Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-12 / 291. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. december 12., szombat Czinke Ferenc rajzai Gyerekek a kiállításon Encsen, a járási-nagyköz­ségi művelődési központban a közeli napokban nyílt meg Czinke Ferenc grafikusmű­vész kiállítása. A helyiség kamaratárlatra ad lehetősé­get; mindössze húsz lap ad betekintést a kortárs magyar grafika egyik jelentős alko­tójának mai művészetébe. Czinke Ferencet általában nem kell bemutatni a jelen­kori képzőművészetünket akár csak felületesen is figyelem­mel kísérő nagyközönségnek. Megyénkben különben is jól ismert: rendszeres résztvevő­je a Miskolci Galéria orszá­gos vagy területi vonzású ki­állításainak, s több egyéni bemutatkozása is volt az el­múlt években. Munkácsy-díj, ' érdemes művész cím. — a teljesség igénye nélkül, e két elismerés is bizonyítja, azok közé tartozik, akikre minden­kor érdemes odafigyelnünk. A korábbi kiállításain meg­ismert Czinke Ferenc erősen kötődött a népművészethez. Öntörvényei szerint bontotta ki saját művészetét a nép­művészet hihetetlenül színes, gazdag forma- és motívum­világából. E mostani kiállí­tásán egy másfajta, ám lé­nyegében ugyanarról a plat­formról eredező művészeti oldalát mutatja. Gyermekkori emlékek, történelmi esemé­nyek, históriák, s olykor lá­tomások öltenek testet az encsi kiállításon bemutatott lapjain. Megőrizte a népmű­vészetből eredő tisztaságát és egyszerűségét, végtelen hu­manizmusát, s ugyanakkor — témához igazítva — a rész­letek míves feldolgozásával a mesterség nagyfokú tudá­sát, s tiszteletét is bizonyít­ja. Természet és ember egy­másba fonódásának, egymás­ra utaltságának s egymásból következésének gondolata és igénye — talán így lehetne legtömörebben megfogalmaz­ni Czinke Ferenc művésze­tét. A Fészek vagy a Me­mento természeti formái vég­telenül emberi tartalmúak: az élet teljességének igényét fogalmazzák meg. Nem men­tes ez a művészet a derűtől sem — gondolok itt a Hős- cincér című rajzra. Történel­mi ihletésű lapjai közül a Szuronyokon őszi rózsa két lapját említenénk, tömörsége és emelkedettsége, egyszerű­sége már-már balladisztikus. S talán itt érdemes megemlí­teni a Szamaras két lapját is. Czinke Ferenc encsi kama­ratárlatát — amelyet szíve­sen ajánlunk az érdeklődők figyelmébe — az elkövetkező napokban még láthatják a tárlatlátogatók. (cs. a.—f. L) Ma nyílik Szentistvánon: A szentistváni VII. Párt- kongresszus Termelőszövet­kezet és Mazsaroff Miklós Munkácsy-díj as festőművész között már igen régi a köl­csönös jó kapcsolat, s ezt most néhány hónapja szerző­dés is erősíti. E kapcsolat eredményeként a termelőszö­vetkezet megrendezi a mű­vész kiállítását Szentistvánon a helyi pártszékház tanács­termében. A tárlaton Mazsa­roff 39 festményét mutatja be a szentistvániaknak. A gyűj­temény elsősorban tájképe­ket kínál, hazai és külföldi utak emlékeit, köztük néhány szentistváni fogantatását is. A kiállítást ma délután 3 óra­kor nyitja meg Siklósi Lász­ló, a Miskolci Nemzeti Szín­ház művészeti főtitkára, s az december 28-ig látogatható. Karácsonyi koncert Miskolcoa A Miskolc városi Művelő­dési Központ regionális osz­tálya ebben az esztendőben is megrendezi a már hagyo­mányos karácsonyi koncertet, December 15-én, kedden este 7 órakor a komoly zene ba­rátai a Bartók-tei-emben Le- hotka Gábor orgonaművész, a Miskolci Bartók Kórus és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leányfeará- nak bemutatásában —• vezé­nyel Reményi János — Men­delssohn, Pikéthy, Kodály, Praetorius, Gallas. Viem, Le- hotka és Bach műveket, ‘va­lamint gregorián énekeket hallhatnak. A hangverseny bevételét a rokkantak meg­segítésére ajánlják feL A humor erejével is..., Brigádgyűlés. Pontosan kez­dődik, a szokásos bevezető­vel indul. Csak a brigádta­gok tévéből ismert, „ökör­köri” öltözete szokatlan egy kicsit, no meg a sörök az asztalon. Dehát - ezek csak formaságok. Figyeljünk in­kább a tartalomra( mert eb­ben találjuk a legszokatla­nabbat. A brigádélet ez évi értékelését hallhatjuk — és mindegyre csak a közműve­lődésről beszélnek. Mintha ez töltené ki az életüket. Per­sze lehet benne valami, hi­szen igen erős szálakkal kö­tődnek a művelődési köz­ponthoz, naponta ' ott van­nak, ismerik a ház minden zegét-zugát, a népművelőket (mintha csak saját magukat), megtanulták, hogy a közmű­velődésben sem lehet jel­mondatok nélkül létezni, el is sorolják, mi mindent ír­tak ki maguk is saját zász­lajukra; ilyet például: „Elő­re a falig! Utána az áttört résen át tovább!...” Szókimondó egy brigádgyű­lés, annyi bizonyos; csípnek szavakkal, gúnyolódnak já­tékkal, dallal; lerántják a leplet a művelődési központ­ban folyó munkáról-életrői. Kiosztják a népművelőknek (a városi bajnokságban nyúj­tott „gyalázatos” szereplésü­kért) a vállveregetéssel éke- . sített „Focialista Kultúráért” kitüntetést; megcsípik őket a „szegény ember vízzel főző­tanfolyam” elhalásáért. Kol­lektiven és egyénileg is meg­kapják a művelődési központ dolgozói a magukét; népmű­velők, könyvtárosok, irányí­tók egyaránt. Végül meg kul- túrcsoporttá alakulnak, bog’- i még szemléletesebbé tegyék mondandójukat, befejezésül aztán vad táncban vonagla- nak. hisz’ „kitört a ... kitör1 a ... nyitottház ...” Brigádgyűlést még nem kí­sért annyi kacaj, taps, mint ezt a mostanit itt, Kazinc­barcikán. az Egressy Béni Művelődési Központ . és Könyvtár klubhelyiségében; a brigád tagjai nem mások, mint az intézmény férfitag­jai, mind a nyolcán; lelkesen tapsol nekik mindenki; kol­légáik — a nők. a meghí­vott vendégek („akik között ott van a városi pártbizott­ság munkatársa és a városi tanács elnökhelyettese is”), a társintézmények képviselői. . És még nincs is vége: a höl­gyek bejelentik, ők is bri­gádba tömörülnek, s elvég­zik a maguk „értékelését”. A siker osztatlan... ... ahogyan osztatlan — derült ki az eddigiekből, s később a fehér asztal mel­letti beszélgetésekből is —, ez a közművelődési intézmény Kazincbarcikán. Anyagi ere­iében és szellemében egy­aránt . . . A2t tartják, hogy csak az erős emberek képesek önma­guk kifigurázására. Az Eg- ressy Béni Művelődési Köz­pont és Könyvtár dolgozói megtették ezt is. Azon a na­pon délelőtt — persze ez a rend — elvégezték ők ez évi számvetésüket a szokásos mó­don is; hogy aztán délután annál nyugodtabban tarthas­sák maguk elé a görbetük­röt ... Öröm volt köztük len­ni <t. n. j.) Ma este a képernyőn: A szerelő halála A nem sok szellemi feladatot adó krimik kedvelői bizonyára érdeklődéssel fogadják ma este az első műsorban 20.05- kor jelentkező Tetthely című nyugatnémet sorozat újabb darabját, amelynek a címe: A szerelő halála. Üzletember csődje, önrablás, féltékenység, meg persze gyilkosság követi egymást, és természetesen ott van Haferkamp felügyelő és asszisztenciája, és szűk másfél órán belül mindenre fény de­rül. Képünk a film egyik jele­nete. Az átdolgozott ötödik kiadás A k özel múl tban közöttük azjfc a beszélgetést, amelyet (Lr. Karsai Elek történésszel folytattunk az amerikai levél­tárakban végzett legújabb kutatásairól és akkor szóba került, a politikai könyvna­pokon megjelent — és az­óta már régen elfogyott — A berchtesgadeni sasfészektől a berlini bunkerig című, „ötödik, teljesen átdolgozott, bővített kiadásban” megje­lenít történeti munkája. A tel­jes átdolgozás címlapon való feltüntetése mindenképpen indokolt volt, mert — mint arra a beszélgetésben is utalt Karsai — új kutatási ered­ményei e könyve korábbi ki­adásainak némely pontjait más megvilágításba helyez­ték, illetve a később felsza­badított, amerikai levéltári adatok színesebb, érzéklete­sebb, érthetőbb hátteret ad­nak a történelmi tényeknek. Ügy olvastam végig az új kiadást, hogy előttem volt az éppen húsz évvel korábban megjelent első is. Valóban nagyarányú az eltérés és va­lóban sokkal, de sokkal iz­galmasabb az új. Az új ki­adásból hiányzik az első ki­adásnak több mint száz első oldala. Karsai most az ötödik kiadásnál már természetes­nek tartja, hogy a történelem iránt érdeklődő olvasó Hitler Adolf 1-933 és 1939 közötti pályáját, a történelem e sö­tét hat esztendejének esemé­nyeit ismeri, s így új kiadá­sában mindjárt 1939 augusz­tus végével indul, amikoris Hitler parancsot ad Lengyel- ország megtámadására. A méreteiben is hatalmas, közel hétszáz oldalas törté­neti munka a szépirodalmi művek olvasmányosságával, s a bűnügyi történetek izgal- masságávai köt le. Karsai nemcsak jó történész, kutató, hanem rendkívül jó szerkesz­tő és nagyon olvasmányos író. E kötetében harmincegy fejezetre bontva mutatja be az egész második világhábo­rút, annak valamennyi front­ját és az egyes politikai és frontesemények leírásánál mindenkor szembesíti egy­mással a különböző doku- mentumokat. , Könyvének utolsó, negyedik kiadása óta nemcsak ő folytatott levéltári kutatásokat például Eisenho­wer tábornok, egykori főpa­rancsnok, majd az USA el­nöke levéltárában és más nyugati levéltárakban, hanem sorra megjelentek emlékira­tok, köztük szovjet hadvezé­rek emlékiratai is, amelyek természetesen a háború me. netét, a háború fordulatait utólag nem módosíthatták, de olyan háttéranyagokat szol­gáltatnak, amelyek egy-egy eseményt élesebb megvilágí­tásba helyeznek, mint koráb­ban ismerhettünk. Rendkívül nagy szerepet kap az új ki­adásban a japánokkal való német kapcsolat, a berlini ja­pán nagykövet sok-sok je­lentése, amely ugyancsak markáns vonásokat rak fel a módosult képre. Karijai ugyanakkor rendkívül elkö­telezetten is szemléli a tör­ténelmet anélkül, hogy a do­kumentumokkal igazolható tényeken módosítana. Így kap könyvében igen erős hang­súlyt a nyugati front meg­nyitásával kapcsolatos halo­gatás politikája, és megis­merhetjük mind a szövetsé­gesek, mind a fasiszta orszá­gok irányító csoportjain be­lüli különböző árnyalatokat és a már jó előre való szá­mításokat, a különböző ee* portok elképzeléseit a bábot* utánra. Egy ilyen hatalmas tört^ nelmi munkát, mint A berek tesgadeni sasfészektől a bet lini bunkerig, napilapban éf zékletesen bemutatni rop* pant nehéz. Nem lehet kivá' lasztani rövid részletet, a* héz volna kiragadni bárra* lyik eseményt, vagy dokk mentumot is. Történelmünk megismerésének, a második világháború fordulatai mim jobb ismeretének vágya b’-l zonyára igen sokakkal eloj' vastatná ezt a nagyon ért^ kés történelmi munkát, a to* lyet csak ajánlani tuduo* mindenkinek, és hisszük hogy a Kossuth Könyvkiadó a politikai könyvnapokon & ért nagy sikere után, hanrt rosan újabb kiadásban ** közread. (benedek) | filopító leiek kiszeilése Bensőséges ünnepségen kö­szöntötték csütörtökön a Le­nin Kohászati Művek párt-, tömegszervezeti és gazdasági vezetői azokat a kommunis­tákat, akik 25 évvel ezelőtt részt vettek a Magyar Szocia­lista Munkáspárt diósgyőr- vaSgyári alapszervezeteinek újjászervezésében. A meghívottak tiszteletére Rábai István, a vállalati párt- bizottság titkára mondott ün­nepi köszöntőt — megemfj kezve a konszolidációt seg*| tevékeny szerepükről — irrt dr. Szeppelfeld Sándor, 1 alapító tagok egyike, a váll9 lat vezérigazgatója szólt , negyedszázad alatt a grj életében történt jelentősen változásokról. Az ünnepeim — néhányuk nyugdíjaské" a területi alapszervezetekb01 — ma is aktívan tevéken? kednek. levél aléi patakról kapta Elkészült Veszprémben az új Séd filmszínház. Az impozáns épük jól illeszkedik a belváros környezetébe. Az első emeleten alakít01] ták ki a nagy mozitermet, ahol a tervek szerint reggeltől estig foi; nak vetíteni. Az épületben egy 80 személyes kamaraterem is ielf( kapott, ahol művészfilmeket vetítenek. Az úi vesznrénv m* ' kió^l tások, konferenciák és más kulturális rendezvények megturlu^áro *: alkalmas. Ezüstvasárnapon, december 13-án Egyes bébi-, lányka-, bakfiskabátok, női csizmák, íérfífélcipők 40 százalékos árenplménnvel mSS*" SZAK ÜZLETEIBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom