Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-17 / 14. szám
1982. január TL, msómop ESZAK-MAGYARORSZAG S a szállítók helyzete Módszerek, tapasztalatok az ÉPFU-nál Egy beszélgetés alkalmával érdekes dolgokat említett dr. Lénárt József, a 3. számú EPFU igazgatója, akivel a mindennapi munkáról váltottunk szót. — A nehezebbé vált gazdasági környezet nem csupán egyik-másik termelőüzemet sújtja, mi is lépten- nyomon érezzük a kedvezőtlen hatásokat — mondta az igazgató. — Különösen a múlt év első felében volt bizonytalan a helyzetünk. Köztudott, hogy üzemegységünk alapvető feladata az építőipar szállítási igényeinek kielégítése. Nos, az ágazat ezúttal nem terhelt meg túlságosan bennünket feladatokkal. Több mint hatszáz gépkocsiból átló járműparkunk egy részét — mindenekelőtt speciális rendeltetésű tehergépkocsikat —, az év elején nem voltunk képesek megfelelően kihasználni, pedig dolgozunk Borsodban, Heves, Hajdú és Szabolcs megyében egyaránt Nem nyugodtunk bele — Végül is, hol szereztek munkát-? — Arra kényszerültünk, hogy átlépjük a megyehatárokat Mivel a nagy-beruházások országosan csökkentek, ez maga után vonta egyes építőanyagok — így például a cement, s a különféle betonelemek ■—■ iránti igény mérséklődését De házgyári termékekből sem kellett any- nyit fuvarozni, mint a korábbi években. — Természetesen nem nyugodhattunk bele abba, hogy a rendelkezésünkre álló szállítóeszközök egy része munka nélkül maradjon. Addig talpaltunk, amíg Budapesten cementszállításra kaptunk megbízást. Ügy látszik, a fővárosban nagyobb az igény cementből, vagy pedig szállítóeszköz volt kevés. Lényeg az, hogy dolgozhattunk. Átlagosan nyolc-tíz gépkocsink fuvarozta a cementet hónapokon keresztül. — Ez egyben azt is jelzi, hogy a piackutatás mindinkább előtérbe került az ÉPFU-nál? — Má már nem tudunk létezni nélküle. Ezért is kapta forgalmi-kereskedelmi osztályunk legfőbb feladatul a szállíttatókkal való kapcsolat bővítését, az úgynevezett fehér foltok felkutatását. — És sikerült? — Hagyományos szállító- járműveink kihasználásával tavaly sem volt különösebb gondunk. Problémát jelentett viszont a speciális szállítóeszközök viszonylag alacsony teljesítménye. Az ebből származó veszteséget, bármennyire is igyekeztünk, nem tudtuk teljes egészében ellensúlyozni. Persze, azért tettünk egyet-mást nehézségeink csökkentése érdekében. Például, a múlt év utolsó há'- rom hónapjában sikerült elérni, hogy több mint tíz, házgyári térelem szállítására szolgáló gépjárművünk dolgozott Budapesten, általában kétműszakos munkarendben. — Ugyanakkor egy kicsit kitekintettünk a világra is — folytatta a gondolatsort az igazgató. — Igaz, egyelőre csali egy Mixer-kocsival, de már dolgoztunk Bécsiben is. Azt a gyakorlatot szeretnénk meghonosítani, ha egy építőipari vállalat külföldön vállal munkát, mi is jelentkezünk szolgáltatásunkkal. Ez olykor már eredménnyel járt. — Lehet, hogy a múlt évi gondok az idén is megismétlődnek? — A speciális szállítójárművek teljes kihasználására várhatóan 1982-ben sem nyílik lehetőségünk. Hogy továbbra is talpon maradhassunk, a gazdálkodás egyéb területein kell a múlt évihez hasonló eredményeket 'felmutatnunk. így, mindenekelőtt tovább kell javítanunk a költséggazdálkodást, még fokozottabban ki kell használnunk az üzem- és munkaszervezésben rejlő lehetőségeket.. A hatékonyság növelését célozza az a törekvésünk is, hogy lehetőleg minél több munkahelyen bevezessük a teljesítmény szerinti bérezést. Tavaly, mintegy 150— 160 karbantartó állományú dolgozóval bővült a teljesítményben foglalkoztatottak köre. Külön ösztönző rendszer — Ilyen nagy szállító vállalatnál fontos tényező az energia-, illetve üzemanyaggazdálkodás. Hallhatnánk erről bővebben? — Az ÉPFU-nál vállalati normát dolgoztunk ki az üzemanyag-felhasználásra, s ez lényegesen szigorúbb, mint az országos előírás. Tudatos volt ez részünkről, hiszen üzemegységünkben ax éves energiaköltség meglialadja a 120 millió forintot. Tehát a legcsekélyebo megtakarítás is döntően befolyásolhatja gazdálkodásunkat. Külön ösztönző rendszert léptettünk életbe az üzemanyag-felhasználás mérséklésére. Ennek megvolt az eredménye: tavaly üzemegységünkben a tervezetthez képest mintegy ötszázalékos meg takarítást értünk el, melynek értéke hatmillió forintra tehető. A megtakarításból bizonyos összeget — ez esetben 1,7 millió forintot — visszafizettünk az arra érdemes dolgo- zóiatak, gépkocsi vezetőknek. Bakó Pétéi- eementszállító gépkocsivezető ötezer, Klebo- vich Pál pedig több mint négyezer forint jutalmat kapott egyetlen negyedévre. Sok olyan gépkocsivezetőnk van, akik 2—3 ezer forintot vehettek át üzemanyag-megtakarítás címén. Érdemes tehát takarékoskodni. — Minden jó, ha a vége jó — tartja a közmondás. — Igen, ez üzemegységünkre is vonatkozik — újságolta az igazgató. — Bármennyire is nehéznek bizonyult a múlt esztendő, év végére .sikerült megfelelő nyereséget, illetve részesedést biztosítanunk, ami fedezetül szolgált egy elfogadható, mintegy hatszázalékos becszánvonal-növelés- re. — Sokszor éthang ziV:, hogy r982-ben minden eddiginél nehezebb körülmények között kelt majd gazdálkodni. Hogyan vélekedik erről az üzemegység igazgatója? Nyitott tervet készítünk — ML sem vagyunk túlzottan optimisták, számolunk azzal, hogy rövid távon neon javulnak a gazdálkodás feltételei, sőt a külső és a belső piac változásai további nehézséget gördí thelnek munkánk elé. Arra sincs kilátás, hogy a beruházási piacon élénkülés következik be, így több szállítási feladatot kapunk az építőipartól. Ezért döntöttünk úgy, hogy 1982- ben nyitott tervet készítünk s ezzel megteremti ük az évközben! változtatás, feladatmódosítás lehetőségét. Tehát igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni a körülményekhez, a gyakran változó szállítási igényekhez. lovas Lajos A daru és a kokillák A Lenin Kohászati Müvek új gyáregységében, a kombinált acélműben alapvetően más technológiával állítják elő a nyersvasból és az adalékanyagokból az acélt, mint azt a „martinban” tették. A gyártás befejező folyamataihoz azonban a korábban használatos kokillák „testvéreit" alkalmazzák - a folyékony acél ezekben az öntöttvas formákban szilárdul meg, s a bugák belőlük kikerülve jutnak tovább o hengersorokra. Az új üzemcsarnokban — mint az képünkön is látható — korszerű, nagy teljesítményű gépek segítenek az anyagok mozgatásában. A megtisztított kokillákat speciális daru rakja kocsira, amely alkalmazási helyükre, az öntőcsarnokba szállítja azokat. Fotó: Laczó József Színvonalas i ellátá (Folytatás az 1. oidairöl) Sőt, a szakképzettség olyan színvonalú, hogy szinte az elhelyezkedés okoz nehézséget, hiszen legtöbben már a második szakképesítés megszerzéséért fáradoznak. A város felnőttvédelmi szociális gondozásának, a bölcsődék ellátásának, a közegészség- ügyi és járványügyi munkának közvetlen irányítója a tanács egészségügyi osztálya, amelynek vezetője a rendelőintézeti főorvossal közösen, rendszeresen ellenőrzi, koordinálja a helyi feladatokat. 