Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

u £S£Alt-IVIAüYAKO«..>4AU 4 1982. január 6., szerda Úttörő vállalkozás a színházban Gershwin: Vadnők Matyó babák Matyó népviseletbe öltörtetett lányok és fiúk - babában. A Mező­kövesden dolgozó Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél készülnek a takaros kis babák, amelyek többnek számitanak egy­szerű gyermekjátéknál. A szövetkezet lányai, asszonyai az elmúlt évben 113 ezer darabot készítettek belőlük, 11 millió forint érték­ben. Ez egyébként éves termelésüknek mintegy 10 százalékát te­szi ki. Fotó: Laczó József Rádió mellett Mindenki a fedélzeten! Gershwin minden kétséget kizáróan feladta a leckét az utókornak, elsősorban a „finnyás”, öreg Európának, amikor úgy döntött, hogy az úgynevezett komoly műfajt beházasítja a színpadi látvá­nyosságra apelláló szórakoz­tató műfaj népes családjába. Azóta is állandó vitatéma, hogy az, ami a húszas, har­mincas évek Amerikájának zenés színházaiban történt, vajon csak könnyelmű-anda­lító fecsegés-e, vagy valami más, tehát tartalmas és igé­nyes művészet. A sajátos frigy nyomán mindenesetre megszületett a musical, a broadwayi népopera, a tipi­kus amerikai revü, amely a zenei értelemben vett nem­zeti tudat és önálló, nemzeti stílus kikristályosodását is je­lentette az Egyesült Álla­mokban. A megzenésített színház, mint kifejezésmód a tengeren túl került vissza a tömegekhez, időben körülbe­lül akkor, amikor Európában az opera évszázados hagyo­mányaival épp „leszámolni” készült az avantgarde zene színpadi gyakorlata. Mialatt például Bartók, Alban Berg színpadi művei hosszú időre elakadtak a befogadás kon­vencióinál, s bizonyos érte­lemben csak az értő kevesek ínyencségeivé váltak, addig a Broadway közönsége tom­boló sikerrel honorált minden művet, amelyben szükség­szerűen ismeri fel önmagát, vagy azt, amivé-akivé válni szeretne. A közönség elfogad­ja a sztárjai által közvetített dalokat és másnap már az utcán fütyüli a megkedvelt melódiát, sőt — épp a nép­szerűség okán — még táncol is rá, mert ez a műfaj sokat kibír, még azt is, hogy a le­hető leghétköznapibb módon szórakoztassa a tömegeket. Közben átalakítja a szórako­zási szokásokat. módosítja an­nak normáit. Az afro-ameri­kai folklór, azaz a dzsessz, no meg az évszázadok során jól bevált színpadi drama­turgia ötvözete valami egé­szen újat teremtett, azt a faj­ta zenét, amely elválasztha­tatlanul összeforrott a moz­gással, a tánccal. A tánc, a felfokozott mobilitás pedig — mintegy láncreakcióként — átalakította a teljes színpad­képet, megreformálta a lát­ványt. A dinamikus szceníro- zás, a tánc, ösztönös színpadi megfelelője a huszadik szá­zadi nagyvárosi tempónak, így a felgyorsult élettér egye­di átváltozás származékaként ugyan, de egyenrangú társa lett az énekesi, a zenekari és a prózai elemeknek. Rengeteg dologra kellett te­hát koncentrálni a Miskolc! Nemzeti Színház társulatának ahhoz, hogy George Gersh­win művét, a Girl Crasyt színpadra állíthassák. Először ÜJ IGAZGATÓ ® Bodrogi Gyula érdemes művész, a Vidám Színpad új művészeti igazgatója kedden társulati ülésen találkozott az együttes tagjaival. A színház most kinevezett vezetőjét Mezei Gyula, a Fővárosi Ta­nács művelődésügyi főosztá­lyának vezetője iktatta be tisztségébe. MIRŐL, IR A SZOVJETUNIÓ? • Negyedszázada kapcso­lódott be a légi forgalomba a világ első sugárhajtású re­pülőgépe. a TU—104. Milyen tervei vannak az Aeroflot- nak? — ezt vizsgálja A szomszédba és a világ végé­re című cikk a lap januári számában. Ezek a bolondok folyton adogatnak! — idézi A válogatott című képes ri­port egy kanadai jégkoron- gozó szakember véleményei. Hogyan hatott a sportág kül­földi képviselőire a kollektív és tudatos játékstílus, milyen küzdelmek árán érték el si­is úrrá kellett lenni a ma­gára hagyatottság érzésén, azon a különös szituáción, hogy tudniillik Gershwin mű­veinek alig van hagyománya hazánkban. A gershwini in­terpretáció csak színező mo­mentumként é) nem csupán a mi színházainknál és kon­certtermeinkben, hanem ku­riózum Európa-szerte. Ennek ellenére, jó és rossz előítéle­tekkel már rendelkezünk, ugyanis különböző filmekből, hollywoodi szuperprodukci­ókból értesülhettünk a műfaj jellegzetességeiről, sztárjairól. Persze filmen minden köny- nyebb, a gyengébb felvételek megismételhetők stb., az iga­zi broadwayi revü azonban más, előttünk végül is isme­retlen. Másodsorban szükség volt az angol szöveg frappáns át­ültetésére, ami Eörsi István vers-remekeivel és Feldmár Terézia valamivel halványabb dialógus-fordításával jórészt sikerült. Apropó’ fordítás! Maga a címadás sem lehetett könnyű, hiszen az eredeti „girl crasy" többértelmű szó­játék „bolond lányra” va­ló magyarítása nemcsak Achard-reminiszcenciákat éb­reszthetett volna, de nem fedné a kifejezés angol nyel­vű értelmét sem. A Vadnők jobban megközelíti azt, rá­adásul olyan felhangjai is akadnak, amelyek illenek a darab tartalmához, s van né­mi előtörténete a magyar nyelvben is (pl. vadnyugat). Ez lett tehát a miskolci pro­dukció, s egyben a magyar- országi ősbemutató címe. Guy Bolton és Jack McGowan darabja, Ira Gershwin dal­szövegei, valamint George Gershwin zenéje Vadnők­ként vonult be a hazai szín­játszás történetébe. Az előadás egyik motorja Hegyi Árpád Jutocsa rende­zése, az a színészvezetés, amely a zene, tánc és próza háromszögében igyekezett ki­alakítani a szükséges egyen- . súlyt. Ebben a törekvésben — a hangszerelési gondoktól kezdve a teljes zeóei hatás­rendszer kiépítéséig — nagy­szerű partnernek bizonyult Selmeczi György, a darab ze­nei irányítója. Kettejük el­képzelése nyomán vált élővé a szövegkönyv és a partitú­ra; a sztori vékony szövetét jól erősítették fel a gershwi­ni zene lehetőségeivel. A há­rom felvonásban kitapintható a fokozásra irányuló szándék, s tulajdonképpen ez az ív csak a második és harmadik rész között bicsaklik meg. ugyanis a középső felvonás élénkebb, kidolgozottabb. Ta­lán kicsit hosszadalmasra si­került a harmadik felvonás, az apadó feszültséget igazán csak a finálé hozza vissza a korábbi szintre. kereiket a szovjet jéghoki­sok? — ezekre a kérdésekre keres választ az említett ri­port. A PISAI FERDETORONY @ A pisai ferdetorony 1981-ben kevésbé dőlt meg, mint a korábbi években. Az 54 méter magas híres torony az utóbbi 10 hónap alatt mindössze 0.73 millimétert dőlt. Ezzel szemben az el­múlt 15 évben a torony éven­te átlagosan 1,36 milliméter­rel „ferdült” tovább. KÖZÉRZETJAVÍTÓ KURZUS 9 A fáradtságnak, a ki­merültségnek, a rossz közér­zetnek üzen hadat a Fővárosi Fáklya Klub január 18-án induló közérzetjavító tanfo­lyama. A fővárosi pedagógu­sok művelődési központjában 6 hétig tartó heti egy­szer 2 órás foglalkozások­ba sűrített gyakorlások kis létszámú csoportokban működnek. Célja, hogy a Két ellentétes karakterű női szerep, két egymástól el­ütő játékstílus és elkülönít­hető énekhang: Kate szere­pében Molnár Zsuzsa, Mollyt Csonka Zsuzsa alakítja. Kate nyersebb, illúzióktól mentes figura; Molly — bár ő az igazi vadnyugat leánya — törékenyebb,.ábrándosabb. A jellemi különbséget nemcsak énekfelfogásukban, hanem táncaikban is ügyesen érvé­nyesítik. A két .lő, s a két­féle valóság között mozog Johnny, az állástalan film­sztár, akit hol fanyar kiáb­rándultsággal, hol kamaszos lelkesedéssel formál meg Mi­hályi Győző. Kevesebbet tán­col, mint partnernői. s csak­úgy, mint Szirtes Gábor — Zoli alakítója — inkább szí­nészi képességeire bízza ma­gát. Zoli szerepköre egy fok­kal határozottabb élű, mint Johnnyé, ha úgy tetszik job­ban játszható — s ez kide­rül az előadás során. Meg­bízható alakításban énekel és játszik Komáromy Éva (Don­na) és Várhegyi Márta (La Mamma), valamint Ábrahám István (Sam, a menedzser) és Mátyás Jenő (Kígyószem, a seriff). Tulajdonképpen vala­mennyi szereplő élvezettel énekel, táncol, kár, hogy a díszlet némileg gátat vet en­nek a pezsgésnek. Khell Zsolt színpadképe (a hideg háttér­drapéria, a színpadot hori­zontálisan elmetsző híd- konstrukció) akadályozza a tömegjelenetek kibontakozá­sát, erre a bizonyos hídra hosszadalmasan érkeznek el a szereplők, többnyire funk- cionálatlanul lebegnek a já­téktér felett, s ugyancsak hosszadalmasan keverednek onnan le. Számtalan esetben lassul emiatt a mű pergése, és két, egymástól elszakított részletre törik a látvány. Pe­dig a gördülékenység egyéb­ként az előadás előnyeként értékelhető. Kitett magáért a tánckar; Majoros István koreográfiája optimális arány­ban mozgatja a színészeket és „működésbe” hoz minden színpadra lépő szereplőt, kó­rustagot, táncost, szólistát egyaránt. Ilyen mobilitással régen élt a társulat. Szakács Györgyi jelmezei általában jól szolgálják a látvány pom­páját, néhány esetben azon­ban elveszítik karakterizáló erejüket. Ez elsősorban az énekes cowboyok öltözékén, valamint Kate és Molly egy­két előnytelen kosztümjén ér­ződik. Külön érdemes hang­súlyozni a zenekar mondjob- ban beérő tónusát, a színvo­nalas tuttikat és szólóálláso­kat. amellyel a zeneileg igé­nyes és — eddig — jobbára idegen atmoszférát megte­remtették. D. Szabó Ede felgyorsult élettempőban je­lentkező nagy megterhelés okozta káros és még nem kóros pszichikai tünetekre, megfelelő gyakorlás után olyan feloldó ierápiát adjon, amivel csökkenthető a min­dennapi élet feszültsége. A foglalkozásokat klinikai pszi­chológus vezeti. SOLNESS ÉPÍTŐMESTER ® A közelmúltban láttuk a televízióban importfilmen Ibsen Solness építőmester cí­mű darabját, most pedig a Magyar Televízió is tévédrá­mát készít belőle. A napok­ban kezdték meg a forgatást Mihályfi Imre rendezői irá­nyításával. Kállai Ferenc. Udvaros Dorottya. Kálmán György, Moór Mariann. Cse- ke Péter. Hol] Zsuzsa és Tvll Attila szereplésével. A Sol­ness építőmester a legmoder­nebb Ibsen-művek közül va­ló; Hajdú Henrik fordítása alapján a forgatókönyvet a rendező, valamint Szilágyi Ákos és Szkárosi Endre írta. Marion Frigyes, a Rádió Kabarészínházának vezetője még szilveszter előtt arról nyilatkozott, tudatában van­nak, hogy a búcsúzó óév utolsó estéjén a közönség nagyobb hányada a televí­ziót nézi, és nem a rádió Buék 1982!-jét hallgatja, hát nagyon rövid időn belül megismétlik a Mindenki a fedélzeten! című nagyszabá­sú kabarét. S íme, január 4-én, az új esztendő első hétfőjének estéjén már hall­ható is volt. Csaknem négy és fél óra hosszat. Magam is azok közé tartozom, akik de­cember 31-én elmulasztották meghallgatni ezt a monstre kabaréfolyamot, igy hát a minap minden ünnepi han­gulat, szilveszteri lelkesült- ség és fűtöttség nélkül szán­tam erre több mint fél munkanapnyi időt. Mindenki a fedélzeten! — hirdette a több blokkból álló műsor címe, s valóban igen sokan léptek porondra, il­letve mikrofonközeibe, hogy milliókat szórakoztatva bú­csúztassák 1981-et. A .min­denki” fogalmában a nők ezúttal igen vékony szállal kapcsolódtak: mert a szer­kesztők között egyetlen nő sem volt. az ötletadók kö­zött sem. a technikai és egyéb munkatársak népes listáján egy női név találha­tó, a szerzők között egy sem. a meghívott közéleti szemé­lyiségek között hasonló ará­nyú képviseletet kaptak nő­nemű társaink. Az egyik kis­együttesben volt egy hölgy — Eszményi Viktória —, a Sajtóvadászat mazsoláinak felolvasói között egy — P. Debrenti Piroska —, végül előadóként szintén egy: Her­nádi Judit. Viszont igen nagy számban lehettek nők a Közgazdaságtudományi Egye­tem kollégiumában, a felvé­tel színhelyén, mint azt egy- egy vaskosabb poén után a kacagóorkán és a visító ne­vetés hangösszetéteiéből kö­vetkeztetni lehetett, és bi­zonyára sokan voltak a női nemből a rádiókészülékek mellett is. Erről ennyit. A műsor egyébként, önma­ga ló hagyományait követte valójában a minden hónap első hétfő estéin jelentkező Rádiókabaré alaposan fel- duzzasztott változata volt. a műsor gerincének tekintendő Mihez képest? című, száz­perces összeállításban a hét­fői kabarék megszokott le­génységével, talán két ven­déggel, de igen jó szinten. Nézzük időrendben. Főszerkesztők csúcstalálko­zója vezette be az estet. Ré­gi jó hagyományt folytatott ezzel a kabaré, bár úgy tűnt, hogy a főszerkesztők nem az „év közben félretett témáik­kal” színesítették az estet, hanem a Kaposy Miklós ál­tal kicsiklandozott elmés, vagy kevéssé elmés vála­szokkal, amelyeknek összes­ségében visszatérő, gondolat volt a Rádiókabaré „privi­légiuma”, amely szerint ez a fórum a legmerészebb az országban, ez bírál legin­kább. „ellenzékiségében” úgy támogatja a kormányt, hogy az fel sem tűnik, meg egyéb­ként is az igazat a gyere­kek. meg ... mások mond­hatják meg. Ehhez a blokk­hoz csatlakozott a kicsit hosszúra sikeredett Ipper- interjú. Mihez képest? kér­dezte a nagy összeállítás cí­me és szóvivője, Verebes István. Szellemes konfe- ransz. többségben jó kabaré­Bárczy János miskolci író Vádindítvány című recénve két és fél évvel ezelőtt jeleni meg és országos feltűnést keltett. A dokumentumgvűi- teménynek „álcázott” regénv — mint 'smeretes — a ma­gyar ejtőernyősök 1941-es ok­talan. tragikus végű ..bravúr járói” szól és az annak ese­ményeit rögzítő „dokumentu­mokat” tárja az olvasó az utókor elé vádiratként (Bár- czynak azóta megielent a Zuhanóugrás című memoár­Major Tamás Miskolcon rendez A Miskolci Nemzeti Szín­ház utóbbi évadjainak ked­ves vendége Major Ta­más. Most újra vendégrende­zőként köszönthetjük: Carlo Goldoni Csetepaté Chioggiá- ban című kétrészes vígjáté­két rendezi. A vérbő játékot most Mészöly Dezső fordítot­ta újra. s ebben a fordítás­ban Miskolcon jelenik meg először. Maior Tamás meg­tartotta az előkészületeket hagyományosan indító olva­sópróbát. A darab szereplői: Simon Gvörgv. Horváth Zsu­zsa, Sándor Erzsi. Gáspár Ti­bor, Bregán Péter. Csapó Já­nos. Máthé Éva. Maár Igó Éva. Varsa Gvula. Kört- vélyess.v Zsolt. Blaskó Péter, M. Szilágyi Lajos és Dariday Róbert. A játékhoz Vidovszki László írt zenét. Bemutató március 5-én lesz Miskolcon, a nagyszínházban. Fotókiállítás Fotókiállítás nyílik január 8-án. pénteken délután fél 4- kor Kazincbarcikán, a városi kiállítóteremben. Gedeon Pé­ter és Pap Zoltán fotóművé­szek mintegy száz művét lát­hatja a közönség, a február 8-ig nyitva tartó tárlaton, amelyet január 8-án dr Vég­vári Lajos művészettörténész nyit meg. számok követték egymást. Különösen tetszett Moldova György, Koltay Róbert —■ mindketten a legénység ven- dégtagjai közé számítanak —■ produkciója, meg a .emekül megújuló Zacsek-szám, és nagyon tetszett volna a Kern—Szilágyi Halló, itt va­gyok paródia, ha az autó­buszsofőr morbid humora nem annyira közeli és még élőn fájó emlékű tragédiá­kat asszociált volna. A most is késő éjszakába nyúló utol­só összeállítás, a Nagy nosz­talgiáink — Kellér Dezső, Tabi László, Szilágyi Györny, Major Tamás, Tímár György — számai most sem tévesz­tettek célt és hatást. Egészében a rádiószilvesz­ter műsora jó közéleti hu­morral szórakoztatott, a szá­mok ti bbsége friss olt. ha régi sémák, keretek telül­tek is maibb tartalommal, s ha nem is tetszett egyfor­mán minden szám. sose le­gyen rosszabb szilvesztert szórakozásunk. vagy havi kabarénk. Csak persze rö- videbb. (benertok) kötete is a Tények és tanúk sorozattan ) A Vádindítvánvt Szántó Erika és Haidufv Mik­lós irta. az utóbbi rendezte is át izealmas. kétrészes té­véfilmdrámává. (Az 1981-es veszorémi tévétalálkoz.ón és a főváros’ Horizont tévémozi­ban nagv sikerrel m'datt-5k be.) A film első része ma este 20 órakor az első nűsor- ban kerül kénernyőre, a má­sodik része pedie oénteken 20.25-kor látható ugyancsak az első műsorban. Kulturális körkép Ma és péntek este a képernyőn: Vádindítvány Bárczy János miskolci író tévéfilmie

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom