Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 7. szám

1982. január 9., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

A szeniistváni

gabonaprogram

' A tervtárgyaló közgyűlésig hátralevő hetekben néhány növény, néhány apróbb „tétel” vonatkozásában talán még sor kerül kisebb változtatásokra a szentistváni VII. Pártkongresszus Tsz ez évi terveiben. De egy lényeges, a tsz vezetői szerint legfontosabb célkitűzés mór biztos: úgy tervezik, azt ígérik, hogy 1982 nyarán 11 000 tonna (tizenegymillió kilogramm) búzát fognak aratni.

Antal Simon, a tsz elnöke:

— Megértettük, hogy mit jelent a népgazdaság, számára a gabonatermesztési program sikeres megvalósítása. Alaposan felkészültünk. s mindent megtettünk és a jövőben is megteszünk annak érdekében, hogy termelőszövetkezetünk az eddiginél több gabonát termeljen. Az előző esztendők átlagosan 2000 hektár körüli vetésterületével' szemben, az elmúlt őszön, a legjobb minőségben, a legoptimálisabb időszakban 2204 hektáron vetettünk búzát. A 10 százalékkal növelt vetésterület és a magasabb termésátlag érdekében tett erőfeszítéseinknek, reális számításaink szerint azt kell eredményezniük, hogy a tavalyinál legalább 3500 tonnával több búzát takarítunk be ezen a nyáron.

Tóth Márton főmezőgazdász:

— Hogy miért reális ez a terv? Kezdhetném azzal, hogy hosszú esztendők tapasztalataira alapoztunk. A nem túl jó. alig több, mint 19 aranykoronás szántóinkon, amelyeknek jó része a belvízveszélynek is ki van léve,

az utóbbi öt esztendő átlagában mór „megtanultunk” jóval 40 mázsa feletti átlagtermést elérni, de egyszer már az 53 mázsa is sikerült. Most minden eddigi évnél gondosabban, jobban sikerült az alapozásunk. A jó alapozáshoz tartozik többek között a szakszerű talajerő-utánpótlás, a jó elővetemények, az á tény, hogy október 23-án sikerült befejezni a vetést, és döntő tényező vetőmagvaink minősége.

Ez utóbbiról érdemes részletesebben is említést tenni. A szentistvániak növénytermesztését jól „minősíti”, hogy évek óta a megye legjobb kalászos vetőmagot szaporító gazdasagai közé tartoznak. Tavaly — a kalászosokat megtizedelő időjárás ellenére — 2900 tonna őszi búza és 800 tonna tavaszi árpa vetőmagot termeltek. Az idei „szaporítási” terv már legalább 3600 tonna búza és több, mint 1000 tonna tavaszi árpa vetőmag. És ide tartozik az is, hogy a helyi adottságoknak legmegfelelőbb fajták „megtalálása” érdekében évente mintegy húsz búza- és tíz árpafélével folytatnak az OMFI-val közös fajtakísérleteket.

A íőmezőgazdász:

— Azért is olyan szépek, erősek, már most is biztatóak búzavetéseink, mert a kiváló magágy 6 százalékába elit, 70- százalékába első fokú és 24 százalékába másodfokú búzavetőmag került. És nemcsak bőven termő, e tájon jól „vizsgázott”, hanem az időjárás viszontagságainak is ellenálló, íagytűrö fajták.

Amikor szóba kerül, hogy aratásig, a 11 ezer tonnás célkitűzés megvalósulásáig, a 11 millió kilogrammnyi, sok-sok milliárd búzaszem magtárba hordósáig még hosszú hónapok vannak hátra, az elnök s a főmezőgazdász már sorolják is, hogy addig bizony még igen sokat kell tenni a határban, de legalább ilyen fontos a jó munkaszervezés, az aratás egész „gépezetének” tökéletes felkészítése is.

— A legközelebbi fontos munka a fej t rágyázás, az átlagosan 56 kilónyi nitrogén- hatóanyag maradéktalan kijuttatása. Tökéletesen kell elvégezni később a vegyszeres gyomirtást. És azzal egy időben, részben a földi növényvédő gépekkel, részben a ..levegőből”, a fejlődést gyorsító, az esetleges későbbi aszálytűrést javító lombtrágyázásban is részesülnek a búzavetések. Ha szükség lesz a fuzárium elleni védekezésre, akkor a lombtrágyázást megismételjük... És majd csak ezt követi, hetekkel később a lehetőleg csak 12—14 napig tartó gyors, lehetőleg .szentveszteség nélküli aratás.

*

Még sok törődés, sok odafigyelés, sok munka... És persze sok költség, sok kiadás ... De ez utóbbival kapcsolatban is van eg.y terv, egy rendkívül fontos célkitűzés: egy mázsa búza önköltségének a 200 forinton belül kell maradnia!

<P. s.)

vízi

rr

már tavasz van

f (Folytatás az 1. oldalról)

nem kap lehetőséget az itt levő, elöregedett acélcső kicserélésére. Elképzeléseik szerint az Äranycsillag Szállodától, a Szemere utcai kereszteződésig műanyag csővel helyettesítik a régebbi csövet, amely mór nagyon elhasználódott, korrodálódott. A munka természetesen kényelmetlenséggel járna, de minél tovább halasztják -\- annál nehezebb lesz a csőtörések kijavítása.

Miskolc ivóvízigénye a csúcsidőben •— legyen ez bár- melvik évszakban — ma már eléri, sőt meg is haladja a napi 120 000 köbmétert. A bükki karsxtforrások a meny- nyiség közéi felét képesek biztosítani, s az innen nyert ivóvíz a legjobb minőségű az országban. A vízművek a debreceni könnyűbúvárok segítségével tovább folytatja a tapolcai. Olasz-forrós mélyítését. A kút hozamát —,

amely ma minimálisan 32 000 köbméter naponként, szeretnék még 5000 köbméterrel növelni, s elérni azt a karszt- réteget, ahonnan a legkisebb szennyeződés nélkül tör fel a víz.

A diósgyőri Tavi-forrás korszerűsítése tovább folytatódik. Egy újabb kutat mélyítenek, a régi hagyományos szivattyút kicserélik. A Szin- va-forrásnál is folytatódik az a munka, amelynek eredményeként a forrós hozamát kiegyenlítik — el szeretnék érni, hogy az olvadás, a nagyobb esőzések után is ugyanannyi ivóvizet nyerjenek innen, mint a szárazabb időszakokban.

Ebben az évben megoldódnak Ómassa ivóvízgondjai. A vízművek szakemberei ugyanis „elfoglalják” a Garadna- forrást, vizét vezetéken juttatják el a település központjába.

Folytatódik a vízvezeték- hálózat korszerűsítése. A

komlóstetői lakótelepen mintegy 1300 méternyi elavult vezetéket cserélnek ki műanyag csövekre. Tapolcán a hejőcsabai cementgyárral együttműködve egy új tározó medencét építenek a kemping szintjétől magasabbra, ahonnan az üdülőtelep dombtetőkön elhelyezkedő házaiba is nagy nyomóssal jut majd el az ivóvíz. A Zsigmondy utcában pedig a szennyvíznyomócsövet cserélik ki nagyobb átmérőjűre, mert a Szenlpé- teri kapui lakóteleppel szemben levő üzemek elvezetési igényeit már csak így tudják kielégíteni.

— A vízműveknél már tavasz van — mondta befejezésül Piukovics József. — Az olvadás és a január eleji esők feltöltötlék a karsztforrósok tárolóit, s jelenleg sehol nincs panasz a vízellátásra. Ez más években márciusban szokott megtörténni.

(udvardy)

Ui hBrnziővédelai eljárás

. , \

Magyar—szovjet közös kutatások eredményeként új korrózióvédő eljárás alkalmazását. elterjesztését kezdték meg a hazai vegyiparban. Az úgynevezett anódos elektrokémiai módszert első alkalommal a Tiszamenti Vegyiművek kénsavüzemében az acéltartályok védelmére alkalmazzák. Az eljárás bevezetését a Veszprémi Ne- hézvesvipari Kutató Intézet, a moszkvai Karpov-intézet és a szeverodonvecki korrózió- védő laboratórium munkatársainak négyéves közös kutatása előzte meg. A Szovjetunióban már több esetben alkalmazott módszert igazi tot*nk együtt a magyar vegyipar sajátosságaihoz.. Ennek lénvege hogy a védendő szerkezetet az egvenáramfor- rás nozitív nólneáboz — az anódhoz — kapcsolják, a ne- eatív pólushoz pedig egy korrózióálló acélcsövet, amelyet az agresszív közegbe — a tartályon levő savba — merítenek. E rendszer kialakításával olyan elektrokémiai folyamat játszódik le. amelynek eredményeként a védendő szerkezet felületén a fém és az agresszív közeg elemeiből nem oldódó réteg keletkezik. amely azután megakadályozza a további károsodást. Ily módon többszörösére növelhető a kénsavtartá- lyok élettartama, de számos más maró vegvületet tároló tartályé is.

A korrózióvédelmi rendszer hatékonyságát rendszeresen mérik és az eredményeket közösen értékelik. A szolnoki tapasztalatok alap- ián a, magyar és szovjet kutatók együtt keresik majd az új eljárás újabb alkalmazási területeit.

Határ menti árucsere

A pásztói áfész kölcsönös áruszállítási megállapodást kötött a szlovákiai orievidz.ai járás Jednota szervezetével. A 150 ezer rubeles határ menti árucsere keretében választékbővítés céliából a többi között gyermekruházati ‘érméiteket, lábbelit, háztartási fűtőeszközöket, etázskazáno- kat, kézi szerszámokat, iá- 1 ékszereket és sört hoznak be idén Szlovákiából, cserébe pedig különböző élelmiszereket, szeszes italokat, kerámiákat. ruházati cikkeket, lakástextilt és szőnyeget, mezőgazdasági szerszámokat és kisgépeket, préseket, hordókat. szőlő- és gyümölcszúzó berendezéseket szállítanak.

a sodróegység olasz, a hőkezelőrész és az automatika nyugatnémet gyártmányú. Persze nem volt olcsó, 70 millió forintot költöttünk rá, de a termék, amit a gépekkel gyártunk, úgyszintén világszínvonalú. Az első sorozatot a hazai piacra szállítottuk. Budapesten, az Árpád-híd építésénél használja a magyar építőipar. Ezt a terméket itthon senki nem gyártja, a hazai igény mintegy 2000 tonna, a gépsor viszont 5000 tonnára képes. A többlet, tőkés exportra kerül.

— A kezdet mindenesetre biztató, de mivel számol az ez évi terv?

— Az év elején ez nem könnyű kérdés. Annyit talán mégis: növekvő termelési értékkel számolunk, továbbra is a munkaigényesebb, a drágább termékek gyártását szorgalmazzuk. A termelési érték várhatóan, mintegy 60 millió forinttal növekszik. Anyag van, a termelési oldal biztosított, a jelzések szerint a piaci helyzet is kedvező, úgyhogy bizakodással kezdjük az évet. Persze van gondunk is, nem kevés. Itt van például a huzalmű I. gyáregység korszerűsítése, rekonstrukciója. A gyártó kapacitást növelő beruházáshoz szükség van az üzemcsarnok átépítésére, korszerűsítésére. Az építészeti munka 74 millió forintba kerül, amelyre annak rendje-módja szerint, szerződést kötöttünk, s 1978 januárjában fel is vonult az építőipar. A gépeket is megvettük — importból — meg is érkeztek, de nem tudjuk hová telepíteni. Az első szerződés 1981. áprilisára jelölte meg az építés befejezésének határidejét. De nem lett belőle semmi. Aztán kötöttünk egy újabbat, ami 1982. június 30-ra szól. de véleményem szerint, ez is csak írott papír marad. Erről ennyit. Jobbat nem tudok mondani.

Mi sem. Ámbár annyit mégis: ha az építőipari munka az i(3én nem is, de mondjuk ne adj’ isten, jövőre befejeződik ott a drótgyárban: öt esztendő mégis csak bosz- szú időnek tűnik egy — persze 1978-as árakon számolva — 74 millió forintra tehető építőipari feladat elvégzéséhez. Különösen akkor tűnik hosszúnak, ha arra gondolunk: az építőipar mily gyakorta hivatkozik rá. hogy a visszafogott, szerényebb beruházási ütem miatt. nincs elegendő munka, nem tudja hathatósan mozgósítani eszközeit, szakembereit __ Szarvas Dezső

F

otó: Laczó József

Készül a drótmüvek egyik rangos terméke, a laposkötél. Munka közben Nagy Bálint szakmunkás

B drótgyári sikerek titka

Tóth Sándor, a huzalmü kettes gyáregység sodró- és stabilizáló gépsorának vezérlőpultjánál

Regényei Dezső, a December 4. Drótművek termelési főmérnöke számokat sorol. Az elmúlt esztendő munkáját összesítő statisztika adatait, amelyek azt bizonyítják, hogy a drótgyáriak képesek voltak a megújulásra, eredményeik növelésére, gyarapítására, az oly _ sokszor emlegetett nehezedő gazdasági feltételek, körülmények között is. Az új esztendő első igazgatói tanácsülésén január 4-én természetesen elhangzottak ezek a számok, mint ahogy szó esett az eredményekről is. amelyek jó alapul szolgálnak az előrelépésre, a lehetőségekkel, a körülményekkel számoló, azokat messzemenően figyelembe vevő tervezésre, de — amint a főmérnök mondja, ugyanígy kezdődött az elmúlt esztendő is a drótgyárban. Akkor kétmilliárd 202 millió teljes termelési értékkel számoltak, s ezzel szemben 2 milliárd 211 millió valósult meg. Csaknem 80 000 tonna huzal, több mint 20 000 tonna sodronykötél, acél-alumíniumkábel, 15 000 tonna építőipari hegesztett háló, 3000 tonna, úgynevezett vasalapú őrlemény került a hazai és a külföldi piacokra a gyártósorokról.

A világpiacon megjelenő drótgyári termékek természetesen találkoztak a piac értékítéletével, s ez az értékítélet megfelelő, esetenként kiváló minősítést adott termékeikről. A piacon tapasztalható, s számos, a drótgyárhoz hasonló profilú vállalatot érzékenyen érintő dekonjunktúra ellenére, sikeresen teljesítették exporttervüket, s valamivel több mint 13 millió dollár értékű terméket értékesítettek a tőkés piacokon, elsősorban Ausztriában, az NSZK-ban, Iránban, Dániában, hogy csak a legfontosabb partnereiket említsük. Ennél szerényebb a szocialista országokba irányuló export, összesen 2,5 millió rubel. A legfontosabb vásárló a Szovjetunió, ahol befutott termék lett a miskolci üzem egyik rangos gyártmánya, a laposkötél.

Egy-egy vállalat munkájának, gazdálkodásának egyik fontos értékmérője az export alakulása.

— Az elmúlt évben néhány kivételtől eltekintve valamennyi elképzelésünk teljesült — mondja a főmérnök. Így az is, amit az export növelésére, hagyományos vevőink, úgymond megtartására terveztünk. Igaz, a tervezettől meglehetősen eltérő választékban szállítottuk termékeinket az export-piacokra. A rendkívül aktív piackutatás úgyszólván mindent „összeszedett”, amit képesek vagyunk gyártani, amire van termelési fedezet.

— E szerint elmondható: az igényeket felmérő, s azokhoz, mint mondani szokás, menet közben rugalmasan igazodó tervezés és termelés a drótgyári sikerek titka?

— Igen. És még valami, ami véleményem szerint nagyon fontos. Munkánkban, gazdálkodásunkban alapvető volt a munkaigényesebb, s ebből következően értékesebb termékek gyártására való törekvés. Érre csak egy példát; az elmúlt év végén helyeztük üzembe az úgynevezett stabilizált minőségű betonfeszítő pászma gyártására alkalmas célpéo- sorunkat. A gépek a jelenleg ismert legkorszerűbb berendezések. A húzósor svéd.

\