Észak-Magyarország, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-17 / 14. szám

1982. január TL, msómop ESZAK-MAGYARORSZAG S a szállítók helyzete Módszerek, tapasztalatok az ÉPFU-nál Egy beszélgetés alkalmával érdekes dolgokat említett dr. Lénárt József, a 3. számú EPFU igazgatója, akivel a mindennapi munkáról váltot­tunk szót. — A nehezebbé vált gazdasági környezet nem csupán egyik-másik termelő­üzemet sújtja, mi is lépten- nyomon érezzük a kedvezőt­len hatásokat — mondta az igazgató. — Különösen a múlt év első felében volt bizony­talan a helyzetünk. Köztu­dott, hogy üzemegységünk alapvető feladata az építő­ipar szállítási igényeinek ki­elégítése. Nos, az ágazat ez­úttal nem terhelt meg túl­ságosan bennünket feladatok­kal. Több mint hatszáz gép­kocsiból átló járműparkunk egy részét — mindenekelőtt speciális rendeltetésű teher­gépkocsikat —, az év elején nem voltunk képesek megfe­lelően kihasználni, pedig dol­gozunk Borsodban, Heves, Hajdú és Szabolcs megyében egyaránt Nem nyugodtunk bele — Végül is, hol szereztek munkát-? — Arra kényszerültünk, hogy átlépjük a megyehatá­rokat Mivel a nagy-beruházá­sok országosan csökkentek, ez maga után vonta egyes építőanyagok — így például a cement, s a különféle be­tonelemek ■—■ iránti igény mérséklődését De házgyári termékekből sem kellett any- nyit fuvarozni, mint a ko­rábbi években. — Természetesen nem nyu­godhattunk bele abba, hogy a rendelkezésünkre álló szál­lítóeszközök egy része mun­ka nélkül maradjon. Addig talpaltunk, amíg Budapesten cementszállításra kaptunk megbízást. Ügy látszik, a fő­városban nagyobb az igény cementből, vagy pedig szállí­tóeszköz volt kevés. Lényeg az, hogy dolgozhattunk. Átla­gosan nyolc-tíz gépkocsink fuvarozta a cementet hóna­pokon keresztül. — Ez egyben azt is jelzi, hogy a piackutatás mindin­kább előtérbe került az ÉP­FU-nál? — Má már nem tudunk lé­tezni nélküle. Ezért is kapta forgalmi-kereskedelmi osztá­lyunk legfőbb feladatul a szállíttatókkal való kapcsolat bővítését, az úgynevezett fe­hér foltok felkutatását. — És sikerült? — Hagyományos szállító- járműveink kihasználásával tavaly sem volt különösebb gondunk. Problémát jelentett viszont a speciális szállító­eszközök viszonylag alacsony teljesítménye. Az ebből szár­mazó veszteséget, bármennyi­re is igyekeztünk, nem tud­tuk teljes egészében ellen­súlyozni. Persze, azért tet­tünk egyet-mást nehézsége­ink csökkentése érdekében. Például, a múlt év utolsó há'- rom hónapjában sikerült el­érni, hogy több mint tíz, ház­gyári térelem szállítására szolgáló gépjárművünk dol­gozott Budapesten, általában kétműszakos munkarendben. — Ugyanakkor egy kicsit kitekintettünk a világra is — folytatta a gondolatsort az igazgató. — Igaz, egyelőre csali egy Mixer-kocsival, de már dolgoztunk Bécsiben is. Azt a gyakorlatot szeretnénk meghonosítani, ha egy építő­ipari vállalat külföldön vállal munkát, mi is jelentkezünk szolgáltatásunkkal. Ez olykor már eredménnyel járt. — Lehet, hogy a múlt évi gondok az idén is megismét­lődnek? — A speciális szállítójár­művek teljes kihasználására várhatóan 1982-ben sem nyí­lik lehetőségünk. Hogy to­vábbra is talpon maradhas­sunk, a gazdálkodás egyéb területein kell a múlt évihez hasonló eredményeket 'felmu­tatnunk. így, mindenekelőtt tovább kell javítanunk a költséggazdálkodást, még fo­kozottabban ki kell használ­nunk az üzem- és munka­szervezésben rejlő lehetősé­geket.. A hatékonyság növelé­sét célozza az a törekvésünk is, hogy lehetőleg minél több munkahelyen bevezessük a teljesítmény szerinti bére­zést. Tavaly, mintegy 150— 160 karbantartó állományú dolgozóval bővült a teljesít­ményben foglalkoztatottak köre. Külön ösztönző rendszer — Ilyen nagy szállító vál­lalatnál fontos tényező az energia-, illetve üzemanyag­gazdálkodás. Hallhatnánk er­ről bővebben? — Az ÉPFU-nál vállalati normát dolgoztunk ki az üzemanyag-felhasználásra, s ez lényegesen szigorúbb, mint az országos előírás. Tudatos volt ez részünkről, hiszen üzemegységünkben ax éves energiaköltség meglialadja a 120 millió forintot. Tehát a legcsekélyebo megtakarítás is döntően befolyásolhatja gazdálkodásunkat. Külön ösz­tönző rendszert léptettünk életbe az üzemanyag-felhasz­nálás mérséklésére. Ennek megvolt az eredménye: ta­valy üzemegységünkben a tervezetthez képest mintegy ötszázalékos meg takarítást értünk el, melynek értéke hatmillió forintra tehető. A megtakarításból bizonyos összeget — ez esetben 1,7 millió forintot — visszafizet­tünk az arra érdemes dolgo- zóiatak, gépkocsi vezetőknek. Bakó Pétéi- eementszállító gépkocsivezető ötezer, Klebo- vich Pál pedig több mint négyezer forint jutalmat ka­pott egyetlen negyedévre. Sok olyan gépkocsivezetőnk van, akik 2—3 ezer forintot vehet­tek át üzemanyag-megtakarí­tás címén. Érdemes tehát ta­karékoskodni. — Minden jó, ha a vége jó — tartja a közmondás. — Igen, ez üzemegységünk­re is vonatkozik — újságolta az igazgató. — Bármennyire is nehéznek bizonyult a múlt esztendő, év végére .sikerült megfelelő nyereséget, illetve részesedést biztosítanunk, ami fedezetül szolgált egy elfogadható, mintegy hatszá­zalékos becszánvonal-növelés- re. — Sokszor éthang ziV:, hogy r982-ben minden eddiginél nehezebb körülmények között kelt majd gazdálkodni. Ho­gyan vélekedik erről az üzemegység igazgatója? Nyitott tervet készítünk — ML sem vagyunk túlzot­tan optimisták, számolunk azzal, hogy rövid távon neon javulnak a gazdálkodás fel­tételei, sőt a külső és a belső piac változásai további ne­hézséget gördí thelnek mun­kánk elé. Arra sincs kilátás, hogy a beruházási piacon élénkülés következik be, így több szállítási feladatot ka­punk az építőipartól. Ezért döntöttünk úgy, hogy 1982- ben nyitott tervet készítünk s ezzel megteremti ük az év­közben! változtatás, feladat­módosítás lehetőségét. Tehát igyekszünk rugalmasan al­kalmazkodni a körülmények­hez, a gyakran változó szál­lítási igényekhez. lovas Lajos A daru és a kokillák A Lenin Kohászati Müvek új gyáregységében, a kombinált acélműben alapvetően más technológiá­val állítják elő a nyersvasból és az adalékanyagokból az acélt, mint azt a „martinban” tették. A gyártás befejező folyamataihoz azonban a korábban használatos kokillák „testvéreit" alkalmazzák - a folyékony acél ezekben az öntöttvas formákban szilárdul meg, s a bugák belőlük kikerülve jutnak tovább o hengersorokra. Az új üzemcsarnokban — mint az képünkön is látható — korszerű, nagy teljesítményű gépek segítenek az anyagok mozgatásában. A megtisztított kokillákat speciális daru rakja kocsira, amely alkalmazási helyükre, az öntőcsarnokba szállítja azokat. Fotó: Laczó József Színvonalas i ellátá (Folytatás az 1. oidairöl) Sőt, a szakképzettség olyan színvonalú, hogy szinte az elhelyezkedés okoz nehézsé­get, hiszen legtöbben már a második szakképesítés meg­szerzéséért fáradoznak. A vá­ros felnőttvédelmi szociális gondozásának, a bölcsődék ellátásának, a közegészség- ügyi és járványügyi munká­nak közvetlen irányítója a tanács egészségügyi osztá­lya, amelynek vezetője a rendelőintézeti főorvossal kö­zösen, rendszeresen ellenőr­zi, koordinálja a helyi fel­adatokat. 