Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-26 / 48. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. február 26., péntek Hétköznapok és kultúra... Szoktuk mondani, hogy fa­lusi emberek kitavaszodástól őszmúlásig nemigen érnek rá arra, hogy a művelődési in­tézményeket látogassák. Nos, úgy látszik, ez nem csupán a kifejezetten mezőgazdasági jellegű települések esetében forog fenn, hasonló „jelensé­gek” vannak a kifejezetten iparáról ismert-híres Sajóbá- bonyban is. Erre utal a Dé­ryné Művelődési Ház igazga­tójának, Kasza Sándornak néhány gondolata: — Külön nem kell ecse­telnem, hogy a vegyiművek dolgozói mennyire vágynak a friss, jó-tiszta levegőre, így hát tavasztól őszig, ha csak tehetik, szabad idejüket a kiskertekben töltik, gyümöl­csösökben, szőlőkben. Na­gyon jól megértjük mi is, hogy nem elsősorban terem­be vágynak. Kicsit „magyarázkodás” íze is lehet persze a dolognak, hiszen a művelődési ház kiál­lítótermében nézelődünk, kö­rülöttünk azonban nem fest­mények. grafikák vagy szob­rok állnak; hanem kerti kis- géoek, vetőmagvak, növény­védő szerek ... A művelődési ház csinálja a reklámot a kereskedőknek ? — Lehet mondani, hogy reklám is ez, vállaljuk. Mert a kiindulópontunk a követ­kező: nekünk abban a tevé­kenységben kell megfogni az embereket, amiben érdekel­tek, amihez érdekük fűződik. Az pedig természetes vá­gyuk, hogy kertjeikben a leg­jobb szerszámokat használ­ják, a legkorszerűbb módon műveljék meg földjüket. Mi tehát arra vállalkoztunk most, hogy ezzel a bemutatóval se­gítsük tevékenységüket. És itt nem csak bemutató' van. le­het vásárolni is, előjegyez- tetni igényeket, s vetítünk e témakörbe vágó programo­kat is. Az előzményekhez pe­dig hozzátartozik, hogv ta­valy ősszel életre hívtuk a kertbarátok fórumát: mosta­ni akciónk tehát raítnak >s felfogható, a későbbiekben rendszeres találkozási lehető­séget szeretnénk biztosítani a szőlőműveléssel, kisállatte­nyésztéssel. kertészettel fog­lalkozóknak. Gondolunk arra is. hogy igénv szerint, láto­gatásokat szervezünk nagy­üzemekbe .. . Egyelőre mi is taoogatózunk ... A lényeg az, hoev mindezzel hasznos in­formációk. ismeretek birto­kához juttassuk az itt élő és dolgozó embereket, ahhoz ugyanis közünk van, hogy a termelési kultúra hatéko­nyabb legyen. Ezért tervez­zük egy információs központ kialakítását is a kiállítási épület egy részében, itt a mindennapi élettel kapcsola­tos, az ahhoz szükséges tájé­koztatást találná meg az ér­deklődő. Amit eddig elmond­tam, az természetesen nem jelenti azt, hogy most már „kisöpörjük” a hagyományos közművelődési formákat in­tézményünkből. Csak min­dent a maga helyén akarunk csinálni; most tehát képmu­tatás lett volna, ha ezzel a mezőgazdasági kiállítással még Picassót is be akartuk volna csempészni az ide el­látogatok tudatába . .. Maga a művelődési házi épület egyre inkább kezdi megtalálni — hosszú hóna­pok szorgos munkája után — végleges arcát, lassan helyé­re kerül minden. Sokan meg is találták már itt „otthonu­kat”. így a bábosok, fotósok, irodalmi színpadosok s a többi, korábban is működő kiscsonort taaiai, a különbö­ző tanfolyamok részesei. Üj elképzelésekről is hallhat­tunk Kasza Sándor igazgató­tól : — A vegyiművekben dol­gozókat, mindenekelőtt a mű­szaki értelmiségieket nagyon gazdag szakirodalom várja a vállalati könyvtárban, egy felmérés azonban kiderítette, hogv a külföldi folyóiratokat, szakkönyveket (nagy szám­ban érkeznek ide) csak na­gyon kevesen tudják hasz­nálni, a nyelv ismeretének hiánya miatt. A mi dolgunk tehát adott, mégpedig abban, hogy nyelvtanfolyamok szer­vezésével. az azokhoz szük­séges felszerelések biztosítá­sával (van nyelvi laborató­riumunk is) lehetőséget te­remtsünk, elsősorban az an-' goi és a német nyelv iránt érdeklődőknek, tanulásra. A nyelv gyakorlására pedig klubot, tudunk szervezni. S ha már a klub szóba került: jóval oldottabb formában, szeretnénk lehetőséget adni művelődési házunkban, az azonos érdeklődésűeknek ar­ra. hogy a maguk által kia­lakított keretek között és oro^ramok alapján helyet kaojanak nálunk, saját ma­guk szórakozására, maguk és eevmás hasznára. Ezek az önművelő körök tennék tel­jessé tevékenységünket, s reméljük, hogy az efféle ..nyi­tási” szándékunk ló narfne- rekre is talál az itt élőkben. (t- n. ,U A szerencsi várkerita .* Sok csodójója akad ennek a kusza, tekervényes ágú fának Sze­rencsen a várkertben. Harmonikus „összevisszaság”. Fotó: laczó József Négy évtizedes, ji inaikéért zstef, a megyei tanács elnöke nyújtotta át Vala Mihály^ nak, s meleg szavakkal mél­tatta eddigi tevékenységét. Jelenlegi munkahelyén Vala Mihály 1965-től dolgozik — mondta a megyei tanács el­nöke —, és tevékenysége so­rán különös figyelmet fordí­tott a bolthálózat korszerű­sítésére, Ózd, a bányavidék és a vegyipari körzetek mun­kásainak kiemelt színvonalú 'ellátására. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vala Mihály­nak — a Borsodi Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat igazgatójának kiemel­kedő, több mint 4 'évtizedes munkásságát, a lakosság el­látása érdekében kifejtett munkáját, aktív politikai, közéleti tevékenységét, helyt­állását elismerve, a Munka Érdemrend arany «fokozatát adományozta^ A kitüntetést tegpap, feb­ruár 25-én dr. Ladányi Jó­A Falusi filmnapok kere­tében ma, pénteken leste ün­nepi bemutatón láthatják az ónodiak Fábri Zoltán Re^ _________________________fc— q uiem című filmjét. Vetítés után dr. Csorba Csaba levél­tárigazgató és Horpácsi Sán­dor újságíró részvételével ankétot rendeznek. A közönség (megint) lemaradt Rendkívül önző dolog vol­na, ha nem tartanám lehan­goló esetnek azt a február 16-án megtartott hangver­senyt, melyet a Takács— Nagy-vonósnégyes adott a Zenepalota Bartók-termében. Eredetileg Ruha István he­gedűestjét hirdették a pla­kátok, a hegedűművész vá­ratlan betegsége miatt vi­szont az Országos Filharmó­nia kénytelen volt valami más, de rangban, művészi színvonalban hasonló prog­ramot megszervezni. Így ke­rült sor az egyre fényesebb nemzetközi tekintélynek ör­vendő, s szerte a világon si­kerrel koncertező ., Takács— Nagy-vonósnégyes „ estjére, ami annál is inkább idősze­rű volt, mivel a kvartett még nem szerepelt Miskol­con. A váratlan beugrás zse­niálisan sikerült, kiemelkedő művészi élményben részesült a maroknyi hallgatóság; mindazok, akik vállalták egy koncertélmény kockázatát. Kényszerűségből írom a koc­kázat kifejezést, ugyanis azt ketl hinnem — jó néhány szo­morú példa nyomán —, hogy az élő zene ázsiója megcsap­pant az utóbbi időben. Mint­ha legalábbis nem volna ak­tuális művelődési forma a hangverseny-látogatás, illet­ve, csak kevesek számára je­lentene kulturálódási, szóra­kozási célt és programot. Hogy még pontosabban fo­galmazzak: főleg az inti- mebb, a „kevésbé” grandió­zus és protokolláris kama­rakoncertek lettek a közön­A múzeum A Herman Ottó Múzeum Képtárában majd minden hó­napban fültanúi lehetünk valamilyen zenei rendez­vénynek. Hol vasárnap dél­előtti matinén, hol egy dél­utáni hangversenyen, de mindig számos kedvező kö­rülmény szerencsés egybe­esésére apellál a múzeum, s valljuk be: sikerrel. Először is bátran kihasználták annak a lehetőségét, hogy ezen a helyszínen, s ebben az idő­pontban a viszonylag szerény befogadóképességű termet mindig megtöltik a képtár spontán, esetleg szervezett látogatói, vagy a környék lakói. Másodsorban pedig fi­gyelemreméltó munkakap­csolatot alakítottak ki a miskolci művészekkel és a Zeneművészeti Főiskola mis­kolci tagozatával, hiszen an­nak tanárai, hallgatói szíve­ség mostohagyerekei. Ezen meg a nagy nevek, a világ­hírű előadók (Jelena Obraz- cova, Dqpiel Safran stb.) sem segítenek. S a helyszí­nek körül is akadnak tipikus jelenségek, hiszen a Miskol­ci Nemzeti Színház nagyobb nézőterén mindig többen ül­nek, mint például a Zene­palota Bartók-termében. (Nyáron pedig a várkoncer­tek nézőszáma viszi el a pálmát a muzsikáló udvar elöl.) A dolog úgy áll — a társművészetek területéről keresve hasonlatot —, mint­ha a kiállításokra csak a festészet és a szobrászat művelőitől fogadnánk el szí­vesen alkotásokat, a grafiku­soktól már nem. Ráadásul a festményeket és a szobrokat is csak egy bizonyos kiállí­tóteremben tartjuk érdemes­nek arra, hogy megnézzük, ha máshol állítják ki, már nem ugyanolyan értékesek. Mindezzel persze nem kívá­nok vészharangot kongatni egyetlen műfaj, vagy hang­versenyforma (lehet, hogy nemcsak városunkban) meg­ingott társadalmi presztízse ■fölött sem, mint ahogy le­hetetlen volna kizárólag a közönséget elmarasztalni ér­te. A közönség végül is soha sem felelőse, hanem kárval­lottja az üres nézőtérnek. Az igazi vesztes. Veszíteni per­sze sokféleképpen lehet, pél­dául úgy is, hogy passzivi­tásból, kényelemből, elfo­gultságból ... maradunk tá­vol egy-egy koncertről. vasárnapjai sen látott, koncertező vendé­gek minden alkalommal. Így történt február 21-én is, mikor Apró László, Tőzsér Dániel (fuvola); Gál Károly, Lenkei Csaba (hegedű); Iván Klára (gordonka); Nemes Fe­renc (fagott) és N. Welter Ilona (csembaló), valamint a főiskola kamarazenekarának közreműködésével Georg Philipp Telemannra, a hősz- szú életű és sokat alkotó ké­sőbarokk zenei tekintélyre emlékeztek. A háromszáz éve született komponista mun­kássága ma már kicsit ár­nyékba szorult a nagy pá­lyatársak, Bach, Händel fé­nye mellett, éppen ezért nem csupán hangulatos, de fon­tos koncertet élvezhettünk végig alkotásainak társasá­gában. D. Szabó Ede Tanácsülés Mezőkövesden «* Cél: az alapellátás javítása D^ezőkövesd városának csü­törtöki tanácsülésén az egyik fő téma az volt, hogy miből gazdálkodik a város ebben az évben. A tanácsi költség- vetési és fejlesztési alap gazdálkodásának feltételeit és követelményeit a minden­kori népgazdasági helyzet, valamint az állami költség­vetés határozza meg min­denhol. Mezőkövesden sincs ez másként, éppen ezért — hangzott el — mindenképpen szükséges a rendelkezésre álló költségvetési és fejlesz­tési alap felhasználása, az alapellátást nyújtó egész­ségügyi, szociális és oktatási, valamint művelődési intéz­mények működési feltételei­nek szintentartása, a lakos­ság életkörülményeit döntő­en befolyásoló társadalom- politikai programok végre­hajtása, s a tervezett beru­házások határidőben és jó minőségben való kivitelezé­se. Mezőkövesd idei költség- vetési és fejlesztési alapja összesen mintegy 165 millió forint. Ebből a pénzből gaz­dálkodik a város, ébből kell megoldani azokat a célkitű­zéseket, amelyek végrehajtá­sával tovább javulhatnak az itt élők életkörülményei. Mi­re jut a 165 millió forintból ebben az évben? Nos, a gazdasági ágazaton, belül a tanácsi utak és hidak kar­bantartására és korszerűsí­tésére 8 millió forint áll rendelkezésre, amely 33 szá­zalékkal magasabb az előző évi eredeti előirányzottnál. Az utak, hidak karbantartá­saira, korszerűsítéseire for­dítandó összeghez 1,8 millió forintot ad a megyei tanúéi amelyet az idei tervbd|| a hőfürdői utak építésére for­dítanak majd. Az egészség- ügyi és szociális ágazatban a lakosság ellátására 28,8 mil­lió forintot használnak fel. Ebből a pénzből tovább ja­vítható a színvonalasan mű­ködő belgyógyászati osztály műszerezettsége, tovább fej­leszthető a fekvő- és járó­beteg-ellátás. A helyi kórház­nál kisebb korszerűsítéseket is terveznek, amelyek a bete­gek kényelmét, gyógyulását segítik elő. Szintén lényeges, hogy az elmúlt évhez viszo­nyítva 153 ezer forinttal nö­vekedik a szociális segélye­zésre fordítható pénz. A kulturális ágazaton be­lül csaknem 45,5 millió fo­rint ail rendelkezésre, ör- vende^as, hogy ebben az év­ben is tovább bővül a város kulturális intézményeinek hálózata. Január elsejével például 50 óvodai férőhely és egy általános iskolai tor­naterem létrehozására kap­tak lehetőséget a kövesdiek. Szeptember elsejétől 8 álta­lános iskolai tanterem, egy iskolai tanulócsoport, 40 ál­talános iskolai és 20 közép­iskolai menzaférőhely és egy gimnáziumi osztály bővítése történik majd meg. A váro­si tanács tervjavaslatában szerepel az I-es számú Óvo­da rekonstrukciójára 1,3 millió forint s jóllehet, a be­kerülési költség előrelátha­tólag 3,5 millió forint lesz, a hiányzó pénzösszeg a fej­lesztési alapban rendelke­zésre áll. Tovább folytatják az I-es számú Általános Is­kola és a Zeneiskola felújí­tását, ugyancsak a tervekben szerepel a 3-as számú Álta­lános Iskola homlokzatfel­újítása, valamint a 3-as szá­mú Óvoda vizesblokkjának kialakítása is. A felújítások és nagy karbantartások megvalósításához a megyei tanács 3,1 millió forintot biztosít. A városi tanács fejlesztési alapjának felhasználása dön­tően az eredeti VI. ötéves terv ez évre ütemezett fel­adatainak megoldását tartal­mazza. A célcsoportos taná­csi keretből — 18,1'* millió fo­rintból — ebben az évben a Tanácsköztársaság út K-sza­kaszán az 1983-ban átadás­ra kerülő 48 darab garzon­lakás kiviteli tervének fi­nanszírozását, valamint az alapozási és építési munkák költségeit fedezik. A telepü­lés vízgazdálkodási felada­taira 8,2 millió forintot for­dítanak, amely kétszerese az előirányzott összegnek. Nem beruházás^ célok, feladatok között 3.7 millió forintot költ a tanács a Hóvirág utca tér­ségében a családiházas te­lek kialakítására és a kisa­játításokra. A kereskedelmi hálózat fejlesztése is nagy feladatot jelent Mezőkövesden. Ebben az évben kezdődik el egy ABC-áruház és egy iparcikk­bolt építése, amelyek átadá­sa után javul a város ke­reskedelmi ellátottsága. A városi tanács 1982. évi költségvetési és fejlesztési alaptervét a tanácsülés el­fogadta. Pusztafalvi Tivadar SZERELVÉNYBOLTUNKBAN (Miskolc, Szeles u.-Madarász V. sarok) Fehér és színes komplett fürdőszoba-berendezések, csempék, horganyzott csövek, kötőidomolP, öntöttvas radiátorok, gázkazánok, gáztűzhelyek nagy n Díszítőelemként „VÜK" csempét ajánlunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom