Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
1982. január T3„ szerda ÉSZAK-MAGYARQRSZAG i Amire szükség van fi szivetkezet víz után „nyornez” A sajópetri Egyetértés Termelőszövetkezet a felsővadászi Rákóczi Tsz-szel kooperálva megalakított egy közös vállalatot. Ez ma már természetes, a mezőgazdasági üzemek ipari, szolgáltató tevékenységére szükség van, hiszen ezek a vállalkozások hiánypótlók. így a sajópetri termelőszövetkezetet is jobban kezdték ismerni megyénk, vagy a főváros különböző vállalatainál sóderbányájáról, építő-, szerelő- s szigetelő ágazatától, mint mondjuk búzatermeléséről. Bedig azt is vetnek ... És mégis mezőgazdaság A szövetkezet egyike megyénk legkisebb területen gazdálkodó üzemeinek. Évente mindössze ezer hektáron vetnek, s aratnak. Ennek ellenére az előző vezetés megalapozatlan szakmai döntései miatt olyan alap-, s mérleghiánnyal zárták az lí»80-as évet, hogy a szanálásra kapott hiteit még két évig nyögik. így nemcsak a gazdálkodás nyereségessé tétele, hanem az évenkénti törlesztés visszafizetése is az új vezetésre hárult. Vígh György, a szövetkezet elnöke: — Ilyenkor mindig a kezdés a legnehezebb. A munkafegyelem megszi 1 á rdítása, a hibák feltárása, a termelési szerkezet módosítása nem tartozik a leghálásabb feladatok közé. Kezdetben azokat a lehetőségeket ragadtuk meg, amelyek a legkevesebb befektetéssel, a lehető legnagyobb nyereséget adták. így például növeltük a sóderbányánkban a termelést, a vetésszerkezetben azok a növények kaptak nagyobb területet, amelyeknek jövedelme az átlagostól magasabb volt. A biztonságos termeléshez még ez is kevésnek bizonyult, ezért alapítottuk meg a felsővadásziakkal közösen azt a vállalatunkat, amely idén már hatvanmillió forintot termel meg. Ezek az intézkedések kellettek ahhoz, hogy az alaptevékenységben növelni tudják a hozamokat. Az elmúlt évben búzából 40, tavaszi árpából 35, napraforgóból 19 mázsás hozamot értek el, s ezek az eredmények az itteni homoktalajokon — az aszály tavaly is kárt okozott — jónak ítélhetők. — Ezért akarunk mind jobban a mezőgazdaságra támaszkodni. Sokan vádolhatnának ellentmondással, hiszen szakemberek között nem titok, a mi adottságaink között a hozamokat nem tudjuk olyan mértékben emelni, hogy az a gazdaságosságot, a hatékonyságot ne veszélyeztesse. Ráadásul állattenyésztésünkről sok jó nem mondható el, legfeljebb annyi, hogy nem ráfizetéses. Van pár száz juhunk, s nevelünk évi négyszáz kocát, amelyeket vemhesítés után a háztáji gazdaságokba adunk el. De a méret. — mint a növény- termesztésben is — gátat vet minden nagyratörő elképzelésnek. Fonákul hangzik, de egyedül elődeink hibájánaK köszönhetjük, hogy ez az állítás mégsem igaz. Vagyis a szövetkezet ez évi terveinek alapjává az a volt szarvasmarhatelep válhat, amelynek két épülete ma Is kihasználatlanul, üresen áll. De nem ipar nélkül Akkoriban a gyengén termelő álloijiány, olyan ráfizetéssel termelt, hogy nem kerülhette el sorsát: a felszámolást. Az épületeket nem sikerült hasznosítani, hiszen egy új ágazat kialakításához milliók kellettek volna, mert a technológiát mindenképpen át kellett Volna alakítani. Az elnök: — Őszintén megmondva, erre lehetőségünk sem volt. Helyzetünket akkor is, ma is a nyereségközpontúság határozza meg. Akkoriban nem volt olyan állatfaj, amely az átalakítás költségeit gyorsan visszatérítette volna. Csak napjainkban kaptunk ajánlatot egy termelési rendszertől, amely jó nyereséggel kecsegtet. Évi 50 ezer pecsenyeliba l'elhizlalásáról lenne szó, s ha sikerül megvalósítani, 1,5—2 millió forint jövedelemre számíthatunk. Az átalakítás így is ötmillió forintha kerülne, de mivel a hús exporttermék, ezt az összeget hitelből biztosíthatnánk. Be is adtuk a pályázatunkat, amely most áll elbírálás alatt. Még azon is gondolkodunk, ha kérelmünket elutasítanák, akkor önerőből belevágnánk, hiszen olyan ágazatot építhetnénk ki, amely az átlagostól jobb nyereségű. A szövetkezetben nem tagadják: igyekeznek kihasználni — s a lehető leghatékonyabban — azokat a lehetőségeket, amelyeket az állam valamilyen formában ösztönöz. Ezért növelik a kalászosok vetésterületét, hiszen magasabb áx'bevételt érhetnek el. Ezért foglalkoznak libával, mert annak ára a világpiac igénye miatt magas. És lényegében ezért építik ki az ipari és szolgáltató tevékenységet, mert annak beindításához mindössze egymillió forint saját erőt tett le a szövetkezet, s az idén már 60 milliót (!) termel. Az elnök nem tagadja: — Kívülállónak furcsa, hogy két termelőszövetkezet által alapított közös vállalat szakemberei kutatnak a karsztvíz után a Bükkben, vagy alkalmazottai állítják helyre az árvíz által megrongált, elsodort Szinva-hidakat. Mégis, azt hiszem, a városi tanácsnak más erről a véleménye, hiszen ezekre a munkákra eddig nem volt jelentkező. Mi azt is elvállaljuk, amit más nem. Ez ágazatunk lényege. Miskolcon és a fővárosban, azok a vállalatok a megrendelőink. amelyeknél már kiérdemeltük a bizalmat. Jelenleg már 250 dolgozót alkalmazunk. Elsősorban hő-, s hidrotechnikai feladatokkal — ez a vállalat neve is —, de ha igény van rá, akkor takarítással, festéssel, vagy patakmeder-tisztítással is foglalkozunk. A sajópetri Egyetértés Termelőszövetkezetben a két fő- ágazat helyes arányában látják a nyereségesség útját. A Ids méret mindkettőnek az egyenletes fejlődését megköveteli, bár — és ezt is tudjál? — egy nagyobb gazdaságban ezeket az elképzeléseket könnyebb lenne megvalósítani. — kármán —■ A gyárbon az idén 5800 tonna papír gyártását irányozták elő. Vaszek János kétszer-háromszor is megmeriti a kádban a szitát, míg a szakember szemének is tetsző papírt emel ki. Fehérművesek utódai A 2. számú papírgyártó gépsoron mór másfajta szitával készül a A Papíripari Vállalat Diósgyőri tSyárának titkait fürkészve eljutunk a hagyományokat máig is híven őrző terembe, ahol a kézi merítésú papírok készülnek. Vaszek János kétszer-háromszor is megmeríti a kádban a szitát, s a szakember szemének is tetsző papírt emel ki. A régi vízjeleket megelevenítő papírok most különleges célra készülnék — szebbeknek kell lenniük, mint bármikor —, hiszen az a könyv készül belőlük, amely a Diósgyőri Papírgyár kétszáz éves történetét idézi fel. Lendvay Mihály, a gyár igazgatója elmondotta, az idei esztendőt kettős feladat jellemzi. A gyár kétszáz éves jubileumára készülnek, fel akarják eleveníteni a papírgyári hagyományokat, ugyanakkor a jelenre is figyelniük kell, hiszen korszerűbb technológiával. a termelékenység tetemes növelésével kívánják a nevezetes évfordulót megünnepelni. Nehezebb a letűnt idők felidézése. Sajnos, a papíripari hagyományokból, a légi eszközökből kevés maradt az utódokra. — A jubileumi ünnepségsorozatra, amelyre május végén kerül sor, egy múzeum kialakítását tervezzük — jegyzi meg az igazgató. — Szerencsére, a hagyományodat őrző berendezések közül nem mindegyik az enyészeté. A régi papírgyártó eszközök egy részét eredeti állapotukban be tudjuk mutatni. A papit. többi érdekes munkaeszközt pedig fotók, elbeszélések alapján próbáljuk meg rekonstruálni. Külföldön több papírgyári múzeumban is jártam. A legmodernebb technológiával dolgozó gyárak mellett, még ma is termelnek a régi üzemekben. Ott a látogatók maguk is megpróbálkozhatnak a kézi merítéssel. Igaz, borsos áron juthatnak hozzá a hagyományos, nagy értékű vízjeles papírokhoz. Ügy gondoljuk, hogy a kézi merítésú üzem fenntartása az ünnepségek befejeztével számunkra is gazdaságos lesz. Igaz, kiszámítottuk, hogy gyárunkban egy embernek egymillió forint termelési értéket kell előállítania. Meglehet, hogy ezt kézi merítéssel produkálni lehetetlen, ám az eszmei érték ezt pótolni tudja. — Kétszáz év múltán, 1982- ben mit tud nyújtani a Diósgyőri Papírgyár? — A gyár termelését »évek óta a termelékenység növekedése jellemzi — mondja az igazgató. — Minden évben tudtunk újat hozni, az idén is erre törekszünk. Kevesebb létszámmal, többet akarunk termelni. A múlt évet eredményesen zártuk: a papír- gyártásban 102 százalékra, a feldolgozásban pedig 105 százalékra sikerült a terveket teljesítenünk. Az idei terv kidolgozását már tavaly nyáron megkezdtük, s novemberben kész javaslatokkal állhattunk a dolgozók elé. Ebben ak évben is alapvető célként tűztük a műszaki színvonal emelését Ennek nem mond ellen, hogy januárban az úgynevezett bázisérdekeltségi rendszerhez igazodó tervek kidolgozására szólította fel gyárunkat a Papíripari Vállalat. Már ezek a tervek is elkészültek, a közeljövőben vitatjuk meg az apróbb változtatásokat dolgozóinkkal. Célul tűztük az idén hatezer tonna papír előállítását, továbbá 5500—5800 tonna papír feldolgozását, — S milyenek a feltételek? — Az anyagi ösztönzés új módszerét vezettük be — mondja Lendvay Mihály, — Az idén 3,5 százalékos bér- fejlesztést akarunk megvalósítani. Hónapok óta elemzések sorát végezzük: melyek azok a termékek, amelyek gyártása gazdaságos, s mik azok, amelyeket meg kell szüntetnünk. Ilyen előkészítés után alakítottuk ki jelenlegi termékszerkezetünket. Rövidesen megkezdjük a társgyárainktól kapott korszerűbb berendezések próbaüzemét: is. Lábatlanról egy simítógép érkezett gyárunkba. Csepelről kúpos őrlőket, illetve a cellulóz oldását végző berendezéseket. Szolnokról pedig úgynevezett keresztvágó gépet kaptunk. Az új gépek lehetővé teszik a nehéz fizikái munka megszüntetését; az idén mintegy 7000 tonna alapanyag kézi mozgatását akarjuk gépesíteni. Az újonnan letelepített gépek jelentősen lerövidítik majd a munkafolyamatokat. A régi keresztvágógép teljesítményét például az új géppel megnégyszerezhet j ük. Déváid Hedvig Fotó: Laczó József Sasszeget gyártanak Hejőkeresztúrban, a Hejőmenti Mezőgazdasági Termelőszövetke zel alátéteket gyártó üzemében az Ongai Csavaripari Vállalat 2. sz. gyáregysége részére rugós alátétek, valamint különböző méretű sasszegek készülnek. Nyolcórás műszak alatt egy automata gépből 34 000 db sasszeg hullik a ládába. A képen Simonyák László magyar gyártmányú, sasszeget gyártó automata gépen dolgozik. Fojtán László felvétele Változatlan létszámmal növekvő eredmények (Folytatás az 1. oldalról) — Tíz éve — mondja az elnök — nein kértünk hitelt... Azzal gazdálkodunk, amit mi magunk elő tudunk teremteni. S ha jól dolgozunk, a jövedelem sem marad el. Vajon vannak-e még tartalékok, kiaknázatlan lehetőségek a szövetkezetben? A válasz egyértelmű: igen. Az elnök, a vezetőség, de a szövetkezet minden dolgozója jól tudja: az a tény, hogy 1981- ben 6.20 óra volt a munkaidőalap kihasználtsága, korántsem tekinthető véglegesnek. Az arány tovább növelhető. El is határozták, hogy 1982- ben — az év végéig — elérik a 7 órát. — Még mindig van tennivalónk a munkaszervezésben az alapanyagok időben történő biztosításában, s abban, hogy a fegyelmezetlenséget száműzzük — mondják. Minderre annál is inkább zükség van, mert az elhatározást. hogy az árbevételt 44. a nyereségtervet pedig 6.5 millió forintra teljesítsék. csak így válthatják valóra. De szükség van amiatt is, hogy havonként mindenki borítékjába több jusson a jelenleginél. Miután teljesítménybérezés van, személy szerint mindenki annyit visz haza, ameny- nyit szorgalmas munkája alapján elér. A keresetek ugyan nem kiugróak, de nem is alacsonyak. A 2700—6000 forintig terjedő skála is jelzi: a lehetőségek még kiaknázatlanok Munka ugyanis van bőven. S aki nemcsak tudásával, szorgalmával, hanem az idővel is jól gazdálkodik, egyéni jövedelmét is tovább növelheti. Ebben a szövetkezetben is most készül a mérleg. Az elnök. Tözsér János mondja: — A múlt évben végzett munka alapján 15—18 napi bérnek megfelelő összeget fizetünk majd nyereségrészesedésként. Tegyük hozzá: az. hogy a részesedés az 1982. évi munka alapján még jobb legyen, a szövetkezet kollektíváján múlik. T. F.