1975-től négytagú, úgynevezett Intézeti Etikai Tanács is működik, amely­nek feladata kiterjed az egész egészségügyi ágazatra, ellen­őrző, felügyeleti hatáskörrel. Az üres szakorvosi állá­sokkal ellentétben Lenin vá­ros ban kimagaslóan jó az üzemorvosi ellátás. És bár a körzeti orvosi rendelőkben meglehetősen hosszú ideig kell várakozniuk a betegek­nek. ennek ellenére az egész­ségügyi ellátásra ez ideig nem volt panasz. Ezt a meg­állapítást egy 1980-ban ké­szített, öt évet átfogó vizsgá­lati anyag eredménye is iga­zolja. A vizsgálatok szerint 8300 hívásból 1537 esetben indokolatlanul rendelték ki az ügyeleteseket. Persze az aggodalom olykor jogos, hi­szen a nagyobb baj megelő­zése érdekében gyakran ma­gunk is hamarabb nyúlunk a telefonhoz segítséget kérni, mint az szükséges lenne. Ám vannak notórius jelentkezők is, akik gyakorta megnehe­zítik az* egészségügyi dolgo­zók munkáját. A városfejlesztés alakulá­sával párhuzamosan az egész­ségügyi ellátás színvonalának Kábelgyár építéséről tár­gyal a Technoimpex Külke­reskedelmi Vállalat dubai cégekkel, miután az év első nemzetközi részvételű. Arab­öböl menti szakvásárán nagy elismerést váltottak ki a be­mutatott. magyar kábelipari termékek. A Dubaiban most javítása elsőrendű feladati Ennek részeként Leninvároe- ban az elkövetkezendő idő­szakban bővítik a rendelő- intézetet. A gyermekorvosi rendelők szűkösnek bizonyul­tak, ezért 1982-ben öt új rendelőt és két tanácsadót építenek majd. amelyre a tanács, a fejlesztési alapjá­ból tizenhatmillió forintot biztosított. Ebben az ötéves tervben kezdődik meg a vá­rosi kórház felépítéséhez az előkészítési program kidol­gozása is, amellyel a lenin- városiak dédelgetett álma valósul majd meg. Monos Márta véget ért elektromosipari ki­állításon a Magyar Kábelmű­vek első ízben állított ki a Technoi mpexszel közösen, mint egyik új külkereskedel­mi partnerével. A nagysza­bású szakvásáron makette­ket, fotótablókat mutattak be a magyar részvevők. Kábelgyárak exportra A főállattenyésztő tanácstalan volt: — Bízzuk ® a véletlenre. Mind az öt asszony annyira jól, s megbízhatóan dolgozik, hogy én nem akarok vá­lasztani közülült. Írjon arról, akit elsőként megtalá­lunk. Akit megtaláltunk, legszívesebben elbújna a főnöki tekintet elől. Ügy csúsztatta le az öléből az ötven ki­logrammos zsákot, mintha az véletlenül került volna' oda. Szolnoki László, a nemesbikki Nógrádi Sándor Tsz főállattenyésztője mérgesen legyintett: — Inkább el­megyek, mielőtt mondanék valamit... A „szabálysértő”, Németh Bertalanná nem mert ad­dig felnézni, amíg az ajtó — nem valami halkan — becsapódott. Utána íelsóhajtott: — Szigorú, nagyon szigorú. Haragszik ránk, amiért cipekedünk, hiszen van Lakarmányos kocsi, amit ké­nyelmesen tologathatnánk. Igen ám, de abból ki kell merni vödörrel a takarmányt, az meg lassan megy, legalább egy órával tovább dolgoznánk. Hitetlenkedve nézem a vékony asszonyt, magamban tanakodva, hogy ő, vagy a zsák nehezebb? Ügy látszik a kérdés kiült az arcomra, mert elnevette magát: — Mi ez a pár zsák egy magamfajta parasztasszony- nak? Hozzá vagyunk mi már ehhez gyerekkorunk óta szokva. Csak a főnök mondogatja mindig, hogy egy­szer úgyis beieszakadunk. Persze azt is hozzáteszi, ha még egyszer meglát, akkor nagy baj lesz. Pedig ne­künk így a könnyebb. Tíz évvel ezelőtt került a telepre. — Ma már vízzel takarítunk. Meglógom a csövet, minden piszkot lemos a sugár. Annakidején — elné­zést a szóért —, térdig jártunk a ganajban Viliáztunk, talicskázlunk, havi ezerkétszázért. De akkor ez a hely maga volt a paradicsom. A trágyaszagú paradicsom. A férje lebetegedett. A nehézgépkezelő, aki kotró- mesteri rangig vitte, egy napon ágynak dőlt. Jól ke­EGY ASSZONY A TELEPRŐL resett, s ez a jövedelem bizony megcsappant, de a há­rom fiú nem evett kevesebbet. Munka után kellett nézni, de olyan munka után, amely hagy szabadon időt arra, hogy délelőtt, délután hazarohanjon a nagy- beteg férjét ellátni. — Megkértem az akkori elnököt, adjon valami mun­kát. Rendes volt, adott. Rá egy évre temettem a fér­jem. Azt hittem vége a világnak, de a fiaim itt tar­tottak. Dolgoztain, mert könnyebb volt, mert a mun­kára kellett figyelni, s valahogy jobban lehetett az egészet elviselni. így ment ez addig, amíg észre nem vettem, hogy megint, érdekel a világ. Rájöttem, hogy mennyire rosszul csináljuk a dolgokat. Üj vezetők jöttek, s velük új tervek, amelyek ha lassan is, de megvalósultak. Megváltozott a telep, de ez nemcsak a milliókért vásárolt technológián múlott. — Odaállt egy fiatalember elénk, s mondta: holnap­tól art kell csinálnunk, amit mond. És próbáltunk vol­na ellene szólni! Figyelt minket, sokszor előbb volt a telepen, mint mi. Ott állt. mögöttünk, nézte, hogy ete­tünk, takarítunk, s a legkisebb hibáért is szólt. Elma­gyarázott mindent, amiről addig fogalmunk sem volt, hogy mi van a tápban, miért kell vigyázni, hogy az állat pontosan annyit kapjon, mint amennyi elő van írva. Kezdetben azt hittük, szőrözik. Elvégre az istálló nem patika, ahol mindent grammra kell mérni. Ma­gunkban morogtunk, hiszen nem ezt szoktuk meg — s nekünk magyaráz, aki már altkor is disznót tartott, amikor ő még meg sem született? — De egyszer csak javulni kezdtek az eredmények. Azon vettük észre magunkat, hogy már ötezer forintot viszünk haza fi­zetéskor. Igazából akkor kezdtünk odafigyelni arra, hogy mit is mond. — Ezt a modernséget nem is oly nehéz észbe vésni. (De azért kézben viszi a zsákot.) Igaz, a fizetésemelés meggyorsította a tanulást. Oda kell figyelni, pontosan mérni, az állatot pedig tisztán tartani. Nincs ebben semmi csoda. Öten, vagyunk 3500 hízóra, de egyikünk mindig szabadnapos. Ráadásul a mi munkánk olyan, nőknek való munka. Dolgozik itt két férfi is, mégis a malacokat mi etetjük, mert ők nem pepecselnek azzal, hogy összeállítsák a tápot. Jól keresek, nem hinném, hogy valaha is más hely után néznék. A pénz. Hatvanezer ment az egyik fiúnak, befizetni egy leninvárosi lakást, most ha a legkisebb leszerel, negyvenezer kell a lákodalomra. Háromszázan lesznek ott! — Én már magamnak nem nagyon gyűjtök. Van egy szalmatetős kis házam, nemrég vágattam bele nagyobb ablakot. Megszoktam és minek nekem a nagyobb. Ha a férjem élne, 'már biztosan új házam lenne. Akkor akartunk nekikezdeni. így a fiúknak gyűjtöttem ezt a keveset. Űk nagyobb hasznát veszik. Féktelen visítással ostromolja az etetőt a túlsó sa­rokban vágj' ötven malac. Nekik aligha tetszik ez a hosszabbra nyúlt beszélgetés. A vékony asszony meg­fogta a zsákot, s égj' nyögés nélkül vitte. Azzal a szí­vóssággal, amit élete adott, s amit egy dacos mondat­tal így kérdez meg: — mit nekem ez az ötven kiló? A százharminckettedik zsákot vitte el a száznegyven közül. A főállattenyésztő kint kérdő tekintetet vetet! ram. Hallgattam és értettük esvmAst. — kármán — l

Next

/
Oldalképek
Tartalom