Észak-Magyarország, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-18 / 296. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. december 18., péntek Kezdődik a szovjet fiatalok újévi bálja a Kreml Kongresszusi Palotájában. A képen: a Fagyapó és Hópelyhecske megnyitja a mulatságot. láták vezetik be az ünnepi lakomát,. helyet hagyva azért a borsosnak, szoljan- kának vagy más ízletes orosz levesnek, a sült hú­soknak, a finom sütemé­nyeknek. Mindezt vodká­val vagy borokkal öblítik le. Éjfél előtt öt perccel szólásra emelkedik a tár­saság legidősebb vagy leg­tekintélyesebb tagja, s rö­vid tószttal búcsúztatja az óesztendőt. A Szovjetunióban az ün­neplés nem ér véget janu­ár elsejének reggelén. Bár­milyen fáradtak legyenek is az emberek a vígsággal töltött éjszaka után, az új év első napjának délelőtt­jén csoportokban özönle­nek a kultúrparkokba. A szabadtéri színpadokon néptáncegyüttesek bemuta­tójával veszi kezdetét az „orosz tél”, a régi ünnepek hangulatát idéző rendez­vénysorozat. Népi játékok, a havas erdőkben három­lovas szánon — a híres orosz trojkán — tett vi­dám kirándulások teszik még emlékezetesebbé az ünnepet. Ezeknek állandó szereplője a Télapó, vagy ahogy itt hívják, a „Fagy­apó”, s a mi krampusza­inknál szelídebb segítőtár­sa, a hópeiyhekkel, csil­lámló jégszilánkokkal dí­szített ruhába öltözött „Hó- peiyhecske”. Fazeka« László 1. Szovjetunió Fagyapó és Hópelyhecske A Szovjetunióban szil­veszterkor kezdődik az ün­neplés, ami a szovjet em­berek számára kétszeresen kedves: ekkor tartják a ’ka­rácsonyt és ekkor búcsúz­tatják az óévet is. Az ünnepnek természe­tesen elengedhetetlen kel­léke a karácsonyfa, amely­nek színes lámpái szilvesz­terkor már a kora esti órákban kigyulladnak min­denütt. Bár az orosz szil­veszternek, már ami az ételeket illeti, nincs a ná­lunk szokásos újévi sült malachoz hasonló, „elen­gedhetetlen” kelléke, asz­talra kerül mindaz, ami az orosz konyhában a leg­jobb, a legízletesebb. Vö­rös és fekete kaviár, ró­zsaszínű füstölt lazac, sa­vanyított gomba, hal- és sertéskocsonya, aszpikos sa­Hangversenykrónika VivalcJi-est a színházban Hazánk talán legnépsze­rűbb együttese, a Liszt Fe­renc Kamarazenekar adott hangversenyt december 7-én, s ezzel a nem mindennapi zenei csemegével költözött vissza a Filharmónia téli bérleti ciklusa a felújított Miskolci Nemzeti Színházba. A majdnem teltházas Vival- di-est óriási sikert aratott, Simfónia, fagottverseny, d- moi! oboa verseny és A négy évszak — ez volt a prog­ram. Alkalmunk nyílt tehát feltöltődni barokk zenekari élménnyel, mondhatni hi­ánypótló Vivaldi-műsort él­vezhettünk végig. Furcsa pa­radoxon ugyanis, hogy míg a barokk muzsika soha nem tapasztalt népszerűségnek ör­vend, addig ez az igény és közkedveltség nem tükröző­dött. vagy nem arányosan volt jelen Miskolc pódiu­main. Mindig megdöbbentő egy hagyományos orgona a kon­certpódiumon, amint „le- szállva” a templomi karzat elfedő-elidegenítő magaslatá­ból. a misztikumból ás az in­terpretációs konvencióból szinte pőrén színre lép. Van abban valami sokkoló nyílt­ság és lebilincselő őszinteség, amikor szemünk láttára valósul meg egy-egy gigászi orgonamű. Változatos de egy szempontból mégis azonos műsort hozott Virágh Endre arra a koncertre, melyet de­cember 8-án a Bartók-te- remben adott: nehéz, vere­tes alkotásokat sorakoztatott fel egymás után a jó más­fél órás programban. Mind­járt az elején Bach egyik legizgalmasabb és — a bachi oeuvre-ön belül is — az egyik legigényesebb kompozí­cióval, a C-dúr toccata, ada­gió és fúga bemutatásával csigázta fel a közönség ér­deklődését. Ez a darab (s né­miképp a másik Bach-mű, az Esz-dúr preludium és íú­Persze nem csupán zene­kari. hanem kimagaslóan ér­tékes koncertáló élményben is bővelkedett a hétfői hang­verseny: Janota Gábor sze­mélyében igen virtuóz fa­gottművészt köszönthettünk, s amire ritkán van példa, a közönség tapsvihara nyo­mán megismételte a ver­senymű teljes harmadik té­telét. Egy árnyalattal vissza­fogottabb produkció volt a Pongrácz Péter tolmácsolta d-moll oboaverseny, itt el­sősorban a lassú létei tűnt megoldót tabbnak. Rolla Já­nos, a Liszt Ferenc Kamara- zenekar hangversenymestere játszotta A négy évszak he­gedűszólóját, ezt az impo­záns. hegedűverseny-ciklust — kitűnően. Átgondolt, ze­nei részenként kimunkált, összességében pedig orga­nikus egységgé szervezett mű valósult meg játéka nyo­mán. ga is) az esztétikai értékein túl, szinte fizikai varázslatot nyújt, hiszen — esetünkben — a három manuál, vala­mint a pedál bonyolult po­lifóniáját érvényre juttatni nem kis bravúrt kíván. A hallgató csak ilyen nyílt, látható szituációban értékeli igazán ennek a csodálatos instrumentumnak a techni­kai rendszerét és kiterjedé­sét. Szünet után C. Frank h-moll korálfantáziájá — közismerten otthonosan és szívesen mozog Frank vilá­gában Virágh Endre —, Lisznyai-Szabó Gábor meg­lehetősen gyenge Pastorale- ja, s Koloss István ragyogó 1. partitája hangzott el. A műsor mindkét részében pó­diumra lépett Németh Zsu­zsa is: először Stradella Pieta Signore, című kompozícióját, majd Dvorák, Stabat Mate­rének egyik áriáját adta elő, bizonyítván ezzel újra re­mek kamaramuzsikus képes­ségeit. seny, A modern zene hete Miskolcon című koncertso­rozat stb.) olyannyira to­vább fokozták ezt a bősé­get, hogy szinte túlkínálatot idéztek elő. A túlkínálat per­sze csak látszólagos, valójá­ban arról van szó. hogy a város zenei, vagy hangver­senyrendezéssel is foglalkozó intézményei között akadozik a koordináció, s egy-egy re­mek estről már nem tévéso­rozatok, vagy sportközvetíté­sek vonják el a közönséget, hanem egy másik, hasonló­an színvonalas koncert. Rá­adásul előfordul az is, hogy a két legnagyobb zenei tár­sulat, a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Bartók Kórus is hangversenyezik ,harma­dik, negyedik helyszínen), vagy próbát tart. követke­zésképp a nézőtérről az úgy­nevezett szakmai közönség jelentős része kénytelen — rendszeresen — távolmarad­ni. Nyilvánvaló, hogy semmi­lyen rendezési koncepció sem igazodhat a különböző együt­tesek próbáihoz. bizonyos egyensúlyra való törekvés azonban termékenyítőén hat­na nem csupán a nézőszám alakulására, hanem a külön­böző helyi együttesek, elő­adók saját művészi fejlődé­sére abban a tapasztalat- szerző, összehasonlító mű­helymunkában. amelynek ki­kerülhetetlen része a kon- certtátogatás. A filharmóniai estek, a szakiskola, főiskola növendékhangversenyei, az Üj Zenei Műhely program­jai, a múzeumi koncertek, a városi művelődési központ, valamint a zeneművészek he­lyi szervezetének rendezvé­nyei között az eddiginél ész­szerűbb és konzekvensebb műsoregyeztetés pedig meg­szüntetné a jelenlegi — oly­kor pocsékló — dömpinget. A megtartott hangversenyek kivétel nélkül mind fontos zenei események, ebben nincs jogunk kételkedni. Ez a fon­tosság viszont kell, hogy a műsorra tűzés időpontjában is tükröződjék. D. Szabó Ede Túlkínálat, vagy rossz egyeztetés? Miskolc eddig is igen sok- életét, az elmúlt hetek elő- rétű koncertprogrammal gaz- adásai (az említetteken kí- dagította a város kulturális vül több növendékhangver­Virágh Érdre orgonaestje A miskolci rádió Fórum-műsorában kérdezték A gyermekváros lakói ,A nagycsoportos óvodások hógolyózásbói jönnek. Kettős sorban, kézenfogva — kipi- rultan, némelyikük félre­csúszott sapkával. Ugyan­olyanok, mint a többi, hoz­zájuk hasonló korú gyermek, illetve mégsem ... Mindany- nyian piros orkánoverallt vi­selnek, egyforma cipővel, sapkával. Különböző okok, családi előzmények miatt lettek a miskolci Gyermekvá­ros lakói — de a jelző kö­zös: a veszélyeztetett „ gyer­mekek közül korábban ne­kik volt a legnehezebb a sorsuk. A miskolci rádió no­vemberi Fórum-műsorában a rájuk vonatkozó kérdésekre, így lapunkban is, Sarka Fe­renc, a gyermekváros igaz­gatóhelyettese válaszol. — Kiket vesznek fel a miskolci Gyermekvárosba, hogyan történik elhelyezé­sük, továbbá a gyermek vagy a 'szülő viselkedése miatt ke­rül sor a „beutalóra”? — A miskolci Gyermekvá­rosnak, a nevelőotthonnak jelenleg 311 lakója van. A férőhelyek száma ugyan en­nél magasabb, de a sürgős esetekre mindig fenntartunk néhány ágyat. „Beutalót” két esetben állítanak ki: kerül­hetnek ide állami gondozott gyerekek és' azok, akiknek a tanács szakigazgatási szervei családi körülményeit — a gyámhatóság — olyannak Ítéli meg, amelyek szüksé­gessé teszik a gyermek „ki­emelését”. Ez nem jelent ál­lami gondozásba vételt, az ilyen gyermekeket egy-egy tanéy idejére helyezik el hoznánk, s itt-tartózkodásu- kat szükség esetén meghosz- szabbítják. A 3-tól 18 éves korú gyermekek és tizenéve­sek beutalására a család hát­rányos anyagi, erkölcsi vagy szociális helyzete miatt ke­rül sor, nem pedig azért, mert valamilyen vétséget, vagy bűncselekményt követ­tek volna el. Mi tehát nem vagyunk úgynevezett .Javító- intézet”, hanem a veszélyez­tetett gyermekek számára kell biztosítanunk a lehető­séget a tanulásra és a meg­felelő életkörülményekre. — Többen érdeklődtek a gyermekváros költségvetésé- rőL — Évente tizenötmillió fo­rintot biztosít számunkra a tanács, illetve az állam. Eb­ből hatmillió forint az itt dolgozó, mintegy százhúsz alkalmazott bére, egy-egy gyermek ellátása pedig éven­te mintegy 24 600 forintba kerül. — Milyen időközönként találkozhatnak a gyermekvá­ros lakói szüleikkel, kap­nak-e vakációt? Ha igen, mennyi időre? — A tanítási szünetben három-három, nyáron har­minc napnyi „szabadságra” mehetnek a gyermekváros lakói. A feltételes mód azt jelenti, hogy nem mindenki utazhat haza. Ha ugyanis ezt a szülő kéri, akkor a terüle­tileg illetékes gyámhatóság megvizsgálja a családi kö­rülményekét. Ha ezek nem bizonyulnak megfelelőnek, akkor — sajnos — eltekin­tünk a hazautaztatástól. A szünidőkben itt maradt gyermekek számára mi te­remtjük meg a kikapcsolódás feltételeit. Napirendjük sza­badabb, kirándulni, stran­dolni járunk velük, a na­gyobbaknak discót rende­zünk. Mindez természetesen nem pótolhatja a családi légkört Ebben vannak se­gítségünkre a városi üzemek szocialista brigádjai — mint­egy háromszáz ilyen közös­ség patronál bennünket —, akiknek tagjai elvihetik a gyermeket a szünidőben, és megismertethetik őket a har­monikus családi élet örömei- veL — Mi történik a gyerme­kek nagykorúvá válása, azaz elbocsátásuk után? A későb­biekben kíséri-e valaki fi­gyelemmel sorsukat? — A gyermekváros lakói a nagykorúság eléréséig meg­szerzik a szakmunkás-bizo­nyítványt. A város különbö­ző iskoláiba járnak — több­ségük szakmunkásképzőbe, de ma már szép számmal tanul­nak szakközépiskolában is —, s elmondhatom, hogy a jobb tanulók sorába tartoz­nak. Ha elhagyják az intéz­ményt, legnagyobb problé­májuk a lakáskérdés megol­dása. „Csapdával” találják szembe magukat, ugyanis sem az albérlet, sem a mun­kásszállás esetén nem je­lentkezhetnek be állandóra, és így lakáskérelmet sem nyújthatnak be. Ifjúsági par­lamentjeiken a gyermekvá­ros lakói is kérték a visszás helyzet megszüntetését. Re­mélik, hogy a KlSZ-bizott- ságok is foglalkoznak majd ezzel. Az intézetet elhagyó gyermekeink életét boldogu­lását pedagógusaink, nevelő­ink kísérik figyelemmel. Szükség esetén — elhe­lyezkedésnél. albérlet kere­sésénél, de még a párvá­lasztásban is — segítséget nyújtanak nekik, ők ezt igénylik is. A beilleszkedést segíti elő az úgynevezett ön­álló életkezdési segély, amelynek összege 8—20 ezer [ forintig terjedhet. Ezt a fia­talnak kell kérni, s tartós fogyasztási cikkek vásárlásá­ra, a lakáshasználatba-véfeli díj megfizetésére használ­hatják fel. (udvardy) Bo'iár iroöaliiii esi Ünnepi hangulatú verses­zenés irodalmi estet rende­zett Sárospatakon a Hazafi­as Népfront Béke és Barát­ság bizottsága és a Rákóczi Gimnázium tanári kara, if­júsága a bolgár állam meg­alakulásának 1300. évfordu­lója alkalmából. Katona Ferenc titkár be­vezető szavai után Király Zoltán költő, műfordító, a pataki gimnázium egykori diákja tartott ünnepi meg­emlékezést, méltatva a bará­ti bolgár nép 1300 esztendő­vel ezelőtti államalapításá­nak jelentőségét. Részletesen szóit az évszázadok folyamán kialakult bolgár—magyar kapcsolatokról, a két szocia­lista állam mai barátságá­ról, majd saját fordítósában egy közelmúltban megjelent bolgár regényből részleteket olvasott fel. Az ünnepi est második ré­szében a gimnázium irodai­ra színpadának diákjai —• Balogh Ferencné tanárnő ki­tűnő előkészítésében — bol­gár népdalokból, balladák­ból, bolgár és magyar költők verseiből, prózai műveiből és bolgár néni zenéből álló mű­sort mutatnak be. Megvételre felajánlunk: 1 db ZIL 4030 önrakodós tehergépkocsit Gyártási éve: 1976 1 db Robur LO $000 buszt Gyártási éve: 1975 1 db Robur LO 3000 tehergépkocsit Gyártási éve: 1977 1 db GAZ 51 szemétgyűjtő gépkocsit Gyártási éve: 1974 A fenti gépkocsik érvényes forgalmi engedéllyel rendelkeznek, üzemképes állapotban vannak. Érdeklődni lehet: Városgazdálkodási Vállalat szállítási csoport Mezőkövesd, Dózsa György utca 2. Telefon: 105, 229 ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom