Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 19. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 10 1982. január 23., szombat A park egy részét már kitisztították, a patakocskák fölé szép átjárókat építettek A újuló 3 ósva fő a területiért: senki. Elkészült Ipip pataki doktora Utoljára néhány évvel ezelőtt sétálgattunk Jósvafón a Tengerszem-szálló és tó közötti területet nézegetve. A látottakról szóló tudósításunk lehangoló, elszomorító volt, híven a jobb sorsra érdemes környék képéhez. Romos állapotú csatornák gid- res-gödrös „sétányok”, iszaptól bűzlő tó — és ennek akkor is Tengerszem volt a neve — törmelék, gaz, dudva mindenütt, elhanyagoltság, nemtörődömség. Mindez Jós- vafőn, hová százezrek járnak minden évben barlangnézni, kömyék-csodáini, együtt persze Aggtelekkel. Gyönyörű őszben jártunk akkor, sokszínű fák között, aranysárga napsugaraktól melengetve, mégis igyekeztünk elfelé Most szikrázó-villogó hó csikorog lépteink alatt, szinte még a levegő is pendíil, mintha üveggé fagyott volna, kaparja, szúrja is torkunkat, mikor lenyelünk belőle egy- egy darabot, a miskolci mínusz 20 fok innen valahogy egészen enyhének tűnik, de mindezek ellenére: nincs nagy kedvünk fedél alá menni, pontosabban nagy kedvünk van sétálgatni, nézelődni a már most is szépen alakuló parkban. A korábbinál már egészen más parkban. Gavallér Istvánnal, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak- magyarországi Felügyelőségéneik igazgatójával sétálgatunk, nézelődünk. Van mit nézni. A felügyelőség 1980- ban vált a tájvédelmi körzet tízhektárnyi területének gazdájává. Mondani sem igen keil: nem nagyon kapkodott a terv, amelynek célja: természetvédelmi mintaterület kialakítása Milyen lesz ez a mintaterület ? Induljunk el a Tengerszem- szállótól lefelé. (Nem mellékes: nagyjából itt jönnek ki a barlangból is a turisták.) Tehát a szálló alatti völgy első részében jóléti és pihenőterületei alakítanak ki. Szalonnasütés, — a barlangból jövet szó szerint is — pi henés, vidámkodás a környezetbe illő asztaloknál, padoknál, tűzrakóknál. Lejjebb: erdei tanterem. (A la Csokonai Vitéz Mihály, vagy Sárospatak kollégiumi kert valahaz) Persze csak azoknak, akik vállalják ide az utat egy-egy biológiai óráért, mit éppen ebben a környezetijén kívánnak megtartani. Kőzettani — szabadtéri — bemutató is lesz majd itt, terméssebesen tájékoztató táblákkal, miket bárki megtekinthet, nemcsak a diákok. Haladjunk tovább, a tó felé. Szép ligetes, nyersfából hidacskák a patakokon. A barlangból előbukkanó patakokon. Majd: maga a tó. A Tengerszem-tó. A hegy oldalából itt-ott a magasból lesuhanó vizekkel (a tó mozgatására, tisztítására kellenek ezek, de látványnak is szépek), majd a végén a gát. A gátnál, a jelenlegi moeókony- ha, raktár, miegymás helyén tessenek elképzelni a Tengerszem-szállóhoz hasonló stílusú épületet, de talán még szebbet. Ez (lesz) a tájvédelmi körzet fogadó és kutató- központja. A körzet természeti értékeit bemutató kiállítással, információs irodával, a körzet dolgozóinak helyiségeivel. Innen tovább haladva a Komlóé -forráshoz jutunk, ahol vízvédelmi bemutatót és a környék vizeinek élővilágát bemutató kiállítást nézhetünk majd meg. A „majd”-októl nem kell nagyon megijednünk, mert a munka már megkezdődött, bizonyos részét el is végezték. A hogyanba, a mikéntbe kár lenne belebonyolódnunk, mert tragikomikus helyzetekről szólhatnánk. A lényeg: a perkupái mezőgazdasági tsz kitisztította a tavat, az iszaptól, bűztől megszabadította. (Kegyetlen munka lehetett, biztos nem vállalnák újra.) Más: a barlangból előtörő patakok medreit szépen rendbehozták, kikövezték, szép, kis hidakkal ívelték át. Megépült egy jó, erős út is. Eddig mán tégy hárommillió forintot „építettek be” ebbe a szűk, de gyönyörűséges völgybe. Idén tavasszal folytatják a munkát. A felügyelőség úgy tervezi, hogy ebben az évben a tó környéke rendben lesz, utána pedig megépítik a fogadóházat. Lesz még itt majd hajcihő (például a horgászokkal is, akiknek jó tudni: a tónak, néhány pataknak a kezelési joga ugyancsak a felügyelőséghez tartozik és nem valószínű, hogy itt horgász- gartni lehet majd, tóvén a terület természetvédelmi mintaterület), mindenesetre a környék máris sokat cstnosodott. Gazdája van Jóevafőnek. Ez látszik most, a szikrázó havú, télhez illő hidegű napokban is, tavasszal pedig nyilván még jobban látszik. Nemcsak az ide látogató százezrek kedvéért, hanem a magunk kurázsiájáért is. Priska Tibor Bélyeosyűjtés Az elmúlt években igény merült feil a szervezett bélyeggyűjtők körében a szakmai továbbképzésre, az egyes területek gyűjtőinek összefogására. Ennek alapján a Miskolc, Borsodi Szénbányák Igazgatóság bélyeggyűjtő köre és a MABÉOSZ Északmagyarországi Területi Iroda felhívást adott ki a múlt évben. Sajnos, eddig csak Sátoraljaújhelyről, Ózdról és a Borsodi Pedagógus Körtől érkezett be jelzés a részvételt illetően. Az ismeretek bővítése, kapcsolatok felvétele minden igazi gyűjtő számára fontos kérdés, így rovatunkban is felhívjuk az érdeklődők figyelmét a jelentkezésre. Részletes tájékoztatás a felnőtt köri vezetőktől és az ifjúsági szakkörvezetőktől szerezhető be. * 1982. május 15—20. között Gyulán kerül megrendezésre a Szakmunkástanulók III. országos bélyegkiáMítása. Jelentkezni február 12-ig lehet a kiállításra. A kiállítás célja: a magyar és a nemzetközi forradalmak hőseinek megismertetése, tiszteletadás a szocialista eszmék mártírjainak, a népgazdasági szempontból jelentős szakmák bemutatása, megismertetése, a fiatalok pályaválasztásának segítése stb. Az érdeklőd»: bővebb tájékoztatást Js kaphatnak a szakmunkásképzést folytató középfokú tanintézetekben működő bélyeggyűjtő szakkör vezetőitől. Bízunk benne, hogy Borsod megye érintett fiataljai ezúttal is kitesznek magukért. ♦ H. Rákóczi Ferenc udvari főmarsalljának földi maradványait 75 évvel ezelőtt hozták haza. A függetlenségi harc kezdetétől hűségesen kitartott fejedelme mellett, követte az emigrációba is. Lengyelországban azonban megbetegedett, s ott élt 1719- ben bekövetkezett haláláig 1906-ban hozták hana hamvait, akkor, amikor a feje- delméét. Vay Ádámot Vaján, a család ősi falujában temették el 1906. november 15- én. A posta levelezőlap kiadásával emlékezett meg az évfordulóról. A lap bélyegképén a Vay-kastély parkjában álló mellszobor látható, bal oldalán pedig a barokk palota, amely ma múzeum. A levelezőlap Forgács Miklós terve alapján, 100 000 példányban került forgalomba. R. I*. mozaikképpen, armefyet fantomképnek, robotképnek is neveznek, rendszerint valamilyen bűnügy kapcsán találkozhatunk: ilyen képet általában a keresett személyről készítenek. A mozaikfcép használhatósága azon múlik, hogy milyen a szemtanúk arcmesmóriája, hogy mennyire jó megfigyelők, az arcbankban ugyanis az ő leírástikra támaszkodva keresik elő az arcelemeket, amelyből aztán összerakják az arcképet. A hazai mozaikképes nyomozás bevezetésének első lépése az volt, hogy antropológusok bevonásával tanulmányozták a Közép-Európában élő férfiak és nők arcvonásait. Az arcot hót részre (elemre) osztották, ezek: a homlok és a haj, a szemöldök, a szem, az orr, a száj a fül és az áll Majd kidolgozták és kartotékolták az arcrészek tipikus változatait összességében 2600 jellemző arcelemet különböztettek meg: 400-féle szemet, 380 orrot és így tovább. A 2600 arcképrészletet (szelvényképet) — és azokat az arcképeiket is, A kollégium alapításának 450. évfordulója alkalmából a szokottnál is gyakrabban kerültek kézbe olyan nyomtatott és kézírásos művek, amelyek híressé lett pataki tanárok, diákok életét, munkásságát örökítették meg az utókor számára. A legrégebbiek között tartják számon a 16. század messze földön híres tudósát, Balsaráti Vitus Jánost. Ö nemcsak diákja, hanem tanára, rektora is volt a pataki kollégiumnak, éspedig mindjárt az alapítást követő évtizedekben. Kevéssel a mohácsi tragédia után, 1529- ben született Dombegyházán. Mindössze hároméves volt, amikor szülőfaluját a törökök kirabolták, felperzselték, és a lakosságot rabszijra fűzve elhurcolták. Köztük a gyermek Balsaráti Vitus János szüleit is. Az árván maradt gyermeket egy ideig a nagybátyja nevelte, majd egy özvegyasz- szony fiává fogadta, s Gyulán taníttatta az elemi ismeretekre. Utána Kopácsi Istvánra bízta. Kopácsi az 1531- ben alapított pataki kollégium első tanára volt, de néhány év után elhagyta Patakot, s Erdődön és Nagybányán volt „oskolamester”. Minőikét helyre magával vitte alumnusát, a tehetséges Balsaráti. Vitus Jánost Sót orrúkor Kopácsit 1549-ben Perényi Gábor visszahívta Patakra, és kinevezte a kollégium pedagogiarchájává, azaz igazgatójává, Kopácsi Balsarátit is Patakra vitte, aki így a kollégiumban fejezte be hazai tanulmányait Kopácsi István annak idején a wittenbergi egyetemen a híres reformátort, Me- lanchton Fütöp egyetemi tanárt hallgatta, s bizonyára az 6 tanácsára tett Balsaráti Vitus is Wittenbergben Me- lanchton tanítványa. Hamarosan elnyerte „a bölcsészet- tudori címet és rangot”, de Melanchton azt tanácsolta neki, hogy a teológia és a filozófia mellett foglalkozzék az orvosi tudományokkal is. Melanchton kapcsolatban állhatott Sárospatakkal. A kollégium kézirattárában nemcsak saját kezű bejegyzéseit, hanem a levelét is a legbecsesebb kéziratok között őrzik. Pataki kapcsolatára utal az is, hogy Melanchton a vár amelyből kivágták a tipikusnak vélt részleteket — az arc- bankban őrzik. * ... a Szovjetunió képviselője 1958-ban javasolta az Egészségügyi Világszervezet közgyűlésének, hogy világméretű együttműködéssel lássanak hozzá a fekete himlő leküzdéséhez. Az akció végül is 1967-ben kezdődött el, és 1979. december 9-én az Egészségügyi Világszervezet által kiküldött bizxjttság megállapította: Földünk himlőmentes. A becslések szerint az erre fordított összes költség 300 millió dollárt tett ki. A himlő leküzdésére meghirdetett akció kezdetekor 1967-ben, a hivatalos adatot szerint 131 697 ember betegedett meg ebben a betegségben. Azonban ez a szám csak töredéke a valóságos megbetegedéseknek: józan becslések szerint az évben több mint 10 millió himlős megbetegedés történt, és' a himlőben meghaltak száma mintegy 2 millió lehetett akkori urának, Perényi Gábornak a figyelmét is felhívta a rendkívüli tehetségű Balsaráti Vitusra. Perényi támogatását élvezve, Balsaráti Vitus János Wittenberg után Olaszországban folytathatta tanulmányait, de ettől kezdve kizárólag az orvostudománynyal foglalkozott, előbb a bolognai, majd a páduai egyetemen. Páduában ünnepélyesen „az orvostudorrá” avatták, s olyan nagy hírre tett szert, hogy IV. Pál pápa Rómába hívatta, és a protestáns Balsaráti Vitus Jánost udvari orvosává fogadta. Négy évet töltött Olaszországban, s 1560-ban Perényi Gábor kívánságára visszatért Sárospatakra. Itt a család várbeli orvosa lett, majd Kopácsi halála után Perényi Gábor a „kollégium fejévé”, aáaz rektorává tette. Amint a kollégium történetéről szóló legrégibb írásban olvasható, ő volt az, aki az iskolát „igazi kollégiumi alakba öntötte.” Tanított a teológia, filozófia, és a nyelvészet mellett — orvostudományt is. De folytatott orvosi gyakorlatot is, s nemcsak a várbelieket, hanem a környékbeli, sőt a híre alapján messze földről érkező betegéket is gyógyította. Még császári elismerésben is részesült, „öt pedig minthogy orvoslásai által nagy hírre tett szert, és néhány igen hasznos könyvet is írt — olvashatjuk Bőd Péter Magyar Athénás c. művének! a Balsaráti Vitusról szóló részében — II. Miksa császár, ki érdemeiről hihetőleg Felén yi által értesült, nemesi oklevéllel és ranggal ajándékozta meg.” Az említett „néhány igen hasznos” orvosi könyv közűi az egyik 1564-ben nyomtatásban is megjelent, a címe; „De remediis pestis prophylacti- cis”, vagyis a pestis ellesni megelőző védekezésről szól. A másik műve kéziratban maradt fenn ilyen címmel: „Magyar Chirurgia, azaz a sebgyógyításnak mesterségéről írt négy könyvek.” A római pápa hajdani pataki protestáns orvosa, Balsaráti Vitus János mindössze 46 évet élt; 1575. április 7-én A fekete himlő leküzdéséhez összesen mintegy 2,4 milliárd oltást végeztek, amihez az Egészségügyi Világszervezet 1967 és 1976 között 40 millió injekciós tűt bocsátott az egészségügyi hálózatok rendelkezésére. * ... az 1816-os télről hiteles források írták, hogy a mínusz 30, mínusz 40 fokos hidegben és a méteres hóban számos ember és állat fagyott meg. Egyes házakat úgy betemetett a hó, hogy csak a kémény felól lehetett őket megközelíteni. A házakban rekedt emberek bútorokkal fűtöttek. Egy-egy nagyobb alföldi városban 10—20 megfagyott utast, pásztort, katonát számoltak össze. A Bánságban 200 ezer ökör és 400 ezer juh pusztult el. Ezeket a teleket valóban nevezhetjük farkasordítónak. A XX. században farkasordító tél volt az 1928—29-es és az 1939—40- es E teleken néhol a boros- oincékben megfagyott a bor, zsákokkal vitték haza, és lei- lóval mérték. Az elmúlt 100 esztendőben 22 átlagos, 31 enyhe és • 21 meleg tél volt. Hideg tél 11- szer, zord tél pedig 15 alkalommal fordult elő. A Tengerszem-tó partja télen is szép Az aggteleki-jósvafői barlangrendszerekből itt törnek elő a patakok. Most már a Styx és az Acheron vize szépen rendezett medrekben, frissítő buktatókon át jut a Tengerszem-tóba. halt meg. Hegyi József Tudja-e, hogy.
