Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-31 / 26. szám
E5ZAK - MAG Y ARQ RSZAG < 1932. január 31., vasárnap A kritikusok díjai Ma este a képernyőn Két nap az élei Robert Merle regényei az utóbbi években roppant olvasottak nálunk. Két nap az élet című regénye korábbi keletű és már 1.964-ben készült belőle az a film, amely ma este a második műsorban 20 óra 05 perckor látható. A Két nap az élet azt a drámai időszakot idézi meg, amikor 1940-ben Dunkerque környékén a francia és az angol csapatok már csak egy keskeny loldsávon tartották magukat. Ismeretes a második világháborúnak ez a hatalmas veszteséggel .iáró fordulata. — Képünkön a film két főszereplője: Catherine Spaak és Jean-Paul Belmondo, az őrmester alakítója. A Miskolci Galériában: Lóránt János és Lóránt Zsuzsa Äppen húsz esztendeje, 1982-ben adtak először díjat a magyar filmkritikusok az előző esztendőben bemutatott filmeknek. E nemes hagyományt azóta is ápolják, sőt, az utóbbi években külön díjazzák a televízióban látott játékfilmeket és egyéb műveket is. A film- és tévékritikusok dijai csak erkölcsi elismerést hoznak, nem jár velük pénz, mégis roppant nagy a becsületük, hiszen ezt a díjat — egy szakmai, értő testület kollektív állásfoglalását — jegyzik nemzetközi szinten. A magyar kritikusok díját elnyerni tehát rangos dolog. Tegnap, Budapesten a Magyar Sajtó Házában adták át az 1981-ben bemutatott játékfilmeknek és kisfilmek- nek, valamint a televíziós filmeknek és egyéb televízióalkotásoknak odaítélt díjakat. A televíziódíjakról január 13-án döntöttek a tévékritikusok, a filmdíjakról 20- án a filmkritikusok, A díjak átadása viszont együttesen történt. Mozifilmeknél a filmkritikusok díját Szabó István Mephisto című filmje nyerte. Színészi díjat kapott Rolf Hoppe, a Mephistóban nyújtott alakításáért, Koltai Róbert, a Boldogtalan kalap egy epizódszerepéért és Básti Juli a Kettévált mennyezet női főszerepéért. Az operatőri díjat Ragáli/i Elemér nyerte el a Ripacsokért, s először adták ki a díszlettervezői díjat, amelyet Banovich Tamás kapott A zsarnok szíve díszleteiért és korábbi filmdisz- let tervezői munkásságáért. A kisfilmek kategóriájában díjat kapott Fehéri Tamás rendező-operatőr két filmjéért, valamint Rókusz Ferenc A légy című animációs filmjéért. A televíziókritikusok díját kapta a Közjáték Vichy- ben című tévédráma, a Századunk című Bokor Péter- sorozat, valamint Ráday Mihály az Unokáink sem fogják látni című városvédő sorozatáért. Színészi díjat kapott Kovács Mária A havasi selyemfiú, Cserhalmi Imre az Utolsó alkalom és Páger Antal A messziről jött ember ci- mú tévéfilmben nyújtott alakításáért. A kritikusok döntése mindkét esetben igen hosszú vita, mérlegelés után született és egyhangú szavazásról egy esetben sem beszélhetünk. Még a már világhírű Mephisto díjazásának is akadt ellenzője. Ezt azért érdemes feljegyezni, mert az év közben megjelent kritikák, amelyek mindenkor egymagában tették mérlegre az egyes műveket és nem éves összehasonlításban, adott esetben eltérést mutathatnak a fentebbi díjlistától. A viták során megállapítást nyert, hogy a magyar játékfilmek 1981-es esztendeje annak ellenére, hogy olyan kimagasló produkciót is hozott, mint a Mephisto, korántsem volt túlzottan jelentős, az 1980-as évhez viszonyítva sem mutat szembeszökő előrelépést. Jellemző, hogy a bemutatott, több mint húsz játékfilm közül a kritikusok díjára mindössze négy került egyáltalán javaslatba, azok közül is három a szavazásnál elhanyagolható töredéket kapott. Annak dacára, hogy öt elsőfilmes rendező jelentkezett, a kritikusok nem találtak közöttük különdíjjal honorálásra érdemeset, és nagy- nagy kereséssel sem lehetett például az operatőrkategóriában a díjazott mellé érdemi versenytársat találni. Kimagasló színészi alakítás sem sok adódott, amelynek a díjazásnál való mellőzése miatt a kritikus-közösségnek lelkiismeret-furdalása lehetne. A kritikusok egyébként lapjaikban már elvégezték, vagy részben ma végzik el az elmúlt év értékelését (nálunk 1981. december 31-én megjelent), a díjazás azon- han a kollektív állásfoglalás alapján történt. Mindez nem zárja ki, hogy a XIV. pécsi játékfilmszeimlán az ottani zsűri másként értékeljen, különös tekintettel arra, hogy az a bíráló együttes már egy más mezőnyből merít és például tizenkét olyan Ulmet is mérlegre tesz, amelyet a kritikusok még nem is láthattak, de a szemlén majd bemutatnak. A kisfilmek esetében a dokumentumfilmek és az animációs filmek bizonyultak a legjobhaknak, és e két kategóriában adódott volna talán még több díjazásra érdemes mű is. A televízióművek esetében részben változott a kép az előző évhez képest. Hetvenöt dramatiküíT művet, negyvenhét dokumentumjel- legűt és tizennégy ifjúsági művet mérlegeltek a kritikusok. Megállapítható, hogy növekedett a tévéjátékok sorában a mai magyar írók műveinek hányada és növekedett a mai téma részvétele. Míg az előző évben öt mai témájú játékról volt szó. most tizenkilenc játszódott a mában. Sajnos, ez nem jelentett ugyanakkor minőségi javulást is, mert e tizenkilenc között nem találtatott díjazásra érdemes, s azt a puszta tényt, hogy a mai magyar valóság elé tart egy tévédráma tükröt jól, rosszul, önmagában értékelni nem lehet. A számszerű növekedés ellenére a mai magyar élet ábrázolása a televízió-játékfilmek nagy adóssága. A Közjáték Vichy- ben viszont megérdemelten kapta a dijat. A két másik televíziós díj szinte mindenkinek az egyetértésével találkozott. Bokor Péter Századunk című sorozata, illetve az abból 1981-ben bemutatott néhány darab a televíziós ismeretterjesztés, a magyar történelemvizsgálat messze kiemelkedő remeke és olyan eszközölokel operál, amit csak televíziós úton lehet megoldani. Hasonlóképpen Ráday Mihály sorozata is, amely szinte egy műfaji kategóriába sem sorolható, mert publicisztikai, riport- és dokumentumelemek egyaránt fellelhetők benne, s mindezek kitűnően ötvöződnek a csak a televízióban megvalósítható ábrázolással, nem utolsósorban az alkotó tiszteletet érdemlő városvédő elszántságával. A lapunkban év közben megjelent kritikák és a testületi állásfoglalások között nincs érdemi eltérés. A kritikusok testületének döntését egyetértéssel adhatjuk közre, j Benedek Miklós Mindössze a névrokonság kapcsolja össze a Miskolci Galéria két kiállító művészét. Elöljáróban talán már megkockáztathatunk annyit, nem csalatkozik, aki az elkövetkező hetek valamelyikén a Miskolci Galériába irányítja lépteit. Már maga a rendezés is szerencsés, hiszen a festő Lóránt János és a szobrász Lóránt Zsuzsa nemcsak a választott műfajban tér el egymástól. Szegről-végről persze kimutatható lenne, hogy ugyanazon természet- és emberszeretet munkál mindkettőjükben, s csak a megközelítés útja és a formába öntés módja más és más. Kettőjük közül talán Lóránt Zsuzsa igényelne részletesebb bemutatást — Lóránt J ános munkáival sűrűbben és régebben találkozhattunk —, ám az életrajzi adatoknál lényegesen beszédesebbek terrakotta, fa- és bronzszobrocskái. Az elmúlt évben kapott Munkácsy-díj azonban jelzi; ő is azok közé tartozik, akikre érdemes jobban odafigyelnünk. Festett terrakotta és faszobrocskái szo- katlanságuk mellett egyfajta mélybe, régebbre visszanyúló kapcsolódást jeleznek. (Akár a népi művészettel, akár korábbi művészeti hagyományokkal.) Csakhogy az ő figurái, gyermek- és felnőttalakjai a hétköznapok emberéből formálódnak. Végtelen nagy szeretettel és végtelen nagy kedvvel, -majdnem derűs játékossággal formázza meg a tizenéves suta esetlenségét éppúgy, mint a mai családi ideált. Alighanem innen van, hogy egy-egy apró részlet külön is megragadja figyelmünket, miközben a művész egyfajta típusokat alkot. De a típusban ott van az egyénítés. Lóránt János színeiben is áttételesebben fogalmazó művész. A redukció ebben az esetben azonban korántsem jelent szegényítést. Lóránt János művészetének erőssége éppen abban rejlik, hogy miközben megragadja a látvány, a mondanivaló lényegét, egyszersmind ki is tágít- -ja. A táj, az ember — e kettő körül forog Lóránt János festői világa. S mondanivalója is. Puritánsága látszólagos, miként színvilága is. Mert visszafogottsága csak szélességében, s nem mélységében igaz. Talán éppen ezzel a visszafogottsággal éri el, hogy megsűrűsödnek a drámai hatások olajképein csakúgy, mint akvarelljein. A tárlatlátogató már-már hajlik arra, hogy történeteket, mondákat kerekítsen köréjük. * Lóránt János és Lóránt Zsuzsa munkáiból pénteken, január 29-én délután nyílt kiállítás a Miskolci Galériában. Lóránt János 26, Lóránt Zsuzsa 27 munkájával szerepel. (Az alkotások megvásárolhatók.) A kiállítást, amelyet Bereczky Loránd művészettörténész nyitott meg, február 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. <cs. ».) Bodroghalmi beszélgetések — Milyen szép, tiszta, rendezett utcája van ennek a falunak — jegyezte meg gépkocsivezetőnk, míg Bodrogha- lom főutcáján haladtunk. A házak, a porták is takarosak — jutott még ki a dicséretből. S hogy mindez — mármint a falu arculata — ne véletlenül legyen olyan, amilyen, arról a tanács vezetői is gondoskodnak. Bodrogha- lom alapvetően szerencsés helyzetben tudhatja magát a bodrogközi települések sorában. A két város — Sárospatak és Sátoraljaújhely — egyaránt közel van, könnyen megközelíthető. S erre szükségük is van az ittenieknek, mindenekelőtt azért, mert helyben itt sem tudnak: mindenkinek munkát adni. A közel 1800 lelkes településen csak a mezőgazdasági termelőszövetkezet (s annak egy varrodája) tudja foglalkoztatni az itt. élőket. A munkaképesek jelentős része (370-en) eljár innen dolgozni; elsősorban az Elzett, a Dohánygyár és a Csepel Művek pataki gyáregysége vonzza a munkaerőt. Mindezeket a körülményeket figyelembe kell venni akkor is, amikor a közművelődési feladatokat meghatározzák. Milyen művelődési lehetőségekkel, s milyen tervekkel „vágnak neki” ennek az évnek Bodroghalmon ? — e kérdésre kerestünk a napokban választ. Pálóczi János, tanácselnök: — Mindenekelőtt azt szeretném megállapítani, hogy az utóbbi időben, az elmúlt esztendőben lényegesen javult a helyzet. Megítélésünk szerint, ehhez alapvetően hozzájárult, hogy a járási hivatal segítségével 200 ezer forintot tudtunk művelődési házunk felújítására, korszerűsítésére fordítani. Emellett a ház új vezetőjének szorgalmas munkája, jó szervező- készsége, jó hozzáállása is pozitív változást hozott. Most tehát elmondhatjuk, hogy immár nem „kultúrhodály- ba”, hanem valóban kultúr- házba várjuk lakosainkat; nagyon figyelünk arra is, hogy a környékét kicsinosítsuk, nem engedhetjük meg, hogy „szemétdomb’* vegye köröl ezt a létesítményt. Ami a tartalmi tevékenységet illeti: elsőrendű közművelődési feladatunk lesz, hogy a megnövekedett szabad időben valamennyi réteg számára tudjunk adni valamilyen programot. Az általános iskolásoknak, a KlSZ-korosztály tagjainak, s a felnőtteknek egyaránt. Túlságosan nagy feladatokra nem vállalkozhatunk, de szeretnénk folyamatosabbá tenni az eddigi munkát. ígéretet kaptunk a járási művelődési központtól, hogy segítenek a kulturális rendezvények-műsorok szervezésében; az ismeretterjesztő előadásoknak továbbra is fontos szerepet szánunk, figyelemmel kísérjük az ifjúsági klub tevékenységét. Ez utóbbiról szólva, el kell mondanom, hogy korábban voltak fegyelmezetlenségek, ezeket — hadd fogalmazzam Így —, társadalmi összefogással megszüntettük, leszereltük a „vagányokat" és továbbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ebben a klubban a fiatalok valóban hasznosan tölthessék el szabad idejüket. Szakköreink további munkájához a feltételek biztosítottak — bár a művelődési ház technikai felszereltsége még hagy kívánnivalót maga után —, s szeretnénk, ha a kis csoportok száma növekedne... Talán kitűnik az eddigiekből is, hogy Bodroghalmon a tanács vezetői súlyának megfelelően foglalkoznak a közművelődés dolgaival. El is kél a segítő, támogató figyelmük, hiszen a művelődési ház igazgatója „úgy cseppent bele” e munkakörbe, szakképzettsége még nincs, de mint az a tanácselnök szavaiból kivehető volt, mozgékony, agilis természete kisegítette tapasztalatlanságában. Magyar Katalin: — Az a tapasztalatom, hogy, elsősorban a fiatalok között, varrnak tenniakaró emberek, csak biztatás, noszogatás kell — s dolgoznak. Nagy eredménynek tartom például, hogy ma már nem nekem kell „kitalálnom” az ifjúsági klub programját... Szeptemberben magnós szakkörünk is alakult, ennek célja, hogy a technikai-műszaki ismeretek mellett, a zenei ízlés jó alakulásában is segítse a tagokat; őket is bátorítani kell még ... Tényleg nagyon jó dolog, hogy a munkámhoz minden segítséget megkapok. A mezőgazdasági termelő- szövetkezet — anyagi lehetőségeihez mérten — eddig is rendszeresen támogatta a művelődési ház munkáját, s e szép szándékukat • a jövőben is megtartják. De vajon, hogy látja a „kívülálló” az itteni munkát, a terveket? Isky Ildikó, járási közművelődési felügyelő: — Valamit már az Is jelez, hogy itt időben elkészült az éves munkaterv, a tanács végrehajtó bizottsága azt alaposan meg is tárgyalta, s kiegészítésekkel helybenhagyta. E „formai” dolog mellett, úgy ítéljük meg, hogy a tartalmi tevékenységben meglevő eredmények mellett, jól látják a neuralgikus pontokat is, s a feladatmeghatározáskor ezt már figyelembe vették. Arra van szükség, hogy a rendezvények emelkedő száma mellett, a programokat tovább színesítsék, erősítsék a kis csoportos tevékenységet. Elismerés illeti a tanács vezetőit hogy jó tárgyi feltételeket teremtettek a közművelődési munka számára, bár a technikai felszereltségen javítani kell: s ezt talán az iskolával való szorosabb kapcsolat kialakításával meg is tehetik. Közhely, de csak azt mondhatom: minden munkaterv any- nyit ér. amennyit megvalósítanak belőle... Ügy vélem, itt, Bodroghalmon megvannak a lehetőségei, a feltételei annak, hogy a munkatervben megfogalmazott feladatokat sikeresen oldják meg. Tcnacy József Február 1-én egyes EDÉNYEK 30%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL az ózdi vas-műszaki kisáruházban (Ózd, Vörös Hadsereg úti szolgáltatóházban). ‘nOELAfi VÁUALéí