Észak-Magyarország, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-16 / 39. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 19G2. február 16., kedd A képernyő elolt Bolonifnagysága - Bűntény a Kecskeszigeten Gobbi Hilda jutalomjátékának tekinthetnénk a minap látott Bolondnagyságát, ha nem hinnénk szilárdan, hogy nagyon korai nála még jutalomjátékról beszélni, még igen sok és sokféle szerepben láthatjuk a képernyőn. A Janka néni — a Bolondnagysága abszolút főszereplője — figura kitűnő alkalom volt Gobbinak sokszínű emberábrázoló készsége újabb megcsillog- tatására. Kamaszosan csibészkedö, mégis egy élet tapasztalataival gazdag, megfontoltan bölcs, mindent átlátó és mindent kiszámító rokonszenves lény, aki Gobbi megfogalmazásában az élet örömeiben osztozni akaró, minden kisszerű ellenségeskedésen győzni akaró és tudó, oktalan megalkuvásra képtelen, rokonszenves idős hölgy, aki az első percben tudj^, hogy falubeli társai milyen bosszúsággal nézik az ö visszatérését, menynyire foghúzást idéző érzésekkel adják vissza egy-egy elorzott ruhadarabját, kerékpárját, egyebét. A Galgóczi Erzsébet írta és Nemere László rendezte tévéfilm több mint egy bogarasnak tartott idős asszony és néhány kapzsi falusi ellentétének története. Benne van az értékes és kevéssé értékes, de köny- nyen megszerezhető ingóságok „felértékelődése” a mindenben hasznot leső, kuporgaló-kaparó természetű falusiak részé"öl és a Janka néni részéről az a természetes érzelem, hogy minden elveszett kacatját többre becsüli, hiszen az akkor is az övé, ha egyébként érték nélküli, s egyébként is még hátralevő éveinek derűsebbé, teljesebbé léteiéhez mindenre szüksége van. És övé az igazság is. Kitűnő falusi életkép született, hangulata volt a játéknak. Gobbi mellett egy sor kitűnő kisebb-nagyobb szerepformálás élvezői lehettünk. Feltétlenül ki kell emelni közülük Málhé Erzsit. * A Bűntény a Kecsfyeszigeten című tévéjátékot megkülönböztetett figyelemmel vártam és várták bizonyára sokan mások is. Az alapjául szolgáló mű, Ugo Betti olasz író azonos című, 1950-ben írt színműve a hetvenes évek derekán a Miskolci Nemzeti Színház stúdiószínpadán nagy sikerrel szerepelt, a miskolci színészek igen emlékezetes előadásban hozták színre. Az írót a Világirodalmi Lexikon „a század egyik legjelentősebb olasz drámaírójának” deklarálja. Betti jogász, ügyv'd, majd bíró volt, jogászi gyakorlata sok művén átsüt. A Bűntény a Kecskészigélén című drámán kevéssé érződik ez a társadalmi kötöttség, a gyakorló bíró valóságismerete és ítélkezése. A három, magányban élő nő és az odatévedt férfi találkozása és az utóbbi tragédiája szinte teljesen független kortól és társadalomtól, ám kitűnő szerepformálásokra nyújt lehetőséget. A Horváth Z. Gergely rendezte tévéjáték ezeket az emberi drámákat mutatta fel. A Kecskeszigeten, a kis tanyán éldegélő anya és lánya, valamint sógornője élete csupa vágyakozás, csupa kivánalom, elvágyás, társra és szerelemre vágyás. Egyetlen kapcsolatuk a világgal a néha betérő öreg fuvaros, aki nem tekinthető számukra férfinak. Csupa lefojtott indulat minden a kis házban. A közéjük csöppenő férfi természetszerűen lesz mindegyikük szeretője, és ezzel a nők közötti feszültség most még a féltékenységgel is terhelődik, erősödik. A férfi elveszejtése valamennyiük gondolatában megfordul, s amikor annak tragédiája bekövetkezik, mindegyiket a másik kettő jelenléte és az a gondolat tartja vissza a segítéstől, hogy a megmentett esetleg a másiké lesz. Roppant dráma zajlik előttünk, amíg a kútból mind halkabban hallatszik a férfi hangja, és a nők mozdulatlanok. Meszléry Judit, Tímár Éva, Molnár Ildikó, a férfi alakjában pedig Cserhalmi Imre igazán kihozta alakjából, amit csak lehetett, de csak alakításaikat ismerhetjük el, a drámai történet — éppen időtlensége és érezhető konstruált- súga miatt — kevéssé kerül hozzánk. * Volt egyszer egy „R” csoport. A felnőttek, akik már a fel- szabadulás idején is széttekintettek a világban, de legalább az országban, tudták, hogy volt. És mégis a felszabadulás 37. évfordulójának kellett eljönnie, hogy beszéljünk azokról, akik a frissen felszabadult Budapesten, az akkori még kaotikus állapotok között, amikor több fegyver volt a bűnözők kezében, mint az új fegyveres erőnél, vállalták azt a speciális és élet- veszélyes rendőri szolgálatot, amely éppen az elszaporodott fegyveres bűnözőkkel vette fel a harcot és teremtette meg a minden ember számára nélkülözhetetlen közbiztonságot. Természetes, hogy erről a munkáról nem készülhettek annak idején filmdokumentumok, a Szabó László vezette beszélgetés jórészt így is érzékeltetni tudta az „R” csoport fontosságát, sőt hősiességét. Benedek Miklós Tavaly a mozikban Az elmúlt évben több mint 10 százalékkal emelkedett a mozilátogatók száma hazánkban. összesen 67 090 315 néző váltott jegyet a filmvetítésekre és ez 6 371 959 nézővel, azaz 10,5 százalékkal több az 1980- as évinél. Ezen belül a magyar filmek látogatottsága különösképpen megnőtt: 21.6 százalékkal magasabb az előző évinél, összesen 2 367 042 néző magyar filmhez váltott jegyet, ami az összes nézőknek 19.8 százalékát jelenti. Kereken 13 százalékkal nőtt a szovjet filmek iránti érdeklődés, 9,3-mal az egyéb, kapitalista országokból származó művekhez váltott jegyek száma és sajnálatosan nyolc és fél százalékkal csökkent az érdeklődés a népi demokráciák filmjei iránt. Borsodban, ahol összesen 2 144 358 néző fordult meg a mozikban, a vendégek 18,2 százaléka váltott jegyet magyar, 10,1 százaléka szovjet, 4,5 százaléka népi demokratikus és 67,2 százaléka egyéb országokból származó müvekhez. Bényi László vázlatfüzetéből Cakó Férése lagiai A miskolci országos grafikai biennálék rendszeres látogatói bizonyára rájönnek, Cakó Ferencnek nem ez a mostani kiállítása az első jelentkezése a városban. Amióta 1973-ban elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, rendszeresen részt vesz a miskolci seregszemlén a Pannónia stúdió fiatal művésze. Am kétségtelenül ez, a Kossuth Művelődési Ház Mini Galériájában tegnap, február 15- én megnyílt kamaratárlat az első egyéni jelentkezése. így a találkozás is joggal tekinthető elsőnek. A kiállított művek egy érzékeny, a világ dolgaira figyelő művészről árulkodnak. Pontosabban a világban az ember érdekli Cakó Ferencet, az a mód, ahogy elrendezi magában a történéseket, s ahogy reagál az eseményekre. Cakó ezeket az emberi reakciókat szereti vagy nem szereti, eszerint szűri át a jelenségeket is, s lesz líraibb és engedékenyebb vagy groteszkebb. Különösen szépek tussal készült lapjai; a Pillanatkép sorozata egyszerre tanulmány s művészi áttételű vallomás. A Vasárnap délelőtt, a Mázoló egy-egy remek életkép, s csupa feszültség a Pletykafészek groteszkbe hajló, egymás fülébe sugdosó „fej-sora”. Cakó Ferenc kiállítását egyébként március 26-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A Mini Galériában 16 lapját láthatják — hétköznapokon. (cs. a.) 1944. december 31-én Vo- rozsejkin marsallt telefonon keresték a főhadiszállásról. Budapest helyzetéről érdeklődtek. — A bekerített német csapatokról keveset tudunk — jelentette a légierők marsallja. — A helyzet tisztázásának érdekében minden rendelkezésünkre álló földi és légi felderítő erőt bevonunk. Még ugyanezen a napon különleges rendeltetésű csoport indult a bekerített Budapestre, parancsnokságát rám bízták. A nap folyamán alaposan tanulmányoztuk a város katonai térképét, sikerült egyet, s mást megtudnunk a „földalatti utcákról”, az összekötő bunkerekről és nagyméretű csatornákról. Még világos volt, amikor a város déli részébe érkeztünk. Gépkocsinkat és sofőrünket hátrahagyva elindultunk az ellenség felé. Csoportunkban volt Alek- szej Jacina és David Je- diberidze főtörzsőrmester, valamint Grigorij Mihajijuk őrmester. Felmentünk egy általunk megszállt épület tetejére, ahol a csoport minden tagjával tisztáztam a > harcfeladat részleteit. A varosközpont és a dunai hidak figyelésére egy magas házat választottunk ki. Ezután lementünk a pincébe és igyekeztünk utat találni a szomszédos házakhoz. Hamarosan sikerült a földalatti labirintuson keresztül eljutnunk a csapatokat elválasztó senki földjére, és az egyik csatorna lejárati nyílásán kijutottunk egy széles utcára. Nem akartunk harcba bocsátkozni az ellenséggel. Csupán egyszer kellett egy hitlerista járőrt ártalmatlanná tenni. Az egyik útkereszteződésnél váratlanul két önjáró lövegre bukkantunk. Nem állt mellettük őrség, valószínűleg valahol a közelben ünnepelték az újévet. Észrevétlenül behatoltunk egy több emeletes ház udvarába és hallgatóztunk. A pincéből hangokat hallottunk, a ház azonban üres volt. Egy hátsó lépcsőn feljutottunk a legfelső emeletre. Elhelyezkedtünk az egyik lakásban. Rápillantottam az órámra. A mutató éjfélhez közeledett. 1945. január 1-én kora reggel észrevettük, hogy a város forgalma egyre ólén- kebbé válik. Gépkocsioszlo- pok haladtak Pestről Budára a régi vár északi része felé. Világossá vált, hogy a hitleristák Budapest északnyugati részén csoportosítják erőiket, hogy Komárom felé kitörjenek a bekerítésből. Leadtuk első jelentésünket. Körülbelül 2 óra múlva négy IL—2 típusú csa- tarepülő jelent meg az égbolton. Harcrendbe sorakoztak és megkezdték a hidaknál, a Duna keleti partján összetorlódott németek bombázását. Vadászgépeink légi zárat képezve hajtották végre feladatukat. Közvetlenül az orrunk előtt mintegy negyven PE —2-es zuhanóbombázó indult bevetésre. A budai hegyek mögül hamarosan robbanások zaja hallatszott. Rádiókapcsolatunk nagyszerűen működött. Jelentettük a légierő tevékenységének eredményét, a csapások hatását, és ugyanakkor csatarepülőinket az új célokra irányítottuk. Egyre újabb és újabb IL—2-esek tűntek fel. Egyik csapást a másik után mérték a hitleristákra, megbénítva valamennyi pesti Duna-hid forgalmát. A harctevékenységet figyelve eszembe jutottak G. Vorozsejkin marsall szavai, amelyeket elindulásunk előtt mondott telefonon a főhadiszállásnak: — Amikor a hitleristák megkezdik erőik visszavonását a Dunán keresztül, a hidakat megszórjuk kis bombákkal. Lehetetlenné tesszük a közlekedést. A hídszerkezeteket és a pilléreket nem bántjuk. A budapesti hidak komoly építészeti emlékek. Az egész magyar nép büszke rájuk. A hitlerista barbárokat azonban mindez nem érdekelte. Pest feladásakor, január közepén valamennyi hidat felrobbantották. Amikor csoportunk visz- szatért a törzshöz, megtudtuk, hogy a németek január 2. és 6. között akartak kitörni az ostromlott városból. Ezt azonban szárazföldi csapataink és légierőink meghiúsították. Február 13-án a felszabadított magyar főváros felett kibomlott a vörös zászló. I*. Piljacscnko fiz írásos formációs fáncbeiiufatóról (Folytatás az 1. oldalról) lehetett állapítani, hogy az oktatók lelkes és hozzáértő munkája nyomán sokat fejlődött a mozgalom, a csoportok között megszűntek a látványos különbségek, kiegyenlítődés történt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a mostani tanácskozáson kívánalomként fogalmazódott meg: az országos bemutatót megelőző selejtezőkön még szigorúbb elbírálás szükséges, hogy valóban csak a legjobbak találkozója legyen ez az alkalom. Ez arra fogja kényszeríteni a csoportokat, hogy ne egy alkalomra készüljenek teljes erőbedobással. Javasolta a jelenlegi zsűri azt is, országos rendezvény? A vélemények megoszlottak: vannak akik félnek a versenyjellegtől, mondván. így egy- egy csoport kedvét vesztheti... a másik tábor szerint igenis, meg kell mondani, ki lett az első, a második, a harmadik .. Döntés egyelőre nem született. Abban viszont igen, hogy Békéscsaba átveszi az úttörő korosztályú csoportok bemutatójának rendezését, mi majd a legjobbakat hívjuk meg Miskolcra. — Megyénkben van-e valami fejlődés, előrelépés? — Különösebb fejlődésről nem számolhatok be. Annyi történi, hogy megalakult a KÖDMÖN utánpótláscsoporl- ja, s tavaly októberben, két csoporttal, megindult a versenytáncosok képzése ... (Icnagy—foj(án) Counlry-tánc, bemutatta a budapesti Ady Művelődési Hái csoportja hogy a bemutatóra jelentkező csoportok ezután a saját maguk választotta műsor mellett mutassanak be egy standard vagy egy latinamerikai táncot is ... Vita folyt arról, hogy bemutató vagy verseny legyen ez az Élelmiszereket és háztartási napi cikkeket ajánlunk kedves vásárlóinknak a diósgyőri Egyes cikkeknél nagy árengedmény! vásárcsarnok vásárközpontjában > MISKOLCI m