1975-től négytagú, úgynevezett Intézeti Etikai Tanács is működik, amelynek feladata kiterjed az egész egészségügyi ágazatra, ellenőrző, felügyeleti hatáskörrel. Az üres szakorvosi állásokkal ellentétben Lenin város ban kimagaslóan jó az üzemorvosi ellátás. És bár a körzeti orvosi rendelőkben meglehetősen hosszú ideig kell várakozniuk a betegeknek. ennek ellenére az egészségügyi ellátásra ez ideig nem volt panasz. Ezt a megállapítást egy 1980-ban készített, öt évet átfogó vizsgálati anyag eredménye is igazolja. A vizsgálatok szerint 8300 hívásból 1537 esetben indokolatlanul rendelték ki az ügyeleteseket. Persze az aggodalom olykor jogos, hiszen a nagyobb baj megelőzése érdekében gyakran magunk is hamarabb nyúlunk a telefonhoz segítséget kérni, mint az szükséges lenne. Ám vannak notórius jelentkezők is, akik gyakorta megnehezítik az* egészségügyi dolgozók munkáját. A városfejlesztés alakulásával párhuzamosan az egészségügyi ellátás színvonalának Kábelgyár építéséről tárgyal a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat dubai cégekkel, miután az év első nemzetközi részvételű. Araböböl menti szakvásárán nagy elismerést váltottak ki a bemutatott. magyar kábelipari termékek. A Dubaiban most javítása elsőrendű feladati Ennek részeként Leninvároe- ban az elkövetkezendő időszakban bővítik a rendelő- intézetet. A gyermekorvosi rendelők szűkösnek bizonyultak, ezért 1982-ben öt új rendelőt és két tanácsadót építenek majd. amelyre a tanács, a fejlesztési alapjából tizenhatmillió forintot biztosított. Ebben az ötéves tervben kezdődik meg a városi kórház felépítéséhez az előkészítési program kidolgozása is, amellyel a lenin- városiak dédelgetett álma valósul majd meg. Monos Márta véget ért elektromosipari kiállításon a Magyar Kábelművek első ízben állított ki a Technoi mpexszel közösen, mint egyik új külkereskedelmi partnerével. A nagyszabású szakvásáron maketteket, fotótablókat mutattak be a magyar részvevők. Kábelgyárak exportra A főállattenyésztő tanácstalan volt: — Bízzuk ® a véletlenre. Mind az öt asszony annyira jól, s megbízhatóan dolgozik, hogy én nem akarok választani közülült. Írjon arról, akit elsőként megtalálunk. Akit megtaláltunk, legszívesebben elbújna a főnöki tekintet elől. Ügy csúsztatta le az öléből az ötven kilogrammos zsákot, mintha az véletlenül került volna' oda. Szolnoki László, a nemesbikki Nógrádi Sándor Tsz főállattenyésztője mérgesen legyintett: — Inkább elmegyek, mielőtt mondanék valamit... A „szabálysértő”, Németh Bertalanná nem mert addig felnézni, amíg az ajtó — nem valami halkan — becsapódott. Utána íelsóhajtott: — Szigorú, nagyon szigorú. Haragszik ránk, amiért cipekedünk, hiszen van Lakarmányos kocsi, amit kényelmesen tologathatnánk. Igen ám, de abból ki kell merni vödörrel a takarmányt, az meg lassan megy, legalább egy órával tovább dolgoznánk. Hitetlenkedve nézem a vékony asszonyt, magamban tanakodva, hogy ő, vagy a zsák nehezebb? Ügy látszik a kérdés kiült az arcomra, mert elnevette magát: — Mi ez a pár zsák egy magamfajta parasztasszony- nak? Hozzá vagyunk mi már ehhez gyerekkorunk óta szokva. Csak a főnök mondogatja mindig, hogy egyszer úgyis beieszakadunk. Persze azt is hozzáteszi, ha még egyszer meglát, akkor nagy baj lesz. Pedig nekünk így a könnyebb. Tíz évvel ezelőtt került a telepre. — Ma már vízzel takarítunk. Meglógom a csövet, minden piszkot lemos a sugár. Annakidején — elnézést a szóért —, térdig jártunk a ganajban Viliáztunk, talicskázlunk, havi ezerkétszázért. De akkor ez a hely maga volt a paradicsom. A trágyaszagú paradicsom. A férje lebetegedett. A nehézgépkezelő, aki kotró- mesteri rangig vitte, egy napon ágynak dőlt. Jól keEGY ASSZONY A TELEPRŐL resett, s ez a jövedelem bizony megcsappant, de a három fiú nem evett kevesebbet. Munka után kellett nézni, de olyan munka után, amely hagy szabadon időt arra, hogy délelőtt, délután hazarohanjon a nagy- beteg férjét ellátni. — Megkértem az akkori elnököt, adjon valami munkát. Rendes volt, adott. Rá egy évre temettem a férjem. Azt hittem vége a világnak, de a fiaim itt tartottak. Dolgoztain, mert könnyebb volt, mert a munkára kellett figyelni, s valahogy jobban lehetett az egészet elviselni. így ment ez addig, amíg észre nem vettem, hogy megint, érdekel a világ. Rájöttem, hogy mennyire rosszul csináljuk a dolgokat. Üj vezetők jöttek, s velük új tervek, amelyek ha lassan is, de megvalósultak. Megváltozott a telep, de ez nemcsak a milliókért vásárolt technológián múlott. — Odaállt egy fiatalember elénk, s mondta: holnaptól art kell csinálnunk, amit mond. És próbáltunk volna ellene szólni! Figyelt minket, sokszor előbb volt a telepen, mint mi. Ott állt. mögöttünk, nézte, hogy etetünk, takarítunk, s a legkisebb hibáért is szólt. Elmagyarázott mindent, amiről addig fogalmunk sem volt, hogy mi van a tápban, miért kell vigyázni, hogy az állat pontosan annyit kapjon, mint amennyi elő van írva. Kezdetben azt hittük, szőrözik. Elvégre az istálló nem patika, ahol mindent grammra kell mérni. Magunkban morogtunk, hiszen nem ezt szoktuk meg — s nekünk magyaráz, aki már altkor is disznót tartott, amikor ő még meg sem született? — De egyszer csak javulni kezdtek az eredmények. Azon vettük észre magunkat, hogy már ötezer forintot viszünk haza fizetéskor. Igazából akkor kezdtünk odafigyelni arra, hogy mit is mond. — Ezt a modernséget nem is oly nehéz észbe vésni. (De azért kézben viszi a zsákot.) Igaz, a fizetésemelés meggyorsította a tanulást. Oda kell figyelni, pontosan mérni, az állatot pedig tisztán tartani. Nincs ebben semmi csoda. Öten, vagyunk 3500 hízóra, de egyikünk mindig szabadnapos. Ráadásul a mi munkánk olyan, nőknek való munka. Dolgozik itt két férfi is, mégis a malacokat mi etetjük, mert ők nem pepecselnek azzal, hogy összeállítsák a tápot. Jól keresek, nem hinném, hogy valaha is más hely után néznék. A pénz. Hatvanezer ment az egyik fiúnak, befizetni egy leninvárosi lakást, most ha a legkisebb leszerel, negyvenezer kell a lákodalomra. Háromszázan lesznek ott! — Én már magamnak nem nagyon gyűjtök. Van egy szalmatetős kis házam, nemrég vágattam bele nagyobb ablakot. Megszoktam és minek nekem a nagyobb. Ha a férjem élne, 'már biztosan új házam lenne. Akkor akartunk nekikezdeni. így a fiúknak gyűjtöttem ezt a keveset. Űk nagyobb hasznát veszik. Féktelen visítással ostromolja az etetőt a túlsó sarokban vágj' ötven malac. Nekik aligha tetszik ez a hosszabbra nyúlt beszélgetés. A vékony asszony megfogta a zsákot, s égj' nyögés nélkül vitte. Azzal a szívóssággal, amit élete adott, s amit egy dacos mondattal így kérdez meg: — mit nekem ez az ötven kiló? A százharminckettedik zsákot vitte el a száznegyven közül. A főállattenyésztő kint kérdő tekintetet vetet! ram. Hallgattam és értettük esvmAst. — kármán — l
