Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-21 / 17. szám

1982. január 21., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Nyugdíjas vagy aktív dolgozó, idős vagy fiatal, asszony vágj' leány, legyen bárkiről is szó, mindig bi­zalommal fordul tanácsot, segítséget kérni (ha úgjr hozza a som) Papp Bélá­hoz. a főbizalmihoz. A most 38 éves tisztségviselő meg­tiszteltetésnek tekinti meg­bízatását, amit a Volán 3. sz. Vállalatnál a dolgozók, a szakszervezeti tagság aka­ratából kapott. Ennek meg­felelni nem könnyű fel­adat, de nem is lehetetlen. — Az első dolog, amit soha nem szabad elfelejte­ni: nincs kis ügy, nincs nagy ügy. csak ügy van ... — mondja. — Mindenki gondjával, bajával foglal­kozni kell. Azt soha nem mondom, nem mondhatom: ez engem nem érdekel ... S mert minden érdekli, mindenre figyel, a vállalati ..hivatalos” fórumok is fi­gyelnek rá, kérik közremű­ködését, véleményét. Soha nem kerülik meg, tisztelet­ben tartják a bizalmiak tör­vényesen is biztosított jog­körét és szerepét. A múlt év tavaszán például — a bérrendezések idején —, amikor elkészült a végleges dokumentum arról, hogy ki mennyi emelést kap. az ok- mánvról már csak a főbi­zalmi aláírása hiányzott. (Enélkül ugyanis gyakorla­tilag érvénytelen a döntés.) Papp Béla még egyszer alaposan áttanulmányozta a 'istát, a nevek mellett szé­nák hozzá. Hat osztály 465 dolgozója ügyes-bajos dol­gait képviseii a munkába járással összefüggő kérdé­sektől a lakásproblémákon át mindenben. Egy alkalommal a vidék­ről bejáró dolgozók fordul­tak hozzá: segítsen abban, hogy munkaidejük később kezdődjön, amit nem első­sorban kényelmi, hanem olyan objektív tényezők is indokolnak (különösen té­len), mint a közlekedés. Szívesen emlékszik vissza Héczei Gyula lakásügyére, ami kedvezően oldódott meg. Ugyanezt mondhatja el Takács Lászióné lakás­ügyéről is, akinek az úgy­nevezett „beugróhoz” je­lentős anyagi támogatást tudott adni a vállalat. Aki név szerint ismeri Papp Bélát, nevén szólítja, aki pedig csak mint szak- szervezeti tisztségviselőt is­meri, úgy beszél róla: a fő­bizalmi ... Elmondható ró­la: mindenki ismeri, már csak azért is. mert 16 éve dolgozik a vállalatnál, je­lenleg a gondnokság cso­portvezetője. Nap mint nap sok-sok emberrel találkozik. Sok-sok ügyes-bajos dolgot jegyez fel, amit igyekszik a lehető legrövidebb úton. a törvényes rendelkezések­nek megfelelően elintézni. Azt vallja: — E megbízatásnak csak szívvel-lélekkel lehet eleget tenni. Tóth Ferenc liős emberek napköziben A sátoraljaújhelyi járás ta­nácsai és egészségügyi dolgo­zói eddig is szívükön viselték az életben elfáradt, magukra maradt idős emberek ügyét, de ez idén, az idős emberek nemzetközi évében különösen nagy gondot fordítanak a ve­lük való törődésre. Bizonysá­ga ennek többek között az is, hogy az öregek napjának, majd hetének megrendezése jó két évtizeddel ezelőtt Zemplénben kezdődött. s ugyancsak szép eredménnyel járt az öregek számára a napközi otthonok létrehozá­sa is. A járás községeiben XI, to­vábbá Sátoraljaújhelyen 1, Sárospatakon 2 öregek nap­közije működik. A