Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-28 / 23. szám

1982. január 28., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Modern gépek a fonodában A Miskolci Pamutfonodá- ban a hulladékot feldol­gozó új üzemben a beruhá­zás befejeződött, a gépek kipróbálása elkezdődött, ki­sebb beállításokra még szükség van, hogy azután az elkövetkezendő hetek­ben teljes kapacitással megkezdődhessen a munka. Képünkön Czifra Edit fo­nónő éppen kiszolgálja az egyik modem nyújtógépet, amelynek külalakja is messze eltér az eddig is­mert típusoktól. Képünkön a kártolt szalagok henge­rek közti nyújtása látható. Fotó: Szabados György A TOKAJI MŰVÉSZET­BARÁTOK ÉVNYITÓJA Immár hagyomány, hogy Tokajban a nagy múltú Zi- lahy György Művészetbará­tok Köre ünnepi összejövetel­lel kezdi az évet. A hideg időjárás ellenére igen nagy számban gyűltek össze a kör tagjai —, sőt Rakamazröl is többen jöttek pártoló tagok — január 18-án este, hogy részesei legyenek az évnyi­tónak, egyben pedig a To­kaji Galéria II. grafikai ki­állítása megnyitásának. Ten- kács Tibor festőművész, a baráti kör legfőbb mozgósí­tója, szervezője mint tizen­öt éve mindig, kiilön-külön fogadott minden vendéget, majd a Szerencsi vonósné­gyes Haydn-, Beethoven- és Bartók-műveket szólaltatott meg. Sárai László, a Hazafias Népfront megyei titkárhe­lyettese ünnepi bevezetőjé­ben értékelte a Zilahy György Művészetbarátok Köre munkáját, ugyanakkor rámutatott az elismerés mellett a kör működésének nehézségeire is, megállapít­va. hogy ez a közösség nyi­tottsága folytán alkalmas a továbbfejlődésre. Regős Gé­za. a kör vezetőségi tagja tekintett vissza részletekben az elmúlt év munkájára és köszönte meg az aktivisták segítségét, majd ismertette az idei programot, amelynek érdekessége, hogy a kiállító művészek között több a visszatérő. A nyitó ünnep­ség mindenkori programpont­ja a műtárgysorsolás. Most is több tag jutott sorsolás útján értékes képzőművé­szeti alkotásokhoz, könyvek­hez, kerámiákhoz. A Zilahy György Művészetbarátok Kö­re bizakodva tekint az 1982- es év elé. Zclcnáknc Ónodi Csilla könyvtárvezető Tokaj OLVASÓINK VÉLEMÉNYE... Az Észak-Magyarország ja­nuár 21-i számában „Hár­man a hidegről” című írást olvasva, saját tapasztalata­imról szeretnék szólni. Eb­ben a kemény hidegben, amikor az autóbuszok eset­leges késése miatt már a megállóban várakozva fa- gyoskodunk. dermesztőén hi­deg jégvirágos autóbuszba kell beszállnunk és esetleg óra hosszat vacognunk, amíg Kazincbarcikáról Mis­kolcra, vagy vissza érke­zünk. Miskolcon viszont, ahol többször is utaztam a helyi járattal, fűlött volt az autóbusz. Több esetben uta­zom a Felsőnyárád—Fekete­völgyre menő csuklós, 8 óra 15 perckor induló járaton. Egy reggel ironikusan meg is kérdeztem, a kalauznőt, hogy ezen mindig ilyen me­leg van? A válasz: igen, mert négy liter fűtőolajat kapnak két napra, de azt a váltója már tegnap elfütöt- te. Január 16-án is ezzel a járattal utaztam Albertte- lepre. Az autóbuszban levő (Folytatás az 1. oldalról) Az előadó kitért rá, hogy az építőipari szervezetek ter­melése a várakozásnak meg­felelően kevesebb az előző évinél. Csökkent a nagy ter­melékenységű lakásépítés, nö­vekedett az élőmunka-igó- nyesebb létesítmények építé­se és a fenntartási munkák aránya. A nagy építőipari vállalatok nehezebben alkal­mazkodnak a megváltozott helyzethez. A helyzet ellent­mondásos. Jó eredményeket érlek el a kis építőipari szer­vezetek, kevésbé jót a nagy- vállalatok. Az ágazatban egy­idejűleg jelen van a kapaci­táshiány, s a felesleg, az épí­tőipari export, s a megyén kívüli vállalatok munkája, a rendeléshiány és a határidő­re való teljesítés problemati­kája. Az építőipari szerveze­hőmérséklet alig különbö­zött a kintitől. Állig bebu­gyolálva didergett a kala­uznő is, s mondta, hogy öt kalauz beteg, így még he­lyettesíteni is kell. El sem tudom képzelni, hogyan le­het a sokszor 15—16 órás szolgálatot ilyen körülmé­nyek között kibírni, hiszen az utasok csak leszállnak valahol, de nekik maradni­uk kell. Mivel naponta uta­zom a szuhakállói munka­helyemre, így tapasztalatból tudom, hogy a fűtés mese­beli, „hol van, hol nincs”, de inkább az utóbbi. Ha igaz, hogy 100 kilométerre 1,3 liter fűtőolajat adnak, akkor ez a takarékosság igen helytelen értelmezése, mert az emberek táppénzen töltött ideje is veszteség. T.-né F. Éva Kazincbarcika * „A szőlőmetszés nem szü­ret” címmel lapunk január 4-i számában a szőlőmet­szők munkáját mutatta be munkatársunk. Ebben az írásban szó volt arról is, hogy a magyar gyártmányú Csongrád és Szeged típusú metszőollókkal —, mint azt a dolgozók panaszolták — néhány nap után alig lehet minőségi munkát végezni. Sipka Gyula, Miskolc, To­ronyalja u. 9. sz. alatti la­kos cikkünkre reagálva ar­ról írt, hogy az ilyen szer­számok forgalmazásával, vé­leménye szerint, nemhogy segítenék, hanem jelentős mértékben gátolják a me­zőgazdaság eme ágazatának további fejlődését. Ezért na­gyon fontosnak tartaná, hogy a gyártó üzemekben e típusú melszőollók minősé­gére nagyobb hangsúlyt for­dítsanak, feltétlen növelve az ollók élettartamát. E szerszám alkalmazhatóságá­nak ugyanis ez a legfonto­sabb követelménye. Bizo­nyára lehet ilyen ollót ké­szíteni, hiszen a cikkben is szereplő 70 esztendős Kun-, de típusú metszőollóval még ma is jó minőségű munkát tud végezni annak tulajdo­nosa. * Lapunk január 12-i szá­mában „Nehéz szolgálat a hidegben” címmel tájékoz­tattuk olvasóinkat többek között a Volán 3-as sz. Vál­lalatnak a távolsági autó­busz közlekedésével kapcso­latos nehézségeiről, amely­nek döntően a szokatlanul hideg időjárás volt az oka. Tóth Imre. Szikszó, Miskol­ci u. 26. sz. alatti lakos e cikkre reagálva arról ír szerkesztőségünknek. hogy nemcsak a járatkima­radások okoztak problémát, hanem az is. hogy egyes autóbuszvezetők sajnos nin­csenek tekintettel arra, hogy a megállóban utasok vára­koznak. Anélkül, hogy meg-, állnának, tovább hajtanak. Természetesen az ilyen el­járások mélységesen felhá­borítják a hideg hajnalo­kon hiába várakozó utaso­kat. Példát is közöl erre. Január 11-én reggel két já­teknek 1982-ben alapvető feladatuk a megyei építési igények kielégítése, a keres­let és a kínálat egyensúlyá­nak javítása. A megyei pártbizottság tit­kára a továbbiakban az MTESZ feladatáról szólt. — Az MTESZ, mint a műszaki és agrárértelmiség szakmai és társadalmi szervezete, segít­se, hogy a sok szellemi tarta­lék mielőbb felszínre kerül­jön, s járuljon hozzá a gaz­dasági hatékonyság gyorsabb növekedéséhez. Ennek érde­kében természetesen az MTESZ munkáját is tovább kell javítani, alkalmassá kell tenni az új feladatokra, az újabb módszerek kialakításá­ra, alkalmazására. rat, az 5 órás és a negyed hatos kimaradt, de utána még több járat kocsija is úgy hajtott el a Szikszó, Sal- lai utcai megálló előtt, hogy még csak nem is lassított. Végül, a hatodik kocsi vet­te fel az utasok egy részét, de az is csak azért állt meg, mert leszálló utasa volt. Ha az előző járatok csak öt-öt utast vesznek is fel, min­denki időben beérkezhetett volna — fagyoskodás, bosz- szankodás, nélkül — mun­kahelyére. Véleménye sze­rint emberségesebben kel­lett volna eljárniuk az autó- buszvezetőknek. CSAK GYŰLIK A SZEMÉT... X A magam és a környező lakosok nevében vagyok kénytelen panasszal élni, mivel újabban a köztiszta­sági vállalat dolgozói sem a mi utcánkból, sem a kör­nyékről nem viszik el a sze­metet. Minden héten kedd, csütörtök és szombat a szál­lítások napja, de utoljára január 7-én vitték csak el. Hiába telefonálunk a köz­pontba, fel sem veszik a kagylót. Végül is 16-án, szombaton, délután 3 óra­kor az utcánk páratlan ol­daláról elvitték a szemetet, de a páros oldalt kihagyták. Hiába integettünk nekik, csak mutogattak; ha kap­nak innivalót, akkor elvi­szik. Sajnos sok a szemét, s már nem tudjuk hol tárol­ni, az utcára pedig nem akarjuk kiönteni. Jó lenne, ha közölné hirdetmény út­ján a vállalat, hogy az öt­napos munkahétre való át­térésnél milyen napokon számíthatunk a szemétszál­lításra, s azt valóban be is tartanák. T. A. Miskolc, Nagy7 S. u. 32. MADARETETÉS -DE MIVEL? Nem nagy nyugdíjból élek, de minden évben, amikor a hideg, téli idők beállnak, gon­doskodom a védtelen k.is ma­darak etetéséről. Évtizedek óta ezt teszem, de most saj­nos, kénytelen vagyok lemon­dani erről, mert a piacon na­gyon drágán, 30 forint/kilo- gramm áron lehet beszerezni a napraforgómagot, ami bi­zony három-négy nap alatt el is fogy7. Kora ősszel még le­hetett kapni az apró. fekete napraforgómagot, kilónként 10 forintért, de hetek óta már sehol sem árulják. Fájó szív­vel nézem a kihelj'ezett ete­tőimet, amelyet 30—40 cinke is felkeres —, de hiába, mert üresek. Bizonyára nemcsak én vagyok így, s ezért na­gyon szeretnénk, ha kaphat­nánk az újságon keresztül olyan címet — termelőszövet­kezetét, vagy termelőkét —, akiktől az olcsóbb apró nap­raforgómagot beszerezhet­nénk, megmenthetnénk az éhhaláltól hasznos és kedves madarainkat. T. K. Miskolc, Mélyvölgy utca 4. — Az emberek sorsának alakításában egyre inkább növekszik a vezetők felelős­sége. A jó vagy rossz gazda­sági döntés a korábbinál ér­zékenyebben érintheti, befo­lyásolhatja a dolgozók jöve­delmét. a vállalat fejlesztési lehetőségeit, ezért a közvéle­mény' figyelme is fokozottab­ban a vezetői munkára irá­nyul. Borsod megyében a szakértelmiség kétharmada irányító tevékenységet fe.jt ki, valamilyen vezetői posz­ton dolgozik, amely felelős­séget ró rá. Ebből következik, hogy az MTESZ váljék a ve­zetők sajátos otthonává, ad­jon állandó fórumot a válla­latok, szövetkezetek és intéz­mények vezetőinek. Nap, mint nap kényszerü­lünk igénybe venni különfé­le szolgáltatásokat. Ez jó do­log. Életszínvonalunk le nem becsülhető viszonylag magas színvonalát jelzi. Azért mon­dom mégis, hogy kényszerü­lünk, mert a szolgáltatások többsége nem tartott lépést az igények növekedésével. S ebből gyakorta származnak apróbb-nagyobb bosszúságok. Persze, amikor ezekről be­szélünk, véleményt mondunk, botorság lenne megfeledkez­ni arról, hogy többnyire nem szándékosan bosszantanak fel bennünket. A szolgálta­tások átlagos színvonala gaz­gazdasági fejlettségünket tükrözi. Amely, mint tudjuk, közepesnek mondható. A fel­háborodás sok esetben azért jogos, mert a közepes szín­vonalat gyakran lerontja a szolgáltatásokat nyújtó vál­lalatok dolgozóinak hanyag­sága, udvariatlansága. Nem­egyszer szakértelmük hiá­nya, máskor egyszerűen a szervezetlenség, vagy a meg­játszott hatósagosdi. Mert, ahol a legnagyobb az elma­radás az igényektől, ott a szolgáltató gj'akran nem szolgáltatónak, hanem ható­ságnak érzi magát. És e mi­nőségében egzecíroztat, kiok­tat, szaladgáltat bennünket. Amikor kegyet gyakorolnak a megbízó tisztességes kiszolgá­lása helyett, bizony kiszolgál­tatottnak érezzük magunkat. Lássunk néhány példát a sok közül. Az áramszolgál­tató vállalat, díjbeszedőit szigorúan munkaidő alatt küldi a lakásoki-a. Bedobják az értesitést. Azután irány Diósgyőr, — hétfő kivételé­vel, — ahol az egyébként jól működő cég házipénztá­rában fizethet a dolgozó. Naponta fél tizenegy és öt óra között. Persze csak ak­kor, ha tudjuk mikor van az ebédidő, amikor is szünetel a befizetés. A kicsiny' helyi­ségben állandó a sorbanál- lás. öregeknek, rokkantak­nak két apró széket tettek ki. A többiek ácsoroghatnak. Miért nem hagj'hat az ér­tesítés mellett csekket a díjbeszedő? (Ha már nem akkor jön, amikor vélhető­leg otthon van valaki a csa­ládból?) Csak! Csekken nem fogadnak el befizetést. Mi­ért; nem? Mert nekik így ké­nyelmesebb. Az ügyfél nem rendezheti számláját a la­kásához közeli postán. Egy­két órát rá kell szánnia a közlekedésre. sorbanállásra. Így volt ez a gáz díjbesze­déssel is. De azt már végre jobban szervezik. Gelka: az alkatrészellá­tás rossz. Mondjuk, erről nem ők tehetnek. De arra mit mondjunk, amikor a hi­bás lemezjátszót vag.v egj'e- bet tessék- lássék javítják csak. Pár nap múlva ugj’an- azzal a bajjal vissza kell vinni. Vadonatúj, háromezer forintos lemezjátszómat har­madszorra kellett rövid időn belül visszavinnem. Közöl­ték, túl igényes vagyok, ter­mészetes, hogy egy ilyen olcso készülék zakatol. Ami­kor ragaszkodtam hozzá, küldjék be a minőségvizsgá­ló intézethez, — csodák cso­dája — megcsinálták úgy', hogy azóta sem zakatol. Nem lehetett volna elsőre alaposabb munkát végezni ? Patyolat: nem én vagyok az egyetlen, akit leszidtak, megszégyenítettek. Miért ho­zok pecsétes ruhát, piszkos ágymeműt, törülközőt? És útálattaű fintorogva lökdös- ték arrébb, amikor magya­rázkodtam: hiszen azért ho­zom, mert nem tiszta. Am amikor új öltönyöm cédu­lájára azt Írták: kopott, pe­csétes, erősen használt, fele­lősség nélkül... s azt mer­tem állítani, hogy ez nem igaz, — zokon vették. Való­ban tűrnünk kell, hogy a felületes munkát előre be­kalkulálják? Eldugult a W. C.-lefolyó. Szerelőt hívtunk. „Le kell kapni az ülőkét” — tájé­koztatott a szakember —. Rendben. Igen ám — foly­tatja de ha közben eltörik a csésze, magának kell újat venni 1 Felelősséget nem vál­lalunk !... Elromlott az automata mo­sógép. Garanciális. Jön a szerviz. Be kell y'inni a mű­helybe. Tessék, vigyék. Fel­kapják. Gurtni, minden szál­lító segédeszköz nélkül. Nyögve, szuszogva elindul­nak le a lépcsőn. A gép va­lóban nehéz. Nézem az ab­lakból : begyömöszölik egy Trabantba, amely már du­gig van hasonló masinákkal. Két hét múlva hozzák. A va­donatúj gép köpenyének éle­in kikandikál a csupasz le­mez. Oldalán karcolások tömkelegé. A fejemhez ka­pok. Ja, — így a válasz — nincs megfelelő kocsink a szállításhoz. — Reklamálok. Ismét elviszik, hasonló mód­szerrel. Tíz nap múlva meg­kapom lefestve. Festék or- rán-száján. Vajon mennyit adna érte a bizományi? — nézem keseregve. Cipőjavító ktsz: Leesett a csizma sarka — kedves mester, erősítse már meg egy jól irányzott facsavar­ral — kérem. Hümmögés. Forgatja jobbra, balra. Fe­jét csóválja. — Azt kérem nem lehet! Ugyan miért? — Hát először is. Ez ugye műanj'ag sarok. Mi van ha szétreped a csavartól? — De drága mester! Én igazán nem értek hozzá, azért, gondolom, ha előtúr­nák a helyét, nem reped szét. — Nem dolgozunk mi fú­róval, uram. — Jó, akkor az én felelős­ségemre hajtsák be azt a csavart. — Akkor sem lehet — így a válasz —, mert nincs fa­csavarunk 1 Már bánom, hogy mesternek szólítottam, hisz a kontár nevet sem ér­demli. Hazarohanok, becsa­varozom a sarkat. Egyórá­nyi rimánkodás, tehetetlen­kedés után két perc alatt rendben van a csizma. Nem folytatom a sort, folytathatná bárki. Egyet azért nem értek. E szolgál­tatók naponta kerülnek ma­guk is a pult túloldalára. A cinészt is bosszantja a gel- lcás és fordítva. Miért nem veszik észre: maradna az apró bosszúságokból elég akkor is, ha mindenki fi­gyelmesebben, becsülettel végezné a dolgát. De mégis­csak kevesebbet fájna a fe­jünk. Miért mindegy nekik? Kovács György Attila II szakszervezetek a map gazdálkodásáról (Folytatás az 1. oldalról) A vitában számos felszó­laló fogalmazta meg vélemé­nyét az elmúlt év gazdálko­dásáról és az idei főbb ten­nivalókról. Az Északmagyar­országi Vegyiművek szb-tit- kára egj'ebek között a szo­cialista munkaverseny-moz- galomban rejlő lehetőségek­ről. a verseny nagy' lendítő­erejéről beszélt. Elmondta hogy a mozgalom formális jegyeinek megszüntetésére törekednek. A múlt évben például bevezették az üze­mek és a kollektívák között folyó verseny negyedéven­kénti értékelését és a terv- feladalokj^ illatve a vállalá­sok teljesítésében kitűnt lcol lektívákat. szocialista brigá dókat kitüntették. Csak a? elmúlt esztendőben negyed- millió forintot fordítottak a termelési feladataikat ki­válóan teljesítők jutalmazá­sára. Ez a módszer bevált, jól segítette a vállalat éves -tervelőirányzatának valóra váltását. A Szakszervezetek megy'el Tanácsa az ülésen állásfog­lalást fogadott el, amelyben egyetértését fejezte ki a Borsod megyei Tanács 1982. évi költségvetési és fejlesz­tési tervével, amely össz­hangban áll a középtávú terv irányelveivel, a rendel­kezésre álló anyagi, műsza­ki lehetőségekkel. A Szakszervezetek megy'el Tanácsa az ülésen elfogadta az SZMT 1982. évi munka- programját. az elnökség és a titkárság első félévi mun­katervét. Ezt követően Tóth József, az SZMT vezető tit­kára a testület két ülése kö­zött végzett munkáról tájé­koztatta a résztvevőket. Altivaiilés az MIESZ-íien

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom