Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
1981. november 1., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Az encsi járásban Griol és eredmények a Éiíclista Korszerűen, hasznosan... A Mezőkövesd és Vidéke Áfési központi palántanevelö telepén minden évben egy-másfél millió palántát állítanak elő a zöldségtermesztő szakcsoportok tagjai részére. A palánták felnevelése után a sátrakat árutermeléssel is hasznosítják. Bár, már november elején járunk, az utóhasznosításban termesztett paprika még mindig hozza termését a fólia alatt. Néhány hét múlva pedig sor kerül a műanyag takarók cseréjére, s a magvetéssel megkezdődik a következő évi palánták előállítása. Fotó: Laczó József fis* iSZ r ;,A határozat megfogalmazásának időszakában és a végrehajtás két-három évében valóban az érdeklődés középpontjába került a közművelődés ügye. Szemléleti kérdésekben és a gyakorlati munkában is pozitív irányú változások kezdődtek. Azonban a megújulás, a ,lépés- vúltás’ készsége késve jelentkezett és jelentkezik ma is. Nem tudtuk kellőképpen elősegíteni a lakosság rétegeinek művelődését, a szabad idő megnövekedésével a testi és lelki regenerálódást, a mindennapi kultúra terjesztését. A közművelődés kevésbé tudott megfelelni annak az integráló feladatának, hogy arányosan és egységesen járuljon hozzá a politikai, szakmai és általános műveltség fejlesztéséhez.” Erre a sommásan kritikus megállapításra jutott az Encsi járási Pártbizottság testületé, amely legutóbbi ülésén megtárgyalta a közművelődéspolitikai párthatározat időarányos végrehajtásának helyi tapasztalatait. S mint az előbbi idézet is mutatja, nem a tényleges és valós eredmények felsorolására törekedtek, hanem azt vizsgálták: az adott gazdasági körülmények között, a tárgyi feltételek szintentartá- sára törekedve, miképpen tudnának előbbre lépni a járásban a tartalmi munkában. Tény, a közművelődés objektív feltételei a járásban sok helyen elmaradtak a kívánalmaktól. Az épületek 60—70 százaléka elavult. S a művelődési házak, könyvtárak, klubok — a meglevő személyi és tárgyi feltételek között — csak nehezen tudnak tevékenységükben megújulni. Ilyen körülmények között is igaz azonban, hogy a közművelődési munka tartalmi fejlesztése nem kizárt, hanem lehetséges, sőt szükségszerű. Mindenekelőtt a szemlélet- váltás további szélesítésével. Többek között azzal, hogy a közművelődés munkásai is egy korszerűbb közművelődési szemléletet tesznek magukévá! A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a tervezésnél nem mindig a valós helyzetből indulnak ki, a különlegeset keresve, le- szűkítetten értelmezik a művelődést, s gyakran elfeledkeznek az életmód formálásáról. az ismeretterjesztésről, a világnézeti nevelésről, amelyek pedig szorosan beletartoznak a köz művelésének fogalmába. Az encsi járás aprófalvas járás, szétaprózott település- hálózattal és lakossággal. De a kis településeken is éreztetik hatásukat a gazdasági változások. A változások pedig leginkább a parasztság életét változtatták meg. A termelőszövetkezetekben csökkent a szakképzettséggel nem rendelkezők aránya. Nőtt a felsőfokú és a középfokú szakképzettséggel rendekezők száma. Jelentős az iparosítás. Változatlanul magas azonban az eljáró dolgozók száma is. Mindezek pedig azt jelentik, hogy felbomlóban van a viszonylag zárt és homogén paraszti kultúra. Amiből két dolog is Gasztronómiai napokat rendez a Hungar Hotels Szálloda és Éttermi Vállalat az ősz során országszerte. Nem titkolják a rendezvény célját, a lényeg az, hogy minél több vendég keresse föl a vállalat éttermeit, eszpresszóit. Vacsoraesteket rendeznek országszerte, csakhogy ezúttal a vendég tesztlapot is kap a vacsora mellé. A vendég tehát véleményt mondhat az étlap választékáról, az ételek minőségéről. a felszolgálás színvonaláról, az étterem külleméről. tisztaságáról és még azt is megkérdezik tőle, hogy véleménye szerint milyen új szolgáltatás tenné következik. Egyrészt, hogy fontos feladata kell, hogy legyen a közművelődésnek a még meglevő és fellelhető népi hagyományok és értékek összegyűjtése, megőrzése és bemutatása. Másrészt hogy a közművelődésben figyelembe kell venni ezt a megváltozott, s a jövőben tovább változó közegét. A hatékonyabb közművelődéshez tehát — fogalmazott a járási pártbizottság ülésén Siska András, az Encsi járási Pártbizottság első titkára —, akkor lehet előbbre lépni, ha már a tervezés időszakában jobban figyelembe veszik a társadalmi rétegek tagozódását, e társadalmi rétegeken belül végbement változásokat. A művelődés gyakorlata nem vette ezt eddig kellőképpen figyelembe az apró településeken, s nem sikerült kialakítani a valóban hatékony művelődési formákat, s nem sikerült eléggé bevonni ebbe a munkába az értelmiséget sem. A pedagógusok természetszerűen vesznek részt a közművelődésben. A pálya elnőiesedése viszont azt is jelenti, hogy e munkában hosszabb időn keresztül nem tudnak folyamatosan részt venni. Ezért is van nagyobb szükség a járásban levő agráráé műszaki értelmiség bevonására. Nagyobb mérvű bevonására! Elsősorban a problémák oldaláról vizsgálta a járás közművelődési helyzetét a testület. Ennek ellenére nem feledkezhetünk meg arról, hogy a járás közművelődési életében egy sor sikert is „elkönyvelhetnek”. A járási módszertani központ — a járási művelődési központ és a járási könyvtár — igen sok szép eredményt tudhat magáénak. Az olvasottság magas, a beiratkozott olvasók száma a megyei, sőt az országos átlag fölött van. A közművelődési munka feltételeinek megteremtésében egyébként nem véletlenül törekednek arra, hogy a könyvtári ellátottság a jövőben is valamerinyi lakott településen biztosított legyen. Kialakulóban van egy helytörténeti gyűjtemény, ebből is kiemelkedik a kupái mezőgazdasági múzeum és a forrói helytörténeti gyűjtemény. Rendszeressé vált a TIT által szervezett agráregyetem. Az úgynevezett nagy rendezvénysorozatok — a csereháti napok, a Hernád menti napok, az encsi ifjúsági napok — változatos művelődési, továbbképzési és szórakozási lehetőséget kínálnak. Vannak jól működő, sikerrel szereplő amatőr művészeti együttesek, csoportok. A gönci alkotótábor pedig országos vonzerővel bír. Miért hát a türelmetlenség, tehetnénk fel a kérdést, hiszen hogy csak egy példánál maradjunk, a díszítőművészeti mozgalomnak visszatérően jelentős eseménye az Abaúji virágok című kiállítás. Ez tény. Csakhogy egyet kell értenünk a testülettel abban: az amatőr-művészeti mozgalomban nem a működő csoportokkal van gond. Azokkal van gond, amelyek nem működnek! Ameiyek megszűntek. Stagmég kellemesebbé a vacsorázóhelyen eltöltött órákat. Az egységek versenyeznek egymással, a versenyt a vendégek véleménye dönti el, másodlagosak azok a pontok, amelyeket a rendezvényeken jelen levő szakemberek, végeredményben az értékelő bizottság tagjai osztanak. A Hungar Hotels miskolci önelszámoló egysége először november 6-án lép a „ringnál a kórusmozgalom, s különösen szembetűnő az ifjúsági, iskolai kórusok, művészeti csoportok hiánya. A járási úttörő kulturális szemlén évek óta ugyanazok vesznek részt, idén mindösz- sze kilenc csoport. S a köz- művelődés nem reagált kellőképpen arra a tényre sem, hogy a szabad szombatok bevezetésével nemcsak a szabad idő növekedett, de az igény is ennek jó eltöltésére. Gyermekfoglalkoztatásra igen kevés a példa. A munkásművelődés és a mezőgazdaságban dolgozók művelődésének lehetőségei mellett, az ifjúság közművelődésbe bekapcsolása a legfontosabb feladat. S e téren is tapasztalható elégedetlenség. Csökkent az ifjúsági klubok száma, s nem tartják kielégítőnek az intézmények közötti együttműködést sem. Igen megszívlelendő volt az a felszólalás, amely az ifjúság oldaláról hangzott el. A KISZ-nek is nagyobb figyelmet kell fordítania arra, hogy saját művelődési tevékenységében, és a művelődési intézményekkel együttműködve azokhoz is eljusson, akik ma közömbösek, vagy csak a szórakozásra koncentrálnak. És ehhez a munkához megvannak a belső tartalékok. A gondok előtérbe állítása önmagában nem mond ellent annak a véleménynek, amelyet Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese fogalmazott meg; az encsi járás azok közé a járások közé tartozik, amelyek a legszínvonalasabb közművelődési tevékenységet folytatják. Az, hogy gondokról esett elsősorban szó, jelzi: a járásban megvan az igény és a készség is egy még színvonalasabb, tartalmasabb közművelődési tevékenységre. És ez nagyon fontos, mondhatni döntő. Döntő, mert mint már arról szó esett, a gazdasági feltételek a szintentartást teszik lehetővé. Szintentartást a tárgyi feltételekben. De ez a szin- tentartás is csak akkor valósulhat meg, ha az együttműködés hatékonyabb és hathatósabb lesz, például a közművelődési intézmények közös fenntartásában. És hatékonyabb lesz természetesen a közművelődési munka párt- és állami irányításában. Az 1974-es közművelődési párthatározat végrehajtására az Encsi járási Pártbizottság 15)74 októberében feladattervet fogadott el. Ebben hosz- szú távra szabták meg a feladatokat, amelyek ma is érvényesek. De a változó körülmények új feladatokat is állítottak. Így a közművelődésnek még nagyobb figyelmet kell fordítania az általános politikai és szakmai műveltség egységének megteremtésére, a szocialista műveltségeszmény erősítésére, az ifjúság marxista—leninista történetszemléletének formálására. S az adott gazdasági lehetőségeket figyelembe véve erősíteni, illetve ki kell alakítani a kulturális körzeteket, mert ezen a módon közelíteni lehet a valós igényekhez. Csutorás Annamária be”, a tapolcai Júnó-szálló- ban rendezett osztrák vacsoraesten. Következő versenyprogramjuk a Fehér teremben rendezett vadászvacsora lesz november 13-án. A tét nagy: a verseny első helyezettjei oklevelet, jutalmat kapnak. Az igazi nyertesek azonban a vendégek lesznek, főleg azoknak az éttermeknek a vendégei, amelyek a legszínvonalasabb szolgáltatást nyújtják. Valamikor évtizedekkel ezelőtt igen népszerű volt egy olyan elmélet, miszerint az embereket be kell csalogatni a színházba operettekkel, zenés csacskaságokkal és ad- dig-addig járnak majd ilyen darabokhoz, amíg megnő az igényük és sorba állnak a jegyekért a drámai előadásokhoz, vagy akár nehéz veretű operákhoz is. Régóta bebizonyosodott, hogy ez az elmelet mennyire alaptalan, a gyakorlat milyen könnyen rácáfol. Legfeljebb annyi történhetett, hogy a vegyes ösz- szetételű bérleti sorozatokhoz sokan éppen az operettek kedvéért vették meg a bérletet, s olykor, hogy az ne vesszen kárba, hä nem volt kinek átadni a jegyet, elmentek más darabokat is megnézni. Mindez nem kívánja cáfolni a színházban mindent nézők jogát, pusztán ismételten azt kívánom regisztrálni, hogy az állandó operettnézés nem vezet el a drámához és nem vezet el az operához. Mint ahogyan a detektív regény sem első lépcsőfok a magvasabb olvasmányok felé, de természetesen nem is kizáró tényező. Pusztán arról van szó, hogy nem törvényszerű a detek- tívregénytől a klasszikusokhoz, vagy napjaink értékes irodalmához való eljutás. Az iskolai bizonyítványokban szerepel egy olyan kitétel a tanév végén, ha a tanuló megfelelő előmenetelt tanúsított, hogy „magasabb osztályba léphet”, de ez csak akkor, ha minden tárgyból elérte a megkívánt szintet. Ha történetesen / csak egy, vagy két tantárgy ismereteiben mutatott nagy előrehaladást, felkészültséget, már nem léphetett előre. Pótvizsgát kellett tennie, vagy megismételnie az évet. Mindezek arról jutottak most eszembe, hogy a köz- művelődés zászlaja alatt igen ■sokfelé rendeznek mindenféle sorozatokat, különösképpen filmvetítési programokat, különböző összejöveteleket, találkozókat azzal a jelszóval, hogy majd ezután következik egy előbbrelépés. Igen, elöbbrelépés, hiszen ezek a rendezvények igencsak a közművelődés kezdeti lépcsőfokán vannak, majdnem- hogy a perifériáján. Egyikük- másikuk foggal-körömmel kapaszkodik a lépcső legalsó szegélyébe, és ha tömeghatásukat nézzük, nevelő erejüket, ízlésfejlesztő tartalmukat figyeljük, úgy tűnik, nem adhatnak annyi felkészülést, tudást, hogy a hozzájuk kapcsolódó közönség jelentős hányada — különösen amely csak most teszi még az első lépéseket —, feljebb léphessen a lépcsősoron, magasabb osztályba léphessen előre. Akik például kaszkadőrbemutatókon és egyéb tisztes, ám az igazi művészettől, vagy művelődéstől kicsit távoli rendezvényeken szerzik önművelési és közművelődési ismereteiket, nem biztos, hogy kíváncsiakká válnak legközelebb egy irodalmi színpad műsorára; akiknek csak rossz hakni- műsorok jutnak mindig, esetleg hajlamosak azt elfogadni színháznak és nem lesznek kíváncsiak az igazi színházra, akik csak Az Onedin családot, vagy Derrick felügyelőt nézik a televízióban, nem biztos, hogy a következő héten be tudják fogadni a veretes drámát. És aki a moziban folyton csak makaróni-wes- temt, meg egyéb bunyós filmeket lát, nem biztos, hogy kíváncsivá lesz a magyar filmművészet legújabb kiugró teljesítményére, a Me- phistora, vagy akár egy külföldi társadalmi töltésű műre. Az egyik nagy közművelődési intézményünkben meghirdették például a „sikerfilmek mozija” elnevezésű sorozatot. A plakát szerint — alcímként ez olvasható: — népszerű westernsorozat. Az előző hónapban például nyolc filmet mutattak be ebben a sorozatban, azok között volt egy magyal' — tekintettel a munlcás- filmnapokra! —, a többi válogatottak csökkentett kultúrájú, kizárólag csak kasszasikerre számító olyan filmkészítmény, amelynek a kultúrához való kapcsolata igenigen laza szálakkal mutatható csak ki. Ezekből több előadást is tartottak. Mindjárt a sorozat címe elgondolkoztató: „Sikerfilmek”. A siker az értelmező szótár szerint valamely tevékenység szerencsés kimenetele, jó eredménye. Vagy más értelmezésben: alkotással, magatartással kivívott tetszés. Megismerve e sikerfilmek mozija programját, alighanem hozzátehető egy harmadik értelmezés is: sikerfilmek, mert ezek bevételt hoznak a művelődési háznak. Mas kérdés, hogy messze-messze ellenpontozzák azt a közművelődési, művészeti, nevelési hatást, amelyet ugyanez a művelődési intézmény más tevékenységeivel kifejteni kíván. De más példa is említhető. Tanintézeti vetítőhelyen bérleti sorozatban négy. illetve öt film szerepéi. A négyes sorozatban található a Száll a kakukk fészkére, az ötös sorozatban van a Papp Lászlóról szóló dokumentumfilm, a Majmok bolygója, két Piedone-film és egy primitív kalandfilm. A műsor összeállításának indokaként hallhattuk, hogy valahol el kell kezdeni a tanintézet fiataljaival a filmek megszerette tését. Vajon, aki csak Piedonét és hasonlókat kap, érez-e étvágyat tartalmasabb művek iránt? És említeni lehetne a különböző címeken rendezett egyéb sorozatokat, amelyek mind-mind olyan megokolás- sal születnek, hogy ezzel kell kezdeni, hadd szokjanak az emberek a filmhez. De vajon szoknak-e, vajon a bevezetőben említett iskolai hasonlatnál maradva, ha csak egykét fajta művészeti produktum ízeit ismerik meg, ha csak egy-két fajtában szereznek tájékozódást, előbbre lépnek-e magasabb osztályba, a művelődés magasabb, értékesebb lépcsőfokaira? (Szándékosan figyelmen kívül hagytam ez alkalommal a vendéglátóipari egységekben folyó közművelődési, vagy annak álcázott tevékenységet, mert — tisztelet a kivételnek — azok jelentős hányada elsősorban vendégfogási célokat szolgál. (Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy az említett filmsorozatok a rendező szervek kívánsága szerint állnak így össze, és nem a hivatásos filmforgalmazók programja diktálja így. A művészetek befogadása bizonyos fajta előiskolázást kíván. A közművelődés ezer- nvi fóruma nyújt teret ehhez az elöiskolához. Mint ahogyan a színész teljességéhez hozzátartozik az operett, s mint ahogy a könyvforgalomból nem rekeszthető ki a lektűr, az egyetemes művelődésből sem rekeszthetők ki sein ezek. sem a kalandfilmek. sem egyéb a kultúra első lépcsőfokainak minősíthető kulturális megnyilvánulások. De a mi közművelődéspolitikánk célja a mind szélesebb tömegek mind magasabb fokra való emelése, s épp ezért tarthatatlan, hogy ha nemcsak az új, hanem állandóan ismétlődve ugyanazon közönségréteg mindig az alapoknál, az első lépcsőfoknál tart. Pedig úgy kellene az érdeklődést irányítani, úgy kellene a kínálatot nyújtani, hogy a kultúra minden élvezője fokozatosan „magasabb osztályba léphessen”. Benedek Miklós Gasztronómiai napok Tesztlapot kap a vendég