két vá­rosban összesen 100, a közsé­gekben pedig 295 idős ember jár napközibe. Cigándon és Tiszakarádon a hét minden napján, a többi községben csak hétköznapokon fogad­ják az öregeket, akik napi háromszori étkezésben része­sülnek. Tiszakarádon, Tolcsván és Vajdácskán bevezették a szo­ciális étkeztetést is. Ezt azok veszik igénybe, akik betegség vagy járóképtelenség miatt nem tudják a napközi otthont látogatni. w Di sütőipari termékek Űj termékként gyártja a Vas megyei Sütő- és Édes­ipari Vállalat a csomagolt képviselőfánkot, a kakaós, a citromos és a lekváros pis­kótatekercset, a tiroli almás rétest, a mákos pitét, a túrós és mákos buktát, és a tejes- lángost. Rövidesen forgalom­ba kerül az Isis töltött tea­sütemény, a rumzselé és a mazsolával készült csemege­mézes, valamint az őrségi ne­vet viselő teasütemény is. Szakszervezeti élet Á főbizalmi Á dióhéj is érték Az abaújszántói Csonthéjas Feldolgozó Üzemben hosszú időn át csak a moej'oró, a barackmag és a dió belének értékesítése hozott hasznot A közelmúltban azonban meg­változott a helyzet: a szak­emberek rájöttek, hogj’ a dió héja is komoly értéket kép­visel. Ezt az értéket meg is lehet sokszorozni. Mégpedig úgy. hogy megdarálják, az- tá.. pedig briketté oréseiik a dióhéjat. Ennek gyakorlati kivitelezése eevelőre még csak terv. A dióhéj külföldi érté­kesítését viszont már meg­kezdték. A képen balról jobbra: Papp Béla főbizalmi, Gyurcsó Ber­talan lakatos, Kiss Tóth András lakatos, Madácsi Lajos mii- vezető és Kerekes László lakatos Városi kényelem a lattan Reich Sándorné villamosvezető: „Tavaly még for- Varga Jánosné: „Tizenhat éves koromtól árulok ró teával melegíthettük magunkat..itt.” Milyen is a tél?..* Hárman a hidegről replő összeget, s úgy hatá­rozott: addig nem írja alá a papírt, amíg az anyaggaz­dálkodás három dolgozójá­nál nem változtatnak az összegen, amit ö, a főbizal­mi kevésnek talált. Érveit az arra illetékesek elfogadták, kifogásait jogos­nak ítélték. Abban állapod­tak meg, hogy az, erre a célra tartalékolt keretből két hónap múlva — vissza­menőlegesen — kifizetik az eredetileg megállapított és az új összeg közötti külön- bözetet. Természetesen nemcsak ilyen, vagy hasonló ügyek­ben jár el, hanem — igen gyakran — a legsajátabb egyéni ügyekkel is bekopog­A Régi Vór nevű étterem és presszó épülete, ahol ünnepélyes ren­dezvényekre is sor kerül A moldáviai Peresze- Q csino település szov- hoz-nagyüzeme szőlő- termesztésre szakosodott. A gazdag terméseredményeiről híres falu életében jelentős változások mentek végbe az utóbbi években. Az új tele­pülésfejlesztési terv szerint befejezték a falu rekonstruk­cióját, aszfaltozták az utakat, új családi házak, szolgáltató központ, üzletek épültek. A közelmúltban adtak át egy 1200 férőhelyes új iskolát Felépült egy több lakásból ál­ló pedagógusház, a mezőgaz­dasági szakembereknek pedig családi házak. Az új pihenő- és kultúr- park egyedülálló a köztársa­ságban. Nem kényeztet el bennün­ket az időjárás. Íj. éti den pél­dául; retniel 8 órakor-Miskol- con mínusz 17.1 Celsius-fokot mutattak a Hőmérők. Szidjuk a hideget, pedig ilyenkor van neki itt az ideje. Igaz, ma­napság már alig tudunk el­igazodni ezen a fránya idő­járáson, mert ha (télen) hi­deg van, az a baj, ha (nyá­ron) meleg, az nem tetszik, összegezve: tél van, ilyenkor hidegnek kell lenni. Majd­csak elmúlik ez is ... Akik a legjobban a bőrü­kön érzik ezt a cudar időt, * érdekes módon nem panasz­kodnak. Reich Sándorné vil­lamosvezető reggel 7 órakor állt szolgálatba. A tenyérnyi vezetőfülke ajtaját kinyitva egy pillanatra mintha meleg áramlana ki az utastérbe. — Igen, — bizonygatja —, fűtik a kocsik vezetőfülkéjét, üe azért nem árt felöltözni. A fűtött fülkében — csak saccra — lehet úgy 8—10 fok a hőmérséklet. Lényegesen magasabb, mint a kinti mínu­szok, ám ahhoz képest, hogj' a szolgálat, reggel héttől dél­után fél háromig tart — el­Majzik Tamás: „Bizony, jól fel kell öltözködnünk." képesztően kevés. Elkél tehát a vastag sínadrág, sofőrbun­da, s a többrétegnyi pulóver. — Tavaly még foi'ró teá­val melegíthettük magunkat, ám az idén már nincs meg ez a lehetőség ... Nos, hogy miért, egyszerű: rendelet szabályozza, hogy egy-egy dolgozónak mennyi időt kell szabadban töltenie ahhoz, hogy védőitalként for­ró teát kaphasson —- kaptuk a Miskolci Közlekedési Vál­lalattól az információt. Rá­adásul a vezetőfülkéket is fű­tik. Nos, csak egy aprócska megjegyzés: gyanítható, hogy a szóban forgó rendelet va­lamikor a nyár környékén születhetett meg, s talán az is remélhető, hogy , az illeté­kesek a jövőben — figyelem­be véve azon egyszerű tényt, hogy most a tél tényleg olyan, amilyennek lennie kell — ru­galmasabban kezelik a kér­dést. Mármint a teát. Van, ahol könnj’ebb. A Bú­za téri benzinkút dolgozói, ha akarják, ha nem, lényegesen többet tartózkodnak kint a szabadban, mint a villamos­vezetők. S ha nincs forgalom, behúzódhatnak egy-két perc­re fedett helyre, ahol meg­melegedhetnek. Habár erre tegnap délelőtt nem sok ide­je volt Majzik Tamásnak, hi­szen — ki tudja miért — egymást érték az autók. — Kilencórás a műszak, * bizony jól fel kell öltözköd­nünk, ha nem akarunk le­fagyni — mondja a fiatalem­ber. — Nemigen lehet kü­lönbséget tenni a téli és a nyári forgalomban, viszont ez vitathatatlanul kellemetle­nebb. Érthető is, hiszen a gép­járművek tankolása mellett rengetegen érkeznek fűtőola­jért a kúthoz, és ugye, a ve­vőt ki kell szolgálni... Pár méterrel arrébb, a Bú­za téri piacon csak a „meg­rögzött” árusok állnak kint a standokon. Mint Varga Já­nosné, aki — mondják szom­szédai —, ha esik, ha fúj, szinte minden reggel elindul Arnótról Miskolcra. — Tizenhat éves koromtól árulok itt. de bizony ilj'en kemény idő csak elvétve akadt — mondja a hatvan­nyolc éves Margit néni. — Hogy megéri-e? Tudja, egye­dül vagyok, otthon csak a kályha vár. Hát bejövök, mit tehetnék? Ebben az időben csak délig bírom, azután ösz- szepakolom a portékát és in­dulok haza. Elmúlik majd ez a tél is, mint eddig mind­egyik. Csak egészség legyen, meg erő, a többi már nem érdekes ... (pusztafalvi—fojtán) A moldáviai Pereszécsino falu egyik új utcája

Next

/
Oldalképek
Tartalom