Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

1982. február 27., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kevesen tudják... Mindössze hárman vára­koztunk a SZOT Társada­lombiztosítási Főigazgatósá­gának Megyei Igazgatóságán, a folyószámla csoportnál. Bin­der Gusztáv 67 éves cserép­kályhás testvére arról kért igazolást, hogy a kisiparos­nak nincs SZTK-tartozása. Ringer Ferenc szerencsi vil­lanyszerelő befizetőlapért jött.,. Ezután következtem, hogy megkérdezzem Bobcsák István né előadót — milyen ma az ügyfélforgalom? Álta­lában, 1982. január elsejétől nőtt*-e azoknak a kisiparo­soknak és magánkis kereske­dőknél a száma, akik felke­resik őket akár tudakozódás, akar konkrét ügyintézés ér­dekében. Mint megtudtam, jelenleg 30 körül van a napi létszám, ám ennek növekedé­sével számolnak. A JOGKITERJESZTÉS FELTÉTELE-------------——------------------------------------­I gaz, ma még csali kevesen tudnak róla, hogy a kisipa­rosi, magánkiskereskedöi Szolgáltató tevékenység nö­vekvő, társadalmi elismerése­ként ■— . a Minisztertanács dpntése alapján — a társada­lombiztosítás a kisiparosok­nak és magánkiskereskedők- nek —; egyes, e tevékenység sajátosságából adódó kisebb eltérésével — az állami mun­kaviszonyban álló dolgozók­kal azonos jogokat biztosít. ! így a kisiparosok, valamint á magán-kiskereskedők 1082. január 1-től nemcsak anya­sági, és temetési segélyre jo­gosultak. Az új rendelkezé­sek alapján jogosultságuk ki­terjed teljes körű betegségi és anVásági ellátásra — beleért­ve az anyasági és a terhességi gyermekágyi segélyt csalá­di "pótlékra és, b^8^* ^llá­tá'sra. A jog kiterjesztésének azon­ban anyagi feltételeit is meg líéll teremteni. Ezért a kis­iparosokat és a kiskereskedő­ket — társadalombiztosítási szempontból — adóköteles jövedelmük alapján 15 cso­portba sorolták. Az évi 18 000 orintnál nem magasabb jö­vedelemmel rendelkezők ter­mészetszerűleg jóval keve­sebb társadalombiztosítási já­rulékot kötelesek fizetni, mint azok, akik például évente 122 ezer forintot, vagy ennél töb­bet keresnek. Csak tájékoztatásul: a tár­sadalombiztosítási járulék ha­vi összege ezekben az cse­lekben havi 250 forinttól 2720 forintig terjedhet. Egyes osztályokra megállapított jö­vedelem havi összege, a társadalombiztosítási ellátás­nak — közöttük a táppénz megállapításának az alapja. ÁTMENETI IDŐ A jövedelmek pontos meg­állapítását és az illetékesek­nek történő megküldését — ahol ez még nem történt meg — 1982. február 15-ig a KIOSZ végzi el, amit a taná- C-l szerveken kívül, társadal­mi bizottság is ellenőriz. Talán száz oldalt is kitevő rendelkezések minden pont­ját most részletesen nem is­mertethetjük. Ám a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság Megyei Igazgatóságá­nak főkönyvelőjével, Juhász Jánossal „megállapodtunk”, hogy a közérdekre való te­kintettel lapunk is ad bizo­nyos tájékoztatást. Az érin­tettek viszont jól teszik, he ügyes-bajos dolgaikkal a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága Megyei Igaz­gatóságának folyószámla-cso­portjánál, illetve az ózdi és sátoraljaújhelyi kirendeltség­nél érdeklődnek. NEM LEHET ELMARADNI Amire viszont már most felhívjuk a figyelmet: az a juttatás anyagi fedezetének megteremtéséhez is hozzátar­tozik. sőt, elengedhetetlen fel­tétele. A kisiparos, illetve magánkereskedők jogosultak egyhavi társadalombiztosítási járulékot meghaladóan nem lehetnele hátralékban. A táppénzutalvány stb. fel­dolgozása a már említett mis­kolci központban, valamint a sátoraljaújhelyi kirendeltsé­gek betegellátási vagy egyéb illetékes osztályán történik, A rendelkezés átmeneti időszakát éljük ... Ezzel ösz- szel’üggésben még két gondot, problémát említünk. Az egyik: azoknál a jogosultak­nál, akiknél még a ICIOSZ nem végezte el az „osztályba- sorolást”, azoknál betegség stb. esetén az 1981. december 31-i „besorolás” alapján kö­telesek eljárni. A másik: a terhességi gyermekágyi se­gély, szülési szabadság 1982. január 1-től 140 napra vehe­tő igénybe. Akik azonban ko­rábban szültek — például de­cemberben —, azok a még hátralevő időszakot is igény­be vehetik. * A megyében mintegy 5000 kisiparost és magánkereske­dőt. érint e rendelkezés köz­vetlenül. A társadalom elis­merése növekvő értékű mun­kájukért, nagyobb biztonsá­got nyújt aktív munkaképes, illetve munkabíró időszakuk­ban, és főként azokban az években, amikor a villanysze­relő már nehezebben bírja a vésőt, a kötegnyi drólhuaalt, a kovács a kalapácsot, a zöld­ségkereskedő a teli ládát — amikor már nehéz megemel­ni a szerszámokat. Buch ért Miklós Eveseínyétás az idegenforgalomban ' „IDEGENFORGALMI szezonnyiló koordinációs megbeszélés"-re hívta a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya az érdekelteket. Vendéglátó vállalatokat, utazási irodákat, szállodákat, áfészeket, a városok kereskedelmi, ellátásfelügyeleti osztályait, járási hivata­lokat és más szerveket, intézményeket, melyek közvetve, vagy köz- véflenül részesei megyénk idegenforgalmának. A nagyszámú kö­zönség részvételével tegnap, pénteken tartották meg az értekez­letet, Miskolcon. Néhány adat. Hazánkba tavaly 14,8 millió külföldi vendég ér­kezett, a bevétel a 14 milliárd forintot meghaladta. A vendégek száma 6 százalékkal több volt, mint az előző évben. Megyénkbe az előző évinél kevesebb vendég érkezett, számuk valamivel több volt egymilliónál. A szállodák kihasználtsága tavaly sem érte el az ötven százalékot. Érthetően, főként az olcsóbb szálláshelyeket ke­resik, ezeknek gyarapítására lenne szükség. Az idén a külföldi tu­rizmus várhatóan tovább csökken, a belföldi viszont valószínűleg növekszik.- Az értekezletet az évadkezdés hangulata jellemezte. Az elkép­zelésekből, a tervekből igen keveset tudhattunk meg. Jellemző, hogy az utaztatással, az idegenfőrgalommal foglalkozó irodák közül saját jószántából csupán egynek, a megyei idegenforgalmi­nak a képviselője beszélt terveikről. Érdemes lesz figyelni szolgál­tatásaikat, számos kedvezményt nyújtanak az idén. A kazincbar­cikai Polimer-szálló ugyancsak sok kedvezményt kínál. A Megyei Idegenforgalmi Bizottság titkára elmondotta, hogy szívesen adná- nak anyagi támogatást — valamennyit — megyénk környezeti kultú­rájának javítására, a higiénés állapotok elfogadhatóvá léteiére, de nem érkezik ilyen igény. Pedig lenne mit javítani a mellékhelyi­ségeken is. AZ ELNÖKI asztaltól elhangzó könyörgések, fenyegetések hatá­sára a már említett hivatalon kívül még két utazási iroda képvi­selője szólalt fel. Egyikük közölte, hogy nem .készült fel, elnézést kér, Valóban úgy tűnt, mintha a főnöke pár perce adta volna ót neki a meghívót, hadd szaladjon. (Apropó, főnök! Nemigen lát­szottak főnökök az értekezleten. Nem értek rá. Kár.) A tegnapi értekezlet nem bizonyította ugyan, de azért mégis bízzunk benne: utazási irodáink, egyáltalán egész idegenforgalmi apparátusunk mégis felkészült erre a szezonra is. Új gyűjtési forma Konténer az iskolákban Az Észak-magyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat a közelmúltban öt, egyenként 10 köbméteres hulladékgyűjtő konténert szerzett be. Ezeket a konté­nereket most a miskolci ál­talános iskolákba helyezték ki. A tanulóknak így néni kell az újságpapírral a fel­vevőhelyekre menni, hanem helyben adhatják le. A ta­pasztalatok kedvezőek, hi­szen a 30-as és 40-es számú általános iskolákban eddig csaknem 9 tonna újságpapírt gyűjtöttek be. Egy-egy kon­téner általában két nap alatt telik meg és így a konténe­rek folyamatos kihelyezésé­vel nagymértékben javul­hat a vállalat begyűjtési te­vékenysége. Az általános is­koláknak sem lényegtelen ez a begyűjtési rendszer, hi­szen a papírhulladékért ka­pott pénzzel az iskolák ren­delkeznek. Egyet azonban érdemes megszívlelni: jó, ha a hulladékot szelektálva, összekötve helyezik el a konténerekben, hiszen így sokkal könnyebb a váloga­tás, és az elszámolásnál nem adódhatnak félreérté­sek. Ütra készen a babák A matyó népművészet követe Mesebeli házikó, bár csak néhány méterre áll Mezőkövesd főutcájától, a szuperforgalmú 3-as főút­vonaltól. A ház előtt kis parkban rózsabokrok alusz- szák téli álmukat, rózsák­kal, cserjékkel teli az ud­var is. A házhoz tartozó két cica lomhán vonul át a kerten, cseppet sem gya­nakvó, inkább lenéző a pillantásuk: no, már me­gint jött egy kíváncsisko­dó. A kopogtatásra rikkant egyet a kék papagáj, a ka­nárik csivitelnek, a stig- linc ugrik egy nagyot: a madarak — nem úgy, mint a macskák — szólnak az érkezőről. Csupa derű a lakás. Szí­nes térítők, párnák, zöld növények és rengeteg —, no nem akármilyen — mű­virág. Két kedves asszony lakja a házat — immár 22 éve együtt. Bukovenszky Erzsébet, Zsóka néni soha sem tanulta a menedzser szakmát, ám akaratlanul is a legjobb művelője. Diszikréten, ugyanakkor igen határozottján védi — ha kell — a matyó népművé­szet wtaaó nagykövetének, Kovács Józsefnének érde­keit: — Nagyon elfoglalt,1 ismét útra indul. Még nem készült el mindennel... Amikor megtudja, hogy éppen az utazásról szeret­nénk beszélgetni, tehát „beavatottak” vagyunk, el­mosolyodik: — Soha sem tudom megszokni ezeket a nagy utazásokat. Félek. De annál nagyobb öröm, ami­kor Borika hazajön. Igen, Kovács Józsefné, Jaosó Borbála, a Kövesd- szerte Ismert Mami ismét nagy útra készül. Nyitva már a nagy utazóbőrönd, glédában a babák, ponto­sabban az a matyó család, amely Bori nénivel Kuva- itba indul. — Régóta készülök már erre az utazásra, nem sze­retek mindenüvé ugyanaz­zal a „társasággal” utazni. Mindig jön valami ötlet, hol egy új kisbabát, hol egy új menyecskét, hol egy nagymamát készítek. A lé­nyeg, hogy összeálljon egy életkép, lakodalmas, ke­resztelő, vagy bál-mi. Együtt van már a Kuvaltba ké­szülő család, de az a fel­adatom, hogy a helyszínen is készítsek babákat. Amit csak meg lehet csinálni a kevésbé látványos munkák­ból, azt igyekszem itthon elkészíteni. Lámpaláz is van a világon, sokszor egész embergyűrű vesz kö­rül a helyszínen. Kovács Józsefné egyike az 1951-ben létrejött Ma­tyó Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezet alapí­tóinak. Kézügyességét, buz­galmát, fantáziáját mindig nagyra becsülték. 1970-ben a népművészet mestere lett, s előtte is, utána is számos népművészeti kiál­lítás győztese, díjazottja. — A babarészleg vezető­jeként mentem nyugdíjba 1978-ban, de mint látja, ezt a munkát nem lehet abbahagyni. Örömömet le­lem benne, hiszen az éle­tünket, a kislány koromat, a fiatalságom korszakát mintázhatom. Kis Jankó Bori is haláláig dolgozott és egyszer sem panaszko­dott, hogy elfáradt, pihen­nie kellene. — Bori néni, mikor kez­dődött a nagy utazások ideje? — Dortmunddal 1971­ben. Aztán Bordeaux, Bécs, Baltimore, Krakkó, Amsz­terdam, Stuttgart követ­kezett. Csodálatos emléke­im és élményeim vannak. Ebben a kis szobában, ahogy dolgozgatom, eszem­be jutnak ezek a városok. — No persze, emlékez­tetnek a virágok is, ami­ket hoztál — szól közbe Zsóka néni. — Nekem két kérésem van, Borikához mindig, amikor elindul; hogy épségben, egészségben térjen haza és hozzon ne­kem virágot. Olyat, ami­lyet azokban a távoli vá­rosokban szeretnek az em­berek. Élő virágot nem hoz­hat, ugye, de én a művi­rágnak is örülök. Nézze, milyen nagyon szépek! És mennyit utaztak ezek! Egy picit reménykedtem, hogy Amszterdamból kapok né­hány tulipánhagymát is, sajnos, nem lehetett... Tu­dom én, miért. Növénybe­tegségek behurcolásától féltik a mi növényeinket. Tudom én, de azért milyen szép volna, ha holland tu­lipán virítana a kertünk­ben ... — Tiszteletben kell tar­tani a rendeleteket —szö­gezi le Bori néni, elvégre igen nagy az utazási ta­pasztalata. — Melyik világváros tet­szett a legjobban? — Bordeaux! Sehol sem láttam olyan szép, hangu­latos, régi utcát. Annyi gyönyörű épületet, templo­mot, annyi faragásos díszt az utcákon! Csodálatos! — Hol voltak a legked­vesebbek az emberek? — Amszterdamban? Baltimore-ban? Nem is tu­dom. Amszterdamból meg­hívó levelet is kaptam, lá­togassak el oda megint. Én nem mentem, de ők eljöt­tek Kövesdre. Ezt a sok szép színes képet is ők ad­ták. Az én babáimról. Azt hiszem, a baltimoreiak ked­vességétől érzékenyed tem el legjobban, ötvenegy nem­zet népviseletbe öltöztetett babáit állították ki egy nagy folklórkiállításon. Voltak ott japán babák, kínaiak, meg ki tudja még milyenek, de mindegyik nagyon szép volt. Soha nem izgultam annyira, mint akkor. Féltem, hogy lenézik majd a mi löcsös kocsis matyó családunkat, összegyűlt Baltimore előke­lősége, fényes dámák, ele­gáns urak a ragyogó kiál- lítócsamokban. Aztán hal­lom ám a tolmácsomtól, hogy mit mond a város , főpolgármestere az ünnepi megnyitójában: „A magyar babák, annak a távoli, európai kis országnak a babái teszik föl a koronát erre a kiállításra". Nem tehetek róla, sírva fakad­tam. A nagykövetünk vi­dított föl. No, jöttek is utána a látogatók, alig ju­tottam levegőhöz. Aztán megint jött a sírógörcs. Hát hogyne, amikor egy aprófonatú, pici néger lány lecövekelt mellettem, si­mogatta a ruhámat és olyan szépen dicsérte a ba­báimat, hogy a tolmács alig bírta szusszal. „Ennyi­re tetszik neked a matyó baba? — kérdeztem. — Tudod, a mi kislányaink­nak meg ennyire tetszik a'», fekete baba. Látod, szépek vagytok ti mindnyájan!” Hát, hogyne érzékenyülne el az ember, ha ilyenek­ben van része! Mami szombaton, febru­ár 27-én a Perzsa-öbölbe utazik. Készíti a nyári ru­háit, a „civilt”, hiszen ott most nagy a meleg. És be­csomagolás előtt még egy­szer kiszellőzteti a dísz- matyót is, amelytől egyszer régen anyagi okok miatt meg kellett válnia. Nem, nem is akar már azokról az időkről beszélni, elmúl­tak, el kell felejteni. Vé­gül is — mint mondja — bőségesen kárpótolta az élet, beutazta a fél világot és ki tudja, még hová hív­ják, hová jut el? — Amikor először volt repülőjegyem és utaztam Ferihegyre, váltig azért fo­hászkodtam, hogy érjen egy kis baleset, törjem el a lábam, ússzam meg egy kisebb balesettel, nehogy halálomat leljem a repülő­vel. Már nem félek. Kuva- itra, arra a gazdag ország­ra pedig nagyon-nagyon kíváncsi vagyok! — Vajon milyen virágok nyílnak ott? — kérdi Zsóka néni. Lévay Györgyi Bori néni és „útitársai”. Fotó: Fojtán László (priska)

Next

/
Oldalképek
Tartalom