Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
1981. december 6., vasárnap eSZAK-MAGYARORSZAG 5 A közéletben Á mi a nyugdíjas éveket Szilvássy Sándor, Bakta- kék volt tanácselnöke 1980 júniusában ment nyugdíjba. Otthonában kerestük íel. — Hogyan telnek a nvug- dijasnapok, mivel foglalkozik? — Kezdetben nehéz volt. Megszoktam, hogy reggel vár a hivatal, vár a munka. Segített azonban az, hogy több társadalmi funkcióm megmaradt. A közélet szempontjából nem vonultam nyugdíjba. Járási pártbizottsági tag vagyok, részt veszek a pártépítési munkabizottság tevékenységében, munkásőr vagyok. — Mióta munkásőr? — Megalakulásától. Ott voltam az alapítók között. — Van még más társadalmi megbízatása is? — Igen. A Hazafias Népfront községi bizottságának alelnöke«.vagyok és tagja a TIT járási elnökségének. — Nem sok ez egy kicsit? — Ügy vagyok én ezzel, hogy nehéz lett volna egyszerre mindennel leszámolni, mindent abbahagyni. Korábbi betegeskedésem miatt így is abba kellett hagynom a propagandistatevékenységet, nem vagyok már tagja a községi tanács végrehajtó bizottságának, a községi tanácsnak igen. Amit az; egészségi állapotom megengedett és ami a képességemből kitellett, azt igyekeztem és most is igyekszem csinálni. Igazán elégedett lehetek és vagyok is, mert erkölcsileg, anyagilag ejismerték a tanácselnöki tevékenységemet, elismerték a munkámat. Megkaptam a Szocialista Kultúráért kitüntetést. — Miért éppen azt? — Ez érdekes valóban, hiszen én azelőtt nem nagyon foglalkoztam kulturális és oktatási kérdésekkel, hiszen az építőiparban dolgoztam, ott művezető voltam és sokáig párttitkár, mielőtt az encsi járásba kerültem. Az emberek nevelése, tudatformálása azonban nagyon szívügyem lett, s amikor tanácselnök lettem, tudtam tenni az ügy érdekében. — Az ön tanácselnöksége idején valóban sokat fejlődött Baktakék. — A kitüntetésben elismerést kapott az az erőfeszítés, amellyel — az apparátus és a tanácsi testület közreműködésével. és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy közös tevékenység volt — létrehoztunk egy új iskolát, művelődési házat építettünk, ol„ .... Az új tervidőszakban a lakásépítés terén az eddiginél nagyobb mértékben kerül előtérbe a magánerőből történő otthonteremtés jelentősége. Ezért tűzte napirendre ennek a kérdésnek a megvitatását Sárospatakon a Hazafias Népfront városi bizottsága. A városháza tanácskozó- termében rendezett értekezleten Kiss József városi főmérnök tájékoztatta a megjelenteket, akik között építkezni szándékozó fiatalok is szép számban voltak, a magánerős lakásépítéssel kapcsolatos tudnivalókról és a helyi lehetőségekről. Elmondotta, hogy a városi tanács a kérdés fontosságának megfelelően igyekszik segíteni azokat, akik megtakarított pénzükből kívánnak maguknak lakást építeni. Erre a célra 1985-ig mintegy 320— 350 közművesített telket tud a tanács az igénylők rendelamilyennek ilyen kis településen a megyében sincs párja. — Figyelemmel kíséri ma is a művelődési ház működését? — Természetesen. Függetlenített igazgatója van, jó a körzeti könyvtárunk. Mint a ■TIT járási vezetőségi tagja, segítettem az egészségügyi hetek megszervezésénél neves előadókat megnyerni. Minden rendezvényükre elmegyek ma is, no a bálba azért nem megyek, mert a programban azok is szerepelnek. Örülök annak, hogy a fiatalok szeretnek odajárni. jól érzik magukat. — Az elmondottakból kitűnik, hogy valóban nem üresek nyugdíjasnapjai. Benne él a község és a járás közéletében. A többféle tevékenység közül mégis melyik az, amelyik a legközelebb áll Önhöz? Hiszen ahogy haladnak az évek, lassan egyiket- másikat el kell hagyni, ez az élet rendje. Melyik az. amelyiket a legtovább meg akarja őrizni? — Sokan vannak, akik ma is megkérdezik tőlem, hogy van-e nekem szükségem arra, hogy munkásőr legyek? Erre én azt szoktam válaszolni: én a Munkásőrségbe olyan időszakban léptem be. amikor a magam, a családom és az elvtársaim életének a megmentéséről volt szó. Any- nyira hozzánőttem ehhez a szervezethez, hogy nem tudok és nem is akarok megválni tőle. Énrám fegyverrel jöttek, a családom szenvedett velem együtt... — Amikor az ember elmegy nyugdíjba, gyakran azzal búcsúztatják, hogy a tapasztalataira, a segítségére továbbra is számítunk. Ez akkor nem üres frázis? — Lehet, hogy van akinél az marad, sajnos. Nálam nem. Ehhez bizonyára hozzátartozik az is, hogy az illető nyugdíjas azt megelőzően hogyan tett eleget a különféle megbízatásoknak. mennyire lehetett számítani a munkáiéra. En ma is sok vizsgálatban veszek részt, a járási pártbizottság megbízásából, dolgozom a munkabizottságokban. — Itt, a községi tanáccsal milyen a kapcsolata? — Milyen? Éppen tegnap tartottam tanácstagi beszámolót. A kapcsolatunk jó, elvtársi maradt. — Kívánom, hogy még sokáig így maradjon! A. I. kezésére bocsátani — a napi telekáraknál jóval olcsóbban. Részint már folyik az építkezés a Simándi, Martinovics, Arany János, Teleki László, Fürst Sándor. Budai Nagy Antal, Vörösmarty, Körösi Csorna Sándor utcai telkeken, vagy éppen kialakítás alatt vannak az eladásra kínált házhelyek. A több lakásos építési formák közül takarékosság, gazdaságosság szempontjából felhívta a figyelmet a társasház és a korszerű csoportos családi- ház építésére. De lehetőség van a városban egyedi családi házak építésére is. Az építkezni szándékozóknak az 1981—1983 közötti évekre már kellő választékban tud telket ajánlani a városi tanács. A tervidőszak utolsó két esztendejére szintén rendelkezésre állnak majd a telkek megfelelő számban és közművesítve. Az Ady Endre utcában lakó Karsza József né jövőre akar építkezni. — Én tősgyökeres zsolcai vagyok — mondja —, születésem óta itt élek. A házgyárban dolgozom, megtalálom a számításomat. De szükség is van a pénzre, hiszen aki építkezni akar, nagy fába vágja a fejszéjét... volt, így vidékről, többek között Alsózsolcóról vásárolták a falazóanyagot." Az ABC-áruház forgalma az utóbbi hónapokban meghaladta a 2,5 millió forintot A modern egészségházban gyógyszertár is helyet kapott — Aki 15 évvel ezelőtt elköltözött innen — mondja Rőthy Zoltán, a nagyközségi pártbizottság titkára —, az már eltévedne a községben. Én jól emlékszem arra, amikor ez a terület csak „préri” volt, néhány elszáradt fát, vagy csak gyomot lehetett látni. Az évforduló kapcsán véleményem szerint feltétlenül beszélni kell eredményeinkről, arról, hogy menynyit fejlődtünk, változtunk az utóbbi évtizedben. A lakosok látják ezt, és értékelik is. Ha például társadalmi munkára hívunk, mozgósítunk, sohasem találunk süket fülekre __A régi óvod át eredetileg ötven férőhelyesre terveztük, s most száz kisgyereknek ad naponta második otthont. A helybeli üzemek dolgozói több mint egymillió forint társadalmi munkával járultak hozzá a kibővített építkezéshez. „A XVII. század végén, a templomnál levő kastélyban lakott Vay Dániel és felesége, Korda Katalin. Katalin asz- szony nagyon babonás természetű volt, azt hireszlelte, hogy a kastélyban szellemek járnak. Egyszer megtörtént, hogy a hálószobából az összes bútort a Sajóba hányatta. Tettét azzal indokolta, hogy a bútorokban szellemek járnak, egész éjjel recsegnek, ropognak emiatt, és ő nem tud aludni." Hideg, nedves szél fúj, meg-megkavarja a hópelyheket. Bruncz Gézáné is fázósan, sietve teszi az újságokat a postaládákba. — Négy körzetbe hordjuk ki Zsolcán a postát — mondja — az enyém a legnagyobb. Nehéz a táska, sok benne az újság, szeretnek itt olvasni az emberek. A község központját kivéve néptelen a falu, dolgoznak a zsolcaiak. Az óvodások most nézték meg a kiállítást, kipirosodott arccal, virgonckodva hógolyózzák egymást Aligha gondolnak arra, hogy a hó hidege olyan most, mint amilyen hétszáz éve volt, Alsózsol- cán. Az egyéb „dolgok” gyökeresen megváltoztak... Udvardy József Fotó: Laczó József Jókedvű óvodások - hóesésben „Alsózsolca község az eddig feltart dokumentumok alapján — 1281-ben kelt határjuro oklevél bizonysága szerint - ez évben 700 éves.” (Az idézeteket az ünnepi kiadványból kölcsönöztük.) A Volán-járat húsz perc alatt ér ide Miskolcról, a vonatnak még ennyi idő sem kell. Az alsózsolcaiak fele a városba jár dolgozni, s nincsen olyan helybéli, aki hetente legalább egyszer ne „ugrana be” Vásárolni, moziba, színházba — vagy csak úgy körülnézni. Már-már azt hihetnénk, hogy Alsózsolca a nagyváros egyik kerülete, de az itteniek csak csóválják fejüket a „gyanúsításra”. ök itt szeretnek élni, büszkén vallják magukat a nagyközség lakosainak. Különösen most, amikor lakóhelyük 700 éves évfordulóját ünnepük ... — A hét elején nyitottuk meg a tanács épületében a helytörténeti kiállítást — mondja Kerepesi Józsefné vb-titkár. — Nem várt sikere van, az iskolai csoportokon kívül a község lakosai is szívesen eljönnek, nézelődnek. Hétfőn lepleztük le a község szülötte, Bindász Dezső által készített mellszobrot, amely honfoglalás kori vitézt ábrázol. A művész talán így akart emléket állítani a keltáknak, akik már ismerték Alsózsolcát, hiszen egy temetőjükre éppen it bulikant rá — még a múlt században — Adorján Lőrinc, amikor a vasút alapozásán dolgoztak. A kiállítás és az ünnepi kiadványunk is egy lelkes lokál- patriótának, Kelemen Lajos Itt szeretnek olvasni az emberek ... bácsinak köszönhető, aki nagy türelemmel kutatta fel a község történetére vonatkozó dokumentumokat, s ezen az ünnepi héten több előadást is tart. — Az évfordulón kívül mi foglalkoztatja most az alsózsolcaiakat? — A jövő évtől, 1982. január elsejétől város környéki községnek fogunk számítani Ez felügyeleti változást jelent, azt, hogy nem a járási hivatal, hanem a megyei testület ellenőrzi munkánkat, a község életét, gyarapodását. Nagyon sokan szeretnénk, ha sikerülne elérni, hogy a „kék busz”, tehát az MKV járata szállítaná innen be a városba az embereket. Alsózsolca 5700 lakosa közül majdnem 3000-en járnak be ugyanis a városba. A községbeliek másik fele helyben talál munkát — öt nagyüzem kínál számukra kereseti lehetőséget. Az üzemek jelenléte egyébként más dolgokban is áldásos, segítségük nélkül nem építhettük volna meg az iskolásoknak az uszodát, s nem fejezhettük volna be a megyében szinte egyedülállóan szép és modern egészségházunkat. Sokan érdeklődnek, kérdezősködnek a tanácson arról a 60 telekről, amelyet kedvezményesen, a megy'ei tanács segítségével alakítunk ki. A zsolcai lakosok száma ugyanis az utóbbi években egyre jobban gyarapodik... „A labancpusztítás után Miskolcon 1707—1708-ban nagyarányú építkezés indult. Mivel akkor Miskolcon kevés tégla
