópáros. A miskolci program február 12-én. pénteken 19 órakor kezdődik a sportcsarnokban. A magyar csoportok mérik össze erejüket, illetve tudásukat, s versengenek az előadói és kategóriái díjakért Február 13-án — szombaton — két előadást láthatnak a nézők. A délutáni bemutatkozás 16. a gálaest 19.30 "órakor kezdődik. A bemutatón az alábbi számokat láthatják: tangó, kpringö. polka, charleston, juve, rock, beat, rumba, szamba, csa-csa. A gálaesten csak a legszebb műveket mutatják be a közreműködők. A műsort Csáki Emília vezeti. A formációs bemutatónak közel háromszáz résztvevője, közreműködője lesz. Az előadásokra szeretettel várják a táncot kedvelő érdeklődőket. Száguldás címmel jelentkezik Szűcs Judit műsora február 2-án, kedden 18.30 órakor, oz első műsorban Kedvelői oizonyáro o kora esti órában is a készülék elé ülnek a kedvéért. Élelmiszereket és háztartási napi cikkeket ajánlunk kedves vásárlóinknak a diósgyőri vásárcsarnok vásárköz a r Egyes cikkeknél nagy árengedmény. 03 irt 0 pc
