Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÄG 4 1981. december 29., kedd A Eenyőillat lengte be az elmúlt műsorhetet. A több mint há­romnapos karácsonyi munkaszünet, meg az ahhoz kapcsolódó műsorfolyam alig-alig engedett teret a képernyőn a magva­sabb műsoroknak, az elgondolkoztatóbb, továbbgondolkodásra serkentő adásoknak. Az a puszta tény, hogy a hét során több mint huszonhét óra jutott a kifejezetten gyermekeknek szánt műsorok sugárzására, meg az ünnep valami konfliktusoktól lehetőleg mentes időszakot „kívánt”, a már említett fenyőillat valamiféle oldottságot kölcsönzött az elmúlt napok képernyő előtt töltött óráinak. Olyan műsorfolyam csordogált az örök­zöld árnyékolta kékes villogásban, amely mellől nyugodtan fel lehetett időnként állni, hogy egy kávét, vagy fröccsöt ké­szítsünk, esetleg a lapokba is beleolvassunk. Bizonyos,, hogy a gyermekek elégedettek lehetnek ezzel a heti műsorral. Soha nem látott mértékben folytak a mesejátékok, gyermekeknek szóló egyéb adások, nem akart lekopni a képernyőről Süsü, a sárkány, volt Játékszüret és Zsebtévé, Bábok világa, meg Va­rázsgömb, nem lehet hát kifogás, hogy a televízió nem törődik a gyerekekkel. Sokat is! Olyannyira, hogy előbb-utóbb nem gyerekek lesznek belőlük, hanem tévéközpontúan gondolkodó kis emberkék. Az esti műsorok némelyike is elsősorban a gye­rekekhez szólt. Például a Tündér Lala című mesejáték este 8 után pergett. Igaz, felemás mű született, mert látványaiban ugyan gondosan kidolgozott volt, de felnőttekhez is szóló mon­dandó nem jött át elég markánsan a képernyőn, s így fő adás­időben gyermekekhez mérten soknak,'felnőtteknek szánva ke­vésnek érződött. A Jókai-regényből adaptált A névtelen vár is inkább a fiatalabb nézők számára adhatott élményt, sem­mint a folytatásos tévéfilmekkel és Zsurzs Évával szemben jogos elvárásokkal készülék elé ülő felnőttnek. * Persze, volt a héten más is. Az ünnepnapok egyik estéjén például a fenyőillattól rtierőben idegen, A sakál napja című francia film tartott az éjszakai órákban izgalomban, s hogy egy jobb film izgalma meg ne ártson és fel ne borítsa a hét oldottságát, másnap megnézhettük a Mi van, doki? című ame­rikai szupersilányságot. A hét értékei között kell számon tar­tanunk Mensár’os László folytatásos előadóestjét, a vers, az irodalom barátainak kellemes óráit. Ugyancsak ide sorolandó Illyés Gyula műsora, a Szülőföldem, amely nemcsak a tolnai tájat, és annak változásait, az ott élő emberek néhányát mu­tatta meg, hanem módot adott Illyésnek nemzetről, társa­dalomról, történelemről kialakított álláspontja legszélesebb nyilvánosság előtti megfogalmazására. * Külön kell szólni a szombat éjjel sugárzott A férfi című tévéfilmről. Többször elhangzott az adás előtt, hogy e film az NSZK-beli ZDF részére készült tizenhárom évvel ezelőtt, Palotai Boris azonos című regényéből, Mihályfi Imre rende­zésében. Akik az alapművet ismerték, vagy elolvasták a mű­sorújságban az író és a rendező „előszavát”, tudják, hogy az alapmű tragikus befejezését 'a német megrendelő megváltoz­tatta, oldottabbá tette, a hősnő sorsát nyitva hagyta. Ezzel — véleményünk szerint — Palotai Boris kemény mondandója bizony megenyhült. Miért nem lehetett annak idején ennek a filmnek egy másik verzióját is elkészíteni, s ha így nem vál­laltuk hajdan, miért jó most így? S ha igen, miért dugjuk el késő éjszakára? /A poklokat megjárt,, mindenkit elveszített asszony társra, szeretetre vágyása, majd szörnyű rádöbbenése, hogy szerelmese' szeretteinek potenciális gyilkosa, az antik tragédiák három és fél évtized előtti — sajnálatosan nem is egyedi — ismétlődése. Ruttkai Éva kitűnően formálta meg Ju- •ditot, a társra vágyó asszonyt, Latinovits Zoltán és Bulla EIma az új szinkronhanggal is méltó társ volt. De „a békévé oldó emlékezés” jegyében való, torzított véggel történő megfilme­sítés nyugtalanító! Benedek Miklós — Ének, mozgás, színészi jelenlét!... Arcok, csillogó tekintetek!... Próbáljon meg mindenki igazi színházi em­berként együttdolgozni... Tessék, kezdhetjük... És megismétlik, csak ezt a beállítást is, még ki tudja, hányszor ezen a próbán. Em­lékpróba •— ez a hivatalos neve; papíron. A valóság­ban? Kemény és kérlelhetet­len „és mégegyszere” a maj­dan két perc alatt tovaszálló színpadi jelenlétnek. A ren­dező kérlel, veszekszik, di­csér és kétségbeesik. És lan­kadatlan hévvel újra neki­vág. A színpadon az ének­kar, a tánckar, a színészek úira megpróbálják. A zongo­ránál a két karmester — Selmeczi György és Kalmár Péter — felváltva játszanak, ami nem jelenti azt, hogy egyikük pihen; szó sincs ró­la, van ügyködnivaló ... öt perc szünet. A zsibon­gót füstköd lepi el, meg to­tális hangzavar. Selmeczi még itt is vezényel, ketten mö­göttem párbeszédüket memo­rizálják ; bent, a színpadon Szirtes Gábor magának „ját­szik”, tánclépéseket gyako­rol. Mindenkinek — öt perc szünet... Az idő is sürget — de nem csupán ez ' volt az ólra a megszokottnál is nagyobb hevű próbahangulatnak az elmúlt napokban a Miskolci Nemzeti Színház színpadán és környékén. Nagy próba ez mindenkinek: táncosoknak, énekeseknek, színészeknek, zenészeknek; a színháznak: mennyire tud megfelelni az igényes zenei, színházi köve­telménynek? képernyő előtt Fenyőillatban oldva Korkos Jenő: Tél az Avason Bartók a Frareia Televízióban „Csak tiszta forrásból" címmel vasárnap este egy­órás, Bartók Béla munkás­ságának szentelt filmet su­gárzott a Francia Televízió. A neves francia művészek és magyar énekkarok közremű­ködésével készített film Bar­tók írásaiból, valamint a ko­rabeli zenekritikusok megál­lapításaiból vett idézetekkel, egyes Bartók-művek részle­teinek bemutatásával átfogó képet próbált adni a nagy magyar zeneszerző életéről, népzenekutatói és zeneszer­zői munkásságáról. Napjainkban aegeseit esetek Az Akadémiai Kiadó könyveiből A higiéniai műintézetben (pedikűr, manikűr, fodrász, masszázs stb. — tetszés sze­rint választható) a munkába vett kliensekkel diskurál a szakiparos, aki — hölgy lé­vén — nem a legutóbbi fut­ballmérkőzést emlegeti, ha­nem a minap látott színházi bemutatóról érdeklődik, va­jon látta-e a kedves vendég. — Nem. Nem járunk szín­házba — utasítja el az érdek­lődést az egyik. — Miért? Nem becsüli a helyi színészeket., vagy vala­mi más oka van? — A színészekkel semmi bajunk. Jóformán nem is is­merjük őket De megfogadtuk a feleségemmel, hogy soha nem megyünk az itteni szín­házba. — Ha a színészek ellen nincs kifogásuk, mégis, mi a baj? — A darabok, amiket ad­nak. Valami rettenetesek! Nem lehet elviselni azokat! A legutóbbi is, amit láttunk, valami borzalom volt. Hát ezért menjek én a színházba, hogy ilyen borzasztó rossz da­rabokat lássak?! — Miért, mi volt az utolsó darab, amit, látott? — Valami Egerek és em­berek volt a címe . .. Itt megszakadt a beszélge­tés. Ha valaki vagy hét-nyolc éve nem volt színházban és Steinbeck világsikerű remek­művét elviselhetetlenül rossz darabnak tartja, annál vi­gyázni kell, nehogy a higié­niai cselekvés közbeni be­szélgetésnél megsérüljön. El­végre ilyen véleményre oly­A próbák — mármint a színháziak — persze azért vannak, hogy ott az együtte­si tagok munka közben fel­örvendjenek (Megvan! Ez az!), meg egymásra mordul­janak (Ezt így nem lehet csi­nálni !) ... E nélkül nem megy. Hogy, milyen lesz az elő­adás? Az majd eldől. Eldől most is, néhány nap múl­va, mit értek az izzadságos- fáradságos próbák és gyöt­rődések. Január elsején pre­mier lesz a Miskolci Nem­zeti Színházban: hazai szín­padon ősbemutatóként lát­hatja a közönség George Gershwin; Vadnök címmel színpadra állított revüjét. A rendező Hegyi Árpád Jutó­kor a bicska is kinyílik az ember zsebében. Itt meg olló, csipesz, borotva, miegymás van az ember keze ügyében... * Véget ért a filmmúzeumi előadás, a Vörös kocsma cí­mű régi francia rémhistória vetítése. Az első előadásról kitódulók között nagymama korú hölgy nyolc-tíz év kö­rüli gyermekkel. A filmről beszélgetnek. (Mert, ugye, mit nézzen a kisgyermek, ha nem ilyen filmet!?) A nagyi magyaráz: —, Hát nem értetted? A betérő utasokat éjszaka min­dig megölték, kirabolták, on­nan volt a sok-sok kincs, a hullákat meg felétették a disznókkal, amiket aztán le­öltek és az azokból készült pecsenyét adták vacsorára a betérő utasoknak, akiket az­tán megöltek ... A gyerek valamit közbe- nyikkanna, de a nagymama folytatja: — Mert nem figyelsz soha. Láthattad, hogy a vendéglő­sék nem ettek a. húsból ... S mentek tovább. Még ké­nyelmesen hazaértek, hogy a gyerek megvacsorázhasson — esetleg éppen sertéshúst —, majd megnézhesse a televí­zióban az aznap! mesét, ami történetesen A haditerv című csehszlovák rajzfilm volt a Csibészke-sorozatbóL Más­nap este meg már szakértő­ként nézhette a Tetthely kri- misorozatban, miként lövi le hidegvérűen a biztosítási csa­lásra készülő, önrabló férj a felesége szeretőjét (bm) csa. A zenei vezetőket már említettük, mellettük meghí­vott vendégek fáradoztak a siker érdekében: Khell Zsolt (játéktér). Majoros István (koreográfia) és Izsóf Adri­enne (balettmester). A ruhá­kat Szakácsi Györgyi tervez­te. Mint említettük a teljes tánckar, énekkar, a zenekar részt vesz az előadásban, a fontosabb szerepeket Molnár Zsuzsa. Szirtes Gábor, Mihá­lyi Győző, Csonka Zsuzsa, Abrahám István, Komáromy Éva, Várhegyi Márta, Mátyás Jenő játsszák. Látványosnak ígérkező, zenés-táncos vad­nyugati történet (sztori) ré­szesei lehetünk majd a leg­újabb bemutatón, s az azt követő előadásokon. (t. n. j.) JÖKAI MÓR összes mű­veinek sorozatában újabb könyv jelent meg: A JÖVŐ SZAZAD REGÉNYE két kö­tetben. Jókai a XIX. század legnagyobb hatású regény­írója. Népszerűségét képze­letének gazdagsága, fordula­tos meseszövése, lebilincselő színes stílusa és humora ma­gyarázza. A magyar nyelv tudatos művésze, aki ismeri a nyelv minden színét, réte­gét. Festői leírásai felejthe­tetlenek maradnak az olvasó számára. A jövő század re­gényének alapgondolata a humanizmus, az író bizalma az emberiség jövőjében és a tudomány fejlődésében, az örök békében. így ír köny­véről az előszóban: „Nem lesznek ebben utópiai álla­mok .. . nem lesz ennek szín­helye -egy még föl nem fe­dezett sziget: mindenütt az ismert földön fog a történet lefolyni, s fejlődését veszi oly helyzetekből, amelyek a mai nap léteznek, oly esz­mékből, amelyek a világ alakítására ma is befolynak. Segélyül hívtam az ismere­tet, a hitet és a Uépzelmet. Tanultam ismerni a történel­mileg érett külvilágot: az ál­lamok fejlődését, alakulását, feloszlásuknak és újjászüle­tésüknek indokait és fázisa­it; tanultam csodálni és iri­gyelni a civilizációt terjesztő nemzetóriáscikat, s e bámu­lat közben a szeretet, a fél­tés, az életvágy ösztönző ger- jedelmét saját kicsiny és hátramaradt nemzetem és ha­zám miatt. Figyelemmel kí­sértem a nagy koreszméket, amik a világnak új alakot adni törekszenek, s azoknak hosszú küzdelmeit az ellen­álló létezőkkel . .. S fel kell találnom e nagy küzdelmek között az emberi érdekek ap­róbb csoportosulásának kü­lön küzdelmét is, mely sok apró érdek folytonosan forr, zsurlódik, izgalmát csak egy- egy nagy országos katasztró­fánál pihenteti ei, vagy ere­jét éppen annál érvényesíti: a fajgyűlölet a nemzetiségi ellenszenv és önfenntartási törekvés; a politikai pártok kiegyeniíthetetlen ellentétei, a nyílt parlamenti harcok, a hagyományok és az újítás, az alattomos ligák ... Íme. az örök harc elemei. S ez az örök harc követelése az ál­talános fegyverkezés... A folytonos fegyverkezési ver­seny iszonyú pénztömegeket köt le: gépekben, mik hasz­not nem hajtanak, énítkezé- sekben, mik nem jövedel­meznek és embertömegekben,' amik nem dolgoznak..." A könyvben érdekes elemző írást olvashatunk a regény keletkezéséről és forrásairól. MOLNÁR LÁSZLÓ: A MUNKA SZEREPE A NŐK ÉLETÚTJÁBAN című kötete szociológiai, társadalomde­mográfiai tanulmány. A KSH Népességtudományi Kutató Intézetében 1974-ben vizsgá­latot indítottak annak feltá­rására, hogy milyen szerepet játszik a nők életútjának kü­lönböző szakaszaiban az ott­honon kívül végzett munka. A kutatás új, az eddigi mód­szerektől eltérő nézőpontból indult el; az individuális életút és a generációk élet­útjának történetébe ágyazva elemzi az otthonon kívül végzett munka és a családi szerepek ellátásának* össze­egyeztetését, és mutatja be az egyes életszakaszok leglé­nyegesebb speciális problé­máit. Összefoglalja, rendsze­rezi, értékeli a témára vo­natkozó gazdag külföldi szak- irodalmat is az élettörténeti módszer felvázolása alapján. A tanulmány elsősorban a nők helyzetének elemzésével foglalkozó tudományos kuta­tók, társadalmi szervezetek és szociálpolitikai fórumok képviselői részére íródott, hogy elősegítse egy differen­ciáltabb kép kialakítását a női munkavállalásról. A munkahelyeken a gazdasági és szociálpolitikai szervek ebből az új nézőszempontból kiindulva jobban megérthe­tik a női munka sajátossá­gait, a munkakörülmények­re és a szociális feltételekre vonatkozó női igényeket. Az irodalomtörténeti füze­tek sorában jelent meg BÓ- NTS GYÖRGY: RÉVAY PÉ- TER-ről szóló munkája. Ré- vay Pétert, mint koronaőrt történetírásunk eddig is is­merte, életének, működésé­nek. történetírói tevékenysé­gének és szemléletének ösz- szefoglaló vizsgálata azon- bar mindeddig hiányzott. Ezt a hiányt pótolja ez a könyv, amely kiterjedt levéltári ku­tatások alapján nyújt átfogó elemzést Révay Péterről. A szerző kitűnően világítja me§ a 16—17. század fordulójának politikai eseményeit, világ­nézeti kérdéseit, irodalmi problémáit. 1 kg grape-fruit csak 10 Ft * December 31-ig / * Újévi premier Gershwin: Vadnők

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom