Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-19 / 15. szám

ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 2 1982. január 19., kedd Lengyel lap a párt helyzetéről A Nemzeti Megmentés Ka­tonai Tanácsának létrejötte, a szükségállapot bevezetése szétzúzta Lengyelországban az ellenforradalmi erőket, de önmagában nem oldotta meg azokat a problémákat, ame­lyeket a történelem állított a lengyel kommunisták elé — mutat rá a Zolnierz Wol- nosci hétfői számában. Az írás hangoztatja: a politikai harcban elképzelhetetlen a fegyverszünet. A harc ered­ményes megvívásához pedig egységes, ideológiailag edzett pártra van szükség. Amikor egységről beszélünk — mutat rá a lengyel hadsereg lapja —, akkor azon ma nem-a het­venes évekre jellemző egy­séget értjük, hanem azt az egységet, amely a marxizmus —leninizmus megdönthetet­len alapelvein, a lengyel kom­munisták internacionalista hagyományain, a nemzeti sa­játságokhoz alkalmazkodó kezdeményezésen alapul. Az utóbbi időben sokan el­hagyták a pártot. Egy részük nem bírta ki a válságos hely­zetben rá nehezedő terheket, másokat maga a párt bocsá­tott el. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy azok is el­távozhassanak a párt sorai­ból, akik konformista állás­pontra helyezkedtek, féltek nyílt harcot folytatni a párt védelmében munkahelyükön, a társadalmi és politikai szervezetekben, bebizonyítot­ták, hogy nem nőttek fel ah­hoz, hogy kommunistának nevezhessük őket. December 13-án, a szükség- állapot kihirdetésével Len­gyelországban ismét a kom­munisták kezébe került az ország irányítása. A Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa a LEMP IX. kongresszusán elfogadott program megvaló­sításán dolgozik. Természete­sen olyan mértékben, ami­lyen mértékben ezt az alkot­mány alapelveinek megtartá­sával kihirdetett szükségálla­pot körülményei lehetővé te­szik. A lengyel hadsereg lapja leszögezi: a nemzetközi re­akció célja az volt, hogy Len­gyelországot a szocializmus ellen folytatott politikai ak­namunka eszközévé tegye, és felhasználja a Szovjetunióval szemben vívott harcban. Ügy tűnik, hosszú időnek kell még eltelni addig, amfg ezek a körök megértik, hogy Len­gyelországban soha nem lehet visszatérni a december előtti állapotokhoz. Á soko’dalú nád Hiba lenne azt hinni, hogy miként az épületek tetejéről eltűnt a nád, akként az élet más területein is nél- külözhetővé, elfelejtetté vált ez a növény. Szó sincs róla, sőt az utóbbi évek során egyre keresettebb lett a nád mind belföldön, mind pedig külföldön, komoly de­vizabevételt hozván az or­szágnak. A nád igazi ottho­na a tavak sekély partvidé­ke. Hazánk jelentős nádte­rületekkel rendelkezik ugyan, mégsem tekinthetjük valamiféle jellegzetes ma­gyar növénynek, hiszen a környező országok — Ro­mánia, Jugoszlávia, a Szov­jetunió — nádtermelése sokszorosa a miénknek. Tény az, hogy Közép- és Kelet-Európa, valamint a Balkán természeti adottsá­gai különösen kedveznek e növénynek. Európa más te­rületein nincsenek jelentő­sebb nádterületek, csak fej - lett feldolgozóipar, mely csaknem teljes egészében tőlünk és szomszédainktól várja a nyersanyagot. A nád legnagyobb fel­használói az építőipar, a papíripar és a háziipar, de az utóbbi időben a vegyipar is „szemet vetett” erre a sokoldalú növényre. Az épí­tőipar kiváló hő- és hang- szigetelő-képessége, vala­mint súlyához viszonyíott nagy szilárdsága, teherbíró­képessége miatt kedveli a nádat. Nádszövet, nádpalló és nádlemez formájában használja fel. A papíripar a nádban levő jó minőségű cellulózt hasznosítja (cél­jainak a rosszabb minőségű nádtermés vagy a hulladék is megfelel.) A cellulóz nemcsak e módon haszno­sítható, hanem alkalmas eljárással elbontva tovább alakítható facukorrá, mely takarmányként szolgálhat, vagy erjesztés útján alkohol készíthető belőle. Ekként feldolgozva megsokszorozó­dik a nád értéke. A nád­termés betakarításának idő­szaka a hidegre forduló ősz és a tél. Képünkön: a jég hátán serényen dolgozó nádvágókat láthatunk. Fiija Frigyes Siszaistaeli !tMid Nagy-Brítannióban és Izlandon lett hivatalos látogatásáról Púja Frigyes külügyminiszter hazaérkezett Budapestre. A képen: a buda­pesti brit nagykövet üdvözli Púja Frigyest a Ferihegyi repülőtéren. Púja Frigyes külügyminisz­ter — befejezve Nagy-Bri. tanniában és Izlandon tett hi­vatalos látogatását —, teg­nap hazaérkezett Budapest­re. A magyar diplomácia ve­zetőjének fogadásán a Feri­hegyi repülőtéren jelen volt 3ryan George Cartledge, Nagy-Britannia és ívszak-Ír­ország Egyesült Királyság budapesti nagykövete. • Megemlékezés a feiiiipesli gettó felszabadulásáról A Magyar Izraeliták Orszá­gos Képviselete és a budapes­ti izraelita hitközség elnök­sége — a budapesti gettó fel- szabadulásának 37. évfordu­lója alkalmából — hétfőn délelőtt k'oszorúzási ünnepsé­get rendezett a Wesselényi és a Kertész utca sarkán levő is­kola falán elhelyezett em­léktáblánál. A kegyeletes megemlékezésen, amelyen ál­lami, párt-, tanácsi és társa­dalmi szervek képviselői is jelen voltak, Héber Imre, a MIOK elnöke mondott beszé­det, majd koszorúkat helyez­tek el. Ezt követően ugyancsak el­helyezték a kegyelet virágait a hősök templomának Wesse­lényi utcai árkádsorán levő emléktáblánál. Perez é felír lósziieete Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára táviratban mondott köszönetét Beonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének és Andrej Gromiko külügy­miniszternek a főtitkári poszt­ra történt megválasztása alkalmából küldött üdvözle­tükért. Az ENSZ főtitkára rá­mutatott: köszönti a Szovjet­unió ama készségét, hogy to­vábbra is kész mindenben támogatni a világszervezetet a béke és a nemzetközi biz­tonság megerősítéséért foly­tatott küzdelemben. A fii eliiváiaszlás else napja Üj rekordra számítanak Finnországban a kétfordulós elnökválasztás szervezői az első napon tapasztalt aktivi­tás alapján: arra, hogy a va­sárnap—hétfői elektorválasz­táson a szavazók részvételi kedve felülmúlja az 1962-es csúcsot. Vasárnap a Finn Köztársa­ság 3,9 millió szavazásra jo­gosult állampolgárának mint­egy 65 százaléka adta le vok- sát arra, ki legyen a beteg­sége miatt visszavonult Urho Kaleva Kekkonen utódját megválasztó 301 tagú elektori testület tagja. A Finnország­ban kialakult gyakorlat alap­ján — amely szerint hétfőn aktívabbak a választók —, arra számítanak, hogy túl­szárnyalják az 1962-es elnök- választás óta érvényes rekor­dot. Akkor a szavazásra jo­gosultak 81,5 százaléka járult az urnákhoz, most 86 száza­lék körüli részvételre számí­tanak. Az idő előtt kiírt választá­sokon. január 17—18-án csu­pán az elektori testület ösz- szetétele dől el. Ezt a fordu­lót — amely aligha ad.biztos választ a 8 nap múlva eldön­tendő kérdésre — azért kísé­ri nagy érdeklődés, mert min­denképpen jelzi, miként ala­kultak a pártok közötti erő­viszonyok a legutóbbi parla­menti és helyhatósági válasz­tások óta. Az első forduló idején az előrejelzések változatlanul a szociáldemokrata miniszterel­nököt tartják a legesélyesebb­nek. Mauno Koivisto kor­mányfő, ügyvezető elnök a választásokat megelőző tv- vitában a finn külpolitika változatlan továbbvitelét ígérte. Hacsak hétfőn este nem születik meglepetés, a pártok közötti erőviszonyok válhat­nak főszereplővé: ezektől függhet az új elnök szemé­lye. Talán éppen a jelöltek közötti verseny teljes nyitott­sága ösztökélte a finn vá­lasztókat arra, hogy minden korábbinál aktívabban ve­gyék ki részüket az elektor­választásból. Az első — nem hivatalos — végeredmény kedd hajnalban várható. Kiállítás a MuÉásirsegrői (Folytatás az l. oldalról) gazdag dokumentációs és fényképanyag segítségével munkásmozgalmunk e száza­di történetébe ágyazottan idézik fel a magyarországi osztályharc küzdelmes, sok véráldozatot is követelő évti­zedeit, s tudósítanak a Mun­kásőrség megteremtésének körülményeiről, a testület fel- készültségének, harckészségé­nek fejlődéséről. A bemutató anyaga érzékelteti azt a sok­irányú tevékenységet — a ki­képzés, a mindennapos segít­ségnyújtás, a tagok kulturá­lis életének egy-egy pillana­tát —. amely napjainkban jellemzi a testületet, s képet ad a Munkásőrség korszerű echnikai felszereltségéről is. Az április 3-ig nyitva tartó tárlat látogatói megtekinthe­tik a múzeumban a jubileum alkalmából készült, Riadó cí­mű dokumentumfilmet is. O lyan helyzetben, amire elsősorban az jellemző, hogy Washington igyekszik megnehezíteni, sőt, lehetet­lenné tenni a nagy nemzetközi dialógus folytatását, őszinte öröm forrása, ha ezzel az irányzattal ellentétes előjelű hír lát napvilágot. Most ez történt: amint azt a hír- ügynökségek jelentették, a szovjet fővárosba utazott Jana- gija Kenszuke japán külügyminiszter-helyettes, hogy részt vegyen a január 20-án és 21-én sóira kerülő szovjet—japán külügyi konzultációkon. Bár a Távol-Kelet pillanatnyilag nem tartozik a föld­kerekség „forró tűzfészkei” közé, a feszültség ebben a ha­talmas és stratégiailag nem túlbecsülhető fontosságú tér­ségben is jól érzékelhető. Elég egy pillantást vetnünk a térképre ahhoz, hogy felmérhessük, mit jelent a térség — és a világbéke — szempontjából két szomszédos ország, a Szovjetunió és a Japán Császárság viszonya. Bár ezt a viszonyt az amerikai hidegháborús erőfeszíté­sek és bizonyos továbbélő japán nacionalista tendenciák miatt a második világháborút követően mindmáig nem szabályozza békeszerződés, a Szovjetunió — egyetemes po­litikájának megfelelően — a két ország közötti jóviszonyt szorgalmazza és szorgalmazta is mindig. A másik fél részéről ez a szándék sajnos, sosem bizo­nyult egyértelműnek. Igaz, ehhez eleinte az amerikai meg­szállás, később pedig a washingtoni befolyás is alaposan hozzájárult. Az enyhülési folyamat esztendeiben úgy tűnt, a gazdaságilag villámgyors léptekkel haladó Japán is szí­vesen kiveszi részét a folyamat gazdasági-politikai áldásai, ból. A felkelő nap országában meghirdették az „egyenlő távolság” elvét. Ez elsősorban annyit jelentett, hogy Japán igyekszik távolmaradni mind a szovjet—kínai, mind a szovjet—amerikai konfliktusoktól. Ez az alapállás jót tett a szovjet—japán viszonynak. Sok jelentős gazdasági megállapodás született és rendszeressé váltak a magasabb szintű találkozók, beleértve— 1978-ig — a külügyminiszteri találkozókat is. A brutálissá növekvő amerikai nyomás és bizonyos belpolitikai változások együtthatása japán részről megszakította ezt az örven­detesen szélesedő párbeszédet. Hosszabb és meglehetősen fagyos szünet után (1979-ben még Firjubin külügyminiszter-helyettes tárgyalt Tokióban), 1981. őszén, az ENSZ-köz,gyűlés ülésszakán csillant fel a remény a folytatásra: ebben állapodott meg Szonoda Szu- nao akkori japán külügyminiszterrel szovjet kollégája, Andrej Gromiko. S bár vannak nyugtalanító jelek is, az enyhülés minden híve reméli, hogy a két nagy ország kap­csolatára a jövőben nem az ellentétek, hanem a párbeszéd folytatásának megnyilvánulásai lesznek a jellemzők. A KGST V. B. 12. ülése (Folytatás az 1. oldalról) A gépipari együttműködés továbbfejlesztéséről, az élel­miszer-termelésről és számos más kérdésről tanácskozik keddtől Moszkvában a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának Végrehajtó Bi­zottsága, hazánk állandó képviselője, Marjai József miniszterelnök-helyettes el­nökletével. A gépipar fejlesztése, a sokoldalú szakosítás és koo­peráció fokozott megvalósítá­sa, a gépgyártás gyors üte­mű korszerűsítése kiemelt feladatot jelent a tanácsban részt vevő országok számára. Korábban már több területen meghatározták az együttmű­ködés, a fejlesztés fő irá­nyait. A jelenlegi ülésen a végrehajtó bizottság a többi között a precíziós öntödei és fémmegmunkáló gépek gyár­tásának, a mezőgazdaság komplex gépesítéséhez szük­séges gépsorok, az élelmiszer- ipari nyersanyagok feldolgo. zásához szükséges korszerű rendszerek előállításának fej­lesztését vitatja meg. Egy másik fontos terület,, amely a tanács legutóbbi ülés­szakának napirendjén szere­pelt, az élelmiszer-termelés. A végrehajtó bizottság jelenlegi ülésén megtárgyalja, hogyan javítsák az élelmiszeripari termékek minőségét, miként növeljék az élelmiszeripar el­látását megfelelő nyersanya­gokkal, alapanyagokkal, kor­szerű és nagy teljesítményű gépekkel. Áttekintik a vb ülésén a KGST állandóan szélesedő nemzetközi kapcsolatainak alakulását, együttműködését más nemzetközi gazdasági szervezetekkel. Napirenden szerepel a bizottság két évre szóló munkaterve is. A végrehajtó bizottság ülé­se csütörtökig tart. I ff rmm 0 0 m p nm g r Időjárási korkép Az Egyesült Államokban — főleg annak északi és keleti részén — immár tíz napja tartó szokatlanul hideg idő­járásban eddig 263 ember vesztette életét. Vasárnap a Minnesota ál­lambeli Embarrasban mínusz 43 Celsius-fokot mért a hi­vatalos meteorológiai szolga lat. de „fagyálóbbnak” mon­dott hőmérők tulajdonosa’ esküsznek arra, hogy volt az 50 fok is. Chicagóban mínusz 30-ig, New Yorkban mínusz 19-ig süllyedtek a higanyszá­lak, de New Yorkban ezt leg­alább 40 . foknak érezték az emberek, mert igen erős volt a szél. Wisconsinban több helyer zavarok voltak a fűtésben, mert a fűtőolaj is kocsonyá­vá sűrűsödött a tartályokban. Még a viszonylag délen fek­vő Tennessee államban is befagvott számos fontos víz­vezeték. Eközben nyugatabbra. t> Sziklás-hevvség vidékén ma­gas és alacsony nvomá.sú 'égtömegek olyan viharosan keveredtek egymással hogy a szél háztetőket sodort el, vil­lanypóznákat szakított ki he­lyükből és sodort tova játszi könnyedséggel. Wyomingban a száraz, meleg levegőjű or­kán sebessége elérte a 160 ki­lométert óránként. Ebben az államban a repülőtereket is le kelleti zárni. Az NSZK nagy részén hét­főn továbbra is rendkívül rosszak voltak a közlekedési viszonyok. A sűrű ködben a látótávolság helyenként 20 méterre csökkent, és a Stutt­gart—müncheni, valamint a heilbronn—stuttgarti autó­pálya egyes szakaszain el­akadtak az autók. Sok közúti baleset történt, számos te­hervonat kisiklott. Személyi sérülésekről és anyagi kárról még nem állnak rendelkezés­re adatok Vasárnan a Francia-Alook- ban három hegvmáczé ször­nyethalt. négven súlvosan megsebesültek. A csonort egy befagyott vízesésen aka- 'át­kelni. de e«V kéttobnác ' darab hirtelen levá'* - be­szélve.? heevoldalbé1 nana alá temetett három franciát, két nőt és egy férfit / • /

Next

/
Oldalképek
Tartalom